AVI 2010.2.20

A jogszabály rögzíti, hogy milyen okmányon kell szerepelnie az exportnyilatkozatnak [19/2002. (IX. 20.) KüM-PM egy. r. 1. sz. melléklet]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2004. február-április hónap között több alkalommal kérte különböző ízesítésű importált tejitalnak az úgynevezett kedvezőbb vámtétellel történő belföldi forgalom számára történő vámkezelését.
A vámhivatal a felperes kérelmének megfelelően végezte el a vámkezelést.
A Vámhivatal jogutódja a Térségi Fővámhivatal utólagos vámvizsgálat során azt állapította meg, hogy a felperes az előzőekben ismertetett vámkezelésekhez nem nyújtotta be az exportnyilatkozat másolatát, ezért 2005. szepte...

AVI 2010.2.20 A jogszabály rögzíti, hogy milyen okmányon kell szerepelnie az exportnyilatkozatnak [19/2002. (IX. 20.) KüM-PM egy. r. 1. sz. melléklet]
A felperes 2004. február-április hónap között több alkalommal kérte különböző ízesítésű importált tejitalnak az úgynevezett kedvezőbb vámtétellel történő belföldi forgalom számára történő vámkezelését.
A vámhivatal a felperes kérelmének megfelelően végezte el a vámkezelést.
A Vámhivatal jogutódja a Térségi Fővámhivatal utólagos vámvizsgálat során azt állapította meg, hogy a felperes az előzőekben ismertetett vámkezelésekhez nem nyújtotta be az exportnyilatkozat másolatát, ezért 2005. szeptember 6-án hiánypótlásra hívta fel a felperest.
A felperes 2005. szeptember 13-án jelezte, hogy az exportnyilatkozatot tartalmazó eredeti iratot a szállítmányok vámkezelésekor a vámhivatal részére átadta, a felhívásra a T 2. okmány másolatát tudta csak becsatolni.
Az utólagos vizsgálat eredményeként az első fokon eljáró Fővámhivatal 2005. november 2-án kelt négy határozatával a felperest további vám és általános forgalmi adókülönbözet befizetésére kötelezte, a határozatok indokolása szerint a megfelelő exportnyilatkozat csatolásának hiányában a felperes által kért vámkedvezmény nem volt megadható, ezért az importált termékeket az úgynevezett 34%-os legnagyobb kedvezményes vámtétel alkalmazásával vámkezelték.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, mind a négy határozatot másodfokon 2006. január 12-én kelt határozataival helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes kérte a kereset elutasítását, fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 2. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította azt, hogy az EV okmány 44. rovatában a csatolt okmányok között nem szerepelt az exportnyilatkozat. Ez a tény a vitatott vámkezelések esetén megalapozta azt az alperesi álláspontot, miszerint ezt az okiratot a felperes nem csatolta. A felperes által hivatkozott T 2. okmány árutovábbításra szolgált és nem alkalmas az exportáló országban elvégzett kiviteli vámkezelés igazolására, ezért exportnyilatkozatként nem volt elfogadható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes sérelmezte, hogy a bíróság túlterjeszkedett a vámhatósági megállapításon, hiszen még a vámhatóság sem állította, hogy a T 2. okmány nem alkalmas az exportnyilatkozat megtételére. A felperes állította, hogy ez az okirat a fuvarozásnál az áru indításától a rendeltetési hely eljutásáig érvényes, ezzel érkezett az áru. A jogszabály nem határozza meg, hogy milyen okiraton kell igazolni az exportáló nyilatkozatát.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 2. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni.
A felperes az ítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmén akkor, amikor a T 2. okmányt értékelte, illetve a vámkedvezmény megadásának feltételéül nem fogadta el.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság éppen a felperes államigazgatási és kereseti állítását, illetőleg annak el nem fogadását indokolta meg ítéletében akkor, amikor a T 2. okmány megfelelőségét, mint a vámkedvezmény megadásának feltételét felülbírálta.
A felperes tévesen értelmezte az általa exportált termékek vámkedvezményének igénybevételéhez szükséges feltételek meglétét.
Az elsőfokú bíróság által helyesen idézett, a Magyar Köztársasággal szabadkereskedelmi megállapodást kötött országokból származó egyes árukra vonatkozó kedvezményes vámtételek, illetve vámkontingensek alkalmazásának feltételeiről szóló 19/2002. (IX. 20.) KüM-PM együttes rendelet (R) 1. § (1) bekezdése értelmében a rendelet 1. számú mellékletében meghatározott az Európai Unió tagországaiból származó termékek kedvezményes vámtétellel, illetve kedvezményes vámkontingenssel történő vámkezelése a jelenleg érvényes rendelkezéseken túlmenően csak az R 2. számú mellékletében megfogalmazott okmányok vámkezeléskor történő benyújtása esetén lehetséges. Az 1. § (2) bekezdés az R 3. számú mellékletére, illetőleg 4. számú mellékletére utal. A 4. számú melléklet tartalmazza a 3. számú mellékletben felsorolt feldolgozott mezőgazdasági termékeket érintő kedvezményes EU vámtétel, illetve vámkontingens alkalmazásához benyújtandó okmányokat. Eszerint az importőr minden szállítmány tekintetében a magyarországi vámkezeléskor köteles a magyar vámhatóságoknak bemutatni: az exportnyilatkozat (egységes vámáru nyilatkozat) másolatát.
A továbbiakban a rendelkezés azt is megfogalmazza, hogy amennyiben az exportnyilatkozat (egységes vámáru nyilatkozat) számozott másolat, azon az Európai Közösségek Vámhatóságai pecsétjének nem kell szerepelnie. Amennyiben az importőr az exportnyilatkozat fénymásolatát mutatja be, ez esetben a kiléptető vámhatóság, illetve az exportáló ország vámhatóságának a pecsétjével kell igazolni annak az eredetivel való megegyezését.
Tévesen hivatkozott tehát a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a jogszabály nem határozta volna meg, hogy milyen okmányon kell szerepelnie az exportnyilatkozatnak, így az általa becsatolt T 2. okmányon szereplő nyilatkozatot is figyelembe lehet venni, mint exportnyilatkozatot. Az előzőekben idézett rendelet 4. számú melléklete egyértelműen meghatározza, hogy az exportáló nyilatkozatát az exportnyilatkozatnak az úgynevezett "Egységes Vámáru" nyilatkozatnak kell tartalmaznia, mégpedig a 44. rovatban. Tekintettel arra, hogy a jogszabály a vámkedvezmény megadásához előírta, hogy milyen okmányon kell szerepelnie az exportnyilatkozatnak, a jogalkalmazó e rendelkezéstől nem térhet el. A vámhatóság helyesen állapította meg azt, hogy a jogszabályi feltételt a felperes által csatolt okmányon szereplő nyilatkozat nem pótolhatja.
A felperes által hivatkozott jogszabálysértés a fentieknek megfelelően nem állt fenn, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.034/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.