adozona.hu
BH+ 2011.1.42
BH+ 2011.1.42
A rokkantsági nyugdíj egyik jogosultsági feltételét a törvény korábban a munkaképesség-csökkenés, a jelenleg hatályos rendelkezés pedig az egészségkárosodás mértéke alapján határozza meg. A két eltérő fogalom egymással összevethető, és a szakmai szabályok szerint megállapítható, hogy a munkaképesség-csökkenés adott mértéke milyen egészségkárosodásnak felel meg [1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 36/A. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes nyugdíjbiztosítási igazgatóság a felperes rokkantsági nyugdíj iránt előterjesztett kérelmét a 2008. 08. 25-én kelt határozatával elutasította az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) I. fokú bizottsága által véleményezett 40 százalékos egészségkárosodásra hivatkozással. A felperes fellebbezése folytán hozott 17. sorszámú másodfokú határozat a fellebbezést elutasította, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperes rokkantsági nyugdí...
BH+ 2011.1.42 A rokkantsági nyugdíj egyik jogosultsági feltételét a törvény korábban a munkaképesség-csökkenés, a jelenleg hatályos rendelkezés pedig az egészségkárosodás mértéke alapján határozza meg. A két eltérő fogalom egymással összevethető, és a szakmai szabályok szerint megállapítható, hogy a munkaképesség-csökkenés adott mértéke milyen egészségkárosodásnak felel meg [1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 36/A. § (1) bekezdés a) pont].
Az alperes nyugdíjbiztosítási igazgatóság a felperes rokkantsági nyugdíj iránt előterjesztett kérelmét a 2008. 08. 25-én kelt határozatával elutasította az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) I. fokú bizottsága által véleményezett 40 százalékos egészségkárosodásra hivatkozással. A felperes fellebbezése folytán hozott 17. sorszámú másodfokú határozat a fellebbezést elutasította, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperes rokkantsági nyugdíjigénye tárgyában meghozott jogerős ítélet indokolásában rögzített, 2008. 05. 20-tól fennálló 67 százalékos munkaképesség-csökkenés az újabb igénybejelentésnél azért nem volt figyelembe vehető, mert a jogszabályváltozás folytán az ellátás megállapításához szükséges, komplex felülvizsgálat eredményeként megállapítható összes feltételt a vonatkozó szakvélemény nem tartalmazta. Az ORSZI II. fokú bizottsága pedig 40 százalékos egészségkárosodást állapított meg.A felperes keresetében a jogerős ítéletben már megállapított 67 százalékos munkaképesség-csökkenésére hivatkozva vitatta a határozatban alapul vett szakvéleményt.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
A bíróság a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő kiegészített szakvéleményét - amely a felperes egészségkárosodását 50-79 százalékosnak véleményezte - ítélkezése alapjául elfogadta. Az alperes újabb szakértő kirendelésére vonatkozó indítványát mellőzte, indokaként megjelölte a megelőző perben beszerzett, 2008. május 23-án kelt szakvéleményt is, amely felperes egészségkárosodását azonosan állapította meg, és ezt a szakvéleményt alperes sem vitatta. Az egészségkárosodás mértékének nem helytálló megállapítására tekintettel a bíróság a határozatok hatályon kívül helyezése mellett az alperest új eljárásra kötelezte azzal, hogy figyelemmel kell lennie a 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 111. § (3) bekezdése szerint az ítélet indokolására is.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását kérte a Pp. 182. § (3) bekezdésébe, 206. § (1) bekezdésébe, 221. § (1) bekezdésébe és 339. § (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt. Sérelmezte, hogy a szakvélemények közötti ellentmondást a bíróság nem oldotta fel, nem adta elfogadható indokát a további szakértői bizonyítási indítvány elutasításának, és a korábbi per anyagát törvénysértően tette a per anyagává, mert annak az ítéletnek nincs kötőereje az újabb igénybejelentésre a jogszabályváltozás folytán. A munkaképesség-csökkenést megállapító szakvéleménynek - érvelése szerint - már semmiféle jelentősége nincs, mert önmagában a rossz egészségi állapot nem elegendő a rokkantság megállapításához, a foglalkoztatási és szociális rehabilitációs szakértő véleménye is szükséges a jogosultság elbírálásához.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint az alperes a keresettel támadott határozatát a felperesnek azon új, 2008. július 2-i igénybejelentése tárgyában hozta, amelyet a felperes a korábbi igényét elbíráló 2008. június 27-én kelt jogerős ítélet indokolásában megállapított 67 százalékos munkaképesség-csökkenésére tekintettel ismételten előterjesztett.
Az iratok alapján megállapítható, hogy a munkaképesség-csökkenés mértékére vonatkozó előbbi ítéleti ténymegállapítás alapjául szolgáló igazságügyi orvosszakértői vélemény 67 százalékos munkaképesség-csökkenést, illetve 50-79 százalékos egészségkárosodást véleményezett 2008. május 20-ától. Ezt a szakvéleményt akkor az alperes kifejezetten tudomásul vette, és az ítéleti ténymegállapítást nem vitatta.
Jóllehet az új igénybejelentés időpontjában már módosított szabályok voltak hatályban, a rokkantsági nyugdíj egyik jogosultsági feltétele továbbra is a biztosított egészségi állapotának megromlása, csak míg korábban ezt a munkaképesség-csökkenés, utóbb az egészségkárosodás mértéke alapján határozza meg a törvény, 50-79 százalékos egészségkárosodás esetén a rehabilitálhatóságtól is függően [1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 36/A. § (1) bekezdés a) pont]. A két fogalom eltérése nem jelenti azt, hogy ne lennének egymással összevethetők, a vonatkozó szakmai szabályok szerint megállapítható, hogy a munkaképesség-csökkenés adott mértéke milyen egészségkárosodásnak felel meg. [A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek gyakorlata is egyébként ennek megfelelően veszi figyelembe a korábbi munkaképesség-csökkenés bekövetkezésének időpontját az egészségkárosodott személyek szociális járadékával kapcsolatos jogvesztő határidő megállapításánál [387/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 10. § (2) bekezdés].
Az előbbiekből az következik, hogy a jogerős ítélet indokolásában tényként megállapított munkaképesség-csökkenés mértékét a rokkantsági nyugdíj iránti ismételt igénybejelentés elbírálásánál is megfelelően irányadónak kell tekinteni, a jogerős ítéleti ténymegállapítás figyelembe vétele nem mellőzhető [KK 22. számú állásfoglalás, 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet perbeli időben hatályos 72/A. §-a]. Ez nem jelenti a komplex minősítés kizárását, hanem a már megállapított munkaképesség-csökkenésnek megfelelő egészségkárosodási mérték alapulvételével kell a rehabilitálhatóságot véleményezni.
Az alperes másodfokú határozatában és a felülvizsgálati kérelemben kifejtett ettől eltérő jogi álláspont téves. Az ebből kiinduló további felülvizsgálati érvelés ennélfogva ugyancsak nem foghat helyt, az egészségkárosodás mértéke tekintetében szükségtelen szakértői bizonyítás támadása tárgytalanná vált.
A perbeli jogerős ítélet a fentiek figyelembevételével érdemben helyesen döntött, amikor a felperesnek - a megelőző perben hozott ítéleti megállapítással, illetve a szakértői véleménnyel egyező - 50-79 százalékos egészségkárosodására tekintettel, az alperes határozatai hatályon kívül helyezése mellett alperest új eljárásra utasította. Az új eljárásban a már megállapított egészségkárosodás alapulvételével kell lefolytatni a Tny. 36/A. § (1) bekezdés ab) pontja második fordulatában meghatározott jogosultsági feltétel, a rehabilitálhatóság tekintetében a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítást, és ennek alapján lehet a rokkantsági nyugdíjjogosultságról megalapozottan dönteni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - a fentiek szerint módosított indokolással - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.III.10.030/2010.)