adozona.hu
AVI 2010.5.57
AVI 2010.5.57
Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval [Pp. 275. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004 évben a C. Kft.-től (továbbiakban: kft.) munkaviszonyból származó jövedelemben részesült, üzletrészének névértéke 2 700 000 Ft volt. A felperes a 2004. július 30-án megkötött szerződéssel értékesítette üzletrészét az S. Építő Kft.-nek bruttó 558 000 000 Ft-ért. A szerződés 2. számú melléklete tartalmazta a vételárnak és összetevőinek felsorolását. E mellékletben a felperes úgy nyilatkozott, hogy a kft.-ben 365 250 000 Ft tulajdonosi kölcsönt és ennek 43 222 447 Ft kamatát tart...
AVI 2010.5.57 Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval [Pp. 275. § (1) bek.]
A felperes 2004 évben a C. Kft.-től (továbbiakban: kft.) munkaviszonyból származó jövedelemben részesült, üzletrészének névértéke 2 700 000 Ft volt. A felperes a 2004. július 30-án megkötött szerződéssel értékesítette üzletrészét az S. Építő Kft.-nek bruttó 558 000 000 Ft-ért. A szerződés 2. számú melléklete tartalmazta a vételárnak és összetevőinek felsorolását. E mellékletben a felperes úgy nyilatkozott, hogy a kft.-ben 365 250 000 Ft tulajdonosi kölcsönt és ennek 43 222 447 Ft kamatát tartják nyilván. Ezen összegek az eladási ár részét képezték és a szerződés aláírásával a tagi kölcsön követelésének joga az új tulajdonosra szállt át. Az S. Építő Kft., mint kifizető a felperes részére 2004 évi jövedelemigazoláson árfolyamnyereségből származó jövedelemként 146 827 553 Ft-ot levont, forrásadó összegként 29 365 511 Ft-ot igazolt le. A felperes a személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.) bevallásában ezen összegeket szerepeltette.A 146 827 553 Ft jövedelem kiszámítása a következőképpen történt: 558 000 000 - 365 250 000 - 43 222 447 - 2 700 000. A felperes bevallásában a 146 827 553 Ft jövedelem után 29 365 511 Ft adókötelezettséget szerepeltetett, amit a kifizetői adatszolgáltatás is alátámasztott.
Az adóhatóság a felperesnél személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.) adónemben 2004. évre vonatkozóan ellenőrzést végzett. Az adóhatóság a revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 14 680 709 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, adóbírság kiszabását mellőzte, a késedelmi pótlékot 1 272 080 Ft-ban számította fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes döntését az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 3. § 34. pontjában, 7. § (1) bekezdés c) pontjában, 65. § (1) bekezdés d) pontjában, (4) bekezdésében, 67. § (1) és (2) bekezdéseiben, (9) bekezdés cc) pontjában foglaltakra alapította. Az alperes határozatát azzal indokolta, hogy a kifizetői igazolás nem a valós összegeket tartalmazza. A tulajdonosi kölcsönként feltüntetett 365 250 000 Ft-ból 62 000 000 Ft nem tulajdonosi kölcsön, mivel ezt M. I. adta kölcsön 2002. augusztus 21-én a kft. jogelődjének, M. I. pedig a kft.-nek soha nem volt tagja. A felperes ténylegesen csak 303 250 000 Ft tulajdonosi kölcsönt nyújtott a kft.-nek, amelyhez 31 716 766 Ft kamat kapcsolódik. A felperesnek az árfolyamnyereségből származó jövedelme a bevallásban és a kifizetői igazoláson szereplő adatokkal ellentétben 220 333 224 Ft volt, amelynek 20%-os adómértékű adója 44 066 645 Ft (558 000 000 - 303 250 000 - 31 716 776 - 2 700 000). Az alperes nem fogadta el azt a felperesi érvelést, mely szerint a 62 000 000 Ft-ot is tulajdonosi kölcsönnek kell tekinteni, mert M. I. még az üzletrész adásvételi szerződés megkötése előtt ezt az összeget rá engedményezte.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, azzal érvelt, hogy a 62 000 000 Ft nem az üzletrész ellenértéke, ezért nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság azt állapította meg, hogy az alperes a tényállást teljes körűen feltárta, a rendelkezésére álló adatokból megfelelő ténybeli és jogkövetkeztetéseket vont le.
A megyei bíróság jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes helytállóan állapította meg, hogy a M. I. által adott összeg nem tekinthető tagi kölcsönnek, ezért az árfolyamnyereség megállapításakor - mint csökkentő tényezőt - figyelmen kívül kellett hagyni. Önmagában az a körülmény, hogy a kft. könyvelésében rövid lejáratú kötelezettségként tartották nyilván a M. I. által adott kölcsönt, a felperesi érvelést nem támasztja alá. Az üzletrészt megvásárló S. Építő Kft. is akként nyilatkozott, hogy az engedményezésről értesítés a kft. felé nem történt meg. A rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan meg a felek között ténylegesen nem jött létre engedményezés. M. I. magánszemély a kft. részére nyújtott kölcsönt, így ezt az összeg nem minősíthető felperes által nyújtott tagi kölcsönnek, ezért az alperes határozata nem jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérte annak hatályon kívül helyezését, az adóhatósági határozatokra is kiterjedően. A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Szja. tv. 67. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mivel a 62 000 000 Ft nem az üzletrész ellenértéke, így nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek, és nem képezheti forrásadó alapját. A megyei bíróság "nem vizsgálta meg a keresetlevelet és a közigazgatási iratokat", jogsértően hagyta figyelmen kívül, hogy a kft. könyvelésében a rövid lejáratú kötelezettségek között, mint alapítókkal szembeni kötelezettséget tartotta nyilván a M. I. általi kölcsön összegét már az üzletrész adásvételi szerződés megkötésének időpontjában.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A rendkívüli jogorvoslati eljárás során nincs helye a bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. A tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, avagy nyilvánvalóan téves, okszerűtlen, logika szabályaival ellentétes ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29].
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján azt állapította meg, hogy a megyei bíróság ítéletében megállapított tényállás jogszerű. Önmagában a könyvelési mód nem igazolja a felperesi érvelés helyességét, és nem változtat azon minden további egybehangzó bizonyítékkal alátámasztott tényen, hogy a felek között a valóságban engedményezés nem jött létre, illetve, hogy az összeg nem tekinthető tagi kölcsönnek. A jogerős ítélet ugyanis iratszerűen tartalmazza, hogy a felperes az ellenőrzés során és a hatósági eljárásban engedményezésre vonatkozó nyilatkozatot nem tett, az ezzel kapcsolatos érvelését kizárólag az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében terjesztette elő. A 62 000 000 Ft 2002. augusztus 21. napján került befizetésre, de nem a tulajdonos, hanem M. I. részéről, aki a kft.-nek nem volt tagja. M. I. tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy a 62 000 000 Ft-os követelése a kft.-vel szemben továbbra is fennáll, és a tartozás megfizetésére a társaságot 2005. június 6-án, 24-én, augusztus 24-én fel is szólította. A kft. is úgy nyilatkozott, hogy az engedményezésről iratanyagában értesítés nem szerepel. Az S. Építő Kft.-nél 2005. szeptember 8-án a 2004 évre lefolytatott ellenőrzés irataiból is az állapítható meg, hogy a cégnek nem volt birtokában engedményezéssel kapcsolatos irat, a kölcsönszerződés iratai az üzletrész átruházási szerződés megkötését követő egy év múlva kerültek a birtokába. A megyei bíróság tehát a rendelkezésére álló adatok okszerű és helyes értékelése alapján vonta le azt a ténybeli következtetést, hogy a felek között ténylegesen engedményezés nem jött létre, a kölcsönt nem a felperes, hanem M. I. magánszemély nyújtotta a kft. részére, a vitatott összeg engedményezési megállapodás hiányában nem tekinthető tagi kölcsönnek. A jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A 62 000 000 Ft-ot ezért az üzletrész árfolyamnyereségének megállapításától figyelmen kívül kell hagyni, mivel ez nem minősíthető felperes által nyújtott tagi kölcsönnek [Szja. tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja, 65. § (4) bekezdése, 67. § (2) bekezdése, 67. § (9) bekezdés cc) pontja].
A felperes felülvizsgálati kérelmének előterjesztését követően benyújtott előkészítő iratában hivatkozott arra, hogy az Szja. tv. 67. § (5) bekezdése a 2003. évi XCII. törvény 178. § 18. pontja értelmében az adófizetési kötelezettség nem őt, hanem a kifizetőt terhelte volna. Ez az érvelés azonban alapeljárás során fel nem merült, új jogcímnek minősül, ennél fogva rendkívüli jogorvoslati eljárásban érdemben nem bírálható el. [Pp. 270. § (1) bekezdése, EBH 2002/653.]
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.068/2007.)