adozona.hu
AVI 2010.3.30
AVI 2010.3.30
Az önellenőrzés a feltárással és annak nyilvántartásba vételével kezdődik és az önellenőrzési lap benyújtásával fejeződik be (2003. évi XCII. tv. 49., 50. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi jogelőd társaságnál az önkormányzati adóhatóság iparűzési adó tekintetében 1999-2003. adóévek vonatkozásában átfogó ellenőrzést tartott. Ennek eredményeként módosított határozatával a vizsgált évekre lebontottan adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperesi jogelődöt.
Az alperes határozatával a felperes fellebbezését elutasította, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A 2001-2003. adóévek vonatkozásában megállapította, hogy az adózó helytelenül v...
AVI 2010.3.30 Az önellenőrzés a feltárással és annak nyilvántartásba vételével kezdődik és az önellenőrzési lap benyújtásával fejeződik be (2003. évi XCII. tv. 49., 50. §)
A felperesi jogelőd társaságnál az önkormányzati adóhatóság iparűzési adó tekintetében 1999-2003. adóévek vonatkozásában átfogó ellenőrzést tartott. Ennek eredményeként módosított határozatával a vizsgált évekre lebontottan adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperesi jogelődöt.Az alperes határozatával a felperes fellebbezését elutasította, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A 2001-2003. adóévek vonatkozásában megállapította, hogy az adózó helytelenül végezte el az adóalap megosztására vonatkozó kimutatást, amikor az adóalapot személyi jellegű, és eszközjellegű ráfordítások arányában megosztotta, majd ezt követően a központi jellegű személyi ráfordítást lebontotta településekre. A felperes önrevíziójával kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes a vizsgálati kiértesítést követően már nem volt jogosult az önrevízió elvégzésére, így annak figyelmen kívül hagyásával hozta meg határozatát.
A felperes keresetében az alperes határozatának a 2001-2003. adóévekre vonatkozó megállapításait vitatta részben az önrevízióval, részben az iparűzési adó önkormányzatok közötti felosztásával kapcsolatban.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú módosított határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság a Pp. 177. § (1) bekezdésére figyelemmel igazságügyi könyvszakértőt rendelt ki, melynek szakvéleményét elfogadta, és ítélkezésének alapjául tekintette.
Az önellenőrzéssel kapcsolatban megállapította, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 49. § (4) bekezdése és 50. § (1)-(2) bekezdése alapján tartalmát tekintve egy folyamat. Ez a folyamat akkor veszi kezdetét, amikor az adózó belső nyilvántartásában az Art. 49. § (4) bekezdése alapján az önellenőrzéssel feltárt adót fel is vezeti nyilvántartásába. Ez a felperes esetében 2005. január 11-én történt meg. Az adóellenőrzésről szóló értesítést az adózó 2005. január 14-én vette át, amely egy már nyilvántartása felvezetett önellenőrzési folyamatot nem állíthat meg. Ennek következtében a revíziónak az adó-megállapítások során figyelembe kellett volna venni a felperes önrevízióval helyesbített adóbevallását.
A helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) melléklete egyértelműen meghatározza, hogy 100 millió forint vállalkozási adóalap felett az adóalanynak nincs választási lehetősége, hanem a megosztás módszereként köteles a komplex módszert alkalmazni. A melléklet 2.1. pontja alapján az adóalap olyan hányadát kell a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerével (1.1. pont) megosztani, amilyen arányt a személyi jellegű ráfordítások összege képvisel a személyi jellegű ráfordítás, és eszközérték együttes összegén belül. A fennmaradó adóalap részére az eszközérték-arányos megosztás módszerét (1.2. pont) kell alkalmazni.
Az alperes is elismerte, hogy a felperes győri központú székhelyén működő munkatársak feladatai közé tartozik, hogy kijárnak az üzlethálózatba, segítik, felügyelik és ellenőrzik az üzletek működését. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ez azt jelenti, hogy a Htv. mellékletének 2.1. pontja, illetőleg 1.1. pontja alapján ezeket a dolgozókat nem lehet csak a gy.-i telephely kapcsán a személyi ráfordítások között önállóan szerepeltetni. Figyelembe kell venni, hogy feladatuk jellege olyan, hogy más településekre is kijárnak, így ezen személyekre vonatkozóan a viszonyítási alapnál a munkaóra az, ami leginkább megjeleníthető, egy-egy települési önkormányzatra vonatkozó személyi jellegű ráfordítás vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság nem osztotta az alperes azon érvelését sem, hogy a revízió által ismeretlenek voltak azok a munkaóra megosztások, amelyeket a felperes a könyvszakértő rendelkezésére bocsátott. Mivel a revízió más jogi álláspontra helyezkedett, ezért nem is igényelt ilyen kimutatást a társaságtól, azonban a társaság nyilvántartásaiból a felperes bármikor elkészíthette volna ezt a kimutatást a revízió részére is.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Jogi álláspontja szerint a felperes az ellenőrzés megkezdése után már nem volt jogosult önellenőrzésre, illetve a helyi iparűzési adó alapjának megosztását tévesen végezte el. Vitatta az elsőfokú eljárásban kirendelt könyvszakértő megállapításait is.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 49. § (1) bekezdése értelmében az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot - az illeték kivételével - és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adó alapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó, költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja.
A 49. § (2) bekezdése alapján az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás - a vizsgált időszak tekintetében - önellenőrzéssel nem helyesbíthető.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az önellenőrzés nem egyszeri esemény, hanem egy folyamat, melynek különböző cselekményei vannak, amelyeket és amelyeknek időpontját az Art. külön-külön nevesíti.
Az Art. 49. § (4) bekezdése értelmében az önellenőrzéssel feltárt adót és költségvetési támogatást - a magánszemély jövedelemadója kivételével - a feltárás időpontjában nyilvántartásba kell venni. Az 50. § (1) bekezdése alapján pedig a helyesbített adóalapot, adót és költségvetési támogatást a helyesbítéstől számított 15 napon belül az erre a célra szolgáló nyomtatványon (önellenőrzési lap) kell bevallani. Ebből a szabályozásból is megállapítható, hogy az önellenőrzés a feltárással és annak nyilvántartásba vételével kezdődik, és az önellenőrzési lap benyújtásával fejeződik be. A perbeli esetben ezen kezdő és végső időpont között kapta kézhez a felperes az adóellenőrzésről szóló értesítést. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a már megindított önellenőrzési folyamatot a felperes jogosult volt befejezni.
Az adóbevallás önellenőrzéssel történő helyesbítéséről szóló 7400/2004. (AEÉ 4. szám) APEH irányelv 1. pontja is kifejti, hogy az adózó nyilatkozata szerint az adóhatósági ellenőrzés megkezdésének időpontjában folyamatban lévő önellenőrzést annak szabályai szerint jogosult az adózó végrehajtani. Amennyiben az önellenőrzés már folyamatban volt, befejezni, és az adóhatóság köteles lett volna az önrevíziós adóbevallás eredményét figyelembe venni.
A másik jogkérdésben: a helyi iparűzési adó alapjának megosztásával kapcsolatban az elsőfokú bíróság helytállóan hívta fel az ennek szabályozására vonatkozó Htv. Mellékletét és annak megfelelő értelmezésével jogszerű döntést hozott. Az elsőfokú bíróság jogszerűen fogadta el ítélkezésének alapjául a kirendelt könyvszakértő szakmailag megalapozott álláspontját is.
Az elsőfokú bíróság helytállóan vizsgálta a felperes gy.-i központi székhelyén működő munkatársak feladatait és helytállóan értékelte, hogy e személyek feladatának jellege folytán a viszonyítási alapnál a munkaóra a legjellemzőbb a személyi jellegű ráfordítások vonatkozásában.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozottakkal kapcsolatban a legfelsőbb Bíróság azt is megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által a kirendelt igazságügyi szakértő, olyan iratokból és adatokból készítette el a szakvéleményét, amelyek revízió idejét is rendelkezésre álltak, vagy azok beszerezhetők lettek volna.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.049/2007.)