AVI 2010.4.42

Könyvelési hiba, bizonylatok hiánya is megalapozhatja a becslés alkalmazását (2003. évi XCII. tv. 108. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adóhatóság először 1995. március 29 - 2001. január 15-ig tartó időszakra rendelt el vizsgálatot, mivel a felperesi társaság taggyűlése 2001. január 11-ei határozatával a jogutód nélküli megszüntetéséről döntött.
A taggyűlés utóbb 2001. február 6-án a megszűnésről szóló határozatot visszavonta és a tevékenységet folytatták. Az ellenőrzés megállapítás nélkül végződött.
Utóbb 2005. január 3-án a Pénzügyminisztérium egyedi adóhatósághoz küldött utasítása alapján a még el nem évült időszakra ...

AVI 2010.4.42 Könyvelési hiba, bizonylatok hiánya is megalapozhatja a becslés alkalmazását (2003. évi XCII. tv. 108. §)
Az adóhatóság először 1995. március 29 - 2001. január 15-ig tartó időszakra rendelt el vizsgálatot, mivel a felperesi társaság taggyűlése 2001. január 11-ei határozatával a jogutód nélküli megszüntetéséről döntött.
A taggyűlés utóbb 2001. február 6-án a megszűnésről szóló határozatot visszavonta és a tevékenységet folytatták. Az ellenőrzés megállapítás nélkül végződött.
Utóbb 2005. január 3-án a Pénzügyminisztérium egyedi adóhatósághoz küldött utasítása alapján a még el nem évült időszakra felülellenőrzést rendeltek el. A vizsgált időszak 1999. január 1. - 2001. január 15-e között volt. A felperes húsáru és tejtermék nagykereskedelemmel foglalkozott győri telephelyén.
A felperes a vizsgált időszakban 128 530 000 Ft veszteséget mutatott ki. Az ellenőrzés megállapította, hogy 1999. és 2000-ben a veszteség fő oka összesen 70 000 000 Ft értékű áru leselejtezése, valamint a beszerzési árhoz közeli, vagy éppen az alatti értékesítések. 2001. január 1-14. között pedig az időszakhoz viszonyítva igen magas, mintegy 1 000 751 000 Ft költséget, és ráfordítást számolt el (ebben rendkívüli ráfordítás nem szerepel) amelynek jogosságát a felperes nem igazolta, ezért az ellenőrzés a kimutatott eredményt az időarányos becsült költségek levonásával megnövelte.
A felperesi képviselő az áru selejtezését azzal indokolta, hogy részben túlrendelés történt, illetőleg igen nagy mennyiségű áru megromlott, nagyobb készletet pedig elloptak, illetőleg a hűtőberendezések leállása miatt következett be az élelmiszerek megromlása.
Az ellenőrzés megállapította, hogy év végi zárókészletek nagyságrendi azonossága beszerzés-értékesítési arányok hasonlósága alapján a raktári készletekben túlrendelésre utaló jelentős változás nem volt tapasztalható, a lopás folytán történő károkozás miatt a felperes nem tett feljelentést, illetőleg kárigényét senkivel szemben nem érvényesítette, erről dokumentum nem állt rendelkezésre. Több tíz tonna állati eredetű romlott élelmiszer megsemmisítéséről a jogszabályban előírt módon hitelt érdemlő módon dokumentáció nem készült, bár az 1999-i selejtezési jegyzőkönyvre utalás található. Az ellenőrzés során megkeresték a Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomást is, akik e megsemmisítésről szintén nem rendelkeztek adatokkal. Az áramkimaradás, illetőleg hűtő-berendezési hiba feltárása érdekében megkeresések történtek az áramszolgáltató E. Rt. és D. Kft. felé, valamint a hűtőberendezés karbantartását végző F. Kft. felé. A válaszok szerint az adott időszakban sem jelentősebb áramkimaradás, sem a hűtők hibája miatt komoly üzemzavar nem volt. Ebből az adóhatóság arra a következtetésre jutott, hogy a mintegy 70 millió Ft értékű áru leselejtezése dokumentálva nem volt, az 1999-2000. évi selejtezési jegyzőkönyvek nem tekinthetők hitelesnek.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes által vezetett nyilvántartások hibásak, hiányosak voltak. Így a szigorú számadási kötelezettség alá eső bizonylatok nyilvántartása, a raktári nyilvántartások, dokumentációk, az értékesítési számlák dokumentumai hiányoztak. A pénztárnaplók rendszeres negatív egyenleget mutattak.
A felperesi bevallás alapján irreálisan alacsony árrést alkalmaztak, amelyre nem volt elfogadható magyarázat.
Mindezen adatok arra vezettek, hogy az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény. (Art.) 108. §-a alapján becsléssel állapította meg a felperes által bevallotthoz képest az adóalapot.
A becslés során mintavétel alapján a beszerzett árufajták nyilvántartási ára és a számla szerinti eladási ár összevetésével megállapították, hogy a felperes által alkalmazott árrés lényegesen magasabb volt az adóbevallásban szerepeltnél, ennek alapján bevétel eltitkolás valószínűsíthető volt.
Az adóhatóság a becsléssel megállapította adóalap jogkövetkezményeit levonva az elsőfokú határozatával a felperes terhére a vizsgált időszakban társasági adó, személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó és Eho. adónemben összesen 169 769 000 Ft adókülönbözetet állapította meg, amelyből 165 328 000 Ft adóhiánynak minősült. Kötelezte továbbá 82 664 000 Ft bírság, 86 982 000 Ft késedelmi pótlék, és 6 963 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, annyiban változtatta meg az elsőfokú határozatot, hogy 1999. I-III. negyedévre 9 116 000 Ft általános forgalmi adóhiányt törölt, ezzel az általános forgalmi adókülönbözet 22 552 000 Ft maradt, melyből 18 111 000 Ft minősült adóhiánynak. Továbbá megváltoztatta az egyes időszakokra vonatkozó személyi jövedelemadó különbözetet is. Így az összes felperes terhére megállapított adókülönbözet 160 653 000 Ft-tal csökkent, melyből az adóhiány 156 212 000 Ft-ra módosult. Ennek arányában csökkent a kiszabott bírság és késedelmi pótlék is.
A másodfokú adóhatóság megállapította, hogy a felperesi hivatkozások egyes elévült adótartozás vonatkozásában alaposak voltak, ezért módosította az egyes adókülönbözet, illetve adóhiány összegek mértékét. Egyebekben viszont megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság által lefolytatott becslés jogalapja fennállott, és helyes volt az alkalmazott módszer is.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének. A becslés jogalapja nem állt fenn. Kérte az igazságügyi szakértő kirendelését, valamint az ágazati átlagadatok figyelembevételét. A felperes kifogásolta, hogy már az adóigazgatási eljárás során is felajánlotta, hogy a helyszínen rendelkezik nagymértékű dokumentumokkal, amelyek igazolhatják a becslés nélkül is az adóalap mértékét. Továbbiakban is kérte igazságügyi szakértő kirendelését.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat. A felek az eljárás során több írásbeli észrevételt tettek és részletesen kifejtették álláspontjukat.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság részletesen ismertette a megállapított tényállást, a felek jogi álláspontját, majd az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 108. § (3) bekezdésének c) pontja alapján megállapította, hogy a perbeli esetben a becslés jogalapja fennállott. A rendelkezésre álló adatok és a felperes adatainak összevetése után ugyanis feltételezni lehetett, hogy a felperes iratai nem voltak alkalmasak a valós adóalap meghatározására.
Az adóhatóság által feltárt hiányosságok a felperes könyvelésében fennállottak, az ellenőrzés helyesen tárta fel azt is, hogy a felperesi hivatkozások nem voltak kellően alátámasztva.
Az elsőfokú bíróság részletesen felsorolta az egyes felperesi hivatkozásokat, értékelte és összevetette a felperesi nyilatkozatokat az alperesi megállapításokkal és azt a következtetést vonta le, hogy a felperes állításait hitelt érdemlően nem tudta igazolni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, és elsődlegesen kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.
A felperesnek továbbra is az volt az álláspontja, hogy a becslés jogalapja nem állott fenn. Sérelmezte, hogy a bíróság szakértői vélemény igénybe vétele nélkül döntött egyes kérdésekről, így különösen szakértői igénybevétel lett volna szükséges az adott években az árrés meghatározásához, valamint az egyes selejtezéssel kapcsolatos megállapításokhoz, így nyilatkozni kellett volna arra, hogy a hasonló élelmiszer nagykereskedelemmel foglalkozók körében mi az átlagos selejtezési mérték.
A felperes álláspontja szerint az adóhatóság a megkeresett áramszolgáltató és a hűtőgépszerelők nyilatkozatait nem megfelelően értékelte. A felperes a becslés módszerét is kifogásolhatónak tartotta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni.
A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, miszerint az elsőfokú bíróság helytelenül nem fogadta el felperes arra vonatkozó érveit, hogy az adóhatóság nem tett eleget bizonyítási kötelezettségeinek, megalapozatlanul rendelte el a becslési eljárást és helytelen volt a becslés módszere is.
A Legfelsőbb Bíróság szerint a felperes által hivatkozott jogszabálysértések nem álltak fenn.
A felperes is hivatkozott arra, az adóhatóság az Art. 108. §-a alapján arra köteles, hogy bizonyítsa, a becslés jogalapja fennállott.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a részletezett hiányosságok, mint pl. a bevallás szerinti árrés összehasonlítva a beszerzési és értékesítési számlák adataival, kiszámított árréssel, a felperes által is elismert, de a megfelelő okokkal nem dokumentált könyvelési hiba (mintegy 50 milliós tételnél), a selejtezési jegyzőkönyvek hiteltelensége, a negatív pénztár egyenleg melletti nagy összegű kifizetések, a dátum eltéréssel könyvelt tagi hitelek, a raktári bizonylatok szigorú számadás alá vonásának hiánya stb. megalapozták a becslés szükségességét.
Az adóhatóság a felperes valamennyi megjelölt érvét egyenként megvizsgálta, de az általa megjelölt hivatkozások alaptalannak minősültek.
Így az igen nagy mértékű selejtezés okaként megjelölt áramkimaradás, hűtőgép meghibásodás miatti áruromlás - különösen úgy, hogy a felperes főleg tartósított termékeket forgalmazott - az áramszolgáltató, illetve hűtőgép-karbantartó nyilatkozata szerint nem okozhatta a mintegy 70 milliós kárt. A kisebb áramingadozások, hibák miatti károkozás mértéket nem igazolták, így a selejtezési jegyzőkönyvek hiteltelenek, erre alapítani nem lehetett.
Az árrés kiszámítása, figyelemmel a felperes által kibocsátott számlákban a belső bizonylatokon, illetve a számviteli nyilvántartásban lévő különbségekkel helyes volt. A felperes az eltérések okára nem adott magyarázatot, ez indokolta az erre is alapított becslést. Önmagában az árrés alacsony mértéke csak egy eleme volt a becslés elrendelésének, így szakértő kirendelésére e körben nem lehetett szükség.
Az egyes "elméleti" hivatkozások lopásra, meghibásodásra és hasonló cselekményre, tekintettel arra, hogy a felperes nagykereskedő, aki nagyobb kiszerelésű csomagolt áru, raktározási bevételezése, illetve kiadása után forgalmaz, konkrét adott időben történő mennyiség-rögzítéssel felvett írásbeli jegyzőkönyvezés hiányában (adott esetben feljelentés) stb. nélkül nem volt elfogadható.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy ezek az okok nem egyenként, hanem a maguk összességében indokolták a becslési eljárás elrendelését, amelynek lefolytatott módszerével a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett.
A felperesnek a valószínűsített adóalappal szemben hitelt érdemlően nem sikerült álláspontját igazolnia.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.050/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.