adozona.hu
AVI 2010.9.98
AVI 2010.9.98
Önmagában nem lehet a kérelem elutasításának indoka az a tény, hogy az adózó az egyébként is nagyértékű tartozása miatt nem kerülne kedvezőbb helyzetbe az adótartozás részbeni mérséklése eredményeként [2003. évi XCII. tv. 124. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2006. február 16. napján kelt kérelmében 2 482 210 Ft elengedését kérte méltányosságból az adóhatóságtól. Ez a tartozás a P. Szolgáltató és Kereskedelmi Bt.-jé volt, a felperes a Bt. beltagjaként az adótartozásért felelős személy. A felperes kérelme elbírálásához igazolta a havi jövedelmét, melynek 50%-át a különböző tartozások végrehajtása érdekében elvonták. Ezen túl előadta életkörülményeit és a havi kiadásait.
Az elsőfokú adóhatóság 2006. augusztus 24. napján kelt határozatáva...
AVI 2010.9.98 Önmagában nem lehet a kérelem elutasításának indoka az a tény, hogy az adózó az egyébként is nagyértékű tartozása miatt nem kerülne kedvezőbb helyzetbe az adótartozás részbeni mérséklése eredményeként [2003. évi XCII. tv. 124. § (1) bek.]
A felperes 2006. február 16. napján kelt kérelmében 2 482 210 Ft elengedését kérte méltányosságból az adóhatóságtól. Ez a tartozás a P. Szolgáltató és Kereskedelmi Bt.-jé volt, a felperes a Bt. beltagjaként az adótartozásért felelős személy. A felperes kérelme elbírálásához igazolta a havi jövedelmét, melynek 50%-át a különböző tartozások végrehajtása érdekében elvonták. Ezen túl előadta életkörülményeit és a havi kiadásait.Az elsőfokú adóhatóság 2006. augusztus 24. napján kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította. Határozatában megállapította, hogy a tartozásból 1 241 736 Ft a járuléktartozás, amelynek elengedésére a törvény nem ad lehetőséget. A többi tartozás törlését pedig nem engedélyezte, arra hivatkozással, hogy olyan összegű tartozás áll még mindig fenn, amely amúgy is veszélyeztetné a megélhetését.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2006. október 2. napján kelt határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 134. § (1) bekezdésére, 97. § (4) bekezdésére, valamint az 1. § (2) bekezdésére. E rendelkezések alapján megállapította, hogy az alperes nem tisztázta kellően a tényállást, a felperes ugyanis a peres eljárás során bemutatott iratokkal egyértelműen bizonyította, hogy az értékesített ingatlanokért kapott pénzösszeget az ingatlanokat terhelő jelzálogjog kielégítésére fordította. Önmagában pedig nem lehet indok a felperes méltányossági kérelmének elbírálásakor az, hogy a felperes megélhetését súlyosan veszélyeztetik az egyéb tartozások törlesztései is.
Az elsőfokú bíróság leszögezte, hogy a több adóssággal rendelkező fél számára könnyebbséget jelenthet az is, ha függetlenül az egyéb tartozásaitól az adóhatóság bizonyos tartozását törölné. Az elsőfokú bíróság az elsőfokú hatóságot ezen szempontok figyelembevételével kötelezte az új eljárás lefolytatására.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Az alperes felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta azt az álláspontját, miszerint a felperes nem volt együttműködő a hatósággal. Hiányosan tárta fel jövedelmi és vagyoni viszonyait. Egyebekben pedig hangsúlyozta, hogy mivel a perbeli bizonyításkiegészítés kizárólagosan az ingatlanértékesítésből származó bevételre vonatkozott nem állapíthatta volna meg a bíróság, hogy az adótartozás elengedésének törvényi feltételei fennálltak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adóhatóság által helyesen hivatkozott Art. 134. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság az adózó kérelmére elengedheti vagy mérsékelheti a pótléktartozást - a járuléktartozás kivételével -, amennyiben azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.
Kétségtelen tény, hogy a felperes csak a peres eljárás során igazolta megfelelő okirattal azt, hogy az ingatlanai értékesítése során befolyt vételárat a kölcsönt adó banki tartozás törlesztésére használta fel. Figyelemmel azonban arra, hogy a felperes mind az adóigazgatási, mind a bírósági eljárás során személyesen eljárt az újabb adatok értékelése nem mellőzhető.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával is - melyet az adóhatóság eltérően vett figyelembe -, mely szerint az adózónak az adótartozás bármilyen mértékben való mérséklése (vagy elengedése) könnyítheti a helyzetét a teljes adósságállomány törlesztése szempontjából. Önmagában nem lehet a kérelem elutasítási indoka az a tény, hogy az adózó az egyébként is nagymértékű tartozása miatt nem kerülne kedvezőbb helyzetbe az adótartozás részbeni mérséklése eredményeként.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, az adóhatóság által lefolytatandó új eljárás során ezeket a szempontokat mód lesz figyelembe venni.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.145/2007.)