adozona.hu
BH+ 2011.3.126
BH+ 2011.3.126
A felszámolás alatt tévesen az adós számlájára utalt pénzösszeg visszautalására nincs lehetőség. A jogosult a Cstv. szabályai szerint a hitelező igényének bejelentésével érvényesítheti az adóssal szembeni igényét [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 3. § (1) bek. c) pontja, 4. § (1) bek., 37. § (2) bek., 38. § (3) bek., Ptk. 361. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós felszámolását a 2008. április 29-én benyújtott kérelem alapján végzésével a megyei bíróság indította meg. Felszámolóként az S. Kft. került kijelölésre.
A kifogást előterjesztő korábban elszámolási viszonyban állt az adóssal, azonban az adós számlájára 2008. december 16-án, 2009. január 7-én, 8-án, 14-én és január 22-én átutalt összesen 3 474 240 forintot nem az adó...
BH+ 2011.3.126 A felszámolás alatt tévesen az adós számlájára utalt pénzösszeg visszautalására nincs lehetőség. A jogosult a Cstv. szabályai szerint a hitelező igényének bejelentésével érvényesítheti az adóssal szembeni igényét [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 3. § (1) bek. c) pontja, 4. § (1) bek., 37. § (2) bek., 38. § (3) bek., Ptk. 361. §].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:Az adós felszámolását a 2008. április 29-én benyújtott kérelem alapján végzésével a megyei bíróság indította meg. Felszámolóként az S. Kft. került kijelölésre.
A kifogást előterjesztő korábban elszámolási viszonyban állt az adóssal, azonban az adós számlájára 2008. december 16-án, 2009. január 7-én, 8-án, 14-én és január 22-én átutalt összesen 3 474 240 forintot nem az adós, hanem az adóssal azonos székhelyű D. Zrt. részére kívánta kifizetni. A téves átutalás észlelését követően a kifogást előterjesztő kérte a felszámolótól a tévesen átutalt összeg visszautalását, a felszámoló azonban a kérelmet elutasította.
A kérelmező 2009. február 23-án kifogást nyújtott be a bírósághoz, melyben kérte a felszámoló kötelezését az adós számlájára tévesen átutalt összeg visszautalására. Álláspontja szerint miután közöttük már nem állt fenn jogviszony - nem tartozott az adósnak - ezért az átutalt összeg nem került be az adós felszámolás hatálya alá tartozó vagyonába, így nem is minősül az adós hitelezőjének az adós felszámolási eljárásában. Álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság EBH 2000.230 és BH 2000.312. szám alatt közzétett eseti döntéseire.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását, mert álláspontja szerint a téves átutalással a pénzeszköz az adós vagyonába került, így azzal a felszámoló rendelkezik. A kifogást előterjesztőnek hitelezőként kell az eljárásba bejelentkeznie, s a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendelkezéseinek megfelelően lehet majd a követelését kiegyenlíteni.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a kérelmező által átutalt pénzösszeg az adós bankszámlájára érkezett, mely ezzel a felszámolási vagyonba került, tekintve, hogy a vagyont az adós a felszámolási eljárás alatt szerezte. Az a körülmény, hogy erre az adósnak nem volt jogcíme, nem teszi meg nem történtté azt a tényt, hogy a vagyon az adós kezelésébe került. Kifejtette, hogy a kifogásolónak hitelezőként be kell jelentkeznie a felszámolási eljárásba és a felszámolónak figyelemmel kell lennie a nyilvántartásba vételkor arra, hogy a téves átutalásra a felszámolás kezdő időpontját követően, a felszámolás ideje alatt került sor.
A kifogást előterjesztő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helyes az abból levont jogi következtetése is. Rámutatott, hogy az EBH 2003.962. számú, az elsőfokú bíróság által is hivatkozott eseti döntés szerint a Ptk. 217. § (2) bekezdése értelmében a tulajdon-átruházásnak valamilyen jogcímen kell alapulnia. A pénz téves átutalásával azonban a pénz feletti használati jog átszállt az adósra, az adós a pénz birtokába jutott. Ebből az következik, hogy az így megszerzett pénzösszeg a Cstv. 4. § (1) bekezdése szerinti felszámolási vagyonba tartozik. A meghatározott vagyoni értéket kifejező, helyettesíthető pénz esetében, a Ptk. 117. § (2) bekezdése szerinti jogcím hiánya a kifogást előterjesztő oldalán a Ptk. 361. § (1) bekezdése szerinti jogalap nélküli gazdagodásra alapított igényt teheti alapossá.
A jogerős végzéssel szemben kifogást előterjesztő nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság kötelezését új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára azzal, hogy a tévesen átutalt összeg visszautalásáról rendelkezzen. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Ptk. 361. §-ában és az 5. §-ában foglaltakat.
A felülvizsgálati kérelem indokolásában megismételte azt az álláspontját, hogy a Ptk. rendszere alapján jogcím nélküli szerzésre nincs lehetőség, a tévesen átutalt összeget az adósnak azonnal vissza kellett volna utalnia.
A jogerős végzésben foglalt álláspont a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik, mert az ott kifejtett álláspont súlyos joghátránnyal jár a tévesen utaló személyre nézve. A felszámoló eljárása beleütközik a Ptk. 5. §-ában foglalt joggal való visszaélés tilalmába is.
Az adós felszámolója nem nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a felszámolás időtartama alatt az adós számlájára történt téves pénzátutalás esetén van-e jogi lehetőség arra, hogy a jogosult a felszámolási vagyonból a Cstv.-ben foglalt rendelkezésektől eltérő módon jusson követelése kielégítéséhez.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a jogerős végzésben kifejtett jogi állásponttal a következő indokok miatt:
A felszámolás kezdő időpontját megelőző téves pénzátutalás esetén a jogosult attól, akinek a számlájára tévesen utalta az összeget, kérheti, hogy utalja azt neki vissza. Ha azonban nem történik önkéntes teljesítés, úgy a jogosult a Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján jogalap nélküli gazdagodás jogcímén indíthat eljárást a gazdagodó féllel szemben.
A felszámolás megindulása annyiban változtatja meg az igényérvényesítés rendjét, hogy a felszámolás kezdő időpontjától csak a Cstv. rendelkezései alapján lehet az adóssal szemben igényt érvényesíteni [Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont, 38. § (3) bekezdés, 37. § (2) bekezdés], illetve csak a Cstv. rendelkezéseinek megfelelően lehet a hitelezői igényeket kifizetni (Cstv. 57. §).
Helytállóan hivatkozott a másodfokú bíróság az EBH 2003. 962. számú eseti döntésben kifejtett jogi álláspontra a tartozatlan fizetés jogi megítélésével kapcsolatban, mellyel a Legfelsőbb Bíróság továbbra is egyetért, az abban foglaltaktól nincs indoka eltérni.
A kifogást előterjesztő által megjelölt eseti döntés nem a tartozatlan fizetésre, hanem a nyilvántartásba vételi díjjal, mint elkülönített pénzeszközzel kapcsolatos eljárásra vonatkozott, tehát az abban kifejtett jogi álláspont a jelen ügyben nem vehető figyelembe.
A kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Gfv.X.30.139/2010.)