adozona.hu
AVI 2010.7.75
AVI 2010.7.75
A bíróság méltányosságot - törvényi felhatalmazás hiányában - nem alkalmazhat [2003. évi XCII. tv. 1. § (2) és (6) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az adóhatósághoz 2006. március 17-én benyújtott kérelmében társasági adónemről összesen
610 000 Ft-ot kért átvezetni különböző adónemekre.
Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy társasági adónemben korábban nyilvántartott összesen 9 110 000 Ft többlet összeg az átvezetési kérelem beérkezését megelőzően - elévülés miatt - az adófolyószámláról törlésre került. A felperes társasági adónem egyenlege 0 Ft, ezért a kérelem nem teljesíthető.
A felperes fellebbezése folytán eljárt ...
AVI 2010.7.75 A bíróság méltányosságot - törvényi felhatalmazás hiányában - nem alkalmazhat [2003. évi XCII. tv. 1. § (2) és (6) bek.]
A felperes az adóhatósághoz 2006. március 17-én benyújtott kérelmében társasági adónemről összesen610 000 Ft-ot kért átvezetni különböző adónemekre.
Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy társasági adónemben korábban nyilvántartott összesen 9 110 000 Ft többlet összeg az átvezetési kérelem beérkezését megelőzően - elévülés miatt - az adófolyószámláról törlésre került. A felperes társasági adónem egyenlege 0 Ft, ezért a kérelem nem teljesíthető.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 43. § (1) és (6) bekezdésében, 164. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította.
Az alperes határozatában azt is megállapította, hogy az átvezetési kérelem beérkezésének időpontjában mutatkozó 0 Ft egyenleg nem téves könyvelés következménye. A 9 110 000 Ft nem befizetésből eredő többlet, hanem bevalláshoz kapcsoló költségvetési támogatásigénylés. A többlet az adóévre megállapított társasági adó és az adóévre bevallott és megfizetett adóelőleg különbözeteként keletkezett. A költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévült, ezért a túlfizetést az adóhatóságnak az adó folyószámláról törölnie kellett, az ezzel kapcsolatos adózói rendelkezési jog megszűnt, így az átvezetési kérelmet el kellett utasítani.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta azok jogalapját. A felperes azzal érvelt, hogy a társasági adónemben fennálló túlfizetése nem minősíthető költségvetési támogatásnak. A túlfizetés visszaigényléséhez joga nem évült el, az az átvezetési kérelemre tekintettel az Art. 164. § (1) bekezdése értelmében 6 hónappal meghosszabbodott.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság jogi álláspontját az Art. 4. § (3) bekezdésében, 43. § (5) bekezdésében, 164. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakra alapította a következők szerint:
Az alperes határozata érdemben jogszerű döntést tartalmaz. Az adózót a rendelkezési jogosultságok (túlfizetés átvezettetése, kiutalás kérése) csak az el nem évült túlfizetéshez kapcsolódóan illetik meg. A 2006. március 17-én benyújtott kérelem időpontjában a felperes által átvezetni kért túlfizetés elévült. Az alperes határozatát nem teszi jogszabálysértővé a költségvetési támogatásra vonatkozó szabályok beidézése, mivel a felperesnek nem adóelőlegből, hanem társasági adóból volt túlfizetése. A perbeli esetben az elévülési idő 6 hónappal nem hosszabbodott meg, ezt ugyanis a törvény nem átvezetési, hanem adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelemhez köti, ilyet pedig a felperes nem terjesztett elő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az 1/1998. KJE számú jogegységi határozatnak, KK. 34. számú állásfoglalásnak, az Art. 1. § (2) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében, 43. § (5) és (6) bekezdéseiben, 164. § (1) bekezdésében, a Pp. 213. §, 221. §-ában és a 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A felperes kifejtette, hogy az ítéleti tényállás egy részében nem helytálló, a jogi álláspont téves jogértelmezésen alapul, az érdemi döntések ellentétesek a rendeltetésszerű joggyakorlás elvével is. A túlfizetés nem költségvetési támogatás. Az elévülés az átvezetési kérelemre tekintettel 6 hónappal meghosszabbodott, átvezetéshez való joga nem évült el, rendelkezési joga nem szűnt meg.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes határozata megfelel a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltaknak, a felperes érvelésével ellentétben ugyanis tartalmaz tényállást, megjelöli az annak alapjául szolgáló bizonyítékokat, rögzíti azokat a jogszabályhelyeket is, amelyeken az érdemi döntés alapul.
Az elsőfokú ítélet felperes által hivatkozott tényállásbeli elírásai nem indokolják a hatályon kívül helyezést, ezek ugyanis kizárólag az egyik részösszeg elévülési idejének kezdetét érintik, és az ítéletből egyértelműen megállapítható, hogy az az alperesi határozatban e körben helytállóan megjelölt, és felperes által sem vitatott adatokat tekintette irányadónak, a pontatlanság továbbá az ügy érdemi eldöntésére - az elévülési idő végének helyes megjelölése és egyéb részadatok megalapozott rögzítése miatt - nem hatott ki.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor a rendelkezésére álló iratok és a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást a következők szerint pontosítja:
A felperes által hivatkozott 9 110 000 Ft-ból 3 647 000 Ft az 1998. évi 1999. május 31-i esedékességi bevallásból származik, amely felett a rendelkezési jog elévülésének kezdő időpontja 2000. január 1., az elévülési idő vége pedig 2005. január 1. Az ezen felüli 5 133 000 Ft az 1999. évi, 2000. május 31-i esedékességű bevallásból adódott, amely esetében az elévülési idő kezdete 2001. január 1., vége pedig 2006. január 1. volt.
Az Art. 2006. január 1-jétől hatályos 43. § (5) bekezdése értelmében "ha az adózó… az adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be az adóhatósághoz (túlfizetés), az adóhatóság a túlfizetés összegét az adózó kérelmére az általa nyilvántartott más adótartozásra, az állami adóhatóság más kötelezettség csoportra számolja el. A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően az adóhatóság a túlfizetés összegét az általa nyilvántartott, az adózót terhelő más adótartozásra számolja el vagy adótartozás hiányában azt hivatalból törli".
Az Art. 164. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog - ha a törvény másként nem rendelkezik - annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. Az elévülés hat hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor, illetve a költségvetési támogatás igénylésekor az adó megállapításához, illetőleg a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb, mint hat hónap van hátra.
A Legfelsőbb Bíróság által pontosított tényállásnak és e jogszabályoknak az egybevetéséből az állapítható meg, hogy a túlfizetés elévült, a felperes kérelmét nem az elévülési időt megelőző hat hónapon belül, hanem azt követően terjesztette elő, ezért az elévült túlfizetést az adóhatóságnak hivatalból törölnie kellett, és az átvezetési kérelem benyújtásakor - túlfizetés és törvényi rendelkezés hiányában - a felperes kérelmét nem teljesíthette.
Az Art. továbbá - a felperes érvelésével ellentétben - az elévülési idő meghosszabbodását nem az átvezetési kérelemhez, hanem kifejezetten a költségvetési támogatás igényléséhez köti, ilyen igénylést pedig a felperes az adóhatósághoz nem nyújtott be, így ezen okoknál fogva sem állapítható meg a határozatok tekintetében ügy érdemi eldöntésére is kiható jogszabálysértés.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben is, hogy az Art. szabályai értelmében rendelkezési jogosultság csak az el nem évült, nem törölt túlfizetéshez kapcsolódik, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően a felperest már nem illette meg az a jogosultság, hogy a már nem létező, hivatalból törölt "túlfizetés" összegét átvezettesse.
Az alperes és az elsőfokú bíróság döntése megfelel a jogvita eldöntésére irányadó - előzőekben megjelölt - rendelkezéseknek, ennél fogva nem ütközik a felperes által hivatkozott alapelvi rendelkezésekbe, és a jogegységi határozatba sem. A felperes érvelésével ellentétben az alperes és az elsőfokú bíróság az elévülésre és az elévülés meghosszabbodására vonatkozó szabályokat az ügyben irányadó tényállásra a hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelően alkalmazta. A perbeli esetben az alperes a határozatát nem méltányossági illetve mérlegelési jogkörében eljárva hozta meg. A közigazgatási perekben eljáró bíróság továbbá a felülvizsgálat során az adóhatósági határozatokat csak jogszabálysértés esetén helyezheti hatályon kívül, és a perbeli esetben a kereset által vitatott körben méltányosságot - törvényi felhatalmazás hiányában - nem alkalmazhat [Art. 1. § (2) és (6) bekezdései, 143. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) bekezdése, 339/A. §].
A felperes nem vitatta, hogy túlfizetése az adóévre megállapított társasági adó és az adóévre bevallott és megfizetett adóelőleg különbözeteként keletkezett. A túlfizetés nem társasági adó előlegben, hanem társsági adóban jött létre, amelyre az Art. 4. § (3) bekezdés a) pontja az irányadó.
A felperes társasági adóban keletkezett majd elévült túlfizetése nem költségvetési támogatás, hiszen az egy adófizetési kötelezettség teljesítésével kapcsolatban jött létre. Az a tény azonban, hogy az alperes határozatában egyéb megállapításai mellett költségvetési támogatásnak minősítette az összeget - az előzőkben részletezett okoknál és törvényhelyeknél fogva - nem ad alapot a határozatokba foglalt érdemi döntés jogszabálysértő voltának megállapítására.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 273. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.258/2007.)