adozona.hu
AVI 2010.5.52
AVI 2010.5.52
Az áfa visszaigénylés egyik feltétele, hogy a számlához szereplő ellenértéket a számlát befogadó megfizesse (1992. évi LXXIV. tv. 32., 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1999., 2000., 2001., 2002. adóévekre vonatkozóan lefolytatott ellenőrzése alapján határozatával 219 790 000 Ft adóhiányt állapított meg; kötelezte ennek, valamint 109 895 000 Ft adóbírság és 110 301 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A revíziós jegyzőkönyv III/5., 6., 7., 8., 9., 10. pontjaiban kifejtettek alapján megállapította, hogy a felperes által gyakorolt általános forgalmi adólevonási jog megalapozatlan és jogszerűtlen volt. Részletezte, hogy me...
AVI 2010.5.52 Az áfa visszaigénylés egyik feltétele, hogy a számlához szereplő ellenértéket a számlát befogadó megfizesse (1992. évi LXXIV. tv. 32., 33. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1999., 2000., 2001., 2002. adóévekre vonatkozóan lefolytatott ellenőrzése alapján határozatával 219 790 000 Ft adóhiányt állapított meg; kötelezte ennek, valamint 109 895 000 Ft adóbírság és 110 301 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A revíziós jegyzőkönyv III/5., 6., 7., 8., 9., 10. pontjaiban kifejtettek alapján megállapította, hogy a felperes által gyakorolt általános forgalmi adólevonási jog megalapozatlan és jogszerűtlen volt. Részletezte, hogy mely esetekben nem látta megalapozottnak a gazdasági esemény tényleges megvalósulását (III/5., 6., 7.) és mely esetekben jutott arra a következtetésre, hogy a költségek nem a felperes adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége körében merültek fel (III/8., 9.). Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a gazdasági események a számlában szereplő felek között mentek teljesedésbe. A perbeli ingatlanon még hátralékos munkák voltak, garanciális javítások és a felperes kötelezettsége volt a részfeladatok elvégeztetése és a III/10. pontban szintén megtörtént - még ha nem is a felperes részéről - a számlák pénzügyi rendezése.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 5. § (1) bekezdésére, a gazdasági tevékenység meghatározására, a 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdésére az általános forgalmi adó levonhatóságával kapcsolatban, 33. § (1) bekezdésére az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységgel kapcsolatban, illetve a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére és 166. § (2) bekezdésére. Kifejtette, hogy az adólevonási jog gyakorlásának alapját a számlák formai és tartalmi hitelességének együttes megléte adja. Az adóhatóság a gazdasági eseménnyel kapcsolatban jogosult a magánjogi szerződések vizsgálatára és annak adójogi szempontú minősítésére. Önmagában az a tény, hogy egy beruházás megvalósult, nem bizonyítja, hogy abban a számlakibocsátó részt vett, így az általa kiadott számla hiteles. Az adólevonási jog gyakorlásának feltételét képezi az is, hogy a beszerzést a vállalkozás saját tevékenységéhez használja fel az adóalany.
A jegyzőkönyv 5. pontjával kapcsolatban megállapította, hogy a felperes és a B. Kft. közötti jogviszony 2001. november 5-én szűnt meg azzal, hogy semmiféle követelést nem támasztanak egymással szemben. A kivitelezői feladatokat az M. Kft. folytatta. A felperesnek nem állt rendelkezésére semmilyen irat, amely azt bizonyította volna, hogy a számlakibocsátóval 2001. november 7-én újabb megállapodást kötött volna a fennmaradt részfeladatok elvégzésére.
A jegyzőkönyv 6. pontjával kapcsolatban hasonló megállapítást tett az elsőfokú bíróság az M. Kft. tervezési költségek számláinál. A felperes nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani, hogy a beruházás megindításakor még nem állt rendelkezésre a komplett kivitelezési tervdokumentáció.
A jegyzőkönyv 7., 8. 9. pontjaival kapcsolatban az elsőfokú bíróság hivatkozott a gazdasági tevékenység fogalmát definiáló Áfa. tv. 5. § (1) bekezdésére. Megállapította, hogy a felperes 2002. június 20. napján adásvételi szerződés útján értékesítette a szálloda új épületszárnyát, és ezt követően a szállodakomplexum üzemeltetési feladatait látta el. Ennek következtében az ezen időpont után felmerülő garanciális javítások már az új tulajdonos érdekkörébe tartozott, őt illette volna meg a számlákkal kapcsolatos adólevonási jog. A felperes az üzemeltetői tevékenységet végezte adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységként. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy az adásvételi szerződés megkötését követően a rendeltetésszerű működésre alkalmas állapot biztosítása kapcsán további munkálatok elvégeztetése terhelte volna.
A jegyzőkönyv 10. pontjával kapcsolatban kifejtette, a felperes nem vitatta, hogy az M. Kft. által kibocsátott számlák ellenértékét nem fizette meg. Nyilatkozatán túl sem a közigazgatási, sem a peres eljárásban nem csatolt olyan dokumentumot, amely a három gazdasági társaság (V. GmbH. - felperes - M. Kft.) közötti kölcsön, vagy egyéb ügyleteket bizonyíthatta volna adójogi, avagy számviteli szempontok alapján. Az elsőfokú adóhatóság megkeresésére az osztrák adóhatóság szerint a V. GmbH-nak nem voltak 2002. évben olyan eszközei, amelyeket ilyen célra hasznosíthatott volna. Függetlenül a V. GmbH. teljesítőképességétől, az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a számlák ellenértékét nem egyenlítette ki, a kivitelező cég nem rendelkezett olyan eszközökkel, amelyek a kivitelezést számára lehetővé tették volna, illetve a folyószámlán sem volt kimutatható a perbeli beruházás lebonyolítását lehetővé tevő nagy volumenű pénzmozgás.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását. Másodlagosan az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Jogi álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megsértette az Áfa tv. 5. § (1) bekezdését, 32. § (1) bekezdését, 33. § (1) bekezdését, 35. § (1) bekezdését, az Sztv. 165. § (2) bekezdését, 166. § (2) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdését, 97. §-át, a Pp. 3. § (3) és (5) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 336/A. § (2) bekezdését, 339/B. §-át. Az adóhatóság a tényállást eljárása során nem tisztázta és nem bizonyította, a gazdasági események a szerződésben foglaltak szerint és a szerződésben szereplő felek között mentek teljesedésbe, így az áfa visszaigénylése jogszerű volt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 12. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése, 35. § (1) bekezdése alapján vizsgálta, hogy a jegyzőkönyv III/5., 6., 7., 10. pontjaiban foglaltak esetén a gazdasági esemény a valóságban megtörtént-e, a számlában szereplő felek között jött-e létre, a számla formailag és tartalmilag hitelesnek tekinthető-e. E körben az egyes jegyzőkönyvi pontoknál az elsőfokú bíróság részletesen ismertette a tényállást, a bizonyítékokat, illetve azt a körülményt, hogy a bizonyítatlanság a felperes terhére esik.
A Legfelsőbb Bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél - a Pp. 206. §-át is figyelembe véve - nem talált olyan kirívóan okszerűtlen mérlegelést, iratellenességet, amely alapot adhatna a tényállás módosítására, vagy a bizonyítékok újraértékelésére.
A jegyzőkönyv 8., 9. pontjával kapcsolatban helytállóan utalt az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdésére, mely szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja, kivéve, ha a terméket és a szolgáltatást részben a 7. § (3) bekezdésében meghatározott célok elérése érdekében, vagy a 9. § (3) bekezdésében meghatározott szolgáltatásokhoz használja fel, hasznosítja. A felperes 2002. június 20-át követően a perbeli ingatlannak nem volt tulajdonosa, így a garanciális javításokkal kapcsolatos kötelezettségek vagy jogok sem őt terhelték, illették meg. A felperes nem rendelkezett olyan okirattal, amellyel őt, mint az üzemeltetési feladatot ellátó gazdasági szervezetet, jogosította volna fel a garanciális munkák elvégeztetésére. Így ezen munkákkal kapcsolatban a felperes nevére kiállított számlákat nem lehet olyannak tekinteni, hogy az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használta fel. A felperesnél ugyanis ez a gazdasági tevékenység az üzemeltetés volt.
A jegyzőkönyv III/10. pontjával kapcsolatban azt a felperes sem vitatta, hogy bár számára állították ki a számlát, de részéről ellenérték kifizetése nem történt meg, pedig az áfa visszaigénylésének egyik feltétele, hogy a számlában szereplő ellenértéket a számlát befogadó megfizesse. A felperes az általa vázolt tartozás-átvállalásra, kölcsönök nyújtására vonatkozóan nem tudott az elsőfokú bírósági eljárás során sem hitelt érdemlő dokumentumokat csatolni. Ezzel kapcsolatban felülvizsgálati kérelméhez további okiratokat csatolt, de a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, így az utólag becsatolt dokumentumokat nem lehetett figyelembe venni.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a tényállást helyesen tárta fel, az ügyben a jogszabályok megfelelő alkalmazásával jogszerű döntés hozott, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.079/2007.)