adozona.hu
AVI 2010.7.79
AVI 2010.7.79
Az adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadja [2003. évi XCII. tv. 124. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2000-2001. évre vonatkozóan vizsgálatot tartott. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 15 034 000 Ft adóhiányt állapított meg, kötelezte továbbá bírság és késedelmi pótlék, valamint mulasztási bírság megfizetésére is.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Jelen felülvizsgálati eljárás tárgya az adóhatósági határozatok két megállapítása volt, melyek a következők.
...
AVI 2010.7.79 Az adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadja [2003. évi XCII. tv. 124. § (2) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 2000-2001. évre vonatkozóan vizsgálatot tartott. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 15 034 000 Ft adóhiányt állapított meg, kötelezte továbbá bírság és késedelmi pótlék, valamint mulasztási bírság megfizetésére is.A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Jelen felülvizsgálati eljárás tárgya az adóhatósági határozatok két megállapítása volt, melyek a következők.
Az elsőfokú adóhatóság határozatának VI. pontjában megállapította, hogy a B. J. munkaviszonya a felperesnél 2001. január 31-én szűnt meg. 2001. május 18-án közös megegyezéssel szüntették meg az ügyvezetői igazgatói megbízatását is.
A felperes K-01/007. számú számlával tárgyi eszközöket értékesített a P. Rt. részére. A leszámlázott eszközöket tételesen felsorolta a számla melléklete. A leszámlázott tárgyi eszközök két tétel kivételével megegyeztek B. J. személyi leltárában 2000. február 15-én felvett tárgyi eszközökkel. A felperes úgy nyilatkozott, hogy B. J.-vel a megbízás megszűnésekor nem készült átadás-átvételi jegyzőkönyv. A leltáradatok az ellenőrzés szerint azt igazolták, hogy a kérdéses eszközök B. J. személyes használatában voltak, és nem a cég székhelyén.
Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (régi Art.) 1. § (7) bekezdése alapján minősítette a rendelkezésre álló dokumentumokat, és azt állapította meg, hogy az értékesített tárgyi eszközök általános forgalmi adóval növelt értéke a B. J. adóköteles természetbeni juttatásának minősül.
A vizsgálat e megállapítás következményeként személyi jövedelemadó-hiányt, munkaadói járulékhiányt, általános forgalmi adó, egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékfizetési kötelezettséget állapított meg, és a felperes 2001. évi adózás előtti eredményét 5 230 000 Ft-tal csökkentette.
Az alperes másodfokú határozata olyan időszakot, illetve adókötelezettségeket is érintett, amelynek elévülése 2005. december 31-én következett volna be. Ezért az alperes a jogszabályi lehetőséggel élve úgy döntött, hogy a másodfokú határozatot meghozatalának napján 2005. december 22-én - az elsőfokú adóhatóság alkalmazottjai útján - személyesen kézbesíti.
A felperest az adóhatósági eljárásban G. Zs. okl. közgazda adószakértő képviselte, ezért a határozatot neki kísérelték meg kézbesíteni. Az adószakértő irodájában a kézbesítés napján nem volt jelen, a helyszínen talált személy közölte, hogy nincs meghatalmazása az adóhatósági határozat átvételére. Az alperes ezt a nyilatkozatot úgy tekintette, hogy a felperest képviselő adószakértő nevében eljáró személy megtagadta a határozat személyes átvételét, ezért a december 22-i határozati kézbesítést joghatályosnak minősítette. Ezt követően sor került a határozat postai kézbesítésére is, amelyet a felperesi képviselő 2006. január 2-án postán átvett, és ellene a bírósági felülvizsgálathoz szükséges keresetlevelet határidőben benyújtotta, amelyben kérte részben az elsőfokú határozat VI. pontjával kapcsolatos adóhatósági határozati rendelkezések hatályon kívül helyezését, valamint elévülés jogcímén a 2000. évre vonatkozó hatósági határozati rendelkezések hatályon kívül helyezését.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú határozat VI. pontjával kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy - egyezően az alperesi állásponttal - nem a keletkezett dokumentumok szerint történtek a gazdasági események, ezért az adóhatóság jogszerűen hivatkozott az Art. 1. § (7) bekezdésére.
Az elévülés vonatkozásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a személyes kézbesítés szabályszerűnek volt tekinthető, az megtörtént 2005. december 22-én, így a felperessel szembeni 2000. évre vonatkozó adóhatósági megállapítások nem évültek el.
A jogerős ítéletnek az adóhatósági határozat VI. pontja és az elévüléssel kapcsolatos okfejtése ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit a felek jogorvoslati kérelemmel nem támadták.
A felperes felülvizsgálati kérelmében megismételte az adóigazgatási és a peres eljárás során előadottakat és kérte a VI. ponttal kapcsolatos adóhatározati rendelkezések, valamint a 2000. évre vonatkozó fizetési kötelezettséggel kapcsolatos rendelkezések hatályon kívül helyezését.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályban tartását.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - az elsőfokú határozat VI. pontját érintő érdemi döntés és jogkövetkezményei tekintetében hatályában fenntartotta, és a 2000. évre vonatkozó adófizetési kötelezettség és jogkövetkezményei tekintetében hozott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú határozat VI. pontjában található megállapításokkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság leszögezte, hogy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és jogszerű volt az abból levont jogi következtetése is.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság elsősorban azt állapította meg, hogy a perbeli számla mellékletében felsorolt tárgyi eszközök a vizsgálat időpontjában, illetőleg a B. J. ügyvezetői megbízásának megszűnésekor nem voltak fellelhetők sem a társaság székhelyén, sem telephelyén. Ezek a tárgyi eszközök B. J. személyi használatában voltak, a személyi leltárba feltüntetésre is kerültek. Így az adóhatóság jogszerűen járt el akkor, amikor az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az ügyletet a felek által a valóságban lebonyolítottak szerint úgy minősítette, hogy az a felperes volt ügyvezetőjének B. J.-nek az adóköteles természetbeni juttatásának minősül, és ennek megfelelően vonta le az adójogi következtetéseket. Önmagában az a tény, hogy a felperes ugyanezen tárgyi eszközökre a P. Rt. részére számlakibocsátást foganatosított, nem változtat a valóságban végbe ment azon ügyleten, hogy ezeket az eszközöket a felperes a volt ügyvezető igazgatójának természetbeni juttatásként adta át.
Az adóhatóságnak és az elsőfokú bíróságnak ezek a megállapításait a felmerült bizonyítékok alátámasztották, ennek ellenkezőjét a felperesnek nem sikerült bizonyítania. A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmének ezen részét nem tartotta alaposnak.
Alaposnak találta a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét az elévülés, illetve kézbesítés vonatkozásában.
Az eldöntendő kérdés az volt, hogy az adóhatóság 2005. december 22-én végrehajtott személyes kézbesítése szabályszerű volt-e. E kérdés eldöntésétől függött ugyanis az, hogy a 2000. évre tett adóhatósági megállapítások elévülése bekövetkezett-e. Az eljárás során ugyanis az nem volt vitás, hogy a 2000. évre vonatkozó megállapítások szabályszerű kézbesítés hiányában 2005. december 31-én elévülnek.
A felperest az adóhatósági eljárás során G. Zs. okleveles közgazda, adószakértő képviselte.
Az alperes a másodfokú határozatát alkalmazottai és két hatósági tanú jelenlétében 2005. december 22-én személyesen kívánta kézbesíteni. A felperes képviseletében eljáró adószakértő egyéni vállalkozó a személyes kézbesítés időpontjában nem tartózkodott a megadott címén. Az ott található személy az átvételt meghatalmazás hiányában nem vállalta.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy az eljárás során alkalmazandó 2005. november 1-jével hatályba lépett közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 78. § (5) bekezdés f) pontja, valamint a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Kormányrendelet 30. § (5) bekezdése szerint az adóhatóság jogosult volt arra, hogy postai kézbesítés mellőzésével saját munkaviszonyban lévő alkalmazottai útján határozatát személyesen kézbesítse, ha azt a sürgősség indokolja, vagy egyéb okból szükséges. Személyes kézbesítés a 29. § (12) bekezdésében meghatározottak szerint közvetett úton is történhet. Ez a mód a jelen eljárásra értelemszerűen nem vonatkozik. Ha a kézbesítés kétszeri kísérlettel sem teljesíthető, a kézbesítést még egy alkalommal meg kell kísérelni, vagy a posta útján kell teljesíteni.
Az adóhatóság e rendelkezésnek megfelelően járt el akkor, amikor a többszöri személyes kézbesítés hiányában végül is postára adta másodfokú határozatát. A postai kézbesítés szabályai szerint a határozatot a felperes képviselője 2006. január 2-án kézhez vette, és ennek megfelelően nyújtotta be a keresetlevelet.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a személyes kézbesítés szabályaira nem a postai küldemények szabályai az irányadóak. Hivatalos irat személyes kézbesítését kizárólag a képviseleti jogosultsággal rendelkező személynek lehetséges foganatosítani.
Nem volt vitás az a tény, hogy a felperest képviselő adótanácsadó a személyes kézbesítéskor a helyszínen nem tartózkodott. A helyszínen tartózkodó személynek az adóhatósági határozat átvételére meghatalmazása nem volt. E tények ellenkezőjét az eljárás során az alperes nem bizonyította.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 124. § (2) bekezdése értelmében az adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. A perbeli esetben azonban az adóhatósági személyes kézbesítés időpontjában a felperesi képviselő irodájában jelenlévő személy - tagadásával szemben - hivatalos iratok átvételére meghatalmazásra jogosultságát nem bizonyították. Így az átvételt ez a személy nem vállalhatta, az Art. 124. § (2) bekezdésében írt "irat átvételének megtagadása" nem állt fenn.
A személyes kézbesítésre vonatkozó jogszabályi rendelkezések illetőleg maga az adóhatóság e témában irányadó 7006/2005. (ÁEÉ 10. sz.) irányelve rendelkezései egyéb feltételt nem tartalmaznak. Ez tehát azt jelenti, hogy a személyes kézbesítés sikertelensége esetén az egyéb postai kézbesítést kell megvalósítani.
A Ket. és az idézett 79/2004. (IV. 19.) Kormányrendelet a személyes kézbesítést az eljáró hatóság részére az általános postai kézbesítések mellett további lehetőségként biztosítja; ezzel kapcsolatban a címzett részére semmilyen külön kötelezettséget nem ír elő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet az elsőfokú ítélet azon okfejtésével, miszerint a címzett köteles lenne (az általában előre be nem jelentett) személyes kézbesítés megvalósítását helyettes átvevő vagy egyéb módon mindenképpen biztosítani. Ilyen feltételt egyébként még a postai kézbesítés szabályai sem tartalmaznak, hiszen a postai kézbesítés sikertelensége esetén a küldemények a postán még több napig átvehetők.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes részére az alperesi határozat szabályszerű kézbesítése 2006. január 4-én történt meg. Ehhez képest a 2000. évre vonatkozó adófizetési kötelezettség és jogkövetkezményei tekintetében hozott rendelkezések elévültek.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság - felülvizsgálati kérelem keretei között - a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a 2000. évre vonatkozó adófizetési kötelezettség és jogkövetkezményei tekintetében hatályon kívül helyezte; a VI. pontja vonatkozásában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján az ítéleti döntést hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.135/2007.)