adozona.hu
AVI 2010.3.33
AVI 2010.3.33
A jogosulatlan visszaigénylés olyan adóhiánynak minősül, amely szankció kiszabását teszi lehetővé [2003. évi XCII. tv. 170. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1999-2000. évekre ellenőrzést végzett. Az ismételt ellenőrzés megállapította, hogy a felperes hét esetben a számlákon feltüntetett összeget a számlákhoz tartozó bérleti szerződések alapján 2000. augusztus és november hónapokban kellett volna bevallania.
A felperes a teljesítési időpontként nem a szerződésen szereplő dátumot tüntette fel. Ezek a szerződések bérbeadásra vonatkoztak. A bérleti szerződés szerint az első havi bérleti díj a szerződés aláírásakor, vagy a...
AVI 2010.3.33 A jogosulatlan visszaigénylés olyan adóhiánynak minősül, amely szankció kiszabását teszi lehetővé [2003. évi XCII. tv. 170. § (1) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1999-2000. évekre ellenőrzést végzett. Az ismételt ellenőrzés megállapította, hogy a felperes hét esetben a számlákon feltüntetett összeget a számlákhoz tartozó bérleti szerződések alapján 2000. augusztus és november hónapokban kellett volna bevallania.A felperes a teljesítési időpontként nem a szerződésen szereplő dátumot tüntette fel. Ezek a szerződések bérbeadásra vonatkoztak. A bérleti szerződés szerint az első havi bérleti díj a szerződés aláírásakor, vagy azt megelőzően volt esedékes. E megállapítások alapján az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére összesen 2 722 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 1 217 000 Ft minősült adóhiánynak, ugyanakkor javára megállapított 2 722 000 Ft-ot így befizetési kötelezettsége a felperesnek nem volt.
Az elsőfokú adóhatóság az 1 217 000 Ft-os adóhiány után 122 000 Ft 10%-os mértékű bírság, és 44 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2005. december 13-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A felperes arra hivatkozott, hogy számla szerinti teljesítési időpont azért tért el a szerződésben írtaktól, mivel külső okok miatt a felperes nem tudta rendelkezésre bocsátani a megszabott határidőben a bérleményeket. A Ptk. 428. § (1) bekezdése szerint ameddig a bérlő érdekkörén kívül eső okból a dolgot nem birtokolja, és így nem is használja, addig a bérleti díj még nem esedékes. A felperes hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 16. § (1) bekezdésére is, mely szerint az adófizetési kötelezettség a teljesítés időpontjában keletkezik, a teljesítés időpontjára a Ptk. rendelkezései szerint a birtokba lépés az irányadó.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglalt azon álláspontját, miszerint a felek a szerződésben megszabták, hogy mikor esedékes az első részlete a bérleti díjnak, így a számla kiállításnak is ehhez kellett volna igazodnia.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes a bérlőkkel olyan bérleti szerződést kötött, mely szerint az első bérleti díj a bérleti szerződés aláírásakor, vagy azt megelőzően esedékes. Ez a kikötés utóbb sem módosult, illetőleg a felperes ilyen változtatásra nem is hivatkozott. Ebből következik, hogy a felek a teljesítési időpontban megállapodtak, így az Áfa. tv. 16. § (2) bekezdése szerint a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazására nincs lehetőség.
Az adóhatóság értékelte az eset során felmerült súlyosító és enyhítő körülményeket, az adóbírság mértékét 10%-ban határozta meg, ennek további mérséklésére lehetőséget nem látott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan az új eljárás elrendelését.
A felperes megismételte és hangsúlyozta a Ptk. megfelelő szakaszaira való utalással azt az álláspontját, miszerint a birtokba adás nélkül a bérleti szerződés még nem lépett hatályba. A felek által kötött szerződés irányadó pontjai szerint már egy folyamatban lévő bérleti szerződés esetén irányadó az a megállapodás, miszerint még a birtokba adott bérlemény megsemmisülése sem zárja ki a további bérfizetési kötelezettséget.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az abból levont következtetése is.
A felperes helyesen hivatkozott a Ptk. általános elveire. Az adott esetben azonban a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperes és az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, miszerint a felperes szerződő partnereivel - eltérve a Ptk. általános szabályaitól - a szerződésben rögzítették a teljesítési időpontot. A perbe becsatolt szerződésekből megállapítható, hogy a bérleti díj első részletét a szerződés aláírásakor, illetőleg azt megelőzően kellett teljesíteni. Az első részlet pontos összege is meghatározásra került. A későbbi időkben készült okiratok, így a bérlemények átadásáról, átvételéről szóló jegyzőkönyvek, illetőleg bármilyen más adat nem utalt arra, hogy a teljesítési időpontot később bekövetkezett változások okán módosították volna. A felperes sem az adóigazgatási eljárásban, sem a peres eljárásban nem hivatkozott arra, és erre vonatkozó bizonyítási indítványt sem ajánlott fel, hogy a teljesítési időpont tekintetében a szerződés módosult volna. A felperesnek az a hivatkozása, hogy a birtokba adás későbbi időpontban történt, mellékelve az átadás-átvételi jegyzőkönyv időpontját is tartalmazó iratot, önmagában nem bizonyította a szerződés módosítását.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt ítélete indokolásában arra is, hogy a felperes ellentétesen kívánta értelmezni a szerződés kikötéseit a teljesítési időpont, illetőleg a 9.2. pontban kikötött megállapodásokat. Ez utóbbi pontban is eltértek a Ptk. általános rendelkezéseitől, így nyilvánvaló, hogy ugyanezt megtehették a teljesítési időpont tekintetében is. A szerződés értelmezését csak egységesen lehet elvégezni, és nem lehet az egyes kikötéseket az éppen irányadó érdekeknek megfelelően értelmezni. Mindebből következik, hogy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a perbeli számlák esetében a teljesítési időpont nem megfelelően került feltüntetetésre, ennek adójogi következménye volt a nem megfelelő időpontban benyújtott visszaigénylési kérelem. A felperesnek adófizetési kötelezettsége nem volt, az Art. 170. § (1) bekezdése alapján a jogosulatlan visszaigénylés is olyan adóhiánynak minősül, amely szankció kiszabását lehetővé teszi. Az adóhatóság megfelelően mérlegelve a körülményeket a bírság általános mértékétől eltérve 10%-os mértéket alkalmazott.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.074/2007.)