adozona.hu
AVI 2010.2.13
AVI 2010.2.13
A bizonylat, amely az Áfa. törvény alapján tartalmilag hiteles, a Tao. tv. hatálya alá tartozó körben is ilyennek tekintendő [1992. évi LXXIV. tv. 43. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes egy brit illetőségi ipari berendezések gyártásával és kereskedelmével foglalkozó társaság (a továbbiakban: társaság) magyarországi fióktelepe.
A felperes a 2002. és 2003. évre vonatkozóan benyújtott társasági adóbevallásában 20 424 000 Ft, illetve
28 187 000 Ft fizetési kötelezettséget szerepeltetett. A fizetendő adója az értékesítés és a beszerzés közötti árrésből fakadt.
A felperes 2005. március 16-án önellenőrzést nyújtott be mindkét évre vonatkozóan, amelyben a bevallott és ...
AVI 2010.2.13 A bizonylat, amely az Áfa. törvény alapján tartalmilag hiteles, a Tao. tv. hatálya alá tartozó körben is ilyennek tekintendő [1992. évi LXXIV. tv. 43. § (4) bek.]
A felperes egy brit illetőségi ipari berendezések gyártásával és kereskedelmével foglalkozó társaság (a továbbiakban: társaság) magyarországi fióktelepe.A felperes a 2002. és 2003. évre vonatkozóan benyújtott társasági adóbevallásában 20 424 000 Ft, illetve
28 187 000 Ft fizetési kötelezettséget szerepeltetett. A fizetendő adója az értékesítés és a beszerzés közötti árrésből fakadt.
A felperes 2005. március 16-án önellenőrzést nyújtott be mindkét évre vonatkozóan, amelyben a bevallott és befizetett társasági adóját módosította 20 424 000 Ft, illetve 28 187 000 Ft-tal csökkentve.
Az adóhatóság a felperesnél mindkét bevallási időszakra kiutalás előtti ellenőrzést végzett, amely kiterjedt az önellenőrzések felülvizsgálatára is. Az ellenőrzések eredményeként hozott elsőfokú határozatokban az adóhatóság a felperes terhére 2002. évre 20 424 000 Ft, 2003. évre pedig 28 187 000 Ft társasági adókülönbözetet írt elő, amelyet mindkét esetben jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, a kiutalási kérelmeket elutasította és kötelezte a felperest - 10%-os mértékű - 2 042 000 Ft, illetve 2 819 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A felperes fellebbezései folytán eljárt alperes határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
Az alperes döntéseit a Magyar Népköztársaság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén Budapesten az 1977. évi november hó 28. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló 1978. évi 15. sz. tvr. (a továbbiakban: Egyezmény) 5. cikk (2)-(3) bekezdéseiben az 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 1. § (4) bekezdésében, 4. § 33. a) és h) pontjaiban, 4. § 33. g/1) pontjában, 14. § (1) bekezdésében, 6. § (1) bekezdésében, 19. § (1) bekezdésében, 1997. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: Ft. tv.) 2. § b) pontjában foglaltakra alapította. Az alperes határozatait azzal indokolta, hogy a felperes tevékenysége nem kizárólag a raktározás volt, az kiterjedt a beszerzésre és az értékesítésre is, ennek eredményeként társasági adóalap keletkezett, tehát a felperes a korábbi helyes bevallásait az önrevízióval hibásan módosította.
A felperes kereseteiben a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság az alperesi határozatok bírósági felülvizsgálatára irányuló felperesi kérelmek alapján indult ügyeket egyesítette, a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A megyei bíróság azt állapította meg, hogy az alperes nem tudta bizonyítani a közigazgatási és a peres eljárásban, hogy a felperes raktározáson kívül más önálló tevékenységet is végzett volna, illetve, hogy saját bevételt realizált volna. Az alperes ezért alaptalanul tekintette a társasági adó alanyának a felperest, és jogtalanul írta elő terhére az adókülönbözeteket és az egyéb jogkövetkezményeket.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását.
Az alperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Tao. tv. 2. § (4) bekezdésében, 4. § 33 a) és h) pontjaiban, az Ft. tv. 2. § b) pontjában, és az Egyezmény 5. Cikk (1)-(3) bekezdéseiben foglaltaknak. Az alperes hivatkozott arra is, hogy az ítéletben megállapított tényállás jogszabálysértő, "nem tény és iratszerű".
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Fenntartva jogi álláspontját azzal érvelt, hogy a rendkívüli jogorvoslati eljárásban érdemben nem bírálható el az alperes új tényeken és új bizonyítékokon alapuló, bizonyítási eljárás lefolytatására, a bizonyítékok felülmérlegelésére irányuló jogi álláspontja.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 13. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybe vetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt, és a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Az alapeljárás során fel nem merült tényre, jogcímre a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hivatkozni nem lehet [Pp. 275. § (1) és (2) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján - a felperes érvelésével ellentétben - azt állapította meg, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott új tényre, bizonyítékra vagy jogcímre, kizárólag az alapeljárás során is képviselt, a határozatokba, nyilatkozataiba foglalt álláspontját ismételte meg, az alperesi kérelem nem felülmérlegelésre, hanem - többek között - az ítéleti tényállás jogszabálysértő megállapítására irányult.
A megyei bíróság a tényállást "a keresetlevél és mellékletei, az alperes ellenkérelme, a csatolt közigazgatási iratok, G. É. és P. F. tanúk vallomása, a felperes által csatolt szerződések, valamint a per egyéb adatai alapján" állapította meg, és a Legfelsőbb Bíróság is ezeket vizsgálta meg a rendkívüli jogorvoslati eljárásban.
A Legfelsőbb Bíróság - a rendelkezésére álló iratok alapján - azt állapította meg, hogy a megyei bíróság ítéletében megalapozó tényállás részben nem iratszerű, részben pedig téves ténybeli és ennél fogva téves jogkövetkeztetéseket tartalmaz a következők miatt:
A megyei bíróság - ítéletének indokolásából megállapíthatóan - ténybeli következtetéseit kizárólag a tanúvallomásokra és a felperes által csatolt szerződésekre alapítottan vonta le, akként, hogy a rendelkezésére álló és a per eldöntése szempontjából releváns tényeket tartalmazó - ellenbizonyítással meg nem döntött tartalmú - dokumentumok adatait nem illetve nem iratszerűen rögzítette. A felperes cégjegyzék szerinti tevékenységi körébe nem a vámraktározás, hanem a kereskedelem, árumozgatás és raktározás tartozott. A vámokmányok szerint az árut a felperes belföldiesítette, és az import általános forgalmi adót megfizette. A társaság az árut a felperesnek minden esetben számlán adta át és az áru a felperestől számla kíséretében távozott. A felperes a társaságtól befogadott számlát a bevétel elérése után kiegyenlítette, az áru ellenértékének az a része, amely szükséges volt a felperes működéséhez, a felperes számlájára került, a többi a társaság részére került átutalásra. Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy G. É. tanú is ilyen tartalmú nyilatkozatot tett (2005. január 25-i állásfoglalást kérő levél). A felperes által 7. sorszám alatt csatolt dokumentumokból is az állapítható meg, hogy a magyar cég megrendelése alapján a teljesítés folyamatában a felperes az áruról számlát bocsátott ki a W. Kft. felé, aki azt tovább számlázta a megrendelőnek.
Iratszerűen tehát az a tényállás állapítható meg, hogy társaság maga kutatta fel vevőit, kialkudta az árakat, és a felperes útján, a felperes raktárkészletéből szállított a vevők felé. A felperes raktárkészlete úgy keletkezett, hogy a társaság előállítási értéken átszámlázta a termékeit a felperesnek, aki a belföldiesített árut a társaság által kialkudott áron, árréssel emelten kiszámlázta és kiszállította, azaz értékesítette a vevők - köztük a társaság hazai kft.-je - felé. A felperesnek, aki az értékesítési számláin a belföldi bankszámla számát tüntette fel az árréses értékesítés révén jövedelme keletkezett. A felperes - érvelésével és a jogerős ítéleti megállapítással ellentétben - nem kizárólag raktározást végzett.
A Fa. tv. 2. § b) pontja értelmében a belföldi cégnyilvántartásba fióktelep csak akkor jegyezhető be, ha gazdálkodási önállósággal van felruházva. A 2. § d) pontja szerint pedig vállalkozási tevékenység a jövedelem és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenység. A 3. § (1) bekezdése alapján a külföldi vállalkozás fióktelepe útján belföldön jogosult vállalkozási tevékenység végzésére és 9. § (1) bekezdése szerint a fióktelep a belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetekkel azonos elbánásban részesül. A fióktelep önálló adóalanyi státusza - a felperes érvelésével ellentétben - nemcsak az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.), hanem a Tao. tv. szerint is fennáll [Tao. tv. 1. § (1) bekezdése, 4. § 33/h. pontja, 14. § (1) bekezdése].
A felperes tevékenysége a Tao. tv. 1. § (1) bekezdése értelmében vállalkozási tevékenységnek minősül, mivel Magyarország területén megvalósítja a jövedelem és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező gazdasági tevékenységet, amely a Tao. tv. 4. § 33. a) pontja és az Egyezmény 5. cikk (1) és (2) bekezdése alapján telephelyet keletkeztet.
A felperes egyébként azzal, hogy a vevők felé saját nevében bizonylatot bocsátott ki maga is elismerte azt a tényt, hogy Magyarország területén értékesítést valósított meg, és ennél fogva számla kibocsátási kötelezettsége keletkezett [Áfa. tv. 3. §, 43. § (1) bekezdése]. Importból származó termékbeszerzés, tényleges értékesítés, azaz gazdasági tevékenység hiánya esetén az áfa levonásba helyezése is jogosulatlan lett volna [Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése, 13. § (3) bekezdése, 32. § (1) b) pontja, 33. § (1) bekezdés a) pontja]. A felperes egyébként a társasági adókötelezettségének önrevízió útján történő csökkentésével egyidejűleg az ezzel összhangban levonásba helyezett áfát önrevízió útján nem fizette vissza, és erre vonatkozó adatokat a per során sem igazolt.
Az Áfa. tv. 43. § (4) bekezdése értelmében a számlára a 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Sztv. 166. § (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag is hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. Az a bizonylat, amely az Áfa. tv. szerint az értékesítés tekintetében tartalmilag hitelesnek minősül, a Tao. tv. hatálya alá tartozó körben is ilyennek tekintendő, mivel ez utóbbi törvényt is az Sztv. szabályaival összhangban kell alkalmazni és értelmezni [Tao. tv. 1. § (5) bekezdése, Sztv. 2. § (1)-(3) bekezdései, 3. § (1) bekezdés 2. pontja].
Az alperes tehát helytállóan hivatkozott arra is, hogy téves az a felperesi álláspont, mely szerint kizárólag áfa szempontjából tekinthető termékértékesítésnek a felperesi tevékenység és számlázás.
A felperes jogi álláspontjának alátámasztására csatolt 2004. október 4-i keltezésű Pénzügyminisztérium Nemzetközi Pénzügyi Kapcsolatok Főosztálya által kiadott állásfoglalás nem jogszabály, továbbá olyan elvi kérdésre válaszol, amelyben nem tényállási elem az árréses értékesítés, ezért ez a felperes javára nem értékelhető.
Az Egyezmény szerint a telephely kifejezés állandó üzleti illetőleg termelő berendezést jelent, amelyben a vállalkozás tevékenységét egészben vagy részben kifejti. A telephely kifejezés magában foglalja a fiókot is [5. Cikk (1) és (2) bekezdés b) pontja]. Ez alól a kivételt az Egyezmény 5. Cikk (3) bekezdése jelenti, mely szerint "nem tekintendők telephelynek azok a berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállításra, vagy kiszolgáltatására használnak". E kivételre vonatokozó szabályozásnak azonban a felperes nem felel meg, mivel - a korábban részletezettek szerint - nem kizárólag raktározást, hanem beszerzést, termékimportot, belföldi értékesítést és/vagy termékexportot is végzett, amely társasági adófizetési kötelezettséget keletkeztetett.
A felperes önrevíziói (társasági adófizetési kötelezettség csökkentései) tehát nem feleltek meg a jogszabályi és Egyezmény szerinti előírásoknak, ezért az alperes keresettel támadott határozatai jogszerű döntéseket tartalmaznak.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította [Pp. 275. § (4) bekezdése].
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.021/2007.)