adozona.hu
AVI 2011.1.8
AVI 2011.1.8
Nem állapítható meg jogszabálysértés abban az esetben, ha valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében a fél álláspontja nem azonos a bíróságéval [Pp. 275. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és K. Zs. 50-50%-os arányban tagja volt a R. Általános Befektetési, Építőipari és Szolgáltató Kft.-nek (továbbiakban: kft.), amelyben törzstőke emelést hajtottak végre 2000. október 25-én és 26-án a társaság szabad pénzeszközeinek felhasználásával. A felperes és társa a kft-től személyenként 75 000 000 Ft kölcsönt vett fel, amelyből 50 000 000 Ft-ot fordított törzstőke emelésre.
A felperes és K. Zs. belépett az N. Üdültetési Közös Vállalatba (továbbiakban: vállalat) és 2000. októb...
AVI 2011.1.8 Nem állapítható meg jogszabálysértés abban az esetben, ha valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében a fél álláspontja nem azonos a bíróságéval [Pp. 275. § (1) bek.]
A felperes és K. Zs. 50-50%-os arányban tagja volt a R. Általános Befektetési, Építőipari és Szolgáltató Kft.-nek (továbbiakban: kft.), amelyben törzstőke emelést hajtottak végre 2000. október 25-én és 26-án a társaság szabad pénzeszközeinek felhasználásával. A felperes és társa a kft-től személyenként 75 000 000 Ft kölcsönt vett fel, amelyből 50 000 000 Ft-ot fordított törzstőke emelésre.A felperes és K. Zs. belépett az N. Üdültetési Közös Vállalatba (továbbiakban: vállalat) és 2000. október 30-án, illetve december 18-án összesen 153 300 000 Ft átutalása ellenében megvásárolta a vállalat tagsági jogát egymás közt 50-50%-os arányban.
A felperesnek 1999. évben 267 666 Ft vállalkozási kivétből származó összevonás alá eső jövedelme, vállalkozásában pedig 27 666 Ft vesztesége volt. 2000. évben a felperesnek vállalkozásában 475 135 Ft vesztesége keletkezett, összevonás alá eső és különadózó jövedelme nem volt.
2001. március 1-jén szerződéssel a felperes és K. Zs. vállalati tagsági jogait átruházták K. P.-vel összesen 114 990 000 Ft-ért. A felperes a tagsági jog értékesítéséből származó árfolyamnyereség utáni személyi jövedelemadót bevallotta. 2000-ben a kft. által felvett osztrák banki hitel fedezeteként jelzálogjoggal terhelték a felperes és házastársa tulajdonában álló ingatlanokat.
A felperes 2003 júniusában kelt megállapodásokkal átruházta K. Zs.-re a vállalatban, illetve a kft.-ben meglévő vagyoni betétjét és tulajdonjogát oly módon, hogy a K. Zs. által teljesítendő ellenértéket a felek a felperest a kft. irányába terhelő 75 000 000 Ft-os hiteltartozás és járulékai átvállalásában, valamint a kft. és a vállalat vonatkozásában fennálló egyéb terhek átvállalásában határozták meg. Ez utóbbi keretében K. Zs. magára vállalta az osztrák bank által kft. részére nyújtott hiteltartozás megfizetését és ennek fedezeteként a felperes és házastársa ingatlanaira bejegyzett jelzálogjog töröltetését.
Az adóhatóság a felperesnél 1999-2000. évekre személyi jövedelemadó bevallások utólagos vizsgálatát végezte el. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperest 2000. évre kötelezte 20 519 900 Ft adókülönbözet, 10 258 350 Ft adóbírság, 11 747 839 Ft késedelmi pótlék és az ellenőrzés akadályozása miatt 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes azt állapította meg, hogy a tagsági jogok vétele során kifizetett 76 649 750 Ft-ból a 25 000 000 Ft feletti rész, azaz 51 649 750 Ft forrását a felperes nem tudta hitelt érdemlően igazolni. Az alperes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108-109. §-aiban foglaltak alkalmazva a felperes 2000. évi jövedelmét becsléssel állapította meg. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 1. § (3) bekezdése, 2. § (4) bekezdése, 4. § (1) bekezdése és 28. § (1) bekezdése alapján a felperes egyéb jogcímen kapott összevonás alá eső 2000. évi jövedelmét 51 649 750 Ft-ban, ennek adóját 20 519 900 Ft-ban határozta meg és ennek következményeként írta elő a felperes terhére az adókülönbözetet.
A felperes keresetében - a mulasztási bírság kivételével - kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését az elsőfokú határozatra is kiterjedően, vagy az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését. A felperes azzal érvelt, hogy az alperes nem folytatta le a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítást, megalapozatlanul mellőzte az általa felajánlott bizonyítékokat, és a javára szóló tényeket. A felperes álláspontja szerint a tagsági jog megvásárlásához szükséges fedezetet teljes egészében K. Zs. biztosította. A felperes vitatta a becslés jogalapját és annak eredményét is.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát - a mulasztási bírság kivételével - az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes bizonyította, hogy a becslés alkalmazásának feltételei fennállnak, mivel a felperes a tagsági jogok átruházásáról szóló megállapodások aláírásával és K. Zs. ügyvédi számlájáról átutalt összeg fele része ellenében megszerezte a vállalat tagsági jogának 50%-át. A felperesnél a vagyongyarapodás ezzel kétségtelenül létrejött, a felperes azonban az adóigazgatási és a peres eljárásban hitelt érdemlő adatokkal igazolta, hogy a vagyongyarapodás forrása nem tőle származik. Ezért az adóhatóság tévesen állapított meg a felperesnek olyan 2000. évi jövedelmet, amely vagyongyarapodás alapjául szolgált, és amelyet a felperes nem vallott be.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Az alperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 108. § (1)-(2) bekezdésében, 109. § (3) bekezdésében foglaltaknak. Álláspontja szerint bizonyította, hogy a becslés alkalmazásának feltételei fennálltak, és a felperes nem tudta hitelt érdemlő adatokkal igazolni a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek vagy további bizonyítás felvételének. [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.]
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg jogszabálysértés abban az esetben, ha valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében a fél álláspontja nem azonos a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. (BH 1994/622., BH 1994/639. BH 1998/401.)
A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A bíróságnak az ítélet indokolásában hivatkoznia kell azokra a jogszabályokra és bizonyítékokra, amelyeken érdemi döntése alapul. Meg kell jelölnie azokat az adatokat, tényeket, körülményeket, amelyeket a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett. Utalnia kell azokra az okokra is, amelyek miatt valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte [Pp. 221. § (1) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet teljes körűen megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az ítéleti érdemi döntés az Art. 108-109. §-ai szerinti szabályok, a bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezések helytálló értelmezésén alapul.
A megyei bíróság jogerős ítélete - az alperes által sem vitatottan - kizárólag iratszerű ténymegállapításokat tartalmaz, és rögzíti az ennek alapjául szolgáló bizonyítékokat, továbbá azokat a körülményeket, amelyeket a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak tekintett.
Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a pénzösszeg átutalására K. Zs. saját ügyvédi számlájáról került sor. A vagyongyarapodás forrása nem a felperes forrása volt. A bizonyítási eljárás sem tárt fel olyan adatot vagy bizonyítékot, amely azt tanúsította volna, hogy a felperes K. Zs.-nek pénzösszeget adott volna át, vagy fizetett volna be az ügyvédi számlára. A megyei bíróság a felperes valóságot feltáró nyilatkozatára, a tanúvallomásokra, a nyomozó iroda átiratára, a szembesítési jegyzőkönyvre, az ügyészségi megszüntető határozatra, a tagsági jogra, üzletrész átruházó okiratokra, befizetési átutalási bizonylatokra figyelemmel jogszerű, logikus és helytálló ténybeli jogkövetkeztetést vont le arra vonatkozóan, hogy a felperes hitelt érdemlő adatokkal igazolta, hogy a tagsági jogok megvásárlása miatt bekövetkezett vagyongyarapodáshoz a szükséges forrást nem ő biztosította.
Az alperes felülvizsgálati kérelme tartalmát tekintve a bizonyítékok felülmérlegelésére irányult, ezért az előzőekben kifejtettekre figyelemmel nem fogadható el.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.182/2007.)