adozona.hu
AVI 2010.1.5
AVI 2010.1.5
Amennyiben a tényállás teljes körű felderítéséhez szükséges, az adóhatóság köteles a gazdasági kapcsolat feltárása körében a láncolat egyéb szerepelőit is vizsgálni [2003. évi XCII. tv. 97. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adónemben 2004. április 16. és április 30. közötti időszakra adóellenőrzést végzett, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 8 853 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet jogosulatlan visszaigénylésnek minősített és 4 426 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes, aki az adó-megállapítás általános módját választotta, az exporthoz szükséges színesfémhulladékot az R. Kft. (továbbiakban: kft.) ad...
AVI 2010.1.5 Amennyiben a tényállás teljes körű felderítéséhez szükséges, az adóhatóság köteles a gazdasági kapcsolat feltárása körében a láncolat egyéb szerepelőit is vizsgálni [2003. évi XCII. tv. 97. § (5) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adónemben 2004. április 16. és április 30. közötti időszakra adóellenőrzést végzett, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 8 853 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet jogosulatlan visszaigénylésnek minősített és 4 426 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes, aki az adó-megállapítás általános módját választotta, az exporthoz szükséges színesfémhulladékot az R. Kft. (továbbiakban: kft.) adóalanytól szerezte be. Az alperes ezen kft. által kibocsátott 4 db számlát vonta vizsgálata alá. E körben megállapította, hogy a kft. olyan beszállítóktól szerezte be a színesfémhulladékot, akiknek a különbözet szerinti adózási módot kellett volna gyakorolni, és a kft. a beszerzett hulladékon nem végzett olyan jellegű gépi technológiai műveletet, amely alapján a hulladék jellege megváltozott. Ezért neki is a különbözet szerinti adózást kellett volna választania, vagyis az általános forgalmi adót a felperesre nem háríthatta volna át. Ezért a felperes nem volt jogosult az áfa-visszaigénylésére. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy jogosult volt az általános forgalmi adó levonására, mert a kft. képes a gépi technológiai műveletek elvégzésére, ezt a számlákon és a vámokmányon feltüntetett megjelölések is alátámasztják. A gazdasági esemény folyamán, a beszállítók kiválasztásakor kellő körültekintéssel járt el, az alperes téves tényállást állapított meg.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az általános forgalmi adó visszaigénylésének tartalmi és alanyi feltételei közül hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére. Kifejtette, hogy az adóhatóság jogszerűen és megalapozottan állapította meg, hogy a kft. által felperes felé kibocsátott számlák - a beszállítókra tekintettel - nem tekinthetők hiteles bizonylatnak. A kft.-nek a különbözet szerinti adózást kellett volna választania. A kft. ugyan rendelkezett az átvett színesfémmel kapcsolatos gépi technológiai műveletek elvégzésére, azonban a számlák tartalma szerint ilyen tevékenységet nem végzett. A számlákon hulladék és törmelékáru megnevezés szerepel, egységként bála helyett kg szerepel, a csomagolás tekintetében ömlesztve került a számlákon rögzítésre. A kft. ügyvezetőjének nyilatkozata szerint a vámokmányokon szereplő hulladék, illetve törmelékárut kézzel válogatták, szükség esetén krokodilollóval darabolható méretre vágták, amelyhez gépi technológiai művelet alkalmazása, illetve az alkalmazás szükségessége nem igazolt. Az Áfa. tv. 64/B. § (2) bekezdése alapján másodlagos nyersanyagot csak gépi technológiai művelet alkalmazásával lehet hulladékból nyerni.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésének alkalmazhatósága körében megállapította, a felperes nem tisztázta a kft.-vel való kapcsolata során, hogy végez-e gépi technológiai műveletet a beszerzéseit követően, illetve miért nem a különbözet szerinti adózás szabályai alapján jár el. Így a perbeli ügyletben a szokásos gondosságot megállapítani nem lehetett.
Tekintettel az idő múlására, és hogy a termékek az ország területét elhagyták, szükségtelennek ítélte meg a bíróság szakértő kirendelését.
A felperes a titoksértéssel kapcsolatosan hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 53. §-ára, mely szerint az adózókat a közigazgatási jogviszonyban is titokvédelem illeti meg. Az adótitok védelmének sérülését nem jelenti az, hogy valamely adózó vizsgálata során más adózónál szükségképpen felmerülő vizsgálat eredménye az érintett adózó tudomására ne lehessen hozható. Az Art. 100. § (4) bekezdés nemcsak jogává teszi ennek az adózó részére történő közlését, hanem az adóhatóság kötelezettségévé is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereseti kérelem szerinti ítélet meghozatalát, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az eljáró elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását. Továbbra is fenntartotta, hogy az alperes az ellenőrzést mellőzve, okszerűtlenül és iratellenesen eljárva hozta meg határozatát, amelyben nem helybenhagyta, hanem lényegében megváltoztatta az elsőfokú határozat indokolását. A jogerős ítélet ellentétes az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjával, 44. § (5) bekezdésével. Jogszabálysértő módon idézte, illetve alkalmazta a különbözet szerinti adózás Áfa. tv.-beli szabályait (62-64/B. §). A számlakiállító megfelelő gépekkel rendelkezett, ezt felperes külföldi tulajdonosa is ellenőrizte, és a hulladékot gépi technológiai művelet alkalmazásával átalakította. Az alperes eljárása során adótitoksértést követett el, illetve harmadik adóalanynál nem végezhetett volna kapcsolódó vizsgálatot.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a fél a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a Legfelsőbb Bíróságtól. A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a jogszabálysértést. A jogszabálysértés lehet anyagi, vagy eljárásjogi jellegű, ez utóbbinak azonban a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással kell bírnia. A felperes felülvizsgálati kérelmében mind anyagi jogi, mind eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozott. Eljárásjogi jogszabály-sértésként hivatkozott adótitoksértésre, illetve a kapcsolódó vizsgálat kizártságára.
Ahogy erre az elsőfokú bíróság helyesen is utalt, a közigazgatási jogviszonyokban, így az adójogviszonyokban is érvényesülni kell az adótitok általános szabályainak. Az Art. 54. § (1) bekezdése alapján azonban az adótitkot alapos okkal használhatják fel, ha az adó vagy költségvetési támogatás ellenőrzését, az adóigazgatási eljárás megállapítását, lefolytatását vagy a (2) és (3) bekezdésben megjelölt szervek tájékoztatását szolgálja. A felperes keresetében, illetve felülvizsgálati kérelmében egyébként sem arra hivatkozott, hogy az őt érintő adótitkot sértették meg az adóhatóságok, hanem a számlát kiállító kft. vonatkozásában történt adótitoksértés, amikor a kapcsolódó vizsgálat eredményét az adóhatóságok ismertették a felperessel kapcsolatos határozatokban.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, a számlakiállító lett volna jogosult vitatni, hogy személyével kapcsolatban történt-e adósértés vagy sem. Az Art. 100. § (4) bekezdése alapján, ha az adóhatóság a vizsgálat megállapításait más adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat eredményével támasztja alá, az erről szóló jegyzőkönyvnek, illetve határozatnak az adózót érintő részét az adózóval részletesen ismertetni kell. A felperes adózással kapcsolatos jogai sérültek volna, ha a kapcsolódó vizsgálat eredményét az adóhatóság nem ismertette volna. Az Art. 97. § (5) bekezdése a bizonyítási eszközök és a bizonyítékok körében sorolja fel az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításait. Amennyiben az adóhatóság részben erre alapítja határozatát, akkor nem elég a kapcsolódó vizsgálat eredményeit csak közölni a felperessel, hanem ennek a közigazgatási határozat indokolásában is szerepelnie kell.
Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy az általános forgalmi adó levonásának jogosultságánál csak a számlát kiállítónál folytathatott le vizsgálatot az adóhatóság, a számlakiállító beszállítóinál már nem. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtette, hogy amennyiben a tényállás teljes körű feltárásához szükséges, az adóhatóság nemcsak jogosult, hanem köteles is a gazdasági kapcsolat teljes körű feltárásánál a láncolat egyéb szereplőit is vizsgálni. A perbeli esetben ezt az is indokolta, hogy az Áfa. tv. speciális szabályokat tartalmaz XV. fejezetében a különbözet szerinti adózásra és a hulladékforgalmazásra. Ahhoz, hogy megállapítható lehessen, hogy a számlát kiállító az általános szabályok szerint vagy a különbözet szerinti adózást volt-e jogosult választani - és erre figyelemmel áfát áthárítani a felperesre - szükségszerű volt vizsgálni a számlát kiállító kft. beszállítóit és azok adózási módját.
Az Áfa. tv. 62. § (1) bekezdése értelmében az az adóalany, amely adófizetésre nem kötelezett személytől, szervezettől vagy olyan adóalanytól, aki (amely) a különbözet szerinti adózást választotta, terméket továbbértékesítési céllal vesz át vagy árverés szervezőjeként a terméket árverés útján értékesíti, jogosult arra, hogy a tevékenysége tekintetében jogainak és kötelezettségének az e fejezetben meghatározott eltérésekkel tegyen eleget. Az Áfa. tv. 63. § (2) bekezdése alapján nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany olyan terméket szerez be, amelyre a különbözet szerinti adózást alkalmazták. A (3) bekezdés alapján az adóalany nem jogosult az előzetesen felszámított levonására, ha a beszerzett termék értékesítésére a különbözet szerinti adózást alkalmazza. E jogszabályhelyek alapján a Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy a felperes adólevonási joga gyakorlása jogszerűségének megítélésénél szükséges volt részben a számlakiállító, részben az ő beszállítói adózásának vizsgálatára.
Az Áfa. tv. 64/B. § (2) bekezdésénél valóban az elsőfokú bíróság és az alperes is olyan szövegezésre és terminológiára hivatkozott, amely a perbeli időszakban már nem volt hatályban. Az 1998. december 31-ig hatályos Áfa. tv. 64/B. § (2) bekezdése ismerte a "magyar szabványnak megfelelő másodlagos nyersanyaggá átalakítás" terminológiát, azonban ez a megfogalmazás kimaradt a jogszabály módosítása következtében.
Az Áfa. tv. 64/B. § (1) bekezdése alapján az az adóalany, aki (amely) hulladékot továbbértékesítési céllal vesz át, illetve begyűjt vagy árverés szervezőjeként a hulladékot árverés útján értékesíti, köteles e tevékenysége tekintetében a különbözet szerinti adózást alkalmazni. Ennek a főszabálynak az alkalmazásával tehát - az Áfa. tv. 63. § (2) és (3) bekezdéseire figyelemmel - nem vonható le az előzetesen felszámított adó.
Kivételt tartalmaz az Áfa. tv. 64/B. § (2) bekezdése, melynek alapján nem minősül továbbértékesítési célú átvételnek, ha az adóalany a hulladékot a továbbértékesítést megelőzően gépi technológiai műveletek alkalmazásával átalakítja. A számlakiállító tehát akkor lett volna jogosult a számlán áfát felszámítani, illetve a felperes a számlában szereplő áfát visszaigényelni, ha a számlát kiállító a termékértékesítést megelőzően a hulladékot gépi technológiai művelet alkalmazásával átalakítja.
A gépi technológiai átalakítás lehetőségét, megvalósulását mind az adóhatóságok, mind az elsőfokú bíróság vizsgálta. Az adóhatóság elismerte, hogy a számlakiállító rendelkezett ugyan ilyen gépekkel, de a számlák tartalma, a számlakiállító ügyvezetőjének nyilatkozata alapján megállapította (melyet az elsőfokú bíróság is elfogadott), hogy ezen számlákon a termékértékesítésnél ténylegesen ilyen gépi technológiai művelet alkalmazásával nem történt átalakítás.
A felperes felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott arra, hogy meggyőződött az ilyen gépi technológia meglétéről, ez azonban a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint sem bizonyítja önmagában a ténylegesen történő átalakítást. Nemcsak az átalakítás lehetőségét, hanem a tényleges átalakítás tényét is bizonyítania kellett volna a felperesnek ahhoz, hogy jogszerűen gyakorolja áfa-levonási jogát. A számlák adatai (hulladék- és törmelékáru megnevezés, ömlesztett csomagolás megjelölés, mennyiségi egységként bála helyett kg megjelölés), illetve a számlakiállító ügyvezetőjének nyilatkozata is megerősítette az adóhatósági megállapításokat. A felperes által csatolt külföldi tulajdonos nyilatkozata sem bizonyítja a gépi technológia tényleges alkalmazását, csak lehetőségét.
Mivel bizonyítottság hiányában a felperes esetében nem érvényesülhet az Áfa. tv. 64/B. § (2) bekezdésének speciális szabálya, így az (1) bekezdés szerinti főszabályt, azaz a különbözet szerinti adózást kell figyelembe venni, amely nem jogosítja fel a felperest a számlákon szereplő áfa-visszaigénylésre.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése alapján a bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán a termékértékesítés, illetve a szolgáltatás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el. A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a felperes olyan gazdasági tevékenységet folytatott, ahol az áfa visszaigényelhetőségénél az Áfa. tv. speciális szabályokat, az általánostól eltérő tényállásokat és jogokat, kötelezettségeket fogalmaz meg. E körben nem volt elégséges, hogy a felperes meggyőződött arról, hogy a számlakiálló rendelkezett gépi technológiával, meg kellett volna győződnie, hogy a termékértékesítés során átvett hulladék ilyen gépi technológiai művelet alkalmazásával átalakításra került-e (pl: több helyszíni ellenőrzés, közös jegyzőkönyv felvétele, a számlának egyértelműbb adatokkal történő kialakítása, stb.). Ezek hiányában azonban a Legfelsőbb Bíróság sem találta megállapíthatónak a felperesnél a kellő körültekintést.
A felperes hivatkozásával szemben az alperesi határozat nem változtatta meg az elsőfokú adóhatósági határozatot, hanem helybenhagyta. Önmagában az, hogy az alperes indokolásában bizonyos körülményeket jobban kihangsúlyozott, adott esetben eltérő indokolást is alkalmaz, nem jelent megváltoztatást. Megváltoztatást az jelentett volna, ha határozata rendelkező részében a felperest terhelő kötelezettséget megváltoztatta volna, azaz pl. az adókülönbözet, az adóbírság összegét megváltoztatja, erre azonban nem került sor.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.488/2006.)