adozona.hu
AVI 2011.2.15
AVI 2011.2.15
Fiktív számla esetén az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése nem alkalmazható [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a számlák szerint 2000-2001. években a M. Kft.-től 137 692 604 Ft, a V. Kft.-től 103 403 294 Ft, a P. Kft.-től 189 670 709 Ft értékben vásárolt tollat továbbértékesítés céljából. A számlákon feltüntetett általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) levonásba helyezte.
Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett 2000. május 30-tól 2001. december 31-ig terjedő időszakra. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban k...
AVI 2011.2.15 Fiktív számla esetén az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése nem alkalmazható [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
A felperes a számlák szerint 2000-2001. években a M. Kft.-től 137 692 604 Ft, a V. Kft.-től 103 403 294 Ft, a P. Kft.-től 189 670 709 Ft értékben vásárolt tollat továbbértékesítés céljából. A számlákon feltüntetett általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) levonásba helyezte.Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett 2000. május 30-tól 2001. december 31-ig terjedő időszakra. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 85 671 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 42 835 000 Ft adóbírság,
44 689 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (1) bekezdésében, 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, 43. § (4) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdésében, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 48. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes nem volt jogosult az adólevonási jog gyakorlására, mivel a számlák tartalmilag hiteltelenek, az ezekben szereplő gazdasági esemény a valóságban nem történt meg, a számlák ellenértékének megfizetésére nem került sor, "a kellően körültekintő eljárás fiktív számla esetén szóba sem jöhet", a felperes egyébként sem hivatkozott olyan cselekményekre, amelyek a gondos, körültekintő eljárását igazolnák.
A felperes a perben fenntartott, módosított keresetében elsődlegesen az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan pedig a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
A felperes azzal érvelt, hogy az alperes a tényállást nem tárta fel, érdemi döntését a felperes gazdasági partnereinek mulasztására illetve olyan adatokra alapozta, amelyekre a felperesnek nem volt rálátása, ezért felelőssége nem állapítható meg. A felperes kifejtette, hogy könyvelése, bevallásai valós gazdasági események megtörténtét rögzítő bizonylatokon alapultak.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
A felperes alappal sérelmezte, hogy a megismételt közigazgatási eljárásban nem került sor a tanúk meghallgatására és a szembesítésre. A megyei bíróság ezért a tanúkat meghallgatta és a bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes és a számla kiállítók között valós gazdasági esemény nem ment végbe, a felperes a hiteltelen számlák alapján adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta, az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti törvényi feltételek nem állnak fenn, illetve érdemben nem vizsgálhatóak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte ennek és az adóhatósági határozatoknak a hatályon kívül helyezését mivel megítélése szerint jogszerűen élt áfa-levonási jogával, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését, mivel az adóhatóság nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, illetve az új eljárásra utasító határozatban foglaltaknak.
A felperes azzal érvelt, hogy az adóhatóság eljárása nem felelt meg az Art. 97. § (4) bekezdésének, mivel nem hallgatta meg tanúként a számlakibocsátók ügyvezetőit. Az alperes és a megyei bíróság tévesen állapította meg a számlák fiktív voltát, és a kellő körültekintés hiányát. A felperes hangsúlyozta, hogy a számlakibocsátó által esetlegesen vagy ténylegesen megvalósított adójogi, illetve cégjogi jogszabálysértések nem lehetnek kihatással az ő adólevonási jogára, és jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a C-354-03., C-355/03., C-484-03., C-439-04., C-440-04. számú ítéletekre is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.].
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, avagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó ténybeli következtetéseket tartalmaz. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja, vagy ha a fél jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem felülmérlegelésre irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség. (BH 1998/401., BH 1994/622.]
Eljárási jogszabálysértés csak akkor adhat alapot a keresettel támadott közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésére, ha az lényeges, az ügy érdemi eldöntésére is kiható és bírósági eljárásban már nem orvosolható (Kk. 31. számú állásfoglalás). A perbeli esetben ilyen eljárási jogszabálysértés nem állapítható meg.
A megyei bíróság ugyanis foganatosította a felperes által kért tanúbizonyítást, és a számlakibocsátó társaságok elérhető, idézhető képviselőit meghallgatta. Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adóhatóságnak - törvényi felhatalmazás hiányában - nem volt jogosultsága arra, hogy szembesítés útján tisztázza az ellentmondásokat, és az a tény, hogy a felperes által megjelölt személyeket az adóhatóság nem tanúként hallgatta meg, hanem csupán nyilatkoztatta - a nyilatkozatra vonatkozó szabályok folytán és azért, mert ez csupán egy bizonyíték a sok közül - nem adhat alapot a határozatok hatályon kívül helyezésére (Art. 48. §).
A megyei bíróság ítélete megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mivel a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint bírálta el, és indokolási kötelezettségének is eleget tett.
A felperes felülvizsgálati kérelme - tartalma szerint elbírálva - a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, mivel az egyes bizonyítékok értékelésével kapcsolatos megyei bíróságétól eltérő álláspontot részletezi. A megyei bíróság ítélete az iratszerűen megállapított tényállás kapcsán okszerű, logikus ténybeli következtetéseket tartalmaz. Iratszerű és jogszerű az a jogkövetkeztetés, hogy semmi nem igazolja a perrel érintett számlák tekintetében a valós gazdasági események megtörténtét a következők miatt:
A számlakibocsátók nem rendelkeztek a számlák szerinti gazdasági tevékenység folytatásához szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, szállítóeszközökkel, ténylegesen gazdasági tevékenységet nem folytattak, a bizonylatokon a bíróságon bejegyzett tevékenységi körökben nem szereplő számla szerinti tevékenységek szerepelnek, képviselői jogosultság megszűnését követően is kerültek kiállításra bizonylatok, a számlakibocsátók bevallási, adó-befizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget, a számlakibocsátó nevének törlését után is szerepel a bizonylatokon, toll vásárlásokra vonatkozó szerződések - az igen jelentős mennyiség és ellenérték ellenére - nem kerültek csatolásra, a felperes és a számlakibocsátók egyáltalán nem rendelkeznek olyan iratanyaggal (számlatömb, felvásárlási jegy… stb.), amely valós gazdasági tevékenység folytatására utalna.
A perbeli esetben tehát a megyei bíróság iratszerűen és jogszerűen állapította meg, hogy a levonási jog alapjául szolgáló számlákban a gazdasági esemény ténylegesen nem történt meg, a számlák fiktívek, ezért az adólevonási jog gyakorlására jogsértően került sor [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, Sztv. 84. § (2) bekezdése].
Osztja a Legfelsőbb Bíróság az alperes és a megyei bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy fiktív számlák kapcsán az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezés alkalmazhatósága kizárt.
Nem releváns a felperesnek az Európai Bíróság által hozott ítéletekre hivatkozása sem egyrészt azért, mert az ügyletek és számlák az Európai Unióhoz való csatlakozás időpontja előttiek, másrészt azért, mert azokban a gazdasági események a felek között ténylegesen megvalósultak, míg a perben vitatott számlák esetén a gazdasági esemény a valóságban nem ment végbe. A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint a 77/388/EGK Hatodik Tanácsi Irányelvvel, az Áfa. tv. szabályaival és a felperes által hivatkozott - Európai Bíróság által hozott - ítéletekkel sem egyeztethető össze egy olyan álláspont, amely az eladó és a vevő közötti fiktív jogügylethez kapcsolódóan a költségvetés terhére fizetési kötelezettséget ír elő. A felperes által hivatkozott ítéletek olyan ügyletek tekintetében tartalmaznak döntést, amelyek maguk nem valósítanak meg hozzáadott értékadó kijátszást, továbbá tényegesen adóalanyként eljáró személyek által végzett termékértékesítésnek és valós gazdasági tevékenységnek minősülnek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.218/2007.)