adozona.hu
BH 2011.1.28
BH 2011.1.28
A közigazgatási határozat meghozatalát megelőző ellenőrzések és a hatósági eljárás adatai, egyéb tények, körülmények a bírósági felülvizsgálat során csak akkor vehetők figyelembe, ha ezeket az ügy érdemében hozott másodfokú jogerős adóhatósági határozat is tartalmazza [2003. évi XCII. tv. 97. §, 2004. évi CXL. tv. 72. §, 1952. évi III. tv. 336/A. § 39/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és az A. Kft. vállalkozási szerződést kötöttek a R. utcai filmstúdióban kialakítandó "Bevállalja" című Cs. produkció díszleteinek, valamint a A.J. C. produkció díszleteinek kivitelezésére.
Az A. Kft. a felperes felé 2004. december 20-ai, 2005. január 18-ai, 2005. június 17-ei, és 2005. június 30-ai teljesítési időpontokkal számlát bocsátott ki 975 000, 676 000, 1 000 000, és 1 000 000 Ft általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) tartalommal. A felperes ezeket a számlákat, illet...
BH 2011.1.28 A közigazgatási határozat meghozatalát megelőző ellenőrzések és a hatósági eljárás adatai, egyéb tények, körülmények a bírósági felülvizsgálat során csak akkor vehetők figyelembe, ha ezeket az ügy érdemében hozott másodfokú jogerős adóhatósági határozat is tartalmazza [2003. évi XCII. tv. 97. §, 2004. évi CXL. tv. 72. §, 1952. évi III. tv. 336/A. §, 339/A. §].
A felperes és az A. Kft. vállalkozási szerződést kötöttek a R. utcai filmstúdióban kialakítandó "Bevállalja" című Cs. produkció díszleteinek, valamint a A.J. C. produkció díszleteinek kivitelezésére.Az A. Kft. a felperes felé 2004. december 20-ai, 2005. január 18-ai, 2005. június 17-ei, és 2005. június 30-ai teljesítési időpontokkal számlát bocsátott ki 975 000, 676 000, 1 000 000, és 1 000 000 Ft általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) tartalommal. A felperes ezeket a számlákat, illetve áfa-tartalmukat tárgyidőszaki bevallásaiban levonható adóként szerepeltette.
Az adóhatóság a felperesnél 2004. decemberére, 2005. január - június időszakokra áfa-adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.
A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére 5 637 000 adókülönbözetet írt elő, amelyből 1 622 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, és kötelezte a felperest adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes a következőket állapította meg:
Az Ar. Kft. számlákat fogadott be alvállalkozóitól, a B-A-B Kft.-től, a M-B-T Kft.-től és a T-F Bt.-től.
A B-A-B Kft. számlakibocsátás idején képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője nem ismerte el a számlákon látható aláírást, a társaságnak nem volt könyvelője, nyilvántartással nem rendelkezett, bejelentett székhelyén sem lehetett megtalálni. Az ellenőrzés lefolytatásakor a képviseleti joggal rendelkező ügyvezető meghallgatása is meghiúsult, kilétét, tartózkodási helyét nem lehetett felderíteni, kapcsolódó vizsgálatot sem lehetett lefolytatni.
A M-B-T Kft. a számlakibocsátás idején képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője által megnevezett alvállalkozó nem szerepel az adóhatósági és cégbírósági nyilvántartásban, e gazdasági társaság az ellenőrzés lefolytatásakor székhelyén fellelhetetlen volt, és képviseleti joggal rendelkező ügyvezetőjének meghallgatását nem lehetett foganatosítani, e társaságnak nem is voltak bejelentett alkalmazottai.
A T-F Bt. által kibocsátott számlákat tartalmazó számlatömböt 2005. október 5. után adták el, és a vevő nem a T-F Bt., hanem a K. 2004. Kft. volt.
Az A. kft. alvállalkozóinak számlák mögött nem volt valós gazdasági tevékenység, ezért az alvállalkozók számlái hiteltelenek, és az ezek továbbszámlázása révén az A. Kft. által kibocsátott számla sem hiteles. Az A. Kft. az alvállalkozók számláinak befogadásakor nem járt el kellő körültekintéssel. A felperes tehát olyan számlákat fogadott be az A. Kft.-től, amelyeken feltüntetett gazdasági események nem felelnek meg a valóságnak, ezért ezekre az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdése értelmében adólevonási jog nem alapítható. A felperesnek tudomása volt arról, hogy a szerződés szerinti munkálatok során alvállalkozók bevonására került sor, de ezek munkavégzését nem ellenőrizte, így függetlenül a gazdasági esemény megvalósulásától javára a kellő körültekintés nem állapítható meg, az Áfa. tv. 45. § (6) bekezdése szerinti törvényhely nem alkalmazható.
Az adóhatóság a felperesnél áfa-adónemben 2005. III. negyedévre is bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. Az ennek eredményeként hozott határozatban a felperes terhére áfa-adónemben 1 604 000 Ft adóbírság és késedelmi pótlék alapot nem képező adókülönbözetet írt elő.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában ezt az elsőfokú határozatot is helybenhagyta. Ezekben az adóhatósági határozatokban a bevalláshoz képest megállapított eltérések a 2004. december, 2005. január-június időszakokra vonatkozó áfa ellenőrzés eredményeként, ennek következtében keletkeztek.
Az alperes ebben az ügyben hozott határozatában ugyanis elfogadta a bevallásban felszámított, illetve előzetesen felszámított adót, de az előző időszakról beszámítható csökkentő tételt, és a tárgyidőszakban elszámolandó adót módosította, a visszaigényelhető adót a bevallásban feltüntetett 1 700 000 Ft helyett 96 000 Ft-ban határozta meg az Áfa. tv. 48. §-ában foglalt törvényhelyre figyelemmel.
A felperes bírósági felülvizsgálat iránti kérelmeiben kérte az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését az elsőfokú határozatokra is kiterjedően.
Eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott, vitatta az érdemi döntések jogalapját és összegszerűségét is.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetei alapján indult ügyeket egyesítette, jogerős ítéletében mindkét alperesi határozat ellen előterjesztett keresetet elutasította.
Jogi álláspontja következő volt:
Az alperes a tényállást kellően feltárta, valamennyi, az ügy szempontjából lényeges körülményt megfelelően értékelte, és a jogkövetkeztetéseket helytállóan vonta le, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A határozatok a kereset által kifogásolt körben nem jogszabálysértők.
Az alperes az ellenőrzés eredményeként megalapozottan állapította meg, hogy a gazdasági esemény a számlákban foglaltak szerint nem mehetett végbe, mert az A. Kft., által befogadott számlák nem valós gazdasági eseményt tükröznek, és a felperes felé tovább számlázott számlák a tovább számlázással nem váltak hiteles bizonylatokká. Felperes tartalmilag hiteltelen bizonylatokat fogadott be, olyan számlákat, amelyekben szereplő gazdasági esemény a valóságban nem történt meg. Ennél fogva nincs jelentősége annak, hogy meggyőződött-e a számlakibocsátó adójogi és cégjogi adó-, illetve jogalanyiságáról, esetében a kellő körültekintés nem állapítható meg.
Az alperes nem sértette meg az Art. 130. §-ában foglaltakat, tekintettel arra, hogy a felperes számlakibocsátója a számlák hiteltelenségétől függetlenül - az Áfa. tv. 40. § (6) bekezdése alapján - köteles az áfa befizetésére.
A felperes jogi álláspontjának alátámasztásaként alaptalanul hivatkozott a 31/1998. (VI. 25.) AB határozatra és az Európai Bíróság C-123/87, C-330/87, C-439/04, C-440/04, C-354/03, C-355/03, és C-484/03 számú ügyekben hozott határozataira is. A felperes ugyanis - érvelésével ellentétben - nem volt elzárva attól, hogy az A. Kft.-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat anyagát megismerje.
Nem álltak fenn a Pp. 336/A. § (2) bekezdésében meghatározott törvényi feltételek.
A felperes a perben sem tudta bizonyítani, hogy a gazdasági események ténylegesen közte és a számlakibocsátó társaságok között jöttek volna létre, mégpedig a számlák szerinti tartalommal.
Az alperes nem vitatta a munkák tényleges elvégzését, és a perben nem az volt az eldöntendő kérdés, hogy a felperes által megrendelt munka elvégzésre került-e, hanem az, hogy az a számlában feltüntetett felek között valósult-e meg vagy sem, ezért - mint alkalmatlant és szükségtelent - mellőzte a felperes által indítványozott videók megtekintésére vonatkozó bizonyítási indítványt.
Nem fogadta el a felperesnek a T-F Bt. számláit, illetve ezeknek az üggyel kapcsolatos jelentőségét vitató érvelését, és nem osztotta azt a felperesi álláspontot mely szerint az AJ C. produkcióhoz kapcsolódó munkákat illetve számlákat az alperes nem vizsgálta meg.
A felperes perbehívási indítványa kapcsán pedig utalt arra, hogy a számlakibocsátó A. Kft. a bíróság szabályszerű felhívására nem kívánt beavatkozni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, jogszabályoknak megfelelő új ítélet meghozatalát. Továbbra is fenntartotta azt a jogi álláspontját, mely szerint az alperes eljárása nem felelt meg az Art. 97. § (4)-(6) bekezdéseiben, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében foglaltaknak, és sérült az Art. 100. § (4) bekezdése szerinti rendelkezés is. E körben hangsúlyozta, hogy az adóhatóság a perbeli számlák alapjául szolgáló valóban felperes ügyéhez tartozó egyik gazdasági esemény, az AJ C. produkció díszleteinek kivitelezésével kapcsolatos vizsgálatot teljes mértékben mellőzte, és olyan gazdasági eseményt kevert a felperes adóügyében, melyhez a felperesnek semmi köze nem volt (K. úti munkálatok - T-F Bt.), amit az A. Kft.-től nem rendelt meg, és amellyel összefüggésben számlát sem fogadott be.
Kifejtette, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság által megjelölt alvállalkozókkal nem állt jogviszonyban, az alvállalkozók által elkövetett jogszabálysértések egyébként sem befolyásolhatják az adólevonási jogát. Hivatkozott az Art. 130. §-ának megsértésére, és kifejtette, hogy kizárólag az A. Kft.-től fogadott be számlákat, amely során kellő körültekintést tanúsított. Az A. Kft. cégjogi és adójogi jogalanyisága rendben volt, a számlákon feltüntetett adót is bevallotta, és megfizette, a számlák szerinti gazdasági események ellenőrizhető módon megvalósultak, az adóáthárítás megtörtént, ezért az adólevonási joga az Áfa. tv. és a közösségi jogszabályok, továbbá európai joggyakorlat értelmében nem vitatható el. Sérelmezte bizonyítási indítványának elutasítását és kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság megfelelő indokolás nélkül hagyta figyelmen kívül az A. Kft. perbe hívására vonatkozó indítványát, kérte előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos:
A Pp. 339/A. §-a értelmében a bíróságnak a közigazgatási határozat jogszerűségét kell felülvizsgálnia, mégpedig - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján. A jogszabálysértés lehet eljárási vagy anyagi jellegű, eljárási jogszabálysértés azonban csak akkor adhat alapot a határozat hatályon kívül helyezésére, ha az lényeges, az ügy érdemi eldöntése is kiható és a bírósági eljárásban már nem pótolható.
Rámutat e körben a Legfelsőbb Bíróság arra az általános jogelvre, mely szerint a közigazgatási határozat rendelkező részének és indokolásának összhangban kell lennie. A határozatban megállapított tényállás alapján, illetve abból következően kell azokról az egyes jogkövetkezményekről rendelkezni, amelyeket a határozatok rendelkező részének kell tartalmazni. Abban az esetben, ha a tényállás hiányos és megalapozatlan, akkor az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetések sem lehetnek megfelelőek. Mivel bírósági felülvizsgálattal csak határozat támadható, így ennek kell tartalmaznia az érdemi döntést, és az annak alapjául szolgáló tényállást, a határozat meghozatalát megelőző ellenőrzések és a hatósági eljárás adatai illetve egyéb tények körülmények, bizonyítékok a bírósági felülvizsgálat során csak akkor vehetők figyelembe, ha ezeket az ügy érdemi eldöntése szempontjából releváns és szükséges körben, iratszerűen maga a határozat is tartalmazza a bizonyítékok megjelölésével és értékelésével együtt. Ezt egyébként a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontja kötelező erővel írja elő a közigazgatási szervek számára. Bírói ítélettel új eljárásnak és ezen belül további bizonyítási eljárás lefolytatásának elrendelésére tehát kizárólag akkor kerülhet sor, ha a tényállás oly mértékben tisztázatlan, hogy arra nem lehet érdemi döntést alapítani, ha a határozat indokolása nincs összhangban a rendelkező résszel, vagy az indokolásból nem állapítható meg a döntés illetve a bírósági felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás, és azt alátámasztó bizonyítékok sora illetve értékelése. Még a tényállás jogszerű megállapításához szükséges iratok teljes körű, avagy részbeni rendelkezésre állása esetén sem kerülhet sor azonban arra, hogy ennek alapján a bíróság adja meg a keresettel támadott határozat törvényi rendelkezéseknek megfelelő indokait, mivel ebben az esetben a bíróság felülvizsgálat helyett átvenné a közigazgatási szerv hatáskörét, döntési jogosultságát, amit a törvényi rendelkezések - a hatásköri és illetékességi szabályok, a jogorvoslathoz való jog elve - nem tesznek lehetővé.
A Pp. 336/A. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy, ha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, vagy a közigazgatási szerv a tényállás-megállapítási kötelezettségének nem tett eleget, a közigazgatási szerv köteles a határozata (a szakhatóság az állásfoglalása) alapjául szolgáló tényállás valóságának bizonyítására, ha azt a felperes vitatja. E törvényi szabályozás is alátámasztja a közigazgatási határozat indokolásának jelentőségét, mivel a tényállás megállapítási kötelezettség teljesítése illetve ennek elmaradása is a határozatból ismerhető és ítélhető meg.
Az előzőekben kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint az ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges, bírósági eljárásban nem pótolható eljárási jogszabálysértésnek minősül az, ha a keresettel támadott határozat oly mértékben nem felel meg a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontjának, hogy nem állapítható meg belőle az érdemi döntés indoka, magalapozottsága, jogszerűsége, és a határozat részeinek összhangja. (Kk. 31. számú állásfoglalás)
A bíróságnak a Pp. 339. § (1) bekezdése szerinti főszabály alapján kasszációs jogköre van, azaz a jogszabálysértő határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség szerint az ügyben eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi. Ennek indoka egyebek mellet ugyancsak az, hogy a közigazgatási útra tartozó hatósági ügyeket - a hatáskörelvonás tilalma miatt - a közigazgatási hatóságnak kell érdemben elbírálnia.
Mindezek előrebocsátása után a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva - a következőket állapította meg:
Az A. Kft. a felülvizsgálni kért adóhatósági határozatokkal érintett, jelen perben vitatott számlákat a Cs. és az A.J. C. produkcióval kapcsolatosan állította ki, és a felperes e bizonylatok alapján gyakorolta az adólevonási jogát.
A felperesnek - az eddig rendelkezésre álló adatok szerint, beleértve az A. Kft. elleni revízió iratait is - az A. Kft. által T-F Bt.-től befogadott számlán szereplő gazdasági eseményhez, a "K. úti munkálatokhoz" nem volt köze, erre nézve az A. Kft.-től munkát nem rendelt meg, és számlát sem fogadott be. Ennél fogva a T-F Bt.-vel kapcsolatos tényállásról nem állapítható meg, hogy mely okoknál fogva szerepel az adóhatósági határozatokban, illetve az alperes mire alapította, hogy a T-F Bt. által kibocsátott tartalmilag hiteltelen számlák kerültek továbbszámlázásra az A. Kft. által a felperes felé. Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az alperes a perben sem tudott magyarázatot adni arra, hogy a T-F Bt. "K. útról" kiállított számlája hogyan kapcsolódna a felpereshez.
Nem állapítható meg a határozatokból, hogy az A.J. C. produkcióval kapcsolatos felperes felé kibocsátott számla kapcsán az alperes melyik gazdasági társaság (alvállalkozó) által kibocsátott mely számlára alapítja a továbbszámlázást. A vizsgálati jegyzőkönyvek és a határozatok sem tesznek említést az A.J. C. műsorról.
Az A. felé az iratokból megállapíthatóan a M-B T Kft. 2005 júniusában 6 számlát bocsátott ki, és az alperesi határozat számlaszám megjelölésével, vagy egyéb konkrét módon nem rögzíti, hogy ezek melyikét és miért nem tartja a felperes esetében hitelesnek.
Az előzőekben részletezettekre figyelemmel a felperes a perben alappal hivatkozott az Art. 97. §-ában foglaltak megsértésére, és osztja a Legfelsőbb Bíróság a felperes jogi álláspontját a tekintetben is, hogy az alperes másodfokú jogerős határozata, illetve az elsőfokú határozat érdemben nem bírálható felül, mert nem tartalmaz a felperesi adózót érintő világos, konkrét tényállást, nem állapítható meg belőle az érdemi döntés indoka, magalapozottsága, jogszerűsége.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, és az alperesi határozatokat, az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt adóhatóságokat új eljárásra kötelezte. [Pp. 275. § (4) bekezdése, 339. § (1) bekezdése].
Az elsőfokú adóhatóságoknak az új eljárást az Art. 97. § alapján kell lefolytatniuk, és ennek eredményeként érdemi döntésüket a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett iránymutatása alapján kell meghozniuk, mégpedig akként, hogy az megfeleljen a jogvita eldöntésére irányadó anyagi- és eljárási jogszabályok által előírt követelményeknek is.
Tekintettel arra, hogy az ügyben a Legfelsőbb Bíróság nem hozott érdemi döntést, nem kellett állástfoglalnia a felperes által felvetett egyéb kérdésekben sem (Pl.: kellő körültekintés megállapíthatósága, bizonyítás mellőzésének indokoltsága… stb.). Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének szükségessége pedig fel sem merülhet olyan ügyben, amely nélkülözi az ügy eldöntése szempontjából releváns (bizonyított, bíróság által érdemben felülvizsgálható) tényállást.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.538/2009.)