adozona.hu
AVI 2010.4.47
AVI 2010.4.47
A vámhatóság nem kötelezheti magasabb vámteher megfizetésére a kezest, mint amelyet a kezességi nyilatkozatában elvállalt [45/1996. (III. 25.) Korm. r. 12. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A V. Kft. (továbbiakban: Kft.) 2001. április 9-én a felperes kezességi nyilatkozatának egyidejű csatolásával kérelmet nyújtott be a vámhivatalhoz 1 db VW Golf Cabrio típusú személygépjármű átmeneti megőrzésére, melyet a vámhivatal engedélyezett, a tárolás határidejét 2001. május 10-ében határozta meg. A Kft. a vámáru vámkezelését ezt követően nem kérte, vámjogi sorsát nem rendezte, így a vámhivatal vámteher megfizetésére kötelezte. Másik határozatával a felperest, mint kezest kötelezte a vámt...
AVI 2010.4.47 A vámhatóság nem kötelezheti magasabb vámteher megfizetésére a kezest, mint amelyet a kezességi nyilatkozatában elvállalt [45/1996. (III. 25.) Korm. r. 12. § (1) bek.]
A V. Kft. (továbbiakban: Kft.) 2001. április 9-én a felperes kezességi nyilatkozatának egyidejű csatolásával kérelmet nyújtott be a vámhivatalhoz 1 db VW Golf Cabrio típusú személygépjármű átmeneti megőrzésére, melyet a vámhivatal engedélyezett, a tárolás határidejét 2001. május 10-ében határozta meg. A Kft. a vámáru vámkezelését ezt követően nem kérte, vámjogi sorsát nem rendezte, így a vámhivatal vámteher megfizetésére kötelezte. Másik határozatával a felperest, mint kezest kötelezte a vámteher megfizetésére, mely határozatot az alperes helybenhagyott.A Fővárosi Bíróság 2005. március 17-én kelt ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte, mert a vámhatóság nem tudta bizonyítani, hogy a felperest és a Kft.-t egyidejűleg kötelezte a vámteher megfizetésére. Megállapította, hogy a vámhatóság jogszabálysértően járt el, amikor nem intézkedett a vámáru közvetlen vámfelügyelet alá vételéről.
A megismételt eljárásban az elsőfokú vámhatóság határozatával összesen 532 438 Ft vámteher megfizetésére kötelezte a felperest azzal, hogy csak a felperes volt kötelezhető, mivel a Kft. jogutód nélkül megszűnt, a megyei bíróság 2004. január 15-én törölte a cégnyilvántartásból.
Az alperes 2005. november 5-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a késedelmesen elrendelt vámfelügyelet alá vétel miatt a felperes nem mentesülhet a vámteher fizetési kötelezettség alól.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy nem tettek eleget a korábbi jogerős ítéletben foglaltaknak. A vámhatóság magatartása miatt követelése behajthatatlan lett, a megszűnt gazdasági társaság nem mentesíthető a vámteher fizetése alól.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a vámkezességgel, illetve a vámfizetési kötelezettséggel kapcsolatosan a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 1. § 1., 43., 44. pontjait, a Vtv. 7. §-át, 8. § (1) bekezdését, 125. §-át, a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban: Vhr.) 12. §-át, 207. § (5) bekezdését, 225/A. §-át az alperes megfelelően alkalmazta. Kifejtette, hogy a Vhr. 207. § (5) bekezdése és 225/A. §-ának értelmében a vámhatóság akkor kötelezheti a vámkezest a vámteher megfizetésére, ha más vámfizetésre kötelezett fizetési kötelezettségét nem teljesíti, és a vámhatóság a Vtv. 11. §-a szerinti törvényes zálogjogát sem tudja érvényesíteni. Ebben az esetben a Vtv. 125. §-ának (4)-(5) bekezdései, valamint a Vhr. 225/A. § (2) bekezdése szerint egyetemlegesen és egyidejűleg kell a vámteher megfizetését előírni a vámteher megfizetésére kötelezetteknek.
A vámteher megfizetéséért felelős a vámáru címzettje, illetve a kezes.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését. Jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megsértette a Ptk. 1. § (1) bekezdését, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 73. § (3) bekezdését, a Pp. 206. § (1) bekezdését, a Vtv. 125. § (4) és (5) bekezdését, a Vhr. 12. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint a vámkezességgel kapcsolatban is alkalmazni kell a Ptk. szabályait. A vámkezesség terhesebbé vált, mivel a vámhatóság hibája, jogszabálysértése miatt nem tudja azt behajtani, így a Ptk. 276. § (2) bekezdése alapján mentesül a kezesség alól.
Az elsőfokú bíróság tévesen és iratellenesen értelmezte a Fővárosi Bíróság korábbi 8. számú ítéletét, mert az nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy az általa megállapított jogsértés az ügy érdemére nem hatott ki.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A vámkezességgel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság és a közigazgatási bíróságok töretlen ítélkezési gyakorlata értelmében a Vtv.-ben szabályozott vámkezességet nem lehet a Ptk.-ban szabályozott kezességgel azonosítani, azoknak eltérő a szabályozása. Ez abból a körülményből fakad, hogy míg a Ptk.-ban szabályozott kezesség alapvetően egymás mellé rendelt szereplők megállapodásain alapul, addig a vámkezesség esetén közjogi jogviszonyban (alá-fölé rendeltségben) lévők szerepelnek. A Ptk.-ban szabályozott kezesség esetén az adós és a hitelező között is polgári jogi megállapodás, illetve a kezes viszonylatában is polgári jogi jogviszony jön létre. A vámkezesség esetén a vámeljárást kezdeményező és a vámszerv között, illetve a vámkezességet vállaló, illetve a vámszerv között a Vtv. által szabályozott közjogi jogviszony jön létre, a vámkezességet vállaló nem a Ptk., hanem a Vtv. szerinti kezességet vállalja. Így a vámkezesség tartalmára, következményeire, megszűnésére is csak a Vtv. szabályai vonatkozhatnak, a Ptk. szabályai nem.
Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a kezesség terhesebbé válását a vámszerv és a vámkezességet vállaló közötti jogviszonyban kell vizsgálni. A Vhr. 12. § (1) bekezdése értelmében a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt. Ennek helyes értelmezése az, hogy a vámhatóság nem kötelezheti magasabb vámteher megfizetésére, mint amilyet kezességi nyilatkozatában elvállalt. Önmagából abból a körülményből, hogy a vámkezesség alapján általa megfizetett vámterhet nem tudja érvényesíteni azzal szemben, akire nézve a vámkezességet vállalta, az a két fél között fennálló jogviszonyra vonatkozik, nem a vámteher terhesebbé válására.
A Vtv. 125. § (4), (5) bekezdései és a Vhr. 225/A. §-ának (2) bekezdése szerint egyetemlegesen és egyidejűleg kell a vámteher megfizetését előírni a vámteher megfizetésére kötelezetteknek. A perbeli esetben azonban a Kft. jogutód nélkül megszűnt, a cégnyilvántartásból törölték, így a vámszervek vele szemben nem tudtak határozatot hozni, és nem lehetett egyetemlegesen és egyidejűleg kötelezni a vámteher megfizetésére. Jogilag nem létező gazdasági társaságot nem lehet vámteher megfizetésére kötelezni, így egyedül csak a felperest lehetett arra kötelezni.
A Fővárosi Bíróság ítélete megállapította, hogy a vámhatóság súlyos eljárási jogszabálysértést követett el, amikor a vámáru közvetlen vámfelügyeletéről nem intézkedett. Ugyanakkor helyesen értékelte az elsőfokú bíróság, hogy ezt a korábbi jogerős ítélet nem tekintette az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek.
Amennyiben az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek minősítette volna, akkor a vámhatározatok hatályon kívül helyezése mellett nem kötelezhette volna az elsőfokú vámhatóságot új eljárás lefolytatására, hiszen az időmúlásra tekintettel a vámáru közvetlen vámfelügyeletéről történő intézkedés már lehetetlen lett volna. A Vhr. 64. § (6) bekezdése alapján ugyanis az átmeneti megőrzésre biztosított határidő lejártát követő napon a vámhivatal azonnal intézkedik a vámáru közvetlen vámfelügyeletéről. Ezt a mulasztást nem lehetett volna két év múlva pótolni. A Fővárosi Bíróság ítélete azonban nemcsak hatályon kívül helyezte a vámhatározatokat, hanem az elsőfokú vámszervet új eljárás lefolytatására is kötelezte. Ebből következően a vámáru közvetlen vámfelügyeletéről való intézkedés elmulasztását nem tekintette olyan jogszabálysértésnek, amely egyébként megakadályozná a vámszervet, hogy a felperessel szemben a vámteher megfizetése érdekében határozatot hozzon.
Az Áe. 73. § (3) bekezdése értelmében a közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezése és indokolása köti, annak tartalmát a megismételt eljárás és a határozathozatal során köteles figyelembe venni. A fentiek alapján megállapítható volt, hogy a megismételt eljárásban a vámszervek a jogerős ítéletnek megfelelően jártak el, de az egyetemleges és egyidejű kötelezésre azért nem kerülhetett sor, mivel a Kft. jogutód nélkül megszűnt, a cégnyilvántartásból törölték.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.059/2007.)