adozona.hu
AVI 2010.6.70
AVI 2010.6.70
Nem kerülhet sor a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjának alkalmazására, ha a fél jóhiszeműsége nem nyer bizonyítást (Vámkódex 220. cikk)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kérelmére a Fővámhivatal 23240 kg 1702909900 TARIC kód alá tartozó Invert cukorszirup szabad forgalomba bocsátását végezte el. Az analízis bizonyítványon feltüntetett értékek Brix 72,1% és nettó Szacharóz tartalom 2,16% figyelembevételével 55 063 Ft vámtartozás megfizetésére kötelezte a felperest, aki annak határidőben eleget tett. A Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete a 2005. február 18-án kelt vizsgálati jegyzőkönyvében megállapította, hogy a termék szárazanyag tartalma (B...
AVI 2010.6.70 Nem kerülhet sor a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjának alkalmazására, ha a fél jóhiszeműsége nem nyer bizonyítást [Vámkódex 220. cikk]
A felperes kérelmére a Fővámhivatal 23240 kg 1702909900 TARIC kód alá tartozó Invert cukorszirup szabad forgalomba bocsátását végezte el. Az analízis bizonyítványon feltüntetett értékek Brix 72,1% és nettó Szacharóz tartalom 2,16% figyelembevételével 55 063 Ft vámtartozás megfizetésére kötelezte a felperest, aki annak határidőben eleget tett. A Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete a 2005. február 18-án kelt vizsgálati jegyzőkönyvében megállapította, hogy a termék szárazanyag tartalma (Brix) 72,9%, a nettó szacharóz tartalma pedig 1,7%.Az elrendelt hatósági ellenőrzés eredményeként meghozott határozatával a felperes terhére 1 665 602 Ft mértékvámot és 1 873 802 Ft kiegészítő vámot szabott ki. Egyben kötelezte a megfizetett 55 063 Ft vám figyelembevételével 3 484 341 Ft vám megfizetésére. Határozatának indokolásában hivatkozott a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló a Tanács 2913/92. EGK rendeletére (továbbiakban: Vámkódex), a közös vámtarifáról szóló 2658/87. EGK rendeletre, a szacharóz tartalom megállapításával kapcsolatban a 1423/95. EGK rendelet 5. cikkének 2. és 4. bekezdéseire azzal, hogy a perbeli esetben a termék Szacharóz tartalmát a szárazanyag tartalom megállapításával kell meghatározni. A felperes a CIF ár megalapozottságát igazolni nem tudta. A vizsgálati eredményt új tényállásbeli elemként értékelte, ennek következtében új határozatot hozott a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (Vám tv.) 60. § (6) bekezdése alapján.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a perbeli esetben az elévülési határidő még a korábbi 3 év, a felperes nem tekinthető jóhiszeműen eljáró személynek, az ügyfél vámfizetési kötelezettsége egyébként sem jog, hanem kötelezettség. A felperes az EV okmány 47. rovatát nem megfelelően töltötte ki.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a hatósági ellenőrzés új tényt, új körülményt nem tárt fel, az alaphatározat jogerőre emelkedésétől számított 1 év eltelt, a határozat kiadása a felperes jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sértette.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Vámkódex 221. cikk (3) bekezdése és a Vám tv. 60. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a vámszerv a 3 éves elévülési időn belül volt jogosult határozatát módosítani, visszavonni, illetve új határozatot hozni.
A Vám tv. 60. §-át módosította az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXII. törvény 30. §-a, de a 48. § (1) bekezdése alapján a hatályba lépést követően kezdeményezett vámkezelések, vámeljárások vonatkozásában kell alkalmazni, így a perbeli esetben nem.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a mértékvám és a kiegészítő vám meghatározása miatt elrendelt ellenőrzés a vámértéket nem érintette. Így az alperes nem sértett jogszabályt, amikor új tényállási elemnek minősítette, hogy a vegyvizsgálat eredményeként az invert cukorszállítmány Brix és nettó szacharóz tartalma eltér a felperes által bevallott értékektől. A felperes jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmére való hivatkozásával kapcsolatban utal a Közösségi Vámkódex 220. cikkének (2) bekezdés b) pontjára. Kifejtette ezzel kapcsolatban, hogy a felperes a vámáru-nyilatkozatot tévesen, helytelenül töltötte ki, annak 47. rovatában feltüntetett szacharózt nem megfelelően határozták meg. Ebből következően a felperesi oldalon állt fenn helytelen adatközlés, a felperest a vámáru-nyilatkozat adatainak helyességéért felelősség terheli.
A Vámkódex 78. cikke alapján a vámhatóság saját kezdeményezésére az áru kiadása után is megvizsgálhatja az érintett áruval kapcsolatos importműveleteket.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a perbeli esetben nem jóhiszeműen szerzett jogról és annak gyakorlásáról, hanem vámfizetési kötelezettségről van szó. A Vám tv. értelmében a vámfizetés kötelezettség, vagyis nem jog, ennek következtében a jóhiszeműen szerzett jogok védelmére való hivatkozás megalapozatlan.
A Vám tv. 2. § (5) bekezdése szerint a Ket. rendelkezését csak akkor lehet alkalmazni, ha valamely kérdésben a közösségi vámjog nem rendelkezik. Az elévülést a Vámkódex 221. cikk (3) bekezdése 3 évben szabályozza, így a Ket. 114. §-a szerinti 1 év nem irányadó.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak, valamint alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését. A közigazgatási eljárásban benyújtott fellebbezésében, illetve keresetlevelében kifejtettekhez képest felülvizsgálati kérelmében már csak arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete téves megállapításokat tartalmazott a jóhiszeműség megállapítása körében. A Vámkódex 221. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján kell a jóhiszeműséget figyelembe venni, a könyvelésbe vétel tilalmával kapcsolatban. A jogszabálysértő könyvelésbe vétel következtében a Vámkódex 236. cikk (1) és (2) bekezdéseit figyelmen kívül hagyták, a behozatali vámot el kell engedni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a felperes jóhiszeműségére nem hivatkozhat, hiszen az EV okmány 47. rovatának adatai bizonyíthatóan tévesek voltak.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban - mint rendkívüli perorvoslati eljárásban - a jogerős ítéletet, a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél által megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálja felül. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jóhiszeműség és ennek kapcsán a könyvelésbe vétel tilalmával kapcsolatos jogi álláspontját tartotta fenn, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperes által korábban hivatkozott jogszabálysértéseket (elévülési határidő, vámérték elfogadása, értesítés elmaradása, költségmentesség) nem vizsgálhatta.
A jóhiszeműség körében az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra a körülményre, hogy a vámfizetés kötelezettség és nem jog, ennek alapján jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelméről nem lehet szó. Ennek alapján a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmének tilalma elvben nem lehet akadálya a vámhatározat módosításának, illetve új határozat meghozatalának. A felperes által hivatkozott Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontja azonban nem az Áe.</a>-ben, illetve a Ket.-ben megfogalmazott jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmét tartalmazza, ettől eltérő jogi megoldást alkalmaz.
A Vámkódex 8. cikk (1) bekezdése alapján az érintett személyre nézve kedvező határozatot meg kell semmisíteni, ha azt helytelen vagy hiányos tényállás alapján hozták meg, és a kérelmező tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a tényállás helytelen vagy hiányos és határozatot nem lehetett volna meghozni a helyes vagy a teljes tényállás alapján. A Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontja értelmében pedig nem történik utólagos könyvelésbe vétel, ha a jogszabály szerint járó vámösszeget a vámhatóság hibájából nem vették könyvelésbe, amit a jóhiszeműen eljáró és a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezéseket teljesítő, a megfizetésért felelős személy nem észlelhetett.
A Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjában meghatározott hármas feltétel tehát nem jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokról, hanem az ügyfél jóhiszemű eljárásáról rendelkezik.
A Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjának értelmezésével kapcsolatban az Európai Bíróság is kifejtette már jogi álláspontját ítéleteiben. A C-173/2/06. számú ítéletben kifejtette, hogy a behozatali vámok könyvelésbe vétele nem lehetséges, ha a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontja szerinti három konjunktív feltétel teljesül. Először szükséges, hogy a vámot az illetékes hatóságok hibájából ne fizessék be, a hatóságok által elkövetett hibának továbbá olyannak kell lennie, amelyet a megfizetésért felelős jóhiszemű személy ésszerűen nem észlelhetett, és végül e személynek teljesítenie kell a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó rendelkezéseket.
Ezt követően az Európai Bíróság rámutatott arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság - a nemzeti bíróság - feladata, hogy az előtte folyamatban lévő ügy megoldásához szükséges elemet, és különösen az e célból az alapügy felperese által szolgáltatott bizonyítékok figyelembevételével annak értékelése, hogy az alapügyben ez a helyzet fennáll-e.
A jóhiszeműség vizsgálata a nemzeti bíróság feladata és az előtte lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján tudja megítélni a felperes jóhiszeműségét, a bizonyítékokat elsősorban az alapügy felperesének kell szolgáltatnia jóhiszeműségét illetően.
A harmadik konjunktív feltétel, hogy az ügyfélnek a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó, a hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezéseket teljesítenie kell. Ez azt jelenti, hogy a vámeljárás lefolytatásához szükséges EV okmányt megfelelően kell kitölteni.
A közigazgatási iratokból megállapítható volt, hogy a felperes az EV okmány 47. rovatát nem megfelelően töltötte ki. Egyrészt tévesen tüntette fel az EV okmány 4. rovatának első sorában a fajta-kódot (1 VC), amelyről a felperes CIF import árra hivatkozott. Ez a hivatkozás azonban nem felelt meg a valóságnak és a reprezentatív árat kellett figyelembe venni. Másrészt a Z DTN kvalifikátorban megjelölt adatmennyiség sem felelt meg a valóságnak. A perbeli esetben ugyanis a szacharóz tartalmat a szárazanyag (Brix) alapján kellett meghatározni.
A felperes a perbeli időszakban szirupkereskedelemmel is foglalkozott. Az Európai Unión belül e gazdasági tevékenységgel kapcsolatban részletes, ugyanakkor speciális szabályozás érvényesül, amelyet az ilyen gazdasági tevékenységet folytató gazdasági szervezetnek ismernie és alkalmaznia kell ahhoz, hogy jogszerű magatartásra hivatkozhasson. A felperestől is - mint ilyen speciális áru importálásával foglalkozó ügyféltől - elvárható, hogy megfelelően ismerje a vámárura vonatkozó speciális, és a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokat.
Mivel a felperes nem megfelelő módon töltötte ki az EV okmány 47. rovatát és a vámeljárással kapcsolatban jóhiszeműsége sem nyert bizonyítást, így jogszerűen nem hivatkozhatott a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjának alkalmazására.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett jogi álláspontjával nem értett egyet, azt nem találta bizonyítottnak, így a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.094/2007.)