adozona.hu
ÍH 2010.189
ÍH 2010.189
A FELSZÁMOLÁSI KÖLTSÉG FOGALMA - BÉR JELLEGŰ JUTTATÁS I. A felszámolási költség fogalmát szűken kell értelmezni. Csak akkor tekinthető valamely költség idetartozónak, ha egyértelműen besorolható a Cstv. 57. § (2) bekezdésének valamely kategóriájába. II. Nem minősül bér jellegű juttatásnak a kiesett munkabért helyettesítő jövedelem, illetve a táppénz (Cstv. 57. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az APEH Közép-dunántúli Regionális Igazgatósága hitelező kifogását elutasította. Kötelezte a felszámolót, hogy a regisztrációs díj befizetését követően vegye nyilvántartásba "e" kategóriás követelésként a hitelező által érvényesíteni kívánt 132 042 Ft igényt.
Határozatát azzal indokolta, hogy az adós A. Bt. 2003. március 26-i kezdő időponttal áll felszámolás alatt. A felszámoló által benyújtott záróanyaggal szemben a hitelező azt a kifogását tartotta fenn, melyben sérelme...
ÍH 2010.189 A FELSZÁMOLÁSI KÖLTSÉG FOGALMA - BÉR JELLEGŰ JUTTATÁS
I. A felszámolási költség fogalmát szűken kell értelmezni. Csak akkor tekinthető valamely költség idetartozónak, ha egyértelműen besorolható a Cstv. 57. § (2) bekezdésének valamely kategóriájába.
II. Nem minősül bér jellegű juttatásnak a kiesett munkabért helyettesítő jövedelem, illetve a táppénz (Cstv. 57. §).
Az elsőfokú bíróság az APEH Közép-dunántúli Regionális Igazgatósága hitelező kifogását elutasította. Kötelezte a felszámolót, hogy a regisztrációs díj befizetését követően vegye nyilvántartásba "e" kategóriás követelésként a hitelező által érvényesíteni kívánt 132 042 Ft igényt.
Határozatát azzal indokolta, hogy az adós A. Bt. 2003. március 26-i kezdő időponttal áll felszámolás alatt. A felszámoló által benyújtott záróanyaggal szemben a hitelező azt a kifogását tartotta fenn, melyben sérelmezte, hogy a felszámoló az általa bejelentett 132 042 Ft munkáltatói táppénz hozzájárulást nem minősítette felszámolási költségnek és esedékességkor nem fizette ki.
A bíróság tényként állapította meg, hogy az adós egyik munkavállalója a felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően táppénzes állományba került, a táppénz a munkavállaló részére kifizetésre került. Mivel ezen összeg 1/3-a a munkáltatót, jelen esetben az adóst terheli - táppénz hozzájárulásként -, a hitelező az általa kifizetett összeg 1/3-át felszámolási költségként kérte megtéríteni. A hitelező álláspontja szerint ezen hitelezői igény bér jellegű kifizetés, és hivatkozott arra is, hogy a táppénz hozzájárulás járuléknak minősül, amely a Cstv. 57. § a) pontja szerinti adóst terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettségbe értendő.
A felszámoló a hitelező kifogásának elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontjában a létszámleépítéssel kapcsolatos munkabér és munkabér jellegű juttatások, valamint ezek járulékai tartoznak, a b) pontba pedig a felszámolás alatti működéssel kapcsolatos bér és bér jellegű juttatások, valamint egyéb járulékok. A hitelező által bejelentett igény egyik kategóriába sem tartozik.
A bíróság megállapította, hogy a munkavállalónak kifizetett táppénz hozzájárulás az "e" kategóriába tartozó, adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. Kifejtette, hogy a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontjában - a jogszabály rendszeréből következően - felsorolt költségek azok a költségek, amelyek a munkavállalónak járnak, az adós és a munkavállaló közötti jogviszonyból származó adósi kötelezettségek. Ezen jogszabályi rendelkezés célja az, hogy az adós társaság felszámolásakor a munkavállaló ne kerüljön hátrányos helyzetbe, a neki járó munkabér és az azt terhelő járulékok kifizetésre kerüljenek.
Azonban, ha a munkavállalónak ezek a juttatások kifizetésre kerültek, az ezt kifizető hitelező nem kerülhet ugyanolyan kedvező helyzetbe, mint a munkavállaló. Az adóhatóság jogszabály alapján köteles helytállni a munkavállalóval szemben, ez nem jelenti azt, hogy a munkáltató felé fennálló megtérítési igény alapján az adóhatóság, mint hitelező ugyanolyan privilegizált helyzetbe kerülne, mint a munkavállaló. Az adóhatóság által bejelentett hitelezői igény csak "e" kategóriában, mint adók módjára behajtandó köztartozás sorolható annak ellenére, hogy a táppénz hozzájárulás járuléknak tekintendő. Jelen ügyben nem a munkavállalónak kifizetett munkabér jellegű juttatást terhelő járulékról van szó, hanem a jogszabály alapján helytállásra kötelezett adóhatóságnak járó összeg képezi az eljárás tárgyát. Nem privilegizált munkaviszonyból eredő tartozás megfizetéséről van szó, nem olyan követelésről, amely a munkavállaló és az adós közötti munkaviszonyon alapul. Ezért a hitelezői követelés nem sorolható be a felszámolási költségek közé, hanem adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.
A végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel és kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését változtassa meg és adjon helyt kifogásának. Hangsúlyozta, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 19. § (5) bekezdése értelmében a munkáltató köteles a táppénz 1/3-ad részét hozzájárulás címén megfizetni. A Társadalombiztosítási Alap csupán megelőlegezi ezt az összeget, hogy a munkavállaló azt hiánytalanul és egyszerre megkaphassa. Hangsúlyozta, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 142/A. § (3) bekezdése értelmében munkabérnek minősül minden, a munkavállaló részére, a munkaviszony alapján nyújtott pénzbeli juttatás. A táppénz pénzbeli juttatás, ezért ez munkabérnek minősül. A dolgozó mind a felszámolás előtt, mind annak tartama alatt is táppénzes állományban volt, ezért a kifizetés felszámolás alatti költségnek tekintendő.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy a hitelezőt illető és felszámolási költségnek tekintendő járulék két módon keletkezhet. Egyrészt a felszámolás kezdő időpontját követően kifizetésre kerülő munkabér és egyéb bér jellegű juttatásokat terhelő adó és járulékfizetési kötelezettség [Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pont]. Másrészt a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkezett adó- és járulékfizetési kötelezettség [Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pont]. Álláspontja szerint a táppénz hozzájárulás nem tekinthető felszámolási költségnek, mert sem a felszámolás kezdő időpontját követően kifizetésre kerülő munkabér után esedékes járulékfizetési kötelezettségek, sem a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből eredő kötelezettségek közé nem sorolható.
A fellebbezés alaptalan. A hitelező fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, mely megalapozná az elsőfokú határozat megváltoztatását. Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg, helyesen hívta fel és helyesen értelmezte az alkalmazandó jogszabályokat.
A felszámolás 2003. március 26. napi kezdő időpontjára tekintettel jelen felszámolásra a csődeljárásról és felszámolásról szóló, utoljára lényegesen a 2001. évi LXXVIII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezései vonatkoznak. Az 57. § (1) bekezdés értelmében a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni: a) pont a felszámolás (2) bekezdés szerinti költségei; e) pont a társadalombiztosítási tartozások és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj tartozások, az adók - kivéve a (2) bekezdés c) pontja szerinti adótartozásokat - és adók módjára behajtható köztartozások a visszafizetendő állami támogatások, valamint víz- és csatornadíjak. Az 57. § (2) bekezdése értelmében felszámolási költségek a következők: a) pont az adóst terhelő munkabér és egyéb bér jellegű juttatások - ideértve a munkaviszony megszűnésekor járó végkielégítést is - ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően esedékessé vált munkabér és egyéb bér jellegű juttatásokat a felszámolás kezdő időpontja után fizették ki, az ezeket terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettség is (ideértve az egészségügyi hozzájárulást, illetve a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat is; b) pont a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költségek, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit, valamint az adósnak azokat a hiteltartozásait, adó- és járulékfizetési (ideértve az egészségügyi hozzájárulást, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíjat is), kártérítési kötelezettségeit, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek, illetve a nyereségből fizetendő adókat.
Az irányadó gyakorlat szerint a felszámolási költséget szűken kell értelmezni. Csak akkor tekinthető valamely költség felszámolási költségnek, ha egyértelműen besorolható a Cstv. 57. § (2) bekezdés valamelyik kategóriájába. A törvény szövegéből egyértelműen megállapítható, hogy a csődtörvény által privilegizált helyre csupán a munkaviszonyhoz (Mt. 141. §) kapcsolódó követelések sorolhatók. A bér jellegű juttatást szűken kell értelmezni, nem minősíthető ilyen juttatásnak a kiesett munkabért helyettesítő jövedelem. Nem lehet a követelést felszámolási költségnek minősíteni akkor sem, ha az ilyen jellegű követelést az adós helyett a munkavállaló felé a hitelező egyenlítette ki jogszabályi rendelkezés következtében.
Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy az 57. § (2) bekezdés a) pontjában írt, az adóst terhelő egyéb bér jellegű juttatás nem illeti meg azt a hitelezőt, aki jogszabály alapján helytállásra kötelezettként teljesített a dolgozónak. Jelen ügyben nem privilegizált munkaviszonyból eredő tartozás megfizetéséről van szó, hanem olyan követelésről, amelyért a hitelező jogszabály alapján helytállásra volt köteles és ily módon teljesített a munkavállalónak.
A hitelező által érvényesített igény nem tekinthető a felszámolás alatt kifizetett munkabért terhelő járuléknak, hanem a biztosítót (Társadalombiztosítási Alapot) terhelő juttatásnak (táppénz), ami a kifizetést követően áthárítható, a Tbj. 19. § (5) bekezdése értelmében a foglalkoztató-adósra hozzájárulásként.
E vonatkozásban nem fogadható el az a hitelezői álláspont, hogy a táppénz munkaviszonyon alapuló természetbeni (szociális) juttatás és így kapcsolódik a Cstv. 57. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott felszámolási költséghez. A táppénz a társadalombiztosítás és a munkavállaló között fennálló egészségbiztosítási jogviszonyon alapuló, a társadalombiztosítást terhelő kötelezettség még akkor is, ha a kifizetés egyik feltétele munkaviszony fennállása is. Ha a feltételek fennállnak a társadalombiztosító (adott esetben az adóhatóság) köteles azt a munkavállalónak kifizetni. Ebben a jogviszonyban mindig a társadalombiztosító és a munkavállaló áll. Ezen a tényen nem változtat az a jelenleg hatályos rendelkezés, hogy az így kifizetett táppénz egy részét az állam felé a munkáltató köteles hozzájárulásként megtéríteni. Az a) pontba sorolt tartozás jogosultja minden esetben a munkavállaló (még akkor is, ha a munkavállaló helyett a munkabért terhelő járulékokat általában a munkáltató nem fizeti ki a dolgozónak annak érdekében, hogy azt a munkavállaló tovább utalja adóként vagy társadalombiztosítási járulékként, hanem ő közvetlenül utalja a hivatkozott jogosultaknak) míg a kifizetett táppénzhez való hozzájárulás jogosultja az adóhatóság (állam).
Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a hitelezői követelés nem sorolható a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolt költségek közé, hanem az adók módjára behajtandó köztartozás.
Minderre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság helytálló végzését a Pp. 259. §, 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. 43.477/2009/3.)