adozona.hu
AVI 2011.2.13
AVI 2011.2.13
A számla nem tekinthető hitelesnek, ha a számlakibocsátó nem tudja bizonyítani a számlában szereplő gazdasági esemény megtörténtét [1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2005. IV. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adónem ellenőrzést végzett.
Az adóhatóság a vizsgálata során nem fogadta el a felperes részére a J. Bt. építkezéssel kapcsolatosan kibocsátott számláit, továbbá a hulladék értékesítéséről kibocsátott számlákat, valamint a P. és Társa Bt. által kiállított fémhulladék értékesítéséről szóló összesen 16 127 000 Ft összegű számlákat.
Az adóhatóság megállapította, hogy ezek a számlák hiteltelenek, erre alapítottan ál...
AVI 2011.2.13 A számla nem tekinthető hitelesnek, ha a számlakibocsátó nem tudja bizonyítani a számlában szereplő gazdasági esemény megtörténtét [1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §]
Az adóhatóság a felperesnél 2005. IV. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adónem ellenőrzést végzett.Az adóhatóság a vizsgálata során nem fogadta el a felperes részére a J. Bt. építkezéssel kapcsolatosan kibocsátott számláit, továbbá a hulladék értékesítéséről kibocsátott számlákat, valamint a P. és Társa Bt. által kiállított fémhulladék értékesítéséről szóló összesen 16 127 000 Ft összegű számlákat.
Az adóhatóság megállapította, hogy ezek a számlák hiteltelenek, erre alapítottan általános forgalmi adó levonási jog nem érvényesíthető. A vizsgálat eredményeként az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 15 704 000 Ft adóhiányt állapított meg, amely után kötelezte a felperest további 8 218 000 Ft bírság és l 329 813 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2007. január 31-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatában rámutatott arra, hogy a J. Bt.-vel kapcsolatos számláknál nem vitatta, hogy az építkezés, mint gazdasági esemény megtörtént, hanem azt állapította meg, hogy a munkákat nem a számlakibocsátó társaság végezte, hiszen igazolt munkaerő kapacitása nem volt. A hulladék felvásárlásokkal kapcsolatosan szintén hangsúlyozta a számlák hiteltelenségét, 2005. évre pedig megállapította, hogy a hulladék-forgalmazás körében kötelező volt a különbözet szerinti adózás alkalmazása, melynek egyik következménye az volt, hogy a befogadott számlák sem tartalmazhattak előzetesen felszámított adót.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte, az alperes új eljárásra kötelezését, további bizonyítási eljárás lefolytatásával.
A felperes álláspontja szerint a tényállást az adóhatóság nem derítette fel kellőképpen, így különösen nem volt indokolt az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésének mellőzése.
Ismételten kérte részletesen meghallgatni a J. Bt. képviselőjét, a P. és Társa Bt. által kifizetett számlák esetében állította, hogy a számla tartalmát, illetve hitelességének hiányát nem lehet abból megállapítani, hogy a számlán szereplő dátum megfelel-e a tényleges teljesítésnek.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdése, valamint 44. § (5) bekezdése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az adóhatóság felderítette a tényállást, nyilatkoztatta a felperes vállalkozóinak képviselőit, megvizsgálta a szerződéseket, számlákat, a szigorú számadási bizonylatok vásárlásának időpontját, és felhívta a felperest a vonatkozó dokumentumok csatolására. Mindezen körülményeket értékelve, helyesen jutott arra a következtetésre, nem volt megállapítható, hogy a számla szerinti munkákat ki végezte el, illetve az volt megállapítható, hogy azt nem a számlakibocsátó végezte.
Az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, a J. Bt. alvállalkozóit nem tudta megnevezni, és nem kísérte figyelemmel a kivitelezési munkálatokat. Ugyancsak ezeket a következtetéseket vonta le a hulladék felvásárlással kapcsolatban kiállított számlákra is. Az adatok alapján nem volt megállapítható, hogy a hulladék anyagot kitől vásárolták és az sem, hogy a felperes kellő körültekintést tanúsított volna ez esetekben.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes továbbra is hangsúlyozta, hogy az általa befogadott számlák alakilag és tartalmilag hitelesek voltak, a J. Bt. képviselője O. Z. állította, hogy a munkálatokat ők végezték. Az a tény, hogy adott esetben fekete munkásokkal dolgoztattak, illetve az alvállalkozó be nem jelentett munkásokat foglalkoztatott, a felperes felelősségére nem hatott ki. O. Z. azért sem nyilatkozhatott teljes körűen az alkalmazottakról, mert nem volt köteles önmagát bűncselekmény elkövetésével vádolni, illetve önmagára terhelő adatokat tenni.
A felperes sérelmezte, hogy a hulladékvásárlással kapcsolatos tanú meghallgatáskor a kérdés-feltevések hiányossága is okozhatta a hiányos nyilatkozatokat.
A felperes állította, hogy a tényleges gazdasági esemény és a kifizetés megtörtént a számla szerinti időpontban, de előfordult, hogy a számlát később kapta meg, ez önmagában nem teszi hiteltelenné a számlát.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A perben elbírálandó jogkérdés az volt, hogy a felperes részére kibocsátott számlák általános forgalmi adó tartalmát tekintve alkalmasak-e az adólevonási jog illetve az általános forgalmi adó visszaigénylési jog gyakorlására.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság ennek érdekében megfelelően felderítette a tényállást és e tényállásból helytálló következtetést vont le. Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható az adólevonási jog. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166. § (2) bekezdése szerint számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag is hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük.
A perben vizsgált építési munkákról, hulladék-értékesítésekről a J. Bt. által kiállított igen nagy összegű, mintegy 63 763 000 Ft összegű számlák alakilag és tartalmilag nem minősültek hitelesnek.
Az adóhatóság két alkalommal is nyilatkoztatta a számlakibocsátó képviselőjét O. Z.-t, aki az építkezésekkel kapcsolatban semmilyen iratot, építési naplót nem tudott bemutatni, az alvállalkozókat nem tudta megnevezni, ugyanígy a hulladék felvásárlásokról sem rendelkezett megfelelő bizonylattal, a beszerzés helyeit megnevezni nem tudta.
A felperes és a meghallgatott tanú nyilatkozatai is ellentmondásosak voltak, a kiállított számlák több esetben olyan dátummal kerültek kiállításra, amikor még a számlatömböt a kiállító meg sem vásárolta, az időpontok a teljesítés és a fizetés tekintetében eltértek egymástól.
Mindezek a körülmények a számlákat alakilag és tartalmilag hiteltelennek minősítették. Ugyancsak megfelelően értékelte a P. és Társa Bt. által kiállított számlák vonatkozásában azt, hogy nem lehetett megállapítani, hogy a hulladékok honnan származtak. A magánszemélyektől és a különbözeti adózást választó adóalanyoktól történő beszerzések értékesítése esetén pedig áthárítható adó nem keletkezett, így ezeket a számlákat sem lehetett hitelesnek minősíteni.
A felperes hivatkozott arra is, hogy kellő körültekintéssel járt el az adott esetekben, ezért az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése alapján jogosult volt levonási jog gyakorlására. E körben is helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kellő körültekintés esetében nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mely oknál fogva nem felelt meg a bizonylat az alaki és tartalmi követelményeknek, továbbá a hitelt érdemlőség megállapítása érdekében a számlabefogadó tett-e és milyen intézkedéseket, ezek az intézkedések pedig alkalmasak voltak-e a számla hiányosság felismerésére. Önmagában munkálatok elvégzése a gazdasági esemény megvalósulása nem pótolhatja a számviteli törvényben előírt alapkövetelményt, a bizonylatolási elvet és a bizonylati fegyelmet.
A felperes lényegében a per során nem igazolt olyan magatartást, amely bizonyította volna, hogy a gazdasági partnereit kellő módon ellenőrizte, a megrendelt munkálatokat figyelemmel kísérte volna, illetőleg érdeklődött volna, hogy a valóságban a különböző munkálatokat ki fogja elvégezni.
A Legfelsőbb Bíróság mindezen adatok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, helytálló volt az abból levont jogi következtetése is. A Pp. 271. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban további bizonyítás felvételének, a bizonyítás felülmérlegelésének nincs helye, kivéve, ha a megállapított tényállás hiányos, iratellenes, illetőleg a következtetések feltűnően okszerűtlenek. Ilyen körülményeket a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.220/2007.)