adozona.hu
AVI 2010.11.125
AVI 2010.11.125
Olyan megállapodás, amely az utazási szükségletektől függetlenül a kedvezményes bérletvásárláshoz kapcsolódó fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosít bevételt a szolgáltatónak, ellentétes a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével (2003. évi LXXXVII. tv. 4. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság vizsgálta felperesnél a fogyasztói árkiegészítés igénylésének jogszerűségét. Ennek alapján az alperes határozatával 2004. június hónapra vonatkozóan helybenhagyta a 2 998 000 Ft adókülönbözetet és az 1 499 000 Ft adóbírságot előíró elsőfokú adóhatározatot. Az alperes határozatával 2004. július hónapra vonatkozóan helybenhagyta a 2 818 000 Ft adókülönbözetet és az 1 409 000 Ft adóbírságot előíró elsőfokú adóhatározatot. Megállapította, hogy az önkormányzat szociális segély formáj...
AVI 2010.11.125 Olyan megállapodás, amely az utazási szükségletektől függetlenül a kedvezményes bérletvásárláshoz kapcsolódó fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosít bevételt a szolgáltatónak, ellentétes a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével (2003. évi LXXXVII. tv. 4. §).
Az adóhatóság vizsgálta felperesnél a fogyasztói árkiegészítés igénylésének jogszerűségét. Ennek alapján az alperes határozatával 2004. június hónapra vonatkozóan helybenhagyta a 2 998 000 Ft adókülönbözetet és az 1 499 000 Ft adóbírságot előíró elsőfokú adóhatározatot. Az alperes határozatával 2004. július hónapra vonatkozóan helybenhagyta a 2 818 000 Ft adókülönbözetet és az 1 409 000 Ft adóbírságot előíró elsőfokú adóhatározatot. Megállapította, hogy az önkormányzat szociális segély formájában nyújtott támogatást a tanulóknak, és a nyugdíjasoknak, azzal, hogy kifizeti a bérleteket. Azonban a szociális rászorultságoz ténylegesen nem vizsgálta.A felperes keresetében mindkét alperesi határozat felülvizsgálatát kérte.
A megyei bíróság 9. sorszámú ítéletével kiegészített, 2005. július 5-én kelt 7. sorszámú jogerős ítéletével alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.330/2005/9. szám végzésével a megyei bíróság 9. sorszámú ítéletével kiegészített 7. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás alapján hozott jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében, a fogyasztói árkiegészítésről szóló 2003. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Fa. tv.) 4. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az önkormányzat vizsgálat nélkül mindenkit segélyben részesített, a szerződések, gazdasági események, ügyletek, bérletértékesítési konstrukciók valós célja a fogyasztói árkiegészítés igénylése volt, ez ellentétes a rendeltetésszerű joggyakorlással és a Fa. tv. céljával. Az Art. 171. § (1) bekezdése alapján nem látott lehetőséget az adóbírság törlésére, vagy mérséklésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, fenntartva az ott kifejtett jogi érveit.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a fogyasztói árkiegészítés jogszerűtlen igénylésével kapcsolatban több eseti döntést hozott (pl. a Legfelsőbb Bíróság Hivatalos gyűjteményében 2005/1374. sz. megjelent Kfv. I. 35.063/2005/5. sz. ítélet). Ezek lényege, hogy az olyan megállapodások, amelyek az utazási szükségletektől függetlenül a kedvezményes bérletvásárlásokhoz kapcsolódó fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosítanak bevételt a szolgáltatónak, ellentétesek a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével.
Ezen jogi álláspontot jelen ítélkező tanács mindenben osztja. Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében az adóhatóság jogosult és köteles is a szerződést, ügyleteket és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint minősíteni. Ennél fogva az alperes helyesen vonta értékelési körébe a felperes és az önkormányzat, valamint a kedvezményezettek között létrejött, az időpontjukból, elnevezésükből, tartalmukból következően egymástól elválaszthatatlan, fogyasztói árkiegészítéssel szorosan összefüggő ügyleteket, gazdasági eseményeket, és ezek eredményét (önkormányzat és felperes közötti kapcsolat és szerződés, önkormányzati rendelet, segélyezési gyakorlat, számlák tartalma, kifizetése, bérletértékesítésnek, ellenérték kiegyenlítésének módja, az ezt végző személyek köre, iskolák költségvetése…). Ezeket helyesen értékelte és minősítette.
A bérletvásárlást nem a magánszemélyek (tanulók, nyugdíjasok) kezdeményezték, nem maguktól kérték a támogatást sem, azt az önkormányzat automatikusan nyújtotta, szociális rászorultságtól függetlenül. A kedvezményezettek pénzt (támogatást) nem, csak bérletet kaptak, amelyért a felperesnek vételárat ténylegesen nem fizettek, a kedvezményezettek részéről ezért tényleges bérletvásárlásra nem került sor. A vásárlói kör megteremtésére tehát mesterségesen került sor, és ténylegesen az önkormányzat finanszírozta, vásárolta a kedvezményes bérleteket minden olyan személy számára, aki után járt a fogyasztói árkiegészítés.
A Fa. tv. valóban nem zárja ki az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy az érintettek kiadásaihoz egyéni és utólagos elbírálás alapján hozzájáruljanak, és azt sem, hogy a tömegközlekedés tárgyi feltételeit - szerződésekbe rögzítetten - biztosítsák. A fogyasztói árkiegészítésnek azonban az a célja, hogy a közlekedési szolgáltatást nyújtónak az utazási kedvezmény miatti bevételkiesését a költségvetés terhére ellentételezze. Ezért az olyan megállapodások, ügyletek, egyéb cselekmények, amelyek az utazási szükségletektől függetlenül a fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosítanak piacot vagy bevételt a szolgáltatónak, ellentétesek a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével.
A tényállás szerinti ügyletek adójogi minősítéséből következően az alperes határozata megfelel a Fa. tv. szabályainak és az Art. 2. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésnek, jogszerű érdemi döntést tartalmaz.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.131/2007.)