adozona.hu
AVI 2010.3.27
AVI 2010.3.27
A számla hitelessége csak dokumentumokkal igazolható [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes - építési engedély alapján - a T., K. u. 10. szám alatti telephelyen lévő vendéglátóipari egységét bővítette, a műszaki tervekkel összhangban álló munkák költségvetési főösszesítő szerinti elvégzésére a T. Kft.-vel (továbbiakban: kft.) kötött vállalkozási szerződést. A kft. 2004. november 9-i keltezéssel és teljesítési idővel két készpénzfizetési számlát bocsátott ki a felperes felé, melyek 931 799 Ft összegű általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) tartalmaztak. A bizonylatokon...
AVI 2010.3.27 A számla hitelessége csak dokumentumokkal igazolható [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (2) bek.]
A felperes - építési engedély alapján - a T., K. u. 10. szám alatti telephelyen lévő vendéglátóipari egységét bővítette, a műszaki tervekkel összhangban álló munkák költségvetési főösszesítő szerinti elvégzésére a T. Kft.-vel (továbbiakban: kft.) kötött vállalkozási szerződést. A kft. 2004. november 9-i keltezéssel és teljesítési idővel két készpénzfizetési számlát bocsátott ki a felperes felé, melyek 931 799 Ft összegű általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) tartalmaztak. A bizonylatokon külső-belső felújítás, tetőszerkezeti és nyílászáró csere, légtechnika beépítése, külső térelhatároló és belső falak szigetelése került feltüntetésre. A bizonylatok az Internetről letölthető szabadon felhasználható programmal kerültek kitöltésre.A felperes a 2004. IV. negyedévi bevallásában szerepeltette a kft. számláit és áfát helyezett levonásba.
Az adóhatóság a felperesnél 2004. IV. negyedévre kiutalás előtti áfa ellenőrzést végzett. Az adóhatóság a revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatában a felperes terhére 932 000 Ft adókülönbözetet, egyben jogosulatlan adó-visszaigénylést állapított meg és a kiutalást elutasította, kötelezte a felperest 466 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését a 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdésében, 43. § (4) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, a 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 166. § (2) bekezdésében, a 64/1995. (XI. 22.) PM rendelet (továbbiakban: PM r.) 1. § (7) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 54. § (1) bekezdés d) pontjában, az 51/2000. (VIII. 9.) FVM-GM-KöviM együttes rendelet (továbbiakban: R.) 15. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Az alperes azt állapította meg, hogy a kft. által kibocsátott számlák alakilag és tartalmilag hiteltelen dokumentumok. A gazdasági esemény a számlák szerinti módon, a számlák szerinti felek között nem mehetett végbe. A felperes nem járt el kellő körültekintéssel, ezért adó-visszaigénylése jogosulatlan.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. A felperes azzal érvelt, hogy az alperes eljárása és érdemi döntése nem felel meg az Art. 1. § (7) bekezdésében, 95. § (1) bekezdésében, 97. § (4)-(6) bekezdéseiben, 98. § (1) bekezdés b) pontjában, az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében foglaltaknak. A számlák "mindenben megfeleltek az Áfa. tv.-ben foglaltaknak".
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A megyei bíróság azt állapította meg, hogy a felperes kellő körültekintéssel járt el a vállalkozási szerződés megkötése, teljesítése és a számlák alapján történő adó-visszaigénylése során mivel meggyőződött arról, hogy a kft. ügyvezetőjének irányítása alatt a vállalkozási szerződés teljesült, és a számlák a jogszabályi előírásoknak megfelelnek. Az alperes alaptalanul állapított meg adóhiányt a felperes terhére, és jogsértően alkalmazta a jogkövetkezményeket.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Az alperes azzal érvelt, hogy az adóhatósági határozatok megalapozottak és törvényesek voltak, a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában, 43. § (4) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, az Sztv. 15. § (3) bekezdésében, 166. § (2) bekezdésében, az Art. 44. § (2) bekezdésében, a PM r. 1. § (7) bekezdésében, az R.a>-ben foglaltaknak. Az alperes kifejtette, hogy álláspontja szerint a megyei bíróság a bizonyítási terhet illetően téves álláspontra helyezkedett, a rendelkezésére álló bizonyítékokat nem helytállóan mérlegelte, az ítéleti tényállás jogszabálysértő, az ítélet téves ténybeli és jogkövetkeztetéseket tartalmaz.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte fenntartotta a keresetben foglaltakat. A felperes kifejtette, hogy a számlakibocsátó tevékenységét, teljesítését napi rendszerességgel ellenőrizte; csak a teljesítést követően fizette ki részére a vállalkozói díjat, a kellő körültekintést tanúsította. A számlakibocsátó a számla kiállításának időpontjában rendelkezett adóalanyisággal és a számlában feltüntetett gazdasági eseményt is ő teljesítette.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság osztja a megyei bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy az adólevonási jog gyakorlásánál, adó-visszaigénylésnél nem róható az adózó (felperes) terhére, hogy a kft. az internetről letölthető program felhasználásával állította ki a számláit, hogy a kft. a bevallási kötelezettségét nem teljesítette, és az sem, hogy a kft.-t utóbb a cégbíróság eltiltotta a további működéstől és megszüntetésre került. Az alperes érdemi döntését azonban nem e tényekre, és nem is önmagában a számla formai hiteltelenségre alapította. Az alperes határozatát alapvetően azzal indokolta, hogy a számlák tartalmilag hiteltelenek, mivel az ezekben feltüntetett gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között jött létre.
Az alperes - az iratokból megállapíthatóan - a számlák tartalmi hiteltelenségére vonatkozó megállapításait megalapozottan és érdemben is jogszerűen tette meg a következők miatt:
Az Art. 44. § (2) bekezdése értelmében a nyilvántartásokat az adózóknak úgy kell vezetniük, hogy a bennük foglalt feljegyzések e törvény, illetve a számvitel bizonylati rendjére vonatkozó és egyéb jogszabályokban előírt bizonylatokon alapuljanak. A számviteli bizonylatnak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak, kívülállók által is megállapíthatónak kell lenniük [Sztv. 15. § (3) bekezdése, 166. § (2) bekezdése]. Az adólevonási, adó visszaigénylési jog csak alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles bizonylat alapján gyakorolható [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, az Sztv. 15. § (3) bekezdésében, 166. § (2) bekezdése].
Mindezekből következik, hogy az adózó kötelezettsége nemcsak abból áll, hogy iratait az adóhatóság rendelkezésére bocsássa, a számlák hitelessége nem az adózó nyilatkozataival vagy a könyvelő vallomásával, hanem dokumentumokkal (szállítólevél, anyagvásárlásra vonatkozó számla, teljesítésről szóló igazolás, építési napló, üzleti partnerrel tartott kapcsolatot alátámasztó egyéb olyan irat, amely alkalmas a számla szerinti gazdasági esemény valós tartalmának alátámasztására) igazolható.
A perbeli esetben a számlák szerinti szolgáltatás értékesítését, számlakibocsátó általi teljesítését a számlán és a szerződésen kívül egyéb dokumentum nem támasztja alá. A felperes nem élt ellenbizonyítással azon iratszerű, tehát megalapozott alperesi megállapítással szemben, hogy a számlakibocsátó a szerződésben vállalt munkák elvégzéséhez szükséges feltételekkel nem rendelkezett, így azokat nem tudta elvégezni, és a munkákat alvállalkozásba sem adta. A számlakibocsátó a könyvelésének iratanyagát nem mutatta be, képviselője a per során nem volt elérhető, mivel ismeretlen helyen tartózkodott, építési napló nincs, tehát nem áll rendelkezésre egyetlen olyan hiteles adat sem, amely a gazdasági események számlakibocsátó általi teljesítését a számviteli szabályoknak megfelelően alátámasztaná.
A felek által kötött vállalkozási szerződés tartalmára figyelemmel az alperes helytállóan hivatkozott arra is, hogy ennek alapján a gazdasági eseményeket nem lehet beazonosítani, mivel ez a vállalkozásba adott munkák megnevezését, a munkavégzés helyét nem tartalmazza. A keresethez csatolt költségvetési főösszesítő - az előzőekben részletezett okoknál fogva - nem alkalmas annak igazolására, hogy a gazdasági esemény bizonyítottan a számla szerinti felek között ment volna végbe.
Az adóigazgatási eljárás során a felperes a fellebbezésében elismerte, hogy üzleti partnere felől nem érdeklődött, nem győződött meg arról, hogy a számlakibocsátó alkalmas e munka elvégzésére, s ha igen, akkor azt milyen eszközzel, mikor és hogyan teljesíti. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes olyan társasággal kötött szerződést, amely a munkák elvégzéséhez szükséges feltételekkel eleve nem rendelkezett. Ezt követően a felperes - kellő körültekintés mellett - az építési napló adataiból, illetőleg magán az építkezésen beszerezhető információkból a helyszínen is meggyőződhetett volna arról, a munkát ténylegesen elvégző személyek nem a kft. dolgozói, tehát a kiszámlázott gazdasági esemény nem felel meg a valóságnak.
Az előzőekben részletezettekre figyelemmel az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett. A perben a bizonyítást nem az alperest, hanem a felperest terhelte (Pp. 164. §). A megyei bíróság a bizonyítékok értékelése során tévesen tulajdonított kiemelt jelentőséget a felperes érdekkörébe tartozó személyek nyilatkozatainak.
A felperes az ellenőrzés, adóigazgatási eljárás és a per során nem tár fel olyan bizonyítékokat, amelyekkel hitelt érdemlően igazolhatta volna a számlák szerinti munkák számlakibocsátó általi elvégzését és a kellően körültekintő magatartás tanúsítását a vállalkozó kiválasztásánál, a munkafolyamatok és a számlabefogadás során.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.041/2007.)