adozona.hu
AVI 2010.5.54
AVI 2010.5.54
A gépjármű adó megállapítása szempontjából jelentősége van annak, hogy az EU valamely tagállamának vagy azon kívüli államból származó gépjármű kíván áthaladni az ország területén (1991. évi LXXXII. tv. 15., 17. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhatóság járőrei 2006. április 19-én a r.-i átkelőhelyen ellenőrzés alá vonták a felperes tulajdonában álló 12 tonna össztömeget meghaladó szerb-montenegrói - osztrák vegyes honosságú járműszerelvényt, amely EURO2 minősítésű CEMT közlekedési engedéllyel közlekedett. Az ellenőrzés megállapította, hogy a pótkocsija, illetve a félpótkocsira vonatkozó megfelelő minőségi igazolás (CEMT Útmutató 8. számú melléklet) 2006. március 30-án lejárt. A pótkocsija a járművek és pótkocsik forgalombiztons...
AVI 2010.5.54 A gépjármű adó megállapítása szempontjából jelentősége van annak, hogy az EU valamely tagállamának vagy azon kívüli államból származó gépjármű kíván áthaladni az ország területén (1991. évi LXXXII. tv. 15., 17. §)
A vámhatóság járőrei 2006. április 19-én a r.-i átkelőhelyen ellenőrzés alá vonták a felperes tulajdonában álló 12 tonna össztömeget meghaladó szerb-montenegrói - osztrák vegyes honosságú járműszerelvényt, amely EURO2 minősítésű CEMT közlekedési engedéllyel közlekedett. Az ellenőrzés megállapította, hogy a pótkocsija, illetve a félpótkocsira vonatkozó megfelelő minőségi igazolás (CEMT Útmutató 8. számú melléklet) 2006. március 30-án lejárt. A pótkocsija a járművek és pótkocsik forgalombiztonsági ellenőrzésére vonatkozó igazolást, (CEMT Útmutató 9. számú melléklet) nem tudta bemutatni. Ennek alapján az elsőfokú vámhatóság határozatával 120 000 Ft gépjárműadó-hiány, valamint 600 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest azzal, hogy a fuvarozáshoz használt CEMT engedélye érvénytelen.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal a módosítással, hogy a 8. számú mellékletben foglalt igazolás nem járt le, de ugyanakkor érvénytelen, mert adattartama nem egyezett meg a Nemzetközi Egyezményben meghatározottaknak. Hivatkozott a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, illetve a gépjárműadókról szóló 1991. évi LXXXII. törvényben (a továbbiakban: Gja. tv.) meghatározott jogkövetkezményekre.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a pótkocsi Európai Uniós (osztrák) honosságú, így arra adót nem kell fizetni, és az össztömegnél is figyelmen kívül kell hagyni. A vámhatóság nem vizsgálhatta volna 2006. április 18-án lebonyolított szállítást.
Az alperes ellenkérelmében fenntartotta a határozatában kifejtett jogi álláspontja azzal, hogy az adó megállapítása a vontató honossága szerint történik, amely perbeli esetben szerb-montenegrói volt.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott a Gja. tv. 18. § 8. pontjára, amely meghatározza a külföldön nyilvántartott gépjármű fogalmát. Ez a fogalom meghatározás nem tesz különbséget uniós és nem uniós nyilvántartás között, csak külföldi és nem külföldi jármű között. Az pedig egyértelműen megállapítható volt, hogy a vontató szerb-montenegrói honosságú.
Utalt a Gja. tv. 15. § (1) bekezdés utolsó mondatára, mely szerint a 12 tonna össztömeget meghaladó tranzitcélra használt fuvarozási engedéllyel közlekedő gépjármű esetén az oda-, illetve vissza útra 60 000 Ft - 60 000 Ft adót kell fizetni. A tranzit és a CEMT engedély fogalmára vonatkozóan a közlekedési engedélyek használatának szabályairól szóló 56/2005. (VII. 7.) GKM rendelet (a továbbiakban: GKM rendelet) tartalmaz eligazítást. Mindezekből megállapított, hogy a perbeli esetben a szerb-montenegrói honosságú járműszerelvény fuvarozási műveletet teljesített az egyezmény szerinti CEMT engedéllyel, amely azonban érvénytelen volt.
Az útmutató 4/a pontja meghatározza, hogy mely engedélyeket kell a vezetőfülkében tartani a berakodási, és kirakodási pont között. A vezető pedig az ellenőrzéskor úgy nyilatkozott, hogy nem rendelkezett más engedéllyel, csak azokkal, amiket felmutatott, így az odautazásnál is csak ezek az engedélyek álltak rendelkezésre. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy a szerelvény mind a két úton érvénytelen engedéllyel utazott.
A Gja. tv. 15. § (1) bekezdése szerint fennáll az adófizetési kötelezettség, ha a fuvarozási engedély érvénytelen, illetve az adózó jogszerűen használta fel, vagy fuvarozási engedély nélkül közlekedett.
A Gja. tv. 17. § (1) és (2) bekezdése szerint, ha az adózó az adófizetési kötelezettségét részben vagy egészben elmulasztotta, a vámhatóság az adóhiányt és annak ötszörösét adóbírság címén határozattal állapítja meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet azzal, hogy az megsértette a Gja. tv. 15. § (1) pontját, és 18. § 8. pontját.
Az osztrák pótkocsira, mint vontatmányra nem terjed ki a Gja. tv. hatálya, így ezt mind az adó-megállapításnál, mind az össztömeg megállapításnál figyelmen kívül kellett volna hagyni. Hivatkozott az e tárgyban a Pénzügyminisztérium illetékek és önkormányzati adó főosztályának e kérdéskörben kialakított véleményére.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát megváltoztatta, és a felperest terhelő gépjárműadó-hiányt 40 000 (negyvenezer) forintra, az adóbírságot 200 000 (kettőszázezer) forintra szállította le.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel, de az ügyben alkalmazandó jogszabályokat túlnyomórészt tévesen hozta meg ítéletében.
A Legfelsőbb Bíróság annyiban egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában foglaltakkal, hogy a felperes már az oda úton sem rendelkezett a megfelelő engedélyekkel, így az oda, illetve a vissza útra is fennáll a gépjárműadó fizetési kötelezettsége.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a vegyes honosságú járműszerelvény össztömegének megállapításával és az osztrák honosságú pótkocsi adófizetési kötelezettség megállapításával.
Az elsőfokú bíróság által nem idézett, a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzembetartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet 3. § alapján az Európai Unión kívüli állam hatósági engedélyével és jelzésével ellátott autóbusz, tehergépkocsi és nyerges vontató (járműszerelvény) a Magyar Köztársaság területén a két oldalú nemzetközi szerződésekben meghatározott engedéllyel, vagy a jármű bejegyzése szerinti állam illetékes hatósága által kiadott CEMT engedéllyel közlekedhet. A (4) bekezdése értelmében pedig az Európai Unió valamely tagállamának - ide nem értve a Magyar Köztársaságot - hatósági engedélyével és jelzésével ellátott autóbusz, tehergépkocsi és nyerges vontató (járműszerelvény) a Magyar Köztársaság területén Közösségi Engedéllyel közlekedhet.
A Magyar Köztársaság és az Európai Unión kívüli állam közötti nemzetközi közúti árufuvarozás végzéséhez e járművek számára nemzetközi szerződés, áruszállítási engedély használatát is előírhatja.
A fentiekre figyelemmel a gépjárműadó megállapítása tekintetében sem közömbös, hogy az Európai Unió valamely tagállamának, vagy azon kívüli állam hatósági engedélyével és jelzésével ellátott jármű kíván áthaladni az ország területén, mivel eltérő engedély (CEMT vagy Közösségi Engedély) alapján közlekedhet a Magyar Köztársaság területén.
Az osztrák pótkocsinak nyilvánvalóan szüksége volt e megfelelő CEMT engedélyre, hogy Szerbia-Montenegróba belépjen, illetve onnan kilépjen. A Magyarországon történő tranzit áthaladás azonban nem a CEMT engedélyen alapult, így annak hibája, hiányossága, érvénytelensége sem vonhat maga után jogkövetkezményt.
A Magyar Köztársaság területén a szerb honosságú vontatónak volt szükséges érvényes CEMT engedélyre ahhoz, hogy mentesülhessen a gépjárműadó fizetése alól.
Az elsőfokú bíróság és az alperes is helytállóan állapította meg, hogy a szerb honosságú vontató tekintetében a felperes nem rendelkezett érvényes CEMT engedéllyel, hiszen a megfelelő engedélyek nem voltak a gépkocsiban, így e körben volt csak jogszerű az alperes határozata.
A Gja. tv. 15. § (1) bekezdésére figyelemmel nem a teljes járműszerelvény teljes össztömegét kellett figyelembe venni, hanem csak a szerb honosságú vontató össztömegét, amely nem haladta meg a 12 tonnát. Így e tekintetben a felperes gépjárműadó fizetési kötelezettsége oda-, illetve a vissza útra 20 000 Ft - 20 000 Ft.
Ennek alapján pedig a Gja. tv. 17. § (2) bekezdése értelmében az adóhiányt is az adóbírság ötszörösében kell megállapítani, azaz a felperes esetében 100 000 Ft - 100 000 Ft. Így a felperes által fizetendő gépjárműadó összesen 40 000 Ft, míg az adóbírság összesen 200 000 Ft.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát a Pp. 339. § (1) bekezdés g) pontja alapján megváltoztatta, és a felperes által fizetendő adóhiány és adóbírság összegét leszállította. Ugyanakkor nem találta megalapozottnak a felperes azon kereseti kérelmét, amely csak egy út vonatkozásában tartotta megállapíthatónak az adófizetést.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.066/2007.)