adozona.hu
AVI 2010.10.111
AVI 2010.10.111
A vagyonosodási eljárásban az adózó nincs elzárva attól, hogy a bírósági eljárásban újabb bizonyítékot csatoljon, de e körben vizsgálni és értékelni kell a közigazgatási eljárás során tett nyilatkozatait, cselekedeteit [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2000-2004. adóévekre vonatkozóan vagyongyarapodási vizsgálatot végzett, mivel ebben az időben, mint ügyvezető 59 600 000 Ft tagi kölcsönt nyújtott az M. Kft.-nek. Az ellenőrzés eredményeként 2000-2003. adóévek vonatkozásában 25 399 000 Ft személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, kötelezte 12 699 500 Ft adóbírság és 12 185 819 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § alap...
AVI 2010.10.111 A vagyonosodási eljárásban az adózó nincs elzárva attól, hogy a bírósági eljárásban újabb bizonyítékot csatoljon, de e körben vizsgálni és értékelni kell a közigazgatási eljárás során tett nyilatkozatait, cselekedeteit [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 2000-2004. adóévekre vonatkozóan vagyongyarapodási vizsgálatot végzett, mivel ebben az időben, mint ügyvezető 59 600 000 Ft tagi kölcsönt nyújtott az M. Kft.-nek. Az ellenőrzés eredményeként 2000-2003. adóévek vonatkozásában 25 399 000 Ft személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, kötelezte 12 699 500 Ft adóbírság és 12 185 819 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § alapján becslési eljárást folytatott le, bizonyos mértékű felperesi megtakarítást elfogadott, de a felperes legtöbb hivatkozását elutasította.Az alperesi jogelőd határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát kérte azzal, hogy kétséget kizáróan bizonyította a tagi kölcsön forrását a fellebbezéséhez csatolt iratokkal.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Art. 109. § (1), (2) és (3) bekezdéseire, amelyek szabályozzák az ún. vagyonosodási, becslési eljárást. Megállapította, hogy a vizsgált időszakban a felperes olyan összegű tagi hitelt nyújtott, illetve banki befizetést teljesített, amely nem állt arányban az adómentes, a bevallott, illetve a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelemmel. Erre figyelemmel a becslés jogalapja egyértelműen fennállt.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéshez, illetve a keresetlevélhez csatolt mellékleteket kirekesztette a bizonyítékok köréből azzal, hogy a bíróságnak az alperesi határozat jogszerűségéről úgy kell döntenie, hogy az eljárás során beszerzett és értékelt bizonyítékokat veszik figyelembe. Ugyanakkor megállapította, hogy a felperes által csatolt nyilatkozatok sem rontják le az alperes megállapításait.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, mivel nem vette figyelembe a felperes által előadottakat és okirattal bizonyított tényeket sem.
Az alperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását, a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 109. § (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodására és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. A 109. § (3) bekezdés alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. E szabályozás értelmében az adóhatóságnak kell bizonyítania a becslési eljárás alkalmazásának szükségességét, ezt követően azonban a bizonyítási teher megfordul, és az adózónak kell bizonyítania a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. A Legfelsőbb Bíróság az ún. vagyonosodási eljárásokban már több eseti döntést hozott, melyben elvi éllel mutatott rá arra, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolni. (KGD 2006/114., EBH 2006/1462.) Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárás adatai és a peres eljárás iratai alapján azt állapította meg, hogy a felperes nem tudta hitelt érdemlően igazolni a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében a tényállás megállapítását és a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelését vitatta.
A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A Legfelsőbb Bíróság egységes ítélkezési gyakorlata értelmében pedig a felülvizsgálati eljárásban - az eljárás rendkívüli perorvoslati jellegére figyelemmel - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére vagy felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős határozatot hozó bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a megállapított tényállás iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte.
A Legfelsőbb Bíróság ennek alapján vizsgálta a jogerős ítéletet és megállapította, hogy a felperes által felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást és a bizonyítékok mérlegelésénél sem tapasztalt kirívóan okszerűtlen mérlegelést, amely lehetőséget biztosítana bizonyítékok újraértékelésének, felülmérlegelésének. Az ún. vagyonosodási eljárásban az adózó felperes elvileg nincsen elzárva attól a lehetőségtől, hogy a bírósági eljárásban is újabb bizonyítékot csatoljon, vagy tanúmeghallgatást kérjen, de e körben vizsgálni és értékelni kell a közigazgatási eljárás során tett nyilatkozatait, illetve cselekedeteit. A perbeli esetben megállapítható volt, hogy a felperes 2006. február 3-án az általa átadott okiratok kapcsán teljességi nyilatkozatot tett. Ezt részben akként is értékelni kell, hogy a tagi kölcsönök és banki befizetések eredetével kapcsolatban valamennyi forrást az adóhatóság elé tárt. Természetesen előfordulhat, hogy a már korábban hivatkozott tagi kölcsön eredetével kapcsolatban újabb bizonyítékot lel fel, de ez nem vezethet oda, hogy újabb és újabb forrásokat jelöl meg akár a közigazgatási, akár a bírósági eljárás során. Márpedig a felperesnek a fellebbezéshez, illetve a keresetlevélhez csatolt iratai túlnyomó többségben nem a korábbi állításainak az igazolására szolgált, hanem gyakorlatilag újabb forrásokat kívánt megjelölni. Ezzel a korábbi teljességi nyilatkozatának szavahihetőségét rontotta le.
Az elsőfokú bíróság bár ítéletének indokolásban arra utalt, hogy ezen bizonyítékokat kirekesztette a bizonyítékok köréből, de megállapíthatóan mégis értékelte azokat, mivel kifejtette, hogy ezek a nyilatkozatok sem rontották le az alperesi jogelőd megállapításait.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal nem tudta igazolni, így az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.118/2007.)