adozona.hu
AVI 2010.8.85
AVI 2010.8.85
A számla tartalmi vizsgálatának egyik eleme, hogy a számlában szereplő gazdasági esemény a számlában szereplő felek között ténylegesen megvalósult-e (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adóellenőrzést végzett 2005. április-június hónapokra vonatkozóan. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére 56 285 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, melyből 55 883 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigényelt adónak minősített, ezen összeg kiutalását elutasította. Egyidejűleg 402 000 Ft adó, 28 142 000 Ft adóbírság és 29 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhatóság a felperes rés...
AVI 2010.8.85 A számla tartalmi vizsgálatának egyik eleme, hogy a számlában szereplő gazdasági esemény a számlában szereplő felek között ténylegesen megvalósult-e (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adóellenőrzést végzett 2005. április-június hónapokra vonatkozóan. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére 56 285 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, melyből 55 883 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigényelt adónak minősített, ezen összeg kiutalását elutasította. Egyidejűleg 402 000 Ft adó, 28 142 000 Ft adóbírság és 29 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhatóság a felperes részéről befogadott, az R. Kft. részéről kiállított 43 db számlában szereplő általános forgalmi adó visszaigénylését jogszerűtlennek minősítette. Kifejtette, hogy a számlákon feltüntetett gazdasági esemény nem történt meg, a felperes a Svájcba exportált termékek eredetét nem tudta igazolni. A kereskedelmi láncolatban résztvevő gazdasági társaságoknál lefolytatott vizsgálatok alapján a cél az adó-áthárítás látszatának megteremtése volt. A számlák befogadása során a felperes a tőle elvárható magatartást nem tanúsította.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésére, 35. § (1) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdésére.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására kötelezését, vagy az alperesi határozat megváltoztatását kérte azzal, hogy a gazdasági esemény a számlák szerinti tartalommal végbement, és mint vevő, a szokásos gondossággal járt el.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a felperes és az R. Kft. közötti gazdasági kapcsolatot, a vitatott számlákban szereplő gazdasági esemény megtörténtének valódiságát. E körben - a közigazgatási hatóságokhoz hasonlóan - vizsgálta azt a körülményt is, hogy a felperes eladója rendelkezett-e, rendelkezhetett-e a számlákban szereplő termékekkel. Vizsgálta az R. Kft. és az állítólagos beszállítók, a G. Kft. és az F. Kft. gazdasági kapcsolatát, valamint a G. Kft. és a beszállító C. Kft. kapcsolatát. Vizsgálta azt a körülményt is, hogy a perbeli G. Kft. katalógusban szereplő termékek (mezőgazdasági alkatrészek) magyarországi beszállítója a T. SPA volt, amely Magyarországra nem forgalmazott olyan mennyiségű árut, mint amelyet az említett gazdálkodó szervezetek egymás között forgalmaztak.
Az elsőfokú bíróság vizsgálta a számlák kapcsán a felperes teljesítőképességét; a felperes és az állítólagos svájci vevője, a S. LLC gazdasági kapcsolatát, illetve a külföldi cég létezését. Az ezen vizsgálatokhoz kapcsolódó adatok, nyilatkozatok, tanúvallomások, külföldi adóhatóság nyilatkozata alapján a következő megállapításokat tette.
Az R. Kft. tevékenységi körében a mezőgazdasági permetezőgépek forgalmazása nem szerepelt. Szintén nem rendelkezett ilyen bejegyzési tevékenységi körrel a G. Kft. és az F. Kft. sem. Ezen utóbbi két cég bejelentett telephelyén a társaságot nem ismerték, ott semmilyen alkatrész, áru nem volt. Az eljárás során meghallgatott ügyintézők, képviselők nyilatkozata az áru beszerzésére, szállítására, a szállítás helyére vonatkozóan egymásnak ellentmondóak voltak. A felperes vevője a termékek ellenértékek a bizonylatok szerint kétszer adta át, előleg és az áru átvételekor készpénzben. Az olasz eredetű áruk kizárólagos forgalmazója a T. SPA volt, amely a felperes által exportált mennyiségben árut nem is forgalmazott. Ilyen mennyiség a felperes részére és részéről sem kerülhetett továbbértékesítésre.
Mindezen bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes beszállítója, az R. Kft., valamint annak üzleti partnerei között valós gazdasági esemény nem történt, az áruk beszállításra, vásárlásra csak formailag kiállított számlákon szerepeltek. Így az áfa-levonási jog alapjául szolgáló számlák hiteles dokumentumnak nem tekinthetők.
A felperes az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésben foglalt körültekintő magatartást sem tanúsította; nem vizsgálta, hogy a cég az adott termékek forgalmazására jogosult volt-e, az áruk beszerzése megfelelően történt-e.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a jogszabálynak megfelelő ítélet meghozatalát. Fenntartotta jogi álláspontját, hogy a gazdasági események a számlák szerint mentek teljesedésbe, mind a vétel, mind az eladás tekintetében. A jogerős ítélet sérti az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4)-(6) bekezdéseit, az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdését, 35. § (1) bekezdését és 44. § (5) bekezdését. Sem az adóhatóság, sem az elsőfokú bíróság nem tárta fel kellően a tényállást, illetve jogszerűtlen megállapításokat tettek; a felperes, mint vevő a szokásos gondossággal járt el.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, az ügyben alkalmazandó jogszabályok felsorolásával és értelmezésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetért. A felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolat az alábbiakra mutat rá.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése és 35. § (1) bekezdése kapcsán a közigazgatási perekben kialakított és töretlen gyakorlat szerint csak az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható az általános forgalmi adó levonási vagy visszaigénylési jogosultság. A számla tartalmi vizsgálatának egyik eleme, hogy a számlában szereplő gazdasági esemény a számlában szereplő felek között ténylegesen megvalósult, végbement-e.
Az elsőfokú bíróság e körben vizsgálta a gazdasági láncolatban résztvevő valamennyi gazdálkodó szervezetet, azok tevékenységét, teljesítőképességét, a vitatott mezőgazdasági alkatrészek eredetét. E körben a közigazgatási eljárás, illetve a bírósági eljárás során keletkezett, feltárt bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján értékelte.
A Legfelsőbb Bíróság előtti felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegéből adódóan - a tényállás módosítására, megváltoztatására, a bizonyítékok újraértékelésére, vagy felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha az elsőfokú bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a megállapított tényállása hiányos, illetve iratellenes megállapításokat tartalmaz, továbbá, ha a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen a tényállást teljes körűen feltárta. A bizonyítékokat felsorolta, azokat ütköztette, egyenként és összességében mérlegelve jutott arra a jogi következtetésre, hogy a perbeli esetben a számlák mögötti valós gazdasági eseményt, a felperes hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani. A bizonyítékok értékelése körében a Legfelsőbb Bíróság sem talált olyan kirívóan okszerűtlen mérlegelést, amely alapot adhatna annak felülmérlegelésére.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.121/2007.)