adozona.hu
AVI 2011.2.14
AVI 2011.2.14
Az adólevonási jog nem gyakorolható, ha a gazdasági eseményt olyan személy teljesíti, akinek adóalanyisága kétséges (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes B. K. egyéni vállalkozóval 2005. június 29-én megállapodást kötött 92 hektár szántóföldön kézi erővel elvégzendő mezőgazdasági munkára. B. K. a felperes felé napraforgó kapálás címén 2005. július 15-én és július 19-én 3 703 000 Ft összegben számlákat bocsátott ki, amelyeket felperes a 2005. IV. negyedévi bevallásában szerepeltetett.
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti...
AVI 2011.2.14 Az adólevonási jog nem gyakorolható, ha a gazdasági eseményt olyan személy teljesíti, akinek adóalanyisága kétséges (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
A felperes B. K. egyéni vállalkozóval 2005. június 29-én megállapodást kötött 92 hektár szántóföldön kézi erővel elvégzendő mezőgazdasági munkára. B. K. a felperes felé napraforgó kapálás címén 2005. július 15-én és július 19-én 3 703 000 Ft összegben számlákat bocsátott ki, amelyeket felperes a 2005. IV. negyedévi bevallásában szerepeltetett.Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére 550 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, amelyből 67 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített és kiutalását elutasította, kötelezte a felperest 416 000 Ft áfa adókülönbözet, 33 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, 43. § (4) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 165. § (2) bekezdésében, 166. § (2) bekezdésében, az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény (továbbiakban: Va.tv.) 10. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes nem volt jogosult a B. K. által kibocsátott számlák szerinti áfa levonásba helyezésére, mivel a bizonylatok tartalmilag hiteltelenek. B. K. a munkálatokban nem vett részt, a munkát végző személyek nem az ő alkalmazottai voltak. B. K. a munkát továbbadta a V. Bt.-nek, és az alvállalkozó által kibocsátott számlákat haszon nélkül, változatlan áron számlázta tovább a felperes felé. A kapcsolódó vizsgálat adatai szerint a munkákat nem a V. Bt. végezte el. A felperes részére a szolgáltatást olyan ismeretlen személy vagy gazdasági társaság teljesítette, akinek/amelynek kilétét, adóalanyiságát nem lehetett megállapítani. A beazonosíthatatlan természetes vagy jogi személyek általi munkavégzésre tekintettel a gazdasági esemény nem a számlák szerinti felek között jött létre és a felperes nem járt el kellő körültekintéssel sem, ennél fogva visszaigénylése jogszerűtlen.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A felperes azzal érvelt, hogy ő és B. K. adóalany, a számlák szerinti gazdasági esemény elvégzésre került. B. K. jogosult volt alvállalkozó igénybevételére, de erről ő nem tudott, és e körben vizsgálódnia sem kellett. Kellő gondosságot tanúsított, visszaigénylése jogszerű volt, a számlák tartalmilag hiteles dokumentumok.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
A B. K. által kiállított számlák tartalmilag hiteltelen dokumentumok, mert bizonyított, hogy a gazdasági esemény nem a számlák szerinti felek között ment végbe, a munkát olyan személyek végezték el, akiknek adóalanyisága kétséges. A valós gazdasági esemény nem azonos a számlák szerinti gazdasági eseménnyel, a felperes nem tanúsított kellően körültekintő magatartás. Az alperes megalapozottan és jogszerűen állapította meg a felperes terhére az adókülönbözetet.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy a határozatok nem felelnek meg az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 34. pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, 43. § (5) bekezdése, 48. § (1) bekezdése, az Sztv. 166. § (2) bekezdése, a Va.tv. 10. § (1) bekezdése szerinti rendelkezéseknek. A számlák formailag hitelesek voltak, a számlák szerinti gazdasági esemény a valóságban is végbement. Az alperes nem bizonyította, hogy a számlák tartalmilag hiteltelenségét. A megyei bíróság határozata nem felel meg a Pp. 206. §-ában foglaltaknak, mivel a tényállást iratellenesen állapította meg, okszerűtlen következtetéseket vont le, és a jogvita eldöntésére irányadó rendelkezéseket "helytelenül" alkalmazta. B. K. jogosult volt alvállalkozó igénybevételére, ő nem tudott B. K., illetve az alvállalkozó ügyleteiről.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése].
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, téves, nyilvánvalóan okszerűtlen, logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a jogcímen, hogy a fél jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, mivel ez nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, erre a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség. (BH 1994/639.)
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján a következőket állapította meg:
B. K. egyéni vállalkozó a számlák kiállítását elismerte, és nem vitatta, hogy a munkákat nem ő végezte el, nem ő felügyelte, hanem továbbadta a V. Bt.-nek. B. K. a munkát végző személyekről semmilyen információval nem rendelkezett, és az alvállalkozójától kapott munkákat haszon nélkül számlázta tovább.
A V. Bt. felszámolás alatt áll, és a határozatokkal érintett időszakra vonatkozó könyveléssel, munkavégzésre vonatkozóan egyéb iratanyaggal (szerződés, teljesítés-igazolás, alkalmazottakkal kötött munkaszerződés, jelenléti ív, bérfizetési jegyzék stb.) nem rendelkezik. A V. Bt. bevallási és adó-befizetési kötelezettségének nem tett eleget. A számlákon szereplő gazdasági események valóságtartalmát alátámasztó dokumentum tehát nem áll rendelkezésre. B. K. egyéni vállalkozónál és a V. Bt.-nél a számlák szerinti munkálatok elvégzéséhez szükséges személyi- és tárgyi feltételek sem álltak fenn.
Ezen adatokra, valamint a perben lefolytatott bizonyítás eredményére figyelemmel a megyei bíróság eljárása és határozata megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak; az abban megállapított tényállás jogszerű, iratellenes megállapításokat, avagy okszerűtlen, téves ténybeli következtetéseket nem rögzít. A megyei bíróság helytállóan vonta le azt a ténybeli és jogkövetkeztetést, hogy a számla szerinti gazdasági esemény nem a számlakibocsátó és a felperes, azaz nem a számlán feltüntetett személyek között ment végbe, a valós gazdasági esemény nem azonos a számla szerintivel. A gazdasági eseményt olyan személyek teljesítették, akiknek adóalanyisága kétséges, illetve nem állapítható meg.
Az adólevonási jog csak az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, 43. § (5) bekezdése, Sztv. 166. § (2) bekezdése]. A számlák tartalmi hiteltelenségét az alperes bizonyította, ezért érdemi döntése megalapozott és törvényes.
A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti kellő körültekintés, azaz az adóköteles tényállás során tőle elvárható gondosság megállapítható lenne. A felperes által előadottak nem a kellően körültekintő magatartás, hanem a gondatlanság megállapítására alkalmasak a következők miatt:
A Va.tv. 10. § (1) bekezdése értelmében az egyéni vállalkozó személyesen köteles közreműködni tevékenységének folytatásában. A felperestől, mint adózótól elvárható, hogy adóköteles tevékenysége során az ezzel kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket ismerje. Kellően körültekintő magatartás esetén tudhatta volna, hogy az egyéni vállalkozó nem adhatja tovább a munkavégzést oly módon, hogy abban ő maga semmilyen formában nem vesz részt. B. K. a perbeli esetben ún. közvetített szolgáltatást sem végzett, mivel ilyen a számlából nem derül ki, a számla szerint B. K. saját, és nem az általa vásárolt szolgáltatást értékesítette. A felperesnek nem a számlakibocsátó adókötelezettségének teljesítését kellett volna ellenőriznie, hanem a számlakibocsátó gazdasági tevékenységét, ezen belül azt, hogy a munkákat ő végzi-e, vagy mással végezteti el, rendelkezik-e vagy sem a munkavégzéshez szükséges személyi- és tárgyi feltételekkel, azaz a számlák szerinti szolgáltatást ténylegesen ki teljesíti. E körben a megyei bíróság iratszerűen rögzítette azt is, hogy a felperes még B. K.-tól sem kért információt adóalanyiságára vagy a munkavégzésére vonatkozóan, nem vizsgálta, hogy a vállalkozói szerződésben foglaltakat a szerződő fél teljesíti-e vagy sem. A felperes tevékenysége a perbeli esetben kizárólag a formailag hiteles számla befogadására korlátozódott. A perbeli esetben az alperes a számlák tartalmi hiteltelenségét nem a számlakibocsátó adóalanyiságának hiánya miatt állapította meg, ugyanakkor meg kell jegyezni azt is, hogy a felperes e körben sem tudakozódott. Nem az alperesnek kellett bizonyítania, hogy a felperes tudott-e vagy sem az alvállalkozó igénybevételéről, hanem a felperesnek kellett volna igazolnia, hogy az adóköteles tényállás kapcsán kellő körültekintéssel járt el. Önmagában az a tény, hogy a felperes nem tudott az alvállalkozó igénybevételéről, szintén a kellő körültekintés hiányára utal, mivel minden adózótól elvárható az a magatartás, hogy ellenőrizze, hogy a vele szerződő fél ténylegesen végzi-e a megállapodás szerinti tevékenységet. Nincs ügydöntő jelentősége annak a felperesi érvelésnek, hogy a B. K.-val kötött szerződés nem zárta ki alvállalkozó igénybevételét. Amennyiben ugyanis a felperes a kellő körültekintést tanúsítja, felismerhette volna a számlák tartalmi hiteltelenségét.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.223/2007.)