adozona.hu
AVI 2010.11.129
AVI 2010.11.129
A bevallási kötelezettség elmulasztása mulasztási bírság kirovását vonhatja maga után [2003. évi XCII. tv. 172. § (1) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tulajdonát képezi az ingatlan-nyilvántartás szerint S. külterületén lévő 0286/5. hrsz. alatti művelés alól kivett lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű ingatlan.
A felperest az adóhatóság 2006. március 24-én és április 14-én felhívta adóbevallás teljesítésére, egyidejűleg figyelmeztette a mulasztás jogkövetkezményeire. A felhívásban foglaltaknak a felperes nem tett eleget, adóbevallási kötelezettségét nem teljesítette.
Az elsőfokú helyi adóhatóság határozatában a felperest...
AVI 2010.11.129 A bevallási kötelezettség elmulasztása mulasztási bírság kirovását vonhatja maga után [2003. évi XCII. tv. 172. § (1) bek. c) pont].
A felperes tulajdonát képezi az ingatlan-nyilvántartás szerint S. külterületén lévő 0286/5. hrsz. alatti művelés alól kivett lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű ingatlan.A felperest az adóhatóság 2006. március 24-én és április 14-én felhívta adóbevallás teljesítésére, egyidejűleg figyelmeztette a mulasztás jogkövetkezményeire. A felhívásban foglaltaknak a felperes nem tett eleget, adóbevallási kötelezettségét nem teljesítette.
Az elsőfokú helyi adóhatóság határozatában a felperest - kommunális adó bevallási kötelezettség elmulasztása miatt - 30 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, és határidő kitűzésével felszólította az adóbevallás teljesítésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2006. június 30. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes döntését a helyi adókról szóló 1990. C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 11-12. és 24. §-ában, S. Község Önkormányzat Képviselő-testületének a 14/2005. (XII. 2.) rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2. § a) pontjában, 3. § (1) bekezdésében, 6. § (1) bekezdésében, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 125. § (2), (4) és (5) bekezdéseiben, 172. § (1) bekezdés c) pontjában, 172. § (12) bekezdésében foglaltakra alapította. Az alperes határozatát azzal indokolta, hogy jogszabály írja elő az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és nem lakás céljára szolgáló épületek és épületrészek adóköteles voltát. A felperes adóalanynak minősül, mivel a naptári év első napján az adóköteles építmény tulajdonosa volt. Az adókötelezettség keletkezését az adóhatóságnál az e célra szolgáló formanyomtatványon írásban be kellett volna jelentenie. Az adatszolgáltatási és bevallási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt jogosult volt a mulasztási bírság kiszabására, amelynek összegét az eset összes körülményeire tekintettel jogszerű mértékben írta elő.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy nincs jogalap a kommunális adó kivetésére, mivel az építmény rossz állapotú, lakásnak nem minősíthető, a nem lakás céljára szolgáló helyiség ismérveinek sem felel meg, nem sorolható a szükséglakás fogalmi körébe, az érdemi döntés nem áll összhangban a Htv. rendelkezéseivel.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság a rendelkezésére álló adatok, valamint az Ör. 2. §, 3. § (1) bekezdése alapján azt állapította meg, hogy a felperes tulajdonában lévő épület olyan adótárgynak minősül, amelyre a jogszabály bejelentési kötelezettséget ír elő. A felperes e kötelezettségének felhívás ellenére nem tett eleget, ezért az alperes határozata nem jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy a határozatok nem felelnek meg a Htv. 11. § (1) bekezdés b) pontjában, az 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 2. sz. melléklet értelmezési rendelkezéseinek és az Art. 1. § (1) bekezdésében, 6. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A felperes kifejtette, hogy a tulajdonában lévő építmény nem felel meg a lakás, a lakóépület és a nem lakás céljára szolgáló épület fogalmának, ennél fogva nem tartozik a Htv. hatálya alá, adóbevallást nem kellett benyújtania, a határozatok téves jogértelmezésen alapulnak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Htv. 24. §-a értelmében kommunális adókötelezettség terheli a Htv. 12. §-ban meghatározott magánszemélyt. A Htv. 12. § (1) bekezdése értelmében az adó alanya az, aki a naptári év első napján az építmény tulajdonosa. A Htv. alkalmazásában építmény az "olyan ingatlan jellegű, végleges vagy ideiglenes műszaki alkotás (épület, műtárgy), amely általában a talajjal való egybeépítés vagy a talaj természetes állapotának megváltoztatása révén jött létre. Nem minősül építménynek a 3 évnél rövidebb időtartamra létesített építmény" (Htv. 52. § 5. pontja).
A Htv. 43. § (1) bekezdése értelmében minden adóval kapcsolatos eljárásban az e törvényben és az Art.-ban foglaltakat kell alkalmazni.
Az Ör. 2. § a) pontja akként rendelkezik, hogy adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész. Az Ör. 3. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adó alanya az a magánszemély, aki a naptári év első napján a 2. §-ban megjelölt építmény vagy földrészlet tulajdonosa, bérlője. Az Ör. 6. § (1) bekezdése az adóköteles vagyontárgyra nézve írásbeli bejelentési kötelezettséget ír elő.
A megyei bíróság tehát helytállóan utalt arra, hogy az Ör. az adóköteles épületeket két kategóriába - lakás, illetve nem lakás céljára szolgáló épület körébe - sorolja. Az adó jogiszonyokban irányadó jogszabályokra figyelemmel a felperes tévesen hivatkozik az Ltv. rendelkezéseire, és ezek alkalmazhatóságára. A Htv. és az Ör. szabályai értelmében ugyanis azok az épületek, amelyek nem minősíthetők lakásnak, a nem lakás céljára szolgáló épület fogalmi körébe tartoznak, és ezekre az adójogszabályok értelmében bejelentési kötelezettség áll fenn.
Az Art. 172. § (1) bekezdés c) pontja értelmében az adózó a bevallási kötelezettség nem teljesítése esetén mulasztási bírsággal sújtható. A felperes tehát tévesen hivatkozott a határozatok jogalap nélküli voltára.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.127/2007.)