adozona.hu
AVI 2010.4.44
AVI 2010.4.44
A kellő körültekintés hiányában az adóbírság mérséklésének nincs helye [2003. évi XCII. tv. 171. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2004. VII. 1 -XII. 31., valamint 2005. IV. 1 -VI. 30. közötti időszakra általános forgalmi adóbevallás utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott. A felperes fő tevékenysége épület, híd, alagút, közművezeték építése. A vizsgált időszakban a felperes az általa vállalt építési munkálatokhoz alvállalkozói szolgáltatásokat vett igénybe. Az alvállalkozók által kibocsátott és a felperes által befogadott egyes számlákról az ellenőrzés megállapította, hogy nem m...
AVI 2010.4.44 A kellő körültekintés hiányában az adóbírság mérséklésének nincs helye [2003. évi XCII. tv. 171. § (1) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 2004. VII. 1 -XII. 31., valamint 2005. IV. 1 -VI. 30. közötti időszakra általános forgalmi adóbevallás utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott. A felperes fő tevékenysége épület, híd, alagút, közművezeték építése. A vizsgált időszakban a felperes az általa vállalt építési munkálatokhoz alvállalkozói szolgáltatásokat vett igénybe. Az alvállalkozók által kibocsátott és a felperes által befogadott egyes számlákról az ellenőrzés megállapította, hogy nem minősültek hitelesnek, ezért ezekre a számlákra adólevonási jogot gyakorolni nem lehetett.Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére összesen 49 975 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet egyben adóhiánynak minősített, mely után 24 987 000 Ft adóbírságot,
4 708 000 Ft késedelmi pótlékot, valamint 260 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2006. április 10-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a számlákon szereplő gazdasági események ténylegesen megtörténtek, a számlák tartalmilag és formailag is hitelesek voltak.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a számlakibocsátó N. Kft., valamint a N. Plussz Kft. által kibocsátott számlák nem voltak hitelesnek tekinthetők. E számlakibocsátók nem voltak elérhetők, alkalmazottakkal nem rendelkeztek, iratokat nem bocsátottak rendelkezésre, gazdasági tevékenységet nem folytattak, ugyanakkor mindkét cég által kibocsátott számlák nagymértékű nagy volumenű munkák elvégzését igazolták. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a számlák befogadásánál nem tanúsított kellő körültekintést.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és keresetének megfelelő döntés meghozatalát. Továbbra is arra hivatkozott, hogy önmagában a benyújtott számlák is elegendő hiteles dokumentumnak minősülnek arra vonatkozóan, hogy mindkét alvállalkozónál rendelkezésre állt az a személy- és eszközállomány, amely a munkálatok elvégzését lehetővé tette. A munkák a valóságban megtalálhatók és ellenőrizhetők. Az alvállalkozók elérhetetlensége miatt a levonási jog gyakorlása nem tagadható meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az ebből levont jogkövetkeztetése is. A perben figyelembe vehető adatok alapján megállapítható volt, hogy az adóhatóság által kifogásolt számlák nem voltak hitelesnek tekinthetők. Ezért e számlákra az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés alapján adólevonási jogot gyakorolni nem lehetett. Az adóhatóság igen részletes bizonyítási eljárást folytatott le, ennek alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a kiállított számlákban foglalt igen nagy értékű munkateljesítmények számla szerinti megvalósulása nem volt bizonyított. Az elsőfokú adóeljárás során kirendelt igazságügyi írásszakértő részletesen kifejtette, hogy az N. Kft. számláin a műszaki átadás-átvételi jegyzőkönyveken és az aláírási címpéldányokon szereplő aláírások eltérnek egymástól.
Az elsőfokú bíróság az adóhatósággal egyezően helytállóan állapította meg továbbá, hogy a felperes a perbeli szerződések megkötésekor nem járt el kellő körültekintéssel. A felperes nem ellenőrizte, hogy a számlakibocsátóként feltüntetett vállalkozás nevében eljáró személy valóban a cég képviselője. Ezek a számlakibocsátó cégek a valóságban is működő, megfelelő személyzettel rendelkező vállalkozások-e.
A Legfelsőbb Bíróság már több esetben is rámutatott arra, hogy a kellő körültekintés, illetve az adóalanytól az adóköteles tényállás során elvárható gondosság nem azonosítható valamilyen megállapodás megkötésével vagy valamely gazdasági eseményről szóló számla befogadásával, a számla összegének megfizetésével (közzétéve az LB Elvi Gyűjtemény 2006/1. szám 1453. eset). A kellő körültekintő magatartás vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a bizonylat milyen oknál fogva nem felelt meg a tartalmi követelményeknek és a hitelt érdemlőség megállapítása érdekében a számlabefogadó tett-e és milyen intézkedéseket, ezek alkalmasak voltak-e vagy sem a számlahiányosság felismerésére. A perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperessel és az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes ilyen intézkedései nem feleltek meg a kellő körültekintés megnyilvánulásának. Az írásszakértői véleményt a többi körülménnyel együttesen értékelte a hatóság és az elsőfokú bíróság, és nem kizárólagosan erre alapították döntésüket.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes javára a kellő körültekintés nem volt megállapítható, ezért a valótlan tartalmú hiteltelen számlák befogadásából eredő következményeket a felperesnek kellett viselnie. Ebből következik, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 171. § (1) bekezdésében írt adóbírság mérséklésének kivételes méltánylást érdemlő körülményei nem álltak fenn. Az adóhatóság a törvény által megszabott 50%-os mértékű bírság kiszabásával a jogszabályoknak megfelelően járt el.
A felperesnek a felülvizsgálati eljárás során sem sikerült a jogerős ítélet jogszabálysértését bizonyítania, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.075/2007.)