adozona.hu
AVI 2010.10.108
AVI 2010.10.108
A fél nem hivatkozhat az Art. 1. § (1) bekezdésében, illetve a 2. § (1) bekezdésében foglalt szabályokra, ha a hatóság a döntést nem méltányossági jogkörében eljárva hozta meg [2003. évi XCII. tv. 1. § (6) bek., 2. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2000-2003. években festékgyártási tevékenységet végzett, az 1997. évi CIII. törvény (továbbiakban: Jöt.) hatálya alá tartozó személy volt. A jövedéki termékek adómentes célra való felhasználásával kapcsolatos tevékenységét a felperes keretengedély alapján végezte. A felperes 2003. évre vonatkozó keretengedély iránti kérelmét 2002. november 5-én nyújtotta be a vámhatósághoz, amely a keretengedélyt 2003. március 6-án adta ki 2003. január 1-jétől 2003. december 31-ig terjedő időszakra...
AVI 2010.10.108 A fél nem hivatkozhat az Art. 1. § (1) bekezdésében, illetve a 2. § (1) bekezdésében foglalt szabályokra, ha a hatóság a döntést nem méltányossági jogkörében eljárva hozta meg [2003. évi XCII. tv. 1. § (6) bek., 2. § (1) bek.]
A felperes 2000-2003. években festékgyártási tevékenységet végzett, az 1997. évi CIII. törvény (továbbiakban: Jöt.) hatálya alá tartozó személy volt. A jövedéki termékek adómentes célra való felhasználásával kapcsolatos tevékenységét a felperes keretengedély alapján végezte. A felperes 2003. évre vonatkozó keretengedély iránti kérelmét 2002. november 5-én nyújtotta be a vámhatósághoz, amely a keretengedélyt 2003. március 6-án adta ki 2003. január 1-jétől 2003. december 31-ig terjedő időszakra. A felperes keretengedély hiányában 2003. január 1. és március 6. közötti időben nem tudott alapanyagot adómentesen beszerezni, így azért, hogy szerződéses kötelezettségeit teljesíteni tudja, beszerzéseit jövedéki adóval terhelten bonyolította le.A felperes 2003. január 23-án 2 tonna, 2710112500 vtsz. alá tartozó speciális benzint vásárolt. A felperes e beszerzés után megfizetett 318 965 Ft jövedéki adó visszaigénylésére való jogosultságának megállapítása iránt kérelmet terjesztett elő a Regionális Jövedéki Központnál (továbbiakban: ERJK) 2005. október 19-én. A felperes 2005. október 26-án - hiánypótlási felhívásnak eleget téve - önellenőrzési bevallással kiegészítve nyújtotta be visszaigénylés iránti kérelmét. Az ismételt hiánypótlási felhívásra további iratokat csatolt.
Az ERJK a 2005. december 7-én kelt elsőfokú határozatban a felperes 319 000 Ft-ra vonatkozó jövedéki adó visszatérítési kérelmét elutasította, és kötelezte 319 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2006. január 18. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatát azzal indokolta, hogy nem álltak fenn a visszaigénylés jogszabály által meghatározott együttes feltételei. A felperes nem tett eleget az adózott jövedéki termék vásárlására vonatkozó előzetes bejelentési kötelezettségének, ezért már e miatt sem teljesíthető a kérelem. A csatolt bizonylatok sem fogadhatók el, mivel ezeket a vámhatóság nem jegyezte ellen. A KNYHZ, illetve az ellenjegyzett zárási lapok belső bizonylatként nem vehetők figyelembe, mivel nem kapcsolhatók konkrét gyártási folyamatokhoz, tartalmilag sem felelnek meg a belső bizonylatokkal szembeni jegyzőkönyveknek.
A készletfelvételi jegyzőkönyv nem azonos az adómentes célra beszerzett jövedéki termék elszámolását igazoló jegyzőkönyvvel. A hatóságnak nincs módja utólagosan ilyen jegyzőkönyv felvételére. Az adó-visszaigénylést a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) értelmében az adózónak bevallásban kell kezdeményeznie. Mivel a felperes nem rendelkezik a bevallása szerinti visszaigénylés együttes feltételeivel visszaigénylése jogosulatlannak minősül, ezért az adóbírság kiszabására is jogszerűen került sor.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte.
A peres eljárás során az alperes a 2006. július 20. napján hozott határozatában módosította határozatát akként, hogy az elsőfokú határozat indokolási részét megváltoztatta. A megváltoztatás a határozat indokolási részében hivatkozott jogszabályokra vonatkozott akként, hogy az érdemi döntés az 1997. évi CIII. törvény (továbbiakban: Jöt.I.) 26. §-ában, 32. § (3) és (7) bekezdésében, 47. § (4) bekezdésében, (9) bekezdés e) pontjában, illetve a 35/1997. (XI. 26.) PM számú rendelet (továbbiakban: Vhr.I.) 11. §-ában, 71. § (4) bekezdésében és (5) bekezdés c) pontjában foglaltakon alapul. Az alperes egyebekben az elsőfokú közigazgatási határozat rendelkezéseit helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatokban megállapított tényállást vitatta és az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási, illetve anyagi jogszabálysértésre hivatkozott, keresetét kiterjesztette a módosított alperesi határozatra is. A felperes azzal érvelt, hogy nem lett volna köteles önellenőrzési bevallást előterjeszteni, visszatérítési kérelmét megalapozott volt, jogosulatlan visszaigénylés megállapítására és az adóbírság kiszabására jogszabálysértően került sor.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes eljárása és a módosított jogerős határozat kapcsán az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem pótolható eljárási jogszabálysértés nem állapítható meg. Az érdemi döntés megfelel a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek is. A visszaigénylési jog érvényesíthetőségének feltétele, hogy "a jövedéki termék beszerzése előtt legalább 15 nappal korábban a vásárlási szándékot a jövedéki adóügyben eljáró vámhivatalhoz előzetesen bejelentsék". A felperes e kötelezettségének nem tett eleget. A 2003. évre benyújtott keretengedély kiadása iránti kérelem nem pótolja, és nem helyettesíti az előzetes bejelentési kötelezettséget. A felperes nem csatolta kérelméhez az adómentes felhasználást igazoló alperesi jegyzőkönyvet, illetve a vámhatóság által ellenjegyzett anyagforgalmi belső bizonylatokat, így kérelmét ezért sem lehetett teljesíteni. Az alperes nem sértett jogszabályt azzal, hogy önellenőrzési bevallás benyújtásához kötötte a visszaigénylési kérelem elbírálását, jogszerűen állapította meg a jogosulatlan visszaigénylést, és fennálltak az adóbírság kiszabásának törvényi feltételei is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. A felperes azzal érvelt, hogy a határozatok téves jogértelmezésen alapulnak, nem felelnek meg az Art. 1. § (6) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében, az adóbírságra vonatkozó rendelkezésekben, a Jöt.I. 31. §-ában, 32. § (13) és (14) bekezdésében, 33. § (5) bekezdésében, a Vhr.I. adó-visszaigényléshez kapcsolódó szabályokban foglaltaknak. A felperes kifejtette, hogy visszaigénylési kérelme jogszabálysértően került elutasításra, mivel a jogszabályi feltételeknek eleget tett. Jogi álláspontja szerint nem bevallásban, hanem visszaigénylési kérelemben és iratok csatolásával érvényesíthette visszaigénylését, olyan okiratok benyújtására pedig nem kötelezhető, amelyek a vámhatóság rendelkezésére állnak, vagy amelyeket a vámhatóság állíthat ki, az adóbírság kiszabására is jogszabálysértően került sor.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét és az alperes határozatával módosított határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A felperes 2003 évben adóval növelt áron beszerzett terméket adómentes termék előállításához használta fel. Ezt a tényt az alperes sem vitatta, mivel ezt igazolja a felperesnél 2003. január 1-jétől 2005. december 31-ig terjedő időszakra lefolytatott ellenőrzési jegyzőkönyv és a revízió eredményeként hozott elsőfokú határozat is.
A Jöt.I. 32. § (2) bekezdés a)-b) pontjai értelmében a jövedéki ügyben ellenőrzésre az adóigazgatási eljárásra, a vámhatósághoz teljesítendő adózói kötelezettségre, továbbá az adó-visszaigénylésre a Jöt.-ben meghatározott eltérésekkel az Art., a vámtörvényben, illetve az Art.-ban nem szabályozott kérdésekben, továbbá (1) bekezdés és e bekezdés a) pontja alá nem tartozó más államigazgatási ügyben az 1957. évi IV. törvényt (továbbiakban: Áe.) kell megfelelően alkalmazni.
A Jöt.I. 32. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy az adóalany az adót önadózással vallja be és fizeti meg, ha a Jöt. szerint nincs helye az adó hivatalból történő megállapításának.
Adókülönbözet határozati előírására az eljárásjogi szabályok értelmében kizárólag egy adott bevallási időszakra vonatkozó adókülönbözet megállapításával kerülhet sor, valamely időszakot érintő önellenőrzésben szereplő adóösszeg önmagában nem lehet adó-megállapítás, vagy jogosulatlan visszaigénylés tárgya. Jogosulatlan visszaigénylés csak akkor állapítható meg, ha az adóhatóság a bevallott (önellenőrzéssel módosított) tárgyidőszaki bevallott adó és a jogszabályok szerinti adókötelezettség között különbözetet állapít meg, de a kiutalás meg nem történte miatt a különbözet nem minősül adóhiánynak.
A Jöt.I. - Art.-hoz képest speciális szabálya - 32. § (13) bekezdése akként rendelkezik, hogy az adó-visszaigénylést a vámhatóság az adó-visszaigénylésre jogosult kérelmére, a kérelem Jöt.-ben foglaltak szerinti elbírálása után teljesíti. A visszaigénylésre jogosult az adó visszaigénylést (adó-visszatérítést) havonta - a tárgyhó 1. napjától a tárgyhó utolsó napjáig terjedő időszakra - igényelheti, kérelme elbírálásához az összes iratot csatolnia kell. Az adó visszaigénylés megtagadásáról a vámhatóság határozatot hoz.
A felperes nem minősíthető adóraktári engedélyesnek. A Jöt.I. 32. § (14) bekezdése pedig kizárólag az adóraktár engedélyese tekintetében írja elő, hogy jogosultságát a tárgyhavi adóbevallásában, a fizetendő adójából történő levonással vagy visszaigényléssel érvényesítheti.
A Jöt.I. 32. § (9) bekezdése sem támasztja alá az alperes jogi álláspontját, mivel ez az önadózás esetén negyedéves bevallási időszakot ír elő, míg a (13) bekezdés havi visszaigénylési jogot szabályoz.
A felperes tehát helytállóan hivatkozott arra, hogy nem volt köteles önellenőrzési bevallást előterjeszteni. Az alperes téves felhívására a felperes által előterjesztett önellenőrzési bevallásnak ezért az ügy eldöntése szempontjából nem lehet ügydöntő jelentősége. Az alperesnek ugyanis az Áe.</a> szabályainak megfelelően a felperes által előterjesztett kérelem és a csatolt szükséges iratok alapján kellett volna döntést hoznia. Amennyiben a visszaigénylés nem találja teljesíthetőnek, akkor érdemi döntését - jogkövetkezmények alkalmazása nélkül - elutasító határozatba kellett volna foglalnia.
A Jöt.I. 74. § (1) bekezdése, az Art. 72. §-a szerint megállapított adóbírságra nézve tartalmaz szabályozást, ennél fogva e perben irányadó nem lehet.
A Legfelsőbb Bíróság osztja a felperes jogi álláspontját a tekintetben is, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság a Jöt.I. 74. § (2) bekezdését tévesen alkalmazta a perbeli esetre akkor, amikor az adóbírság jogszerűségét állapította meg, mert a Jöt.I. 74. § (2) bekezdése szerinti törvényi feltételek nem állapíthatóak meg. A felperes ugyanis az adómentes célra beszerzett jövedéki terméket adómentes célra használta fel és a hatóság téves felhívására benyújtott bevallás a terhére nem értékelhető, így önbevallás útján érvényesített jogellenes adó-visszaigénylés, illetve jogellenes adólevonás nem állapítható meg. Az előzőekben részletezettekből is következik, hogy e törvényhelyhez nem fűzhető olyan normatartalom, hogy a jogalkotó egy ügyfél által előterjesztett - nem teljesíthető - kérelmet eleve bírságolhatónak minősít.
A Jöt.I. 32. § (13) bekezdése akként rendelkezik, hogy az adó-visszaigénylést a vámhatóság az adó-visszaigénylésre jogosult kérelmére (és nem a bevallására) teljesíti, akkor ez a kérelem nem minősíthető bevallásnak, és a kérelem teljesítésének nem feltétele a bevallás benyújtása. Egy közigazgatási eljárást megindító ügyféli beadvány pedig nem minősülhet eleve jogellenesnek. Ha ugyanis a kérelem nem felel meg a jogszabályi feltételeknek, akkor a Jöt.I. 32. § (13) bekezdése értelmében a vámhatóságnak megtagadásáról és nem a jogosulatlan visszaigénylésről kell határozatot hoznia. A Jöt.I. 74. § (2) bekezdése szerinti jogellenes visszaigénylés tényállása kizárólag egy adózónál lefolytatott ellenőrzés során megállapított adókülönbözetre, a jogosultságot meghaladó összegre szóló, de ki nem utalt, így adóhiánynak nem minősülő visszaigénylés esetét foglalja magába. A felperes tehát helytállóan hivatkozott arra, hogy az ügyben megállapítható tényállásra és az alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel nem volt helye a jogosulatlan visszaigénylés megállapításának és az adóbírság kiszabásának.
A felperes tévesen hivatkozott az Art. 1. § (6) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében foglalt szabályozásra, mivel a perbeli esetben az alperes érdemi döntését nem méltányossági jogkörben eljárva hozta meg.
Az alperes és a bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy az adó-visszaigénylés iránti kérelem teljesítésének feltételeit a Jöt.I. 31. §-a és a Vhr.I. 71. §-a tartalmazza. E körben azonban rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Jöt.I. 33. § (5) bekezdése értelmében adó-visszaigénylés (adó-visszatérítés esetén) a kérelem elbírálása során végzett kiutalás előtti ellenőrzés a hatósági felügyelettel egy tekintet alá esik. A (6) bekezdés értelmében a hatósági felügyelet keretében a vámhatóság által végzett vizsgálat nem minősül az Art. alkalmazásában ellenőrzéssel lezárt időszaknak. A Vhr.I. 71. § (5) bekezdés c) pontja által megkívánt adómentes célra beszerzett ásványolajtermék felhasználásának elszámolását igazoló hatósági felügyeletet ellátó vámhivatal által felvett jegyzőkönyv csak e körben értelmezhető, és ennek az értelmezésnek megfelelően bírálható el, mint jogszabályi feltétel. A hatósági felügyelet keretében végzett ellenőrzés során ugyanis a vámhatóság jogosult és köteles a beszerzések és felhasználások, bizonylatok és nyilvántartások, elszámolások ellenőrzésére, adott esetben ellenjegyzésére.
A Jöt.I. 31. § (4) bekezdése és a Vhr.I. 71. §-a nem tartalmaz formanyomtatványra vonatkozó előírást, illetve olyan szabályozást sem, melyek szerint "a vásárlási szándék" előzetes bejelentésére csak meghatározott módon illetve formában kerülhetne sor. A vámhatóság az adómentes felhasználást folyamatosan és kötelezően ellenőrzi, mivel az adómentes felhasználó tevékenységét hatósági felügyelet alatt végzi (Jöt.I. 33. §), ennél fogva folyamatosan rendelkezésére bocsátja a hatóságnak azokat az információkat, melyeket a hatóságnak a jövedéki adó esetleges visszatérítéséhez ismernie kell.
Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perbeli esetben a felperes számára a keretengedély késedelmes kiadása miatt az adóhatóságnak tudomása volt arról is, hogy a felperes jövedéki adóval terhelten fog jövedéki terméket beszerezni a visszatérítés utólagos lehetősége mellett. Ennél fogva az alperesnek a felperes jövedéki adó-visszatérítés iránti kérelmének elbírálása során nem mellőzhette volna annak tételes vizsgálatát, hogy a felperes 2002. december 5-én kelt beadványa tartalmilag alkalmas-e vagy sem a jogszabályok szerinti előzetes bejelentési kötelezettség teljesítésére.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az alperes módosított határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban az elsőfokú vámhatóságnak a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspontra tekintettel kell a kérelemre indult eljárást lefolytatnia, a tényállást tisztáznia és érdemi döntését meghoznia.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.161/2007.)