adozona.hu
AVI 2011.2.23
AVI 2011.2.23
Súlyos eljárási jogszabálysértésnek minősül, ha a vámhatóság a bíróság által előírt megismételt utóellenőrzési eljárást nem folytatja le [Áe. 73. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Vám- és Pénzügyőrség Központi Ellenőrzési Parancsnoksága (a továbbiakban: VPKEP) a felperesnél 1999. január 1-je és 2003. június 30-a közötti időszakra vonatkozóan utólagos ellenőrzést folytatott, melynek eredményeként hozott határozataiban megállapította, hogy a felperes az általa vámkezelni kért AKEPOL-E, AKOICE, VEGAO 63-08 megnevezésű hidrogénezett növényi zsírokat tévesen a 1516.20-98-00 vámtarifaszám alá helyezte, noha azok helyesen 1517.90-99-00 vtsz. alá tartoznak. A másodfokon eljá...
AVI 2011.2.23 Súlyos eljárási jogszabálysértésnek minősül, ha a vámhatóság a bíróság által előírt megismételt utóellenőrzési eljárást nem folytatja le [Áe. 73. § (3) bek.]
A Vám- és Pénzügyőrség Központi Ellenőrzési Parancsnoksága (a továbbiakban: VPKEP) a felperesnél 1999. január 1-je és 2003. június 30-a közötti időszakra vonatkozóan utólagos ellenőrzést folytatott, melynek eredményeként hozott határozataiban megállapította, hogy a felperes az általa vámkezelni kért AKEPOL-E, AKOICE, VEGAO 63-08 megnevezésű hidrogénezett növényi zsírokat tévesen a 1516.20-98-00 vámtarifaszám alá helyezte, noha azok helyesen 1517.90-99-00 vtsz. alá tartoznak. A másodfokon eljáró VPOP Ellenőrzési Igazgatósága a határozatokat megsemmisítette, és az első fokon eljáró szervet új eljárásra kötelezte.Az új elsőfokú eljárást a Vám- és Pénzügyőrség Regionális Parancsnoksága hozta meg és ismételten vám megfizetésére kötelezte a felperest. A VPKEP másodfokon eljárva a határozatokat helybenhagyta, amely ellen a felperes keresetet nyújtott be. A megyei bíróság 10. számú ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú közigazgatási határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest, mint elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 5. sorszámú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A VPKEP az új eljárásban az AKEPOL E vonatkozásában 36 db elsőfokú határozatával összesen 69 744 958 Ft, AKOICE vonatkozásában 9 db elsőfokú határozatával összesen 2 848 165 Ft, a VEGAO 63-08 vonatkozásában 20 db elsőfokú határozatával összesen 31 252 053 Ft vámteher megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a felperes téves vtsz. számot alkalmazott. Az alperes határozataival az elsőfokú határozatokat azok helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.
A felperes keresetében részben arra hivatkozott, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 73. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel a közigazgatási szervek nem tettek eleget a bírói döntésben foglaltaknak, gyakorlatilag nem folytattak le új eljárást. A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 225. § (5) bekezdése alapján határozatait utólag nem módosíthatta volna. Az általa alkalmazott 1516.20-98-00 vámtarifaszám helyesen került alkalmazásra.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint az utólagos ellenőrzésre speciális szabályok vonatkoznak, azokat a VPKEP már lezárta, így nem kellett volna megismételni. Ügyazonosság hiánya folytán az Vhr. 225. § (5) bekezdése nem alkalmazható. A vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 16. §-ára figyelemmel a vámkedvezmény és a kedvezményes vámtétel nem azonos fogalmak. A felperes vámkedvezményt nem vett igénybe, így módosítási tilalomról sem lehet beszélni.
A tarifális besorolással kapcsolatban az elsőfokú bíróság utalt a Kereskedelmi Vámtarifa kihirdetéséről szóló 64/1995. (XI. 24.) IKM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 2. és 3. §-ára. Ennek kapcsán hivatkozott a Harmonizált Rendszer Alkalmazásának általános szabályai közül az 1-es és 6-os szabályra.
Ezt követően idézte a Vámtarifa Magyarázat III. Áruosztály 15. Árucsoporthoz tartozó megjegyzéseket, magyarázatokat.
Ezek alapján megállapította, hogy a perbeli növényi zsírokat pálmaolaj - repcemagolajból, kókuszolaj-repceolajból, szójaolaj - pálmaolajból állították elő, mely termékek a vámtarifa értelmezése szerint étkezésre alkalmas keveréknek minősülnek, így a 1517 vtsz. alá tartoznak. A 1516 vtsz. szövege nem tesz utalást keverékre, vagy készítményre, és mivel a perbeli termékek nem egyetlen fajta növényi olajból állnak, ez kizáró ok a 1516 vtsz. alá sorolásnál. A 1517 vtsz. feltételeinek megfelelnek, mivel e vtsz. esetén a hidrogénezés megengedett, a további megmunkálás nem feltétel, a termékek étkezésre alkalmasak. Egy termék attól még étkezésre alkalmas, hogy közvetlen élelmezési célra (emberi fogyasztásra) nem alkalmas.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak, valamint a közigazgatási határozatoknak a hatályon kívül helyezését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését. Továbbra is fenntartotta jogi álláspontját, hogy a vámhatóság megsértette az Áe. 73. §-ában foglaltakat, az alap vámkezelési határozatokat nem módosíthatta volna, a vámhatóság megsértette a termékek tarifális besorolására vonatkozó rendelkezéseit.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét, az alperes határozatait - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú vámhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
A jogerős közigazgatási határozat ellen benyújtott keresetben a felperes mind eljárásjogi, mind anyagi jogszabálysértésre hivatkozhat. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK 31. számú állásfoglalása szerint az eljárási szabálysértés csak akkor eredményezheti határozat hatályon kívül helyezését (megváltoztatását), ha az ügy érdemére is kiható olyan súlyos eljárási szabálysértés történt, amely bírósági eljárásban sem orvosolható. Ennek figyelembevételével az elsőfokú bíróság helyesen a felperes eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozását vizsgálta meg először. Ennek lényege az volt, hogy a felperes jogi véleménye szerint a megismételt eljárásban eljáró közigazgatási szervek nem tettek eleget az Áe. 73. § (3) bekezdésére figyelemmel a korábbi jogerős ítéletben foglaltaknak, utólagos ellenőrzés lefolytatása nélkül hozták meg határozataikat.
E körben az elsőfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az egyszer már megkezdett utólagos ellenőrzést csak folytatni, befejezni lehet, a Vas Megyei Bíróság sem mondta ki ítéletében az új eljárás elrendelését, hogy a VPKEP-nek új megbízólevéllel elölről el kell kezdenie az utólagos ellenőrzést. A VPKEP mérlegelhette, hogy elegendőnek tartja-e a határozathozatalhoz a rendelkezésre álló iratanyagot, vagy további eljárási cselekmények foganatosítását véli indokoltnak.
Az Áe. 73. § (3) bekezdése alapján a közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti, annak tartalmát a megismételt eljárás és a határozathozatal során köteles figyelembe venni. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a Fővárosi Bíróság tévesen értékelte a megyei bíróság 10. sorszámú ítéletét. Ennek 5. oldalának negyedik bekezdése egyértelműen tartalmazza, hogy a megismételt eljárás fogalmilag megismételt utóellenőrzési eljárást jelent, hiszen az utóellenőrzés kapcsán hozott határozatok kerültek megsemmisítésre. A megyei bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság 5. sorszámú ítéletével hatályában fenntartotta. Bár ez az ítélet korábban született, mint a Fővárosi Bíróság ítélete, abban még sem került megemlítésre, illetve értékelésre.
A Legfelsőbb Bíróság ebben az ítéletében az általa idézett jogszabály rendszertani elhelyezéséből és különösen az utólagos ellenőrzés céljából azt a következtetést vonta le, hogy a másodfokú megsemmisítő határozat és az utólagos ellenőrzés megismételt elrendelésével az eljárás nem fejeződött be, hiszen a megindult vámigazgatási eljárást ugyanannak a célnak érdekében, csak a másodfokú vámhatóság újabb előírt szempontjai alapján kell lefolytatni.
A közigazgatási iratok alapján egyértelmű, hogy a VPKEP a bíróság által elrendelt új eljárásban gyakorlatilag új eljárást nem folytatott le, semmilyen eljárási cselekményt nem foganatosított, tevékenysége kimerült az új elsőfokú határozatok meghozatalában. Márpedig a megyei bíróság jogerős ítélete alapján a megismételt utóellenőrzési eljárást is le kellett volna folytatnia.
A Fővárosi Bíróság a korábbi jogerős ítélet alapján nem mérlegelhette, és nem vizsgálhatta volna, hogy a megismételt eljárás a megismételt utóellenőrzési eljárást is jelenti-e, hiszen e tekintetben kötötte őt a Fővárosi Bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság ítélete. A felperes keresete alapján a Fővárosi Bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy az Áe. 73. § (3) bekezdése alapján a vámszervek eleget tettek-e a jogerős ítéletben foglaltaknak vagy sem. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint nem tettek eleget, hiszen megismételt utóellenőrzési eljárásra nem került sor.
A Legfelsőbb Bíróság jelen felülvizsgálati eljárásban szintén nem vizsgálhatta, hogy vajon a bírósági eljárással elrendelt megismételt eljárás, megismételt utóellenőrzési eljárást jelent-e, hiszen ezt a jogkérdést a perbeli esetekben a megyei bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság korábbi jogerős ítélete eldöntötte, lezárta. Ezen ítéletek felülvizsgálatát nyilvánvalóan a Legfelsőbb Bíróság a jelen eljárásban nem végezhette el.
A fentiek figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú vámszerv, a VPKEP megsértette az Áe. 73. § (3) bekezdését, és ez olyan súlyos eljárásjogi jogszabálysértés, amely az ügy érdemére is kihatással bírt, és nyilvánvalóan a bírósági eljárásban sem lehetett pótolni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az alperes határozatait - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban az elsőfokú vámszervnek a megyei bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság korábbi ítéletének figyelembevételével kell lefolytatnia a megismételt eljárást, amely megismételt utóellenőrzési eljárás lefolytatását is jelenti.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.224/2007.)