adozona.hu
BH 2011.2.49
BH 2011.2.49
A rokkantsági nyugdíjra való jogosultsághoz az 50-79% mértékű egészségkárosodás, továbbá a rehabilitáció tárgyában meghozott, a törvény által előírt tartalmú szakvélemény szükséges [Tny. 36/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
K. L. 2008. április 2. napján rokkantsági nyugellátást igényelt, azonban az ORSZI I. fokú szakértői bizottságának véleménye szerint össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 40%-os, ezért a törvényi feltétel hiánya miatt igényét a D. Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a 2008. május 13. napján kelt határozatával elutasította.
Az igénylő K. L. fellebbezése folytán eljárt nyugdíjbiztosítási igazgatóság igazgatója a II. fokú orvosi bizottságnak az I. fokú bizottsággal egyező szakvéleménye alapjá...
BH 2011.2.49 A rokkantsági nyugdíjra való jogosultsághoz az 50-79% mértékű egészségkárosodás, továbbá a rehabilitáció tárgyában meghozott, a törvény által előírt tartalmú szakvélemény szükséges [Tny. 36/A. §].
K. L. 2008. április 2. napján rokkantsági nyugellátást igényelt, azonban az ORSZI I. fokú szakértői bizottságának véleménye szerint össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 40%-os, ezért a törvényi feltétel hiánya miatt igényét a D. Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a 2008. május 13. napján kelt határozatával elutasította.Az igénylő K. L. fellebbezése folytán eljárt nyugdíjbiztosítási igazgatóság igazgatója a II. fokú orvosi bizottságnak az I. fokú bizottsággal egyező szakvéleménye alapján a fellebbezést elutasította, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
K. L. a határozatokat keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt és azok megváltoztatását, rokkantsági nyugdíjra való jogosultságának megállapítását, míg az alperes a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a 2008. június 10. napján kelt másodfokú határozatot a D. Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság által hozott határozatra is kiterjedően megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 2008. január 1. napjától III. csoportba tartozó rokkant.
Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság hivatkozott a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményben foglaltakra, miszerint a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 2008. január 1. napjától 50%-os és 2010 júliusában indokolt a felülvizsgálata. Hivatkozott a munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 36/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjaiban, valamint a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény (továbbiakban: Rjtv.) 1. § a) pontjában írt rendelkezésre azzal, hogy az alperes jogszabályt sértett, amikor a törvényi feltételek hiánya miatt utasította el a felperes rokkantsági nyugellátás iránti igényét, jóllehet ezen jogosultsági feltételek a felperes esetében fennálltak, megállapíthatóak. Utalt a munkaügyi bíróság a Pp. 339. § (1) és a Pp. 341. § e) pontjában írt rendelkezésre [ez helyesen Pp. 341. § f) pont].
Az alperes a felülvizsgálati kérelemmel egyidejűleg ítélet-kiegészítés iránti kérelmet terjesztett elő azzal, hogy a 2008. január 1. napjától hatályos Tny. 36/A. § (1) bekezdése utal az Rjtv. 1. § a) pontjában írtakra, illetve alkalmazandó az ab) pont, amely szerint a rokkantsági nyugdíj jogosultsághoz nem elegendő az egészségkárosodás meghatározott mértékének megállapítása, hanem a rehabilitációval kapcsolatos vizsgálat és ebben a körben való ténymegállapítás is alapvető törvényi feltétel.
A munkaügyi bíróság ezen alperesi kérelmet elutasította azzal az indokkal, hogy a felperes ismételt nyilatkozata szerint is a kereseti kérelme kizárólag az egészségkárosodás mértékére irányult, az alperesi határozat rendelkező része is csak e körben tartalmazott döntést, így nincs mód az ítélet kiegészítésére.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes jogszabálysértésre hivatkozva kérte annak hatályon kívül helyezését a Pp. 270. § (2) bekezdésére utalással.
A felülvizsgálati kérelmében az alperes idézte a Tny. 36/A. § (1) bekezdésében és az Rjtv. 1. § a) pontjában, valamint a Tny. 36/C. §-ában írt rendelkezéseket azzal, hogy ezen jogszabályok szerint a III. rokkantsági csoport feltétele az 50-79% közötti mértékű egészségkárosodás esetében az is, hogy a jelenlegi vagy az egészségkárosodást megelőző munkakörben, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra, rehabilitáció nélkül a felperes nem alkalmas, azonban a rehabilitációs szakértői szerv szakvéleménye alapján a rehabilitációja nem javasolt, azaz nem rehabilitálható.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perben eljárt munkaügyi bíróság az eljárása és érdemi határozata meghozatala során törvénysértést követett-e el [Pp. 270. § (2) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás során nem észlelte, hogy további szakértői vélemény beszerzésére van szükség - nevezetesen a rehabilitáció kérdésében a rehabilitációs szakértői szerv szakvéleményére - és enélkül hozta meg döntését. Megsértette továbbá a Pp. 3. § (2) és (3) bekezdésében írt rendelkezéseket.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helyesen utalt a Tny. 36/A. §-ában írtakra, miszerint a rokkantsági nyugdíjra való jogosultságnak csak egyik, azonban együttes törvényi feltétele az egészségkárosodás 50-79%-os mértékének fennállta, amelynek fennállása mellett vizsgálandó a Tny. 36/A. § (1) bekezdés ab) pontja szerint az is, hogy a jelenlegi vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül alkalmas-e a felperes, azonban a rehabilitációs szakértői szerv szakvéleménye alapján rehabilitációja nem javasolt. Tény, hogy a rehabilitáció kérdésére a társadalombiztosítási határozat nem tért ki, azzal kapcsolatosan nem tartalmazott döntést, de nem is volt rá mód, hiszen eleve abból az alaphelyzetből indult ki a határozatot meghozó szerv, hogy az egészségkárosodás mértéke sem érte el a törvény által meghatározott értéket.
A bíróságot, miután a jogszabály komplex törvényi feltételeket ír elő, a jogi képviselet nélkül eljáró felperes irányában olyan kioktatási kötelezettség terhelte a Pp. 3. § (2) és (3) bekezdése alapján, hogy nem elegendő csupán az egészségkárosodás mértékének megállapítása a kereseti kérelme elbírálásához, a bizonyítás körében a rehabilitáció kérdése is vizsgálat tárgya kell hogy legyen. Ehhez képest a munkaügyi bíróság az alperes kérelme ellenére nem így járt el, és ezzel jogszabálysértő döntést hozott.
Jogszabályt sértett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a fentiek szerinti bizonyítás lefolytatása nélkül megállapította, hogy a felperes 2008. január 1. napjától III. csoportba tartozó rokkant, hiszen önmagában a puszta egészségkárosodás mértékének százalékos meghatározása ennek megállapításához a fentiek értelmében nem elegendő.
Mindezek figyelembevételével a munkaügyi bíróságnak a megismételt eljárásban a felperes egészségkárosodásának mértékét megállapítva utasítania kell az elsőfokú társadalombiztosítási szervet - a rehabilitációs szakértői szerv szakvéleményének beszerzésére - a közigazgatási eljárásban hozott másodfokú határozat hatályon kívül helyezése mellett.
A megismételt eljárás során a munkaügyi bíróságnak figyelemmel kell lennie a Pp. 341. § b) pontjában írt azon rendelkezésre, hogy a keresetet az elsőfokú határozatot hozó szerv ellen kell megindítani akkor is, ha a felülvizsgálandó határozatot nem ez a szerv hozta, vagyis nem a D. Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatója a helyes alperes.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeképpen azt állapította meg, hogy a munkaügyi bíróság ítélete jogszabályt sért, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.973/2008.)