adozona.hu
AVI 2011.1.10
AVI 2011.1.10
A vámáru jogellenes forgalomba hozójának kell tekinteni minden olyan személyt, amelynek cselekménye a Vtv. felsorolásában megtalálható [1995. évi C. tv. 125., 126. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 7. számú vámhivatal 2004. március 18-án vámkezelte az E. Kft. részére vámfizetés mellett regisztrációs adó fizetésével a Hummer HMCS diesel gépjárművet.
Az E. Kft. 2004. április 19-én értékesítette ezt a személygépkocsit G. P. részére, aki nevén megtörtént a gépjármű forgalomba helyezése. A nyilvántartás vizsgálatát követően megindult nyomozás megállapította, hogy a gépkocsi soha nem volt az E. Kft. tulajdona, sem vámigazgatási, sem közlekedésfelügyeleti eljárás nem folyt le, G. P. tulajdo...
AVI 2011.1.10 A vámáru jogellenes forgalomba hozójának kell tekinteni minden olyan személyt, amelynek cselekménye a d=30199 ssz=1>Vtv. felsorolásában megtalálható [1995. évi C. tv. 125., 126. §]
A 7. számú vámhivatal 2004. március 18-án vámkezelte az E. Kft. részére vámfizetés mellett regisztrációs adó fizetésével a Hummer HMCS diesel gépjárművet.Az E. Kft. 2004. április 19-én értékesítette ezt a személygépkocsit G. P. részére, aki nevén megtörtént a gépjármű forgalomba helyezése. A nyilvántartás vizsgálatát követően megindult nyomozás megállapította, hogy a gépkocsi soha nem volt az E. Kft. tulajdona, sem vámigazgatási, sem közlekedésfelügyeleti eljárás nem folyt le, G. P. tulajdonjogát igazoló adásvételi szerződésen csak az ő adatai a valósak, még a tanuk adatai is hamisak voltak. G. P. meghallgatásán elmondta, hogy 2004 tavaszán vásárolta meg a gépkocsit F. P.-től, adásvételi szerződést kötött, 6 500 000 Ft készpénzt fizetett, minden eljárást F. P. intézett. Lehet, hogy az adásvételi szerződésen az E. Kft. volt eladóként feltüntetve, ő forgalmi engedéllyel és biztosítással együtt kapta meg, a személygépkocsit 2005. március 21-én a gépkocsit a felperesnek továbbadta, a szerződést faxon küldte el a Gy. Vámhivatalhoz.
A vámhatóság meghallgatta az E. Kft. ügyvezetőjét B. S. is, aki elmondta, hogy nem ők hozták be ezt a személygépkocsit Magyarországra, nem kötöttek adásvételi szerződést, a bemutatott szerződésen lévő aláírások és cégbélyegző lenyomatok hamisak voltak. Ugyanerre a megállapításra jutott a Nemzetbiztonsági Hivatal szakértője is. A gépkocsit egyébként F. P. vásárolta Floridában, eljárás indult ellene, mivel a közúti forgalomban magyar rendszám nélkül vett részt, utóbb F. P. elhunyt, ezért a vele szemben indított eljárás megszüntetésre került.
Mindezen adatok alapján az elsőfokú vámhatóság megállapította, hogy a gépjármű jogellenes forgalomba hozatala történt meg, ezért 6 500 000 Ft-os ügyleti érték alapján a határozatával a felperest - G. P.-vel egyetemlegesen - összesen 8 438 745 Ft vámteher megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy 2005. március 31-én vásárolta meg a gépjárművet belföldi forgalomban, így a jogellenes forgalomba hozatalért felelősség nem terheli. Sérelmezte, hogy a vámhatóság a 2005 márciusában vásárolt személygépkocsival kapcsolatosan a korábbi vámtörvény rendelkezéseit vette figyelembe. Hangsúlyozta, hogy magyar hatósági jelzéssel, forgalmi engedéllyel vásárolt, így fizetési kötelezettség, különösen regisztrációs adó fizetési kötelezettség nem terheli.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta azt az álláspontját, hogy mivel a vámáru sorsa a behozatalkor nem került rendezésre, ezért az 1995. évi C. törvény (Vtv.) hatálya alá tartozik, amelynek 126. § a) pontja szerint jogellenes forgalomba hozónak minősül az is, aki vámkezelés nélküli vámárut szerez meg, és azt használja.
A Fővárosi Bíróság 2. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság mindenekelőtt megállapította, hogy a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (T) 75. § (1) bekezdés b) pontja alapján a perbeli esetben a korábbi vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Vtv. 125. § (2) bekezdés c) pontja, (4) bekezdése alapján a felperes, mint jogellenes forgalomba hozó egyetemlegesen felelős a vámárut terhelő vámteher megfizetéséért.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a beszerzett bizonyítékok alapján a felperes hamis iratokkal belföldi forgalomba helyezett, ténylegesen nem vámkezelt, rendezetlen sorsú vámárut vásárolt meg, ezért jogszerű volt az a megállapítás, hogy ő is vámfizetésre kötelezett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes ismételten azt hangsúlyozta, hogy Magyarország Európai Uniós csatlakozása után 2005 márciusában vásárolta meg a személygépkocsit, így a csatlakozás előtti jogszabályi rendelkezéseket esetében nem lehetett volna alkalmazni. Ezen túl fenntartotta azt az álláspontját is, hogy a Vtv. 125. § (2) bekezdés c) pontja alapján figyelemmel a 126. §-ára is, kizárólag annak a felelőssége merül fel a vámteher megfizetéséért, aki a forgalomba hozatalkor szerezte meg, illetve használta az adott vámárut. A felperes e körbe nem volt sorolható, ezért sérelmezte a fizetésre kötelezését.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartja.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is.
A vámhatóság és az elsőfokú bíróság által helyesen idézett közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 75. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 83. §-a alapján helyesen járt el a vámhatóság, amikor a 2005. március 31-én vásárolt személygépjármű esetében is a korábbi, 1995. évi C. törvény, a régi Vtv. rendelkezéseit alkalmazta. Az új vámtörvény 75. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés alapján ugyanis a csatlakozást megelőző időszakra vonatkozóan végzett ellenőrzéseknél a jelen törvénnyel hatályon kívül helyezett, tehát korábbi vámjogszabályok rendelkezései az alkalmazandók, a vámterhet, késedelmi pótlékot, bírságot illetően.
A nem vitás tényállás szerint a perbeli gépjárművet 2004. március 18-án F. P. magánszemély hozta be Magyarországra, anélkül hogy annak vámjogi sorsát rendezte volna, a vámáru után vámteher megfizetése nem történt meg. A gépjármű jogellenes forgalomba hozatala első belföldi értékesítésekor 2004. április 19-én történt meg, a gépkocsit G. P. magánszemély részére a vámteher megfizetése nélkül adta tovább. Így bár a felperes valóban Magyarország uniós csatlakozását követően 2005. március 31-én vásárolta meg a személygépkocsit, de az előbb idézett rendelkezések szerint, mivel a gépkocsi vámjogi sorsa ezen időpontig sem rendeződött, a vámhatóság helyesen járt el akkor, amikor a korábbi vámtörvény szabályait alkalmazta.
A Vtv. 125. § (2) bekezdése sorolja fel, hogy ki a vámfizetésre kötelezett, ennek c) pontja szerint aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti. A Vtv. 126. pontja alapján pedig a vámfizetési kötelezettség szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki:
a) a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezelés nélkül, vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza, megszerzi, az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg az ilyen vámárut felhasználja;
E rendelkezések értelmében tehát valamennyi olyan személyt, aki a felsorolásban szerepel, a vámáru jogellenes forgalomba hozójának kell tekinteni és egyben vámfizetésre kötelezettnek.
A perbeli esetben nem volt vitás, hogy a felperes olyan vámárut vásárolt meg, és ezt követően használt, amelyet jogellenesen hamis okmányokkal vámfizetési kötelezettség teljesítése nélkül hoztak forgalomba. Így a felperes e gépjármű megszerzésével jogellenes forgalomba hozóként kötelezhető volt a vámteher megfizetésére. A jogszabályi rendelkezések alapján nem volt jelentősége annak, hogy a felperes mindezen körülményekről tudott-e, jóhiszemű volt-e vagy sem.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes határozata és a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.190/2007.)