adozona.hu
AVI 2010.12.133
AVI 2010.12.133
Az adózó hátrányára értékelendő az a körülmény, ha a valós alvállalkozói kört nem lehet feltárni (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2004. és 2005. január-március hónapokra általános forgalmi adónemben adóellenőrzést végzett a felperesnél, melynek eredményeként határozatával terhére adóhiánynak minősülő 32 221 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, rendelkezett 15 783 000Ft adóbírság, 2 780 000 Ft késedelmi pótlék és 220 000 Ft mulasztási bírság előírásáról. A revízió megállapította, hogy a felperes 2004. évben vállalkozási szerződést kötött a T. Kft.-vel (továbbiakban: Kft.) az m.-i piac rekonst...
AVI 2010.12.133 Az adózó hátrányára értékelendő az a körülmény, ha a valós alvállalkozói kört nem lehet feltárni (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
Az elsőfokú adóhatóság 2004. és 2005. január-március hónapokra általános forgalmi adónemben adóellenőrzést végzett a felperesnél, melynek eredményeként határozatával terhére adóhiánynak minősülő 32 221 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, rendelkezett 15 783 000Ft adóbírság, 2 780 000 Ft késedelmi pótlék és 220 000 Ft mulasztási bírság előírásáról. A revízió megállapította, hogy a felperes 2004. évben vállalkozási szerződést kötött a T. Kft.-vel (továbbiakban: Kft.) az m.-i piac rekonstrukciójára és bővítésére. A revízió célellenőrzést végzett a Kft.-nél, illetve kapcsolódó ellenőrzéseket az alvállalkozói kör megállapítása érdekében. Mindezek alapján megállapította, hogy a számlákon feltüntető gazdasági esemény nem a számlán feltüntetett felek között valósult meg, a Kft. által kibocsátott számlák nem hitelesek.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának a Kft.-vel kapcsolatos megállapításit, megállapításainak jogszerűségét vitatta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 15. § (3) bekezdésére és 166. § (2) bekezdésére.
A cél és kapcsolódó eljárások alapján az adóhatóság helyesen állapította meg, hogy a Kft. sem alkalmazottal, sem tárgyi eszközzel, munkaeszközzel nem rendelkezett alvállalkozókat kellett, hogy igénybe vegyen. A 150 millió forint körüli összberuházási értékhez képest 102 millió forint értékű számlát L. J. bocsátott ki. Nevezett azonban nem tudta megjelölni a munkavégzés helyszínét, hogy a munkát ténylegesen kik végezték, a számlákon feltüntetett munkákat ő maga is továbbadta, de hogy kinek arra vonatkozóan nyilatkozni nem tudott.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a felperes esetében a kellő körültekintés a számla befogadásakor nem valósult meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet azzal, hogy az megsértette az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdését, 35. § (1) bekezdését, a Pp. 213. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését, az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdését és az Art. 97. § (3)-(4) bekezdéseiben foglaltakat. A gazdasági események a számla szerinti tartalommal mentek teljesítésbe, a felperes jogszerűen igényelte vissza az általános forgalmi adót.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv. 32. § (1) és 35. § (1) bekezdése alapján az adózó a rá áthárított általános forgalmi adót csak a számla formai és tartalmi megfelelősége, hitelt érdemlősége alapján igényelheti vissza. A tartalmi követelmények között elsődleges, hogy a gazdasági esemény a számlában szereplő felek között menjen teljesedésbe.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az adóhatóság az adóigazgatási eljárás során a tényállást feltárta, a szükséges cél, illetve kapcsolódó vizsgálatokat elvégezte. Nem az alperes, hanem a felperes hátrányára eset az a körülmény, hogy a valós alvállalkozói kört nem lehetett feltárni. Ennek bizonyítása a felperes érdekkörében állt.
Sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság nem vitatta, hogy a kivitelező Kft. jogosult volt alvállalkozót, vagy alvállalkozókat igénybe venni a teljesítéséhez. Megállapítható volt az is, hogy a Kft. gyakorlatilag semmilyen munkát nem végzett, hanem a teljes munkát tovább adta alvállalkozók részére, akiknek a láncolata odáig terjedt, hogy ténylegesen nem lehetett megállapítani, hogy mely gazdálkodó szervezet vagy szervezetek végezték ténylegesen az elkészült munkát. A bizonyítási eljárás során az is kiderült, hogy maga a felperes is végzett beszerzéseket, illetve, hogy a Kft. gyakorlatilag csak a felperes felé bocsátott ki számlákat és ezzel kapcsolatban személyi összefonódás is megállapítható volt.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegére is figyelemmel - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újra értékelésére vagy felülmérlegelésére általában nincsen lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás hiányos vagy iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást és a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésénél sem volt megállapítható okszerűtlenség.
A felperes sem az adóigazgatási, sem a bírósági eljárásban nem tudta bizonyítani, hogy ténylegesen ki, vagy kik végezték el az elkészült munkát és ennek alapján jogszerűen igényelte volna vissza az általános forgalmi adót. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.201/2007.)