adozona.hu
BH 2019.8.234
BH 2019.8.234
I. A részvényes nem követhet el szerződésszegést olyan magatartásokkal, amelyeket ebben a minőségében nem akadályozhatott meg és nem is hajthatta végre [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 318. § (1) bek., 2006. évi IV. tv. (Gt.) 22. § (4) és (6) bek., 29. § (1) bek., 30. § (1) bek.]. II. Az adós vezető tisztségviselőjének kártérítési felelőssége a hitelező irányában az rPtk. 339. § (1) bekezdése alapján - ha az egyáltalán ezen a jogcímen érvényesíthető - csak akkor állhat fenn, ha a kárt okozó cselekményének célja,
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2006. június 6-án hitelszerződést kötött a T. I. Zrt.-vel (a továbbiakban: adós), amely alapján különböző összegű kölcsönöket bocsátott az adós rendelkezésére. A hitelszerződés célja az "E. C." elnevezésű ingatlankomplexum kivitelezésének finanszírozása volt. A felperes hitelszerződésből eredő követeléseinek biztosítására a felek zálogjogot alapítottak az adós valamennyi jogcímen fennálló és jövőbeli pénzkövetelésén.
[2] Az alperes a hitelszerződés és a zálogszerződés megkötés...
BH 2019.8.234 I. A részvényes nem követhet el szerződésszegést olyan magatartásokkal, amelyeket ebben a minőségében nem akadályozhatott meg és nem is hajthatta végre [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 318. § (1) bek., 2006. évi IV. tv. (Gt.) 22. § (4) és (6) bek., 29. § (1) bek., 30. § (1) bek.].
II. Az adós vezető tisztségviselőjének kártérítési felelőssége a hitelező irányában az rPtk. 339. § (1) bekezdése alapján - ha az egyáltalán ezen a jogcímen érvényesíthető - csak akkor állhat fenn, ha a kárt okozó cselekményének célja, eredménye saját magánvagyonának növelése volt [Gt. 30. § (1) és (3) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2006. június 6-án hitelszerződést kötött a T. I. Zrt.-vel (a továbbiakban: adós), amely alapján különböző összegű kölcsönöket bocsátott az adós rendelkezésére. A hitelszerződés célja az "E. C." elnevezésű ingatlankomplexum kivitelezésének finanszírozása volt. A felperes hitelszerződésből eredő követeléseinek biztosítására a felek zálogjogot alapítottak az adós valamennyi jogcímen fennálló és jövőbeli pénzkövetelésén.[2] Az alperes a hitelszerződés és a zálogszerződés megkötésekor az adós részvényese és vezető tisztségviselője (igazgatóságának önálló képviseletre jogosult tagja) volt. A szerződéseket az adós képviseletében az alperes írta alá.
[3] A hitelszerződés 7.3. pontjában az adós kötelezettséget vállalt arra, hogy a kölcsönök és járulékaik visszafizetéséig más hitelintézetnél nem köt bankszámla- vagy értékpapírszámla-szerződést, a felperes előzetes hozzájárulása nélkül nem nyit, illetve nem tart fenn bank- vagy értékpapírszámlát.
[4] A hitelszerződés 9.4. pontjában az adós tulajdonosai kötelezettséget vállaltak arra, hogy az adós fizetési kötelezettségeinek végleges teljesítéséig "nem hoznak olyan döntést, amely alapján a Hitelszerződések vagy a Biztosítéki szerződések, illetve a Finanszírozási Dokumentumok bármelyikében foglalt rendelkezés megsértésre kerül, vagy Felmondási Esemény következik be", és a felperes "előzetes hozzájárulása nélkül egyikük sem kérelmez, indítványoz, támogat vagy szavaz meg bármely olyan határozatot, vagy tesz bármely olyan lépést, amely az Adós fizetésképtelenségéhez, csődeljárásához, felszámolásához vagy végelszámolásához vagy a hitelezők javára történő engedményezéshez, illetve bármely hasonló eljáráshoz vezethet".
[5] A hitelszerződés záradékába foglalt nyilatkozatukkal az adós tulajdonosai kötelezettséget vállaltak arra, hogy biztosítják azt, miszerint az adós a hitelszerződésben és az egyéb Finanszírozási Dokumentumokban meghatározott kötelezettségeit teljesíthesse, elismerték a felperes szerződésből eredő jogait, a szerződés reájuk vonatkozó rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek fogadták el, és kötelezettséget vállaltak azok teljesítésére.
[6] A felperes 2012. június 21-én arról tájékoztatta az adóst, hogy késedelme miatt felmondási esemény merült fel, és az adóssal bérleti jogviszonyban álló bérlőket arról értesítette, hogy az értesítés kézhezvételét követően joghatályosan csak az értesítésben megjelölt, az adósnak a felperesnél vezetett bankszámláira teljesíthetik az adóssal szemben fennálló fizetési kötelezettségeiket.
[7] Az alperes az adós képviseletében eljárva 2012. június 16-án és 2014. január 7-én számlákat nyitott az adós részére az O. Banknál, és felhívta a bérlőket, hogy a közüzemi és üzemeltetési díjakat is az O. Banknál nyitott számlákra fizessék. Erre tekintettel a bérlők egy része ezekre a számlákra utalt.
[8] Az adós 2014. január 10-én csődeljárást kezdeményezett magával szemben, 2014. január 13-tól csődeljárás hatálya alatt állt. A csődeljárás megindítására vonatkozó közgyűlési döntés meghozatalára 2013. december 16. napján került sor, ekkor az alperes magánszemélyként már nem volt részvényese az adósnak, az adós valamennyi részvénye az L. Kft. és az M. Tőkealap tulajdonában állt. Az alperes 2014. február 3-án újabb számlát nyitott az adós részére az O. Banknál, majd 2014. január 29. napján - az alperes mint az igazgatóság elnöke és a csődeljárásban kirendelt vagyonfelügyelő által aláírt - levélben felhívta a bérlőket, hogy a bérleti díjakat is az o.-s bankszámlára teljesítsék.
[9] A bíróság a csődeljárásban létrejött egyezséget nem hagyta jóvá, a csődeljárást megszüntette, és 2014. október 17-én elrendelte az adós felszámolását, a felszámolási eljárás jelenleg is folyamatban van. A felperes az adóssal szembeni felszámolási eljárásban hitelezői igényét határidőben bejelentette, amit az adós felszámolója 11 917 029 751 forint összegben nyilvántartásba vett. A felperes az adóssal szemben fennálló követelésének 800 567 794 forintot meghaladó részét engedményezte.
[10] A felperes - a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 405. § (2) és (3) bekezdése szerinti - tartozás fedezetének elvonása miatt feljelentést tett az alperes ellen. Az így indult nyomozást az ügyészség megszüntette, a felperes ezt követően pótmagánvádat terjesztett elő, amely alapján a büntetőeljárás jelenleg is folyamatban van.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[11] A felperes keresetében 800 567 794 forint kártérítés, és ennek késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 339. § (1) bekezdése, másodlagosan az rPtk. 318. § (1) bekezdése alapján.[12] Az alperes kártérítési felelősségét elsődlegesen arra alapította, hogy az adós vezető tisztségviselőjeként bűncselekmény elkövetésével okozott kárt. A Btk. 405. §-ába ütköző módon elvonta a felperes követelésének fedezetét azáltal, hogy a hitelszerződésben foglaltak ellenére az O. Bank Nyrt.-nél számlákat nyitott az adós számára, és az adós bérlőit ezekre a számlákra történő teljesítésre hívta fel. A fedezet elvonása miatt nem tudta gyakorolni az adós bérletidíj-követelésein fennálló zálogjogát, és az óvadék szabályai szerint közvetlenül kielégíteni követelését. Ennek következtében az elvont fedezet összegével megegyező mértékű, a keresettel érvényesíteni kívánt összegű kár érte.
[13] Másodlagosan arra hivatkozott, hogy az alperes ugyanezzel a magatartásával megszegte a hitelszerződésben a saját nevében vállalt kötelezettségeit is, ezért felelőssége a szerződésszegéssel okozott kár szabályai szerint is fennáll. A hitelszerződés megkötésekor az alperes nemcsak az adós törvényes képviselőjeként járt el, hanem a záradék aláírásával személyes kötelezettséget is vállalt. Az O.-számlák megnyitásával megszegte a hitelszerződés 7.3. pontját és azzal, hogy az O.-számlákra való fizetésre szólította fel az adós bérlőit, a hitelszerződés 9.4. c) pontjában és a záradékban vállalt kötelezettségeit is.
[14] Álláspontja szerint a vezető tisztségviselő bűncselekményt megvalósító károkozása esetén a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 30. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően megállapítható a vezető tisztségviselő felelőssége az okozott károkért. Ezzel kapcsolatban hivatkozott a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2008. (XII. 4.) kollégiumi véleményével módosított, egységes szerkezetbe foglalt 1/2005. (VI. 17.) számú kollégiumi véleményében (a továbbiakban: kollégiumi vélemény) kifejtettekre. Érvelése szerint az alperes joggal való visszaélést valósított meg a csődeljárás kezdeményezésével, illetve a csődegyezség megkötésével, a csődeljárás sikeres lezárulta esetén áttételes módon az alperes mint az adós részvényese is gazdagodott volna az O. Banknál vezetett számlákon jóváírt összegekkel, így vezető tisztségviselőként saját magát kívánta előnyben részesíteni. Indítványozta a per tárgyalásának felfüggesztését a büntetőeljárás jogerős befejezéséig.
[15] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és másodfokú ítélet
[16] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[17] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, alapvetően annak helyes indokai alapján.
[18] Kiemelte, a hitelszerződés a felperes és az adós között jött létre, azt az alperes az adós képviselőjeként írta alá, az alperes a szerződést tartalmazó okiratba foglalt személyes kötelezettségvállalásai ellenére nem vált a hitelszerződés alanyává. Az alperes az adós tulajdonosaként, saját nevében valóban tett kötelezettségvállaló nyilatkozatot a hitelszerződésben, ami ahhoz szorosan kapcsolódó, önálló kötelmet keletkeztetett a felperes és az alperes között. Az alperes által tulajdonosként, saját nevében vállalt, a hitelszerződés 9.4. pontjában és záradékában rögzített kötelezettségek megszegéseként csak a csődeljárás kezdeményezésére vonatkozó javaslat támogatása lenne értékelhető, de a felperes kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy nem ezt tekinti az alperes kárt okozó magatartásának. Azt, hogy az alperes tulajdonosként a csődeljárás kezdeményezését támogatta, azért is szükségtelen volt vizsgálni, mert az a felperes által érvényesített kárral nem állhat okozati összefüggésben.
[19] Az alperes az adós képviseletében, annak vezető tisztségviselőjeként járt el, amikor a felperes által kifogásolt számlákat megnyitotta az adós részére, és a bérlőket e számlákra történő teljesítésre hívta fel. Ezért e magatartásával nem szegte meg a hitelszerződésben tulajdonosként vállalt kötelezettségeit. A bankszámlák megnyitásával az alperes által képviselt adós szegte meg a hitelszerződés 7.3. pontjában vállalt kötelezettségét, és az adós hívta fel a bérlőket az e számlákra történő teljesítésre, ezért az ebből eredő károk megtérítésére is az adós, és nem az alperes köteles a Gt. 30. § (1) bekezdése alapján. E szabálytól eltérő felelősségi szabályt csak a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-a tartalmaz, de a felperes ilyen pert nem indított, ezért sem érvényesítheti követelését közvetlenül az alperessel szemben.
[20] A Cstv. 33/A. §-ának rendeltetése annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy a gazdasági társaság vagyonából ki nem elégíthető követelések a társaság tartozásaiért egyébként a Gt. 30. § (1) bekezdése alapján felelősséggel nem tartozó volt vezető tisztségviselővel szemben is érvényesíthetők legyenek, ha az ő magatartása vezetett ahhoz, hogy a követelés a felszámolási vagyonból nem elégíthető ki. E szabályozásból is az következik, hogy a hitelező és a volt vezető tisztségviselő között nem jön létre önálló kártérítési jogviszony akkor sem, ha utóbbi magatartása vezetett a hitelezői követelések meghiúsulásához, hiszen ellenkező esetben szükségtelen lenne a vezető tisztségviselővel szembeni igényérvényesítést megteremtő speciális törvényi szabály.
[21] Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, ami lehetőséget adna létező gazdasági társaság esetén a vezető tisztségviselő közvetlen, személyes kártérítési felelősségének megállapítására az e jogkörében harmadik személynek okozott károkért. A következetes bírói gyakorlat szerint kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában csak kivételes esetekben törhető át a Gt. 30. § (1) bekezdésében foglalt felelősségi szabály és állapítható meg a vezető tisztségviselő személyes felelőssége, ezt önmagában az sem alapozza meg, ha az e minőségében tanúsított és kifogásolt magatartása egyúttal bűncselekménynek is minősül. Az rPtk. ugyanis nem határozza meg önálló felelősségi alakzatként a bűncselekménnyel okozott kárt, ezért ilyen esetben a károkozó felelősségét az rPtk. 318. § (1) bekezdése, vagy 339. § (1) bekezdése alapján kell megítélni.
[22] A bírói gyakorlat akkor ismeri el a vezető tisztségviselő személyes kártérítési felelősségének megállapíthatóságát az e jogkörben okozott károkért, ha e tisztségével visszaél, azt szándékosan és célzatosan arra használja fel visszaélésszerűen, hogy közvetlenül a saját vagyonát gyarapítsa, vagy őt személyesen terhelő kötelezettséget az általa képviselt társaságra hárítsa. A konkrét esetben nem volt megállapítható, hogy az alperes a saját vagyonának gyarapítása, vagy őt személyesen terhelő kötelezettségtől történő szabadulása céljából nyitotta volna a kifogásolt számlákat, vagy hívta volna fel az adós bérlőit az e számlákra történő teljesítésre. Ezért az ezekből eredően a felperest ért károkért sem állapítható meg az alperes személyes kártérítési felelőssége.
[23] Mivel az alperes kártérítési felelőssége akkor sem lenne megállapítható, ha jogerős ítélet állapítaná meg, hogy elkövette a tartozás fedezetének elvonása bűncselekményét, az ítélőtábla sem látott okot a per tárgyalásának felfüggesztésére az alperes ellen indult büntetőeljárás jogerős befejezéséig.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma alapján - elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatásával keresetének megfelelő határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, a jogerős ítélet az rPtk. 339. § (1) bekezdésébe, 318. § (1) bekezdésébe, a Gt. 30. § (1) bekezdésébe, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 4. § (2) bekezdésébe, 152. § (1) bekezdésébe, valamint 252. § (2) és (3) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő.[25] Az alperes kontraktuális kártérítési felelőssége körében arra hivatkozott, hogy az alperes az adós tulajdonosaként a hitelszerződés 9.4. pontjában és záradékában foglaltak alapján a hitelszerződésben szerződő féllé vált. A szerződés alanyaként az e pontokban foglaltakat megsértette, amikor a hitelszerződés teljesítését elősegítő és biztosító magatartások tanúsítására, illetve bizonyos magatartásoktól való tartózkodásra vállalt kötelezettségeit elmulasztotta. Nem vitatta, hogy a kifogásolt számlák megnyitása és a bérlők felhívása körében az alperes látszólag vezető tisztségviselői minőségében járt el, azonban mindazt, amit e minőségében megtett, kötelessége lett volna megakadályozni a hitelszerződésben tulajdonosi minőségében vállalt kötelezettségei alapján. Az alperes mint tulajdonos tehát mulasztással valósította meg a szerződésszegést. Az alperesi mulasztás és a bekövetkezett kár között fennáll az okozati összefüggés is, mivel ha az alperes a tulajdonosként vállalt kötelezettségének eleget tesz, tulajdonosként megakadályozza vezető tisztségviselői minőségben eljáró "énjét" abban, hogy az elzálogosított követeléseket elterelje, akkor a felperes élni tudott volna óvadéki jogával és kielégíthette volna az adóssal szembeni követelését a keresetben meghatározott összeg erejéig.
[26] Hangsúlyozta, a jogerős ítélet szükségtelenül hivatkozik a kontraktuális kártérítési felelősség körében az alperes csődeljárás kezdeményezésében betöltött szerepére, mivel a felperes nem állította, és nem is állítja, hogy a csődeljárás kezdeményezése volna az alperes szerződésszegő magatartása. A csődeljárás kezdeményezése abból a szempontból releváns, hogy az alperes visszaélt-e az adós elkülönült jogalanyiságával és arra törekedett-e, hogy saját magánvagyonát gyarapítsa, vagyis a csődeljárás kezdeményezése az alperes deliktuális kártérítési felelőssége körébe tartozó kérdés.
[27] Az alperes deliktuális kártérítési felelőssége körében előadta, hogy a jogi személyek elkülönült jogalanyiságából következően főszabályként harmadik személy a társaság tagjával és vezető tisztségviselőjével szemben közvetlenül valóban nem érvényesíthet igényt. A jogi személy elkülönült felelőssége áttörésének egyes kivételes eseteit azonban nemcsak a tárgyi jog szabályozza, hanem annak a bírói gyakorlatban kikristályosodott szempontok alapján is fennállnak a feltételei, figyelemmel a kollégiumi véleményben és a BH 2004.408. szám alatt közzétett eseti döntésben foglaltakra. Az ezekben meghatározott - az alperes közvetlen felelőssége megállapításához szükséges - feltételek a perbeli esetben teljesültek.
[28] Állította, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként a saját magánvagyona javára, magánérdekében tevékenykedett, amikor az adós felperessel szemben fennálló tartozásának kiegyenlítését meghiúsította azzal, hogy az O. Banknál számlákat nyitott az adós részére, felhívta a bérlőket hogy befizetéseiket ide teljesítsék, "látszatpert" indított, hogy a csődeljárásban a felperes követelése vitatottá váljon, majd a felperes követelését megkerülve joggal való visszaélést megvalósítva kötött csődegyezséget. A BH 2004.408. számú döntésben foglaltak alapján pedig az is megállapítható volna, hogy az alperes nem vezető tisztségviselői minőségben járt el a magatartások tanúsítása során, ha a folyamatban lévő büntetőeljárás a büntetőjogi felelősségének megállapításával zárulna.
[29] Azt, hogy az alperes a csődeljárás kezdeményezése és a csődegyezség megkötése körében saját magánvagyona javára tevékenykedett, és ezzel a kollégiumi vélemény szerinti felelősségáttörés esete fennáll, azzal kívánta alátámasztani, hogy az adós meghatározó befolyással rendelkező, tényleges tulajdonosa az alperes volt, aki egyszemélyes döntéshozóként a vezető tisztségviselői jogok de jure gyakorlása mellett a tulajdonosi jogokat de facto gyakorolta. Ő volt az a természetes személy, akinek a javára és érdekében az adós végső soron működött, így az adós által elért nyereségre is maga az alperes tarthatott igényt. Ezért a büntetőeljárás eredményétől függetlenül is megállapítható, hogy az alperes szándéka az elzálogosított követelések elterelésével és a csődegyezség visszaélésszerű megkötésével arra irányult, hogy az adós fizetési kötelezettségeinek túlnyomó részétől mentesített vagyonából tényleges tulajdonosként maga gazdagodjék.
[30] Az alperes esetleges büntetőjogi felelősségével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy amennyiben a büntetőeljárás bűncselekmény elkövetésének jogerős megállapításával zárul, akkor alkalmazhatóak a BH 2004.408. számon közzétett esetei döntésben foglaltak, vagyis az alperes magatartása nem minősülhet az ügyvezető ügykörébe eső tevékenységnek, mert a bűncselekményt megvalósító magatartás nem tudható be az ügyvezető által képviselt jogi személynek, hanem az ügyvezető személyes felelősségét alapozza meg.
[31] Hivatkozott arra is, hogy az alperes ellen emelt vádban megjelölt bűncselekménynek - a Btk. 405. § (1) bekezdése szerinti tartozás fedezete elvonásának - nélkülözhetetlen tényállási eleme a materiális eredmény bekövetkezése, amely a polgári jogi fogalmak szerint elmaradt vagyoni előnynek, azaz kárnak minősül, így a tartozás fedezetének elvonása szükségszerűen feltételezi a károkozást. A büntetőeljárásban hozott esetleges marasztaló ítélet bizonyítékokat szolgáltathatna a polgári bíróság számára a jogi személy elkülönült felelősségének áttöréséhez és a vezető tisztségviselő személyes kártérítési felelősségének megállapításához. A másodfokú bíróság ezért megsértette az rPp. 4. § (2) bekezdésében foglaltakat, amikor nem ismerte fel, hogy a büntetőeljárásban hozandó ítélet az alperes kártérítési felelősségével alapvetően összefügg, és nem rendelte el a per tárgyalásának felfüggesztését az alperessel szembeni büntetőeljárás jogerős befejezéséig.
[32] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt nem találta jogszabálysértőnek.[34] A felperes felülvizsgálati kérelmében egyrészt azt állította, hogy az alperest kontraktuális kártérítési felelősség terheli. Állította a jogerős ítélet e tekintetben sérti az rPtk. 318. § (1) bekezdésében, 339. § (1) bekezdésében, illetve a Gt. 30. § (1) bekezdésében írtakat.
[35] Az alperes kontraktuális kártérítési felelősségének megállapítására irányuló, másodlagos kereseti kérelmével kapcsolatban a Kúria maradéktalanul egyetértett a másodfokú bíróság e körben kifejtett álláspontjával. A hitelszerződés az adós és a felperes között jött létre, az alperes nem vált a hitelszerződés alanyává, azt az alperes mint az adós tulajdonosa (részvényese) egy, a szerződés 9.4. pontjában és záradékában foglalt mellékkötelezettség miatt írta alá e minőségében is. Az ezen rendelkezésekben foglaltak figyelembevételével - az alábbiakban kifejtettek szerint - nem lehet jogszerűen arra a következtetésre jutni, hogy az alperes mint részvényes a szerződéses kötelezettségeit megsértette volna és emiatt kártérítési felelőssége fennállna.
[36] A hitelszerződés 9.4. pontjában az adós tulajdonosai arra vállaltak kötelezettséget, hogy az adós fizetési kötelezettségeinek végleges teljesítéséig "nem hoznak olyan döntést, amely alapján a Hitelszerződések vagy a Biztosítéki szerződések, illetve a Finanszírozási Dokumentumok bármelyikében foglalt rendelkezés megsértésre kerül, vagy Felmondási Esemény következik be", és a felperes "előzetes hozzájárulása nélkül egyikük sem kérelmez, indítványoz, támogat vagy szavaz meg bármely olyan határozatot, vagy tesz bármely olyan lépést, amely az Adós fizetésképtelenségéhez, csődeljárásához, felszámolásához vagy végelszámolásához vagy a hitelezők javára történő engedményezéshez, illetve bármely hasonló eljáráshoz vezethet". Az e pontban foglaltak megsértésének - ahogy arra a másodfokú bíróság helyesen rámutatott - csak a csődeljárás kezdeményezésére vonatkozó javaslat támogatása lenne tekinthető, mivel - a Cstv. 8. § (1) bekezdése szerint a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásához az adós gazdálkodó szervezet alapítói (tagsági) jogait gyakorló legfőbb szerv előzetes egyetértése szükséges. Azonban a felperes nem ezt jelölte meg az alperes károkozó magatartásaként a kontraktuális felelősség körében. A felperes a felülvizsgálati kérelmében is kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a csődeljárás kezdeményezésének kérdése az alperes deliktuális kártérítési felelőssége körébe tartozó kérdés, mivel állítása szerint a csődeljárást az alperes eszközként kívánta felhasználni arra, hogy a tényleges tulajdonosi státuszán keresztül saját magánvagyonát gyarapítsa. Azok az alperesi magatartások, amelyekre a felperes az alperes kontraktuális kártérítési felelőssége körében mint károkozó magatartásokra hivatkozik (O.-számlák megnyitása és a bérlők felhívása az O.-számlákra való befizetésre) a hitelszerződés 9.4. pontjában foglaltak megszegésének nem tekinthetők, hiszen az alperes a számlák megnyitása és a bérlők felhívása körében nem mint tulajdonos (részvényes), hanem mint az adós vezető tisztségviselője járt el, e magatartások tulajdonosi döntéshozatalt nem igényeltek.
[37] A hitelszerződés záradékába foglalt nyilatkozatukkal az adós tulajdonosai kötelezettséget vállaltak arra, hogy biztosítják azt, miszerint az adós a hitelszerződésben és az egyéb Finanszírozási Dokumentumokban meghatározott kötelezettségeit teljesíthesse, továbbá elismerték a felperes szerződésből eredő jogait, a szerződés reájuk vonatkozó rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek fogadták el, és kötelezettséget vállaltak azok teljesítésére. A záradékban foglalt kötelezettségvállalás annyiban tágabb a szerződés 9.4. pontjában foglalt kötelezettségvállalásnál, hogy nemcsak tulajdonosi döntéshozatalt igénylő magatartásokra vonatkozik, hanem általában minden olyan magatartásra, amely az adós szerződéses kötelezettségeinek teljesítését biztosítja. A felperesi álláspont szerint az alperes károkozó magatartása mulasztásban megnyilvánuló, passzív magatartásként jellemezhető, mert bár kötelezettsége és lehetősége is lett volna a károkozás elkerüléséhez szükséges lépéseket megtenni, azokat elmulasztotta. Ezen álláspont a Gt. 22. § (4) és (6) bekezdésében foglaltakra figyelemmel nem helytálló, mert a gazdasági társaság vezető tisztségviselője a társaság tagjai (részvényesei) által nem utasítható, a társaság legfőbb szerve csak abban az esetben és körben vonhatja el a vezető tisztségviselőknek a társaság ügyvezetése körébe tartozó hatáskörét, amennyiben ezt e törvény vagy a társasági szerződés lehetővé teszi. Az O.-számlák megnyitása és a bérlők felhívása az e számlákra való befizetésre kétségtelenül a vezető tisztségviselőnek az ügyvezetés körébe tartozó tevékenysége, e hatáskört a tulajdonosok, illetve a legfőbb szerv csak az alapszabály módosításával vonhatták volna el. Ilyen tartalmú aktív magatartásra az alperes mint részvényes kötelezettséget nem vállalt, de ha az alapszabály módosításárára sor került volna, az sem akadályozhatta volna meg az alperest mint vezető tisztségviselőt a sérelmezett magatartások megvalósításában, figyelemmel a Gt. 29. § (1) bekezdésében írtakra. A vezető tisztségviselő képviseleti jogának korlátozására ugyanis harmadik személyek irányában hatálytalan. Az alperes tehát tulajdonosként nem vállalhatott végrehajtható módon olyan kötelezettséget, amely a vezető tisztségviselők utasítására, illetve hatásköre elvonására irányul.
[38] Mindebből az következik, hogy az elzálogosított bérletidíj-követelések "elterelése" érdekében tanúsított alperesi magatartásokat (számlanyitások, bérlők felhívása) az alperes mint vezető tisztségviselő tanúsította. Ezért nincs lehetőség az alperes mint tulajdonos, később mint áttételesen tulajdonos kontraktuális kártérítési felelősségének megállapítására.
[39] A felperes elsődleges keresetében azt állította, hogy az alperest deliktuális kártérítési felelősség terheli, mivel mint az adós vezető tisztségviselője részvényesi érdekére tekintettel okozta a kárt a felperesnek. A felperes az alperes károkozó magatartásaként arra hivatkozott, hogy az alperes a per tárgyát képező hitelszerződés rendelkezésének megsértésével elvonta a felperes fedezetét azzal, hogy O.-nál számlákat nyitott, a bérlőket felhívta az O. számláira történő teljesítésre, látszatpert indított azzal a céllal, hogy a csődeljárásban a felperes követelése vitatottá váljon, ezzel lehetővé tette, hogy a felperes követelését megkerülve joggal való visszaélést megvalósítva csődegyezségét köthessen. Ezeket a magatartásokat - a korábban kifejtettek szerint is - mint vezető tisztségviselő követte el, mint részvényes (áttételesen részvényes) a terhére rótt cselekményeket nem valósíthatta meg, mint részvényes a társaság képviseletében jogszerűen nem járhatott volna el és nem is ebben a minőségben járt el, hanem mint a társaság törvényes képviselője. Az sem állapítható meg, hogy vezető tisztségviselői jogkörén kívül, vagy azt túllépve tevékenykedett volna.
[40] A Kúria - a perben eljárt bíróságok egyező álláspontjának megfelelően - rögzíti, hogy a felperes által az alperes terhére rótt magatartások egyike sem okozott a társaságnál (adósnál) vagyonvesztést és az sem állapítható meg, hogy az alperes mint vezető tisztségviselő magánvagyona vagy érdekkörébe tartozó vállalkozása, hozzátartozója vagyona (a továbbiakban: magánvagyon) nőtt volna. E körben a Kúria az alábbiakra utal:
[41] A csődeljárás kezdeményezése, illetve a csődegyezség megkötése ugyan visszaélésszerű volt, de a bíróság által jóvá nem hagyott csődegyezség az adós vagyonának és nem az alperes magánvagyonának a fizetési kötelezettségek alóli mentesítésére irányult. Az egyéb alperesi magatartások tekintetében a Kúria egyetértett a jogerős ítéletben kifejtettekkel, miszerint nem nyert bizonyítást, hogy az alperes saját vagyonának gyarapítása, vagy őt személyesen terhelő kötelezettségektől való szabadulás céljából nyitott volna bankszámlákat az adós részére vagy hívta volna fel az adós bérlőit az O. Banknál vezetett számlákra történő teljesítésére. A felperes nem állította és nem is merült fel adat arra nézve, hogy ezen számlákról az alperes saját részére teljesített volna átutalásokat vagy bármilyen módon a számlák egyenlegét a saját vagyona javára csökkentette volna. Ezzel szemben tényként állapítható meg, hogy az alperes az adós 2012. június 16-án nyitott forint bankszámlájáról még a csődeljárás megindulása előtt, 2013. szeptember 24-én 26 600 000 forintot átutalt a felperesnél vezetett számlájára, illetve a felszámolás elrendelését követően a felszámoló részére az O.-nál vezetett számlák egyenlegét átadta.
[42] Nem vitásan a társaság működése a részvények értékére főszabályként kihat, kihathat. Ugyanakkor a jogi személyek önálló jogalanyiságából következik, hogy a jogi személy vagyona elkülönül a tagok (részvényesek) vagyonától. Az, hogy a jogi személy vagyonának gyarapodása vagy csökkenése tükröződik a tagok (részvényesek) részesedésének értékében, nem jelenti azt, hogy a jogi személy vagyonának gyarapodásával vagy csökkenésével egyúttal minden esetben a tagok (részvényesek) magánvagyona gyarapodik vagy csökken, illetve az véglegesen bekövetkezik. A Kúria Gfv.VII.30102/2015. sz. ítéletében rámutatott, a társaságnak okozott kár, amellyel a társasági részesedés értéke csökken, csak formálisan (áttételesen) valósítja meg a tag (részvényes) vagyonában bekövetkezett vagyoncsökkenést. Ez irányadó a társasági részesedés növekedése esetén is, az csak áttételesen és meghatározott feltételek fennállása esetén eredményezi a tag magánvagyonának növekedését (pl. az adós felszámolás alá kerülése esetén kivételes tényállások kivételével nem), ezért a társaság (adós) vagyonának gyarapodására (vagyoncsökkenésének megakadályozására) irányuló vezető tisztségviselői magatartás, még ha e személy részvényes (áttételesen tulajdonos) is nem tekinthető saját magánvagyona javára kifejtett tevékenységnek.
[43] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel abban a kérdésben kellett a Kúriának állást foglalnia, hogy a felperes az adós felszámolási eljárásának folyamatban léte alatt az adós vezető tisztségviselőjével szemben a Gt. 30. § (1) bekezdésében, illetve az rPtk. 339. § (1) bekezdésében írtakra hivatkozással kártérítési igényt jogszerűen érvényesíthet-e.
[44] A perben releváns időszakban hatályos Gt.-nek a vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó szabályai a Gt. 30. §-ában nyertek rögzítést. A (2) bekezdés szabályozta a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének a társaság irányában fennálló felelősségét kimondva, hogy ezen tevékenységét a társaság érdekében köteles ellátni. A (3) bekezdés pedig rögzítette, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján (szem előtt tartásával) kötetes eljárni és külön jogszabály, az adott tényállás mellett a Cstv. szabályozta a vezető tisztségviselő hitelezők érdekeit sértő magatartásának felelősségi jogkövetkezményét.
[45] A Kúria leszögezi, hogy a Gt. 30. § (1) bekezdésére a felperes alappal nem hivatkozhat, hiszen az éppen azt rögzíti, hogy a vezető tisztségviselővel szemben nem lehet közvetlenül igényt érvényesíteni, hanem csak a társasággal szemben.
[46] Az adott tényállás mellett egyértelmű, hogy a felperes nem kívánt a Cstv. 33/A. §-a szerint igényt érvényesíteni, de ezt több feltétel hiányában nem is tehette volna, például azért, mert az alperes terhére rótt magatartásokkal a korábban kifejtettek szerint az adós vagyona nem csökkent.
[47] Az eldöntendő jogkérdés tehát az volt, hogy az rPtk. 339. § (1) bekezdése alapján a hitelező igény érvényesítésére jogosult-e a vezető tisztségviselővel szemben, ha az adós vagyona erre nem nyújt fedezetet. A perben hivatkozott BH, az EBD 2014.G.3 sz. elvi döntés, a kollégiumi vélemény azt támasztja alá, hogy a vezető tisztségviselő közvetlen személyes felelőssége fennállhat, de csak olyan többlettényállási elemek megvalósulása esetén, amelyeknél megállapítható, hogy magatartásának célja, eredménye a saját magánvagyona gyarapítása. A perbeli esetben nem állapítható meg sem az adós vagyonának csökkenése, sem az alperes vezető tisztségviselő magánvagyonának gyarapítására irányuló vagy azt eredményező magatartás. A Kúria maradéktalanul egyetértett az eljárt bíróságokkal abban, hogy az alperes célja a terhére rótt magatartásokkal az adós társaság továbbműködésének biztosítása volt, szerződésszegést (illetve esetleg akár a felperesi álláspont szerint bűncselekményt) megvalósító eszközökkel.
[48] A hivatkozott joggyakorlatból is következően, ha esetleg megállapítást nyerne az alperes büntetőjogi felelőssége a Btk. 405. §-a alapján, az sem eredményezné - a később kifejtettekre is tekintettel - az alperes mint az adós vezető tisztségviselője kártérítési felelősségét. A perben eljárt bíróságok helytállóan utaltak arra, hogy az rPtk. a bűncselekménnyel okozott kárért való felelősség tényállását nem ismeri, ilyen különös deliktuális felelősségi alakzatot nem szabályoz. Ezért a vezető tisztségviselő (részvényes) perbeli magatartásának polgári jogi jogkövetkezményeire nem hat ki, ha a vezető tisztségviselőt akár a károkozást is szükségszerűen magában foglaló bűncselekmény elkövetésében marasztalnák. A Kúria tehát teljes mértékben egyetértett a jogerős ítéletben kifejtettekkel, miszerint az adott tényállás mellett az alperes deliktuális kártérítési felelőssége nem áll fenn.
[49] A másodlagos felülvizsgálati kérelem tekintetében a Kúria egyetértett a perben eljárt bíróságok azon egyező álláspontjával, miszerint az eljárás felfüggesztésének nem állnak fenn a törvényes feltételei. Az rPp. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 4. § (2) bekezdése kizárólag azt jelenti, hogy ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményeiről polgári perben kell határozni, a polgári peres bíróság nem állapíthatja meg, hogy a jogerősen elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. Ebből következően a polgári bíróság nem juthat olyan következtetésre, hogy az elítélt a bűncselekményt nem követte el. Ugyanakkor bűnössége megállapításából sem következne az adott tényállás mellett az alperes mint vezető tisztségviselő felelősségének fennállta. Mindezekre tekintettel szükségtelen volt annak vizsgálata, hogy a hivatkozott BH-ban közzétett jogeset szerinti bűncselekmény és az alperes ellen folyó büntetőeljárás szerinti bűncselekmény törvényi tényállása mennyiben tér el egymástól. Egyébként a másodfokú bíróság is erre a megállapításra jutott.
[50] A határozatban kifejtettekből ugyanakkor nem következik, hogy más tényállás és más tartalmú felülvizsgálati kérelem mellett a Kúria nem tekintené megfontolandónak annak vizsgálatát, hogy a korábban hivatkozott joggyakorlattól való eltérés nem lehet-e indokolt. Helytálló-e, hogy a vezető tisztségviselők felelősségének zárt szabályozása mellett (Gt. 30. §, Cstv. 33/A. §, Ctv. 118/B. §) az rPtk. 339. §-a alapján is meghatározott feltételek fennállása esetén a hitelező a vezető tisztségviselővel szemben igényt érvényesíthessen.
[51] A kifejtettek alapján a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat tehát a jogerős ítélet nem sérti, ezért azt a Kúria az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30 058/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Vezekényi Ursula, a tanács elnöke
Dr. Bajnok István, előadó bíró
Dr. Tibold Ágnes, bíró
A felperes: R. Zártkörűen Működő Részvénytársaság
A felperes képviselője: Ormai és Társai CMS Cameron McKenna Nabarro Olswang LLP Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Ormai Gabriella ügyvéd, Okányi Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Okányi Zsolt ügyvéd, Bibók Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Bibók Péter ügyvéd, és Dr. Kohl József ügyvéd
Az alperes: W. J. Zs.
Az alperes képviselője: Jeszenszki Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Jeszenszki Gábor Zsolt ügyvéd és dr. Balatinácz Gábor ügyvéd
A per tárgya: kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.922/2018/4-II. számú ítélet
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 22.P.23.808/2017/35. számú ítélet
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 2.000.000 (kettőmillió) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2006. június 6-án hitelszerződést kötött a T. Zrt.-vel (a továbbiakban: adós), amely alapján különböző összegű kölcsönöket bocsátott az adós rendelkezésére. A hitelszerződés célja az "Európa Center" elnevezésű ingatlankomplexum kivitelezésének finanszírozása volt. A felperes hitelszerződésből eredő követeléseinek biztosítására a felek zálogjogot alapítottak az adós valamennyi jogcímen fennálló és jövőbeli pénzkövetelésén.[2] Az alperes a hitelszerződés és zálogszerződés megkötésekor az adós részvényese és vezető tisztségviselője (igazgatóságának önálló képviseletre jogosult tagja) volt. A szerződéseket az adós képviseletében az alperes írta alá.
[3] A hitelszerződés 7.3. pontjában az adós kötelezettséget vállalt arra, hogy a kölcsönök és járulékaik visszafizetéséig más hitelintézetnél nem köt bankszámla- vagy értékpapírszámla szerződést, a felperes előzetes hozzájárulása nélkül nem nyit, illetve nem tart fenn bank- vagy értékpapírszámlát.
[4] A hitelszerződés 9.4. pontjában az adós tulajdonosai kötelezettséget vállaltak arra, hogy az adós fizetési kötelezettségeinek végleges teljesítéséig "nem hoznak olyan döntést, amely alapján a Hitelszerződések vagy a Biztosítéki szerződések, illetve a Finanszírozási Dokumentumok bármelyikében foglalt rendelkezés megsértésre kerül, vagy Felmondási Esemény következik be", és a felperes "előzetes hozzájárulása nélkül egyikük sem kérelmez, indítványoz, támogat vagy szavaz meg bármely olyan határozatot, vagy tesz bármely olyan lépést, amely az Adós fizetésképtelenségéhez, csődeljárásához, felszámolásához vagy végelszámolásához vagy a hitelezők javára történő engedményezéshez, illetve bármely hasonló eljáráshoz vezethet".
[5] A hitelszerződés záradékába foglalt nyilatkozatukkal az adós tulajdonosai kötelezettséget vállaltak arra, hogy biztosítják azt, miszerint az adós a hitelszerződésben és az egyéb Finanszírozási Dokumentumokban meghatározott kötelezettségeit teljesíthesse, elismerték a felperes szerződésből eredő jogait, a szerződés reájuk vonatkozó rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek fogadták el, és kötelezettséget vállaltak azok teljesítésére.
[6] A felperes 2012. június 21-én arról tájékoztatta az adóst, hogy késedelme miatt felmondási esemény merült fel, és az adóssal bérleti jogviszonyban álló bérlőket arról értesítette, hogy az értesítés kézhezvételét követően joghatályosan csak az értesítésben megjelölt, az adósnak a felperesnél vezetett bankszámláira teljesíthetik az adóssal szemben fennálló fizetési kötelezettségeiket.
[7] Az alperes az adós képviseletében eljárva 2012. június 16-án és 2014. január 7-én számlákat nyitott az adós részére az O. Banknál, és felhívta a bérlőket, hogy a közüzemi és üzemeltetési díjakat is az O. Banknál nyitott számlákra fizessék. Erre tekintettel a bérlők egy része ezekre a számlákra utalt.
[8] Az adós 2014. január 10-én csődeljárást kezdeményezett magával szemben, 2014. január 13-tól csődeljárás hatálya alatt állt. A csődeljárás megindítására vonatkozó közgyűlési döntés meghozatalára 2013. december 16. napján került sor, ekkor az alperes magánszemélyként már nem volt részvényese az adósnak, az adós valamennyi részvénye az Lz Kft. és az MFB Fejlesztési Tőkealap tulajdonában állt. Az alperes 2014. február 3-án újabb számlát nyitott az adós részére az O. Banknál, majd 2014. január 29. napján - az alperes mint az igazgatóság elnöke és a csődeljárásban kirendelt vagyonfelügyelő által aláírt - levélben felhívta a bérlőket, hogy a bérleti díjakat is az O.-s bankszámlára teljesítsék.
[9] A bíróság a csődeljárásban létrejött egyezséget nem hagyta jóvá, a csődeljárást megszüntette, és 2014. október 17-én elrendelte az adós felszámolását, a felszámolási eljárás jelenleg is folyamatban van. A felperes az adóssal szembeni felszámolási eljárásban hitelezői igényét határidőben bejelentette, amit az adós felszámolója 11.917.029.751 forint összegben nyilvántartásba vett. A felperes az adóssal szemben fennálló követelésének 800.567.794 forintot meghaladó részét engedményezte.
[10] A felperes - a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 405. § (2) és (3) bekezdése szerinti - tartozás fedezetének elvonása miatt feljelentést tett az alperes ellen. Az így indult nyomozást az ügyészség megszüntette, a felperes ezt követően pótmagánvádat terjesztett elő, amely alapján a büntetőeljárás jelenleg is folyamatban van.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[11] A felperes keresetében 800.567.794 forint kártérítés, és ennek késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 339. § (1) bekezdése, másodlagosan az rPtk. 318. § (1) bekezdése alapján.[12] Az alperes kártérítési felelősségét elsődlegesen arra alapította, hogy az adós vezető tisztségviselőjeként bűncselekmény elkövetésével okozott kárt, a Btk. 405. §-ába ütköző módon elvonta a felperes követelésének fedezetét azáltal, hogy a hitelszerződésben foglaltak ellenére az O. Bank Nyrt-nél számlákat nyitott az adós számára, és az adós bérlőit ezekre a számlákra történő teljesítésre hívta fel. A fedezet elvonása miatt nem tudta gyakorolni az adós bérleti díj követelésein fennálló zálogjogát, és az óvadék szabályai szerint közvetlenül kielégíteni követelését. Ennek következtében az elvont fedezet összegével megegyező mértékű, a keresettel érvényesíteni kívánt összegű kár érte.
[13] Másodlagosan arra hivatkozott, hogy az alperes ugyanezzel a magatartásával megszegte a hitelszerződésben a saját nevében vállalt kötelezettségeit is, ezért felelőssége a szerződésszegéssel okozott kár szabályai szerint is fennáll. A hitelszerződés megkötésekor az alperes nem csak az adós törvényes képviselőjeként járt el, hanem a záradék aláírásával személyes kötelezettséget is vállalt. Az O.-számlák megnyitásával megszegte a hitelszerződés 7.3 pontját és azzal, hogy az O.-számlákra való megfizetésre szólította fel az adós bérlőit, a hitelszerződés 9.4. c) pontjában és a záradékban vállalt kötelezettségeit is.
[14] Álláspontja szerint a vezető tisztségviselő bűncselekményt megvalósító károkozása esetén a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 30. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően megállapítható a vezető tisztségviselő felelőssége az okozott károkért. Ezzel kapcsolatban hivatkozott a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2008. (XII.4.) kollégiumi véleményével módosított, egységes szerkezetbe foglalt 1/2005. (VI. 17.) számú kollégiumi véleményében (a továbbiakban: kollégiumi vélemény) kifejtettekre. Érvelése szerint az alperes joggal való visszaélést valósított meg a csődeljárás kezdeményezésével, illetve a csődegyezség megkötésével, a csődeljárás sikeres lezárulta esetén áttételes módon az alperes mint az adós részvényese is gazdagodott volna az O. Banknál vezetett számlákon jóváírt összegekkel, így vezető tisztségviselőként saját magát kívánta előnyben részesíteni. Indítványozta a per tárgyalásának felfüggesztését a büntetőeljárás jogerős befejezéséig.
[15] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és másodfokú ítélet
[16] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Rámutatott, hogy a polgári anyagi jog nem ismeri a bűncselekménnyel okozott kár fogalmát, ezért a felperes által megjelölt magatartást a szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint értékelte. A tárgyalás felfüggesztését azért nem találta indokoltnak, mert a per eldöntése nem függ a büntetőeljárás eredményétől, az alperes bűnösségének kimondása nem jár szükségszerűen az alperes kártérítési felelősségének megállapításával.[17] Kifejtette, az alperes nem a saját nevében, hanem az adós képviselőjeként nyitott bankszámlákat az O. Banknál, és hívta fel a bérlőket e számlákra történő fizetésre, ezért magatartását az adós magatartásának kell betudni. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy amennyiben az alperes e magatartása folytán a felperest kár érte, akkor az az adós szerződésszegésével okozott kár, melynek megtérítését a felperes a Gt. 30. § (1) bekezdése alapján az adóstól követelheti.
[18] Megítélése szerint az alperes, mint vezető tisztségviselő terhére nem volt megállapítható olyan visszaélésszerű magatartás vagy más többlettényállás, amely megalapozhatná a személyes kártérítési felelősségét. Az alperes nem a saját vagyonának gyarapítása, hanem az adós működőképessége megőrzése érdekében járt el, az O.-s számlákat vezető tisztségviselőként az adós részére nyitotta, és a bérlőket arra hívta fel, hogy a befizetéseiket ide teljesítsék. A felperes nem állította, nem is merült fel adat arra, hogy e számlákról az alperes saját részére teljesített volna átutalásokat, vagy más módon a számlák egyenlegét saját vagyona javára csökkentette volna. Ezzel ellentétben az alperes az adós 2012. június 16-án nyitott bankszámlájáról még a csődeljárás megindulása előtt (2013. szeptember 24-én) 26.600.000 forintot átutalt az adós felperesnél vezetett számlájára, a felszámolás elrendelését követően pedig az O.-nél vezetett számlák egyenlegét átadta a felszámolónak. A csődeljárás kezdeményezése sem tekinthető az alperes személyes kártérítési felelősségét kiváltó visszaélésszerű joggyakorlásnak, a csődegyezség folytán nem érhette kár a felperest, mert azt a bíróság nem hagyta jóvá.
[19] A másodlagos keresettel kapcsolatban kifejtette, hogy a hitelszerződés 7.3. pontjában meghatározott kötelezettség az adóst, és nem a képviseletében eljáró alperest terhelte, a hitelszerződés 9.4. pontjában és záradékában pedig az alperes tulajdonosként vállalt kötelezettségeket. Az alperes az O. számlákat ugyanakkor nem tulajdonosként, hanem az adós vezető tisztségviselőjeként nyitotta. Ezzel szerződésszegés történt, de ez nem az alpereshez, hanem az adóshoz mint szerződést kötő jogi személyhez köthető. Ezért az alperes kártérítési felelőssége sem az rPtk. 318. § (1) bekezdése, sem 339.§ (1) bekezdése alapján nem állapítható meg.
[20] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, alapvetően annak helyes indokai alapján.
[21] Kiemelte, a hitelszerződés a felperes és az adós között jött létre, azt az alperes az adós képviselőjeként írta alá, az alperes a szerződést tartalmazó okiratba foglalt személyes kötelezettségvállalásai ellenére nem vált a hitelszerződés alanyává. Az alperes az adós tulajdonosaként, saját nevében valóban tett kötelezettségvállaló nyilatkozatot a hitelszerződésben, ami ahhoz szorosan kapcsolódó, önálló kötelmet keletkeztetett a felperes és az alperes között. Az alperes által tulajdonosként, saját nevében vállalt, a hitelszerződés 9.4. pontjában és záradékában rögzített kötelezettségek megszegéseként csak a csődeljárás kezdeményezésére vonatkozó javaslat támogatása lenne értékelhető, de a felperes kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy nem ezt tekinti az alperes kárt okozó magatartásának. Azt, hogy az alperes tulajdonosként a csődeljárás kezdeményezését támogatta, azért is szükségtelen volt vizsgálni, mert az a felperes által érvényesített kárral nem állhat okozati összefüggésben.
[22] Az alperes az adós képviseletében, annak vezető tisztségviselőjeként járt el, amikor a felperes által kifogásolt számlákat megnyitotta az adós részére, és a bérlőket e számlákra történő teljesítésre hívta fel. Ezért e magatartásával nem szegte meg a hitelszerződésben tulajdonosként vállalt kötelezettségeit. A bankszámlák megnyitásával az alperes által képviselt adós szegte meg a hitelszerződés 7.3. pontjában vállalt kötelezettségét, és az adós hívta fel a bérlőket az e számlákra történő teljesítésre, ezért az ebből eredő károk megtérítésére is az adós, és nem az alperes köteles a Gt. 30. § (1) bekezdése alapján. E szabálytól eltérő felelősségi szabályt csak a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-a tartalmaz, de a felperes ilyen pert nem indított, ezért sem érvényesítheti követelését közvetlenül az alperessel szemben.
[23] A Cstv. 33/A. §-ának rendeltetése annak a lehetőségének megteremtése, hogy a gazdasági társaság vagyonából ki nem elégíthető követelések a társaság tartozásaiért egyébként a Gt. 30. § (1) bekezdése alapján felelősséggel nem tartozó volt vezető tisztségviselővel szemben is érvényesíthetők legyenek, ha az ő magatartása vezetett ahhoz, hogy a követelés a felszámolási vagyonból nem elégíthető ki. E szabályozásból is az következik, hogy a hitelező és a volt vezető tisztségviselő között nem jön létre önálló kártérítési jogviszony akkor sem, ha utóbbi magatartása vezetett a hitelezői követelések meghiúsulásához, hiszen ellenkező esetben szükségtelen lenne a vezető tisztségviselővel szembeni igényérvényesítést megteremtő speciális törvényi szabály.
[24] Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, ami lehetőséget adna létező gazdasági társaság esetén a vezető tisztségviselő közvetlen, személyes kártérítési felelősségének megállapítására az e jogkörében harmadik személynek okozott károkért. A következetes bírói gyakorlat szerint kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában csak kivételes esetekben törhető át a Gt. 30. § (1) bekezdésében foglalt felelősségi szabály és állapítható meg a vezető tisztségviselő személyes felelőssége, ezt önmagában az sem alapozza meg, ha az e minőségében tanúsított és kifogásolt magatartása egyúttal bűncselekménynek is minősül. Az rPtk. ugyanis nem határozza meg önálló felelősségi alakzatként a bűncselekménnyel okozott kárt, ezért ilyen esetben a károkozó felelősségét az rPtk. 318.§ (1) bekezdése, vagy 339.§ (1) bekezdése alapján kell megítélni.
[25] A bírói gyakorlat akkor ismeri el a vezető tisztségviselő személyes kártérítési felelősségének megállapíthatóságát az e jogkörben okozott károkért, ha e tisztségével visszaél, azt szándékosan és célzatosan arra használja fel visszaélésszerűen, hogy közvetlenül a saját vagyonát gyarapítsa, vagy őt személyesen terhelő kötelezettséget az általa képviselt társaságra hárítson. A konkrét esetben nem volt megállapítható, hogy az alperes a saját vagyonának gyarapítása, vagy őt személyesen terhelő kötelezettségtől történő szabadulása céljából nyitotta volna a kifogásolt számlákat, vagy hívta volna fel az adós bérlőit az e számlákra történő teljesítésre. Ezért az ezekből eredően a felperest ért károkért sem állapítható meg az alperes személyes kártérítési felelőssége.
[26] Mivel az alperes kártérítési felelőssége akkor sem lenne megállapítható, ha jogerős ítélet állapítaná meg, hogy elkövette a tartozás fedezetének elvonása bűncselekményét, az ítélőtábla sem látott okot a per tárgyalásának felfüggesztésére az alperes ellen indult büntetőeljárás jogerős befejezéséig.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[27] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma alapján - elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatásával keresetének megfelelő határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, a jogerős ítélet az rPtk. 339. § (1) bekezdésébe, 318. § (1) bekezdésébe, a Gt. 30. § (1) bekezdésébe, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 4. § (1) bekezdésébe, 152. § (1) bekezdésébe, valamint 252. § (2) és (3) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő.[28] Az alperes kontraktuális kártérítési felelőssége körében arra hivatkozott, hogy az alperes az adós tulajdonosaként a hitelszerződés 9.4. pontjában és záradékában foglaltak alapján a hitelszerződésben szerződő féllé vált. A szerződés alanyaként az e pontokban foglaltakat megsértette, amikor a hitelszerződés teljesítését elősegítő és biztosító magatartások tanúsítására, illetve bizonyos magatartásoktól való tartózkodásra vállalt kötelezettségeit elmulasztotta. Nem vitatta, hogy a kifogásolt számlák megnyitása és a bérlők felhívása körében az alperes látszólag vezető tisztségviselői minőségében járt el, azonban mindazt, amit e minőségében megtett, kötelessége lett volna megakadályozni a hitelszerződésben tulajdonosi minőségében vállalt kötelezettségei alapján. Az alperes mint tulajdonos tehát mulasztással valósította meg a szerződésszegést. Az alperesi mulasztás és a bekövetkezett kár között fennáll az okozati összefüggés is, mivel ha az alperes a tulajdonosként vállalt kötelezettségének eleget tesz, tulajdonosként megakadályozza vezető tisztségviselői minőségben eljáró "énjét" abban, hogy az elzálogosított követeléseket elterelje, akkor a felperes élni tudott volna óvadéki jogával és kielégíthette volna az adóssal szembeni követelését a keresetben meghatározott összeg erejéig.
[29] Hangsúlyozta, a jogerős ítélet szükségtelenül hivatkozik a kontraktuális kártérítési felelősség körében az alperes csődeljárás kezdeményezésében betöltött szerepére, mivel a felperes nem állította, és nem is állítja, hogy a csődeljárás kezdeményezése volna az alperes szerződésszegő magatartása. A csődeljárás kezdeményezése abból a szempontból releváns, hogy az alperes visszaélt-e az adós elkülönült jogalanyiságával és arra törekedett-e, hogy saját magánvagyonát gyarapítsa, vagyis a csődeljárás kezdeményezése az alperes deliktuális kártérítési felelőssége körébe tartozó kérdés.
[30] Az alperes deliktuális kártérítési felelőssége körében előadta, hogy a jogi személyek elkülönült jogalanyiságából következően főszabályként harmadik személy a társaság tagjával és vezető tisztségviselőjével szemben közvetlenül valóban nem érvényesíthet igényt. A jogi személy elkülönült felelőssége áttörésének egyes kivételes eseteit azonban nem csak a tárgyi jog szabályozza, hanem annak a bírói gyakorlatban kikristályosodott szempontok alapján is fennállnak a feltételei, figyelemmel a kollégiumi véleményben és a BH 2004.408. szám alatt közzétett eseti döntésben foglaltakra. Az ezekben meghatározott - az alperes közvetlen felelőssége megállapításához szükséges - feltételek a perbeli esetben teljesültek.
[31] Állította, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként a saját magánvagyona javára, magánérdekében tevékenykedett, amikor az adós felperessel szemben fennálló tartozásának kiegyenlítését meghiúsította azzal, hogy az O. Banknál számlákat nyitott az adós részére, felhívta a bérlőket hogy befizetéseiket ide teljesítsék, "látszatpert" indított, hogy a csődeljárásban a felperes követelése vitatottá váljon, majd a felperes követelését megkerülve joggal való visszaélést megvalósítva kötött csődegyezséget. A BH 2004.408. számú döntésben foglaltak alapján pedig az is megállapítható volna, hogy az alperes nem vezető tisztségviselői minőségben járt el a magatartások tanúsítása során, ha a folyamatban lévő büntetőeljárás a büntetőjogi felelősségének megállapításával zárulna.
[32] Azt, hogy az alperes a csődeljárás kezdeményezése és a csődegyezség megkötése körében saját magánvagyona javára tevékenykedett, és ezzel a kollégiumi vélemény szerinti felelősség-áttörés esete fennáll, azzal kívánta alátámasztani, hogy az adós meghatározó befolyással rendelkező, tényleges tulajdonosa az alperes volt, aki egyszemélyes döntéshozóként a vezető tisztségviselői jogok de jure gyakorlása mellett a tulajdonosi jogokat de facto gyakorolta. Ő volt az a természetes személy, akinek a javára és érdekében az adós végső soron működött, így az adós által elért nyereségre is maga az alperes tarthatott igényt. Ezért a büntetőeljárás eredményétől függetlenül is megállapítható, hogy az alperes szándéka az elzálogosított követelések elterelésével és a csődegyezség visszaélésszerű megkötésével arra irányult, hogy az adós fizetési kötelezettségeinek túlnyomó részétől mentesített vagyonából tényleges tulajdonosként maga gazdagodjék.
[33] Az alperes esetleges büntetőjogi felelősségével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy amennyiben a büntetőeljárás bűncselekmény elkövetésének jogerős megállapításával zárul, akkor alkalmazhatóak a BH2004. 408. számon közzétett esetei döntésben foglaltak, vagyis az alperes magatartása nem minősülhet az ügyvezető ügykörébe eső tevékenységnek, mert a bűncselekményt megvalósító magatartás nem tudható be az ügyvezető által képviselt jogi személynek, hanem az ügyvezető személyes felelősségét alapozza meg.
[34] Hivatkozott arra is, hogy az alperes ellen emelt vádban megjelölt bűncselekménynek - a Btk. 405. § (1) bekezdése szerinti tartozás fedezete elvonásának - nélkülözhetetlen tényállási eleme a materiális eredmény bekövetkezése, amely a polgári jogi fogalmak szerint elmaradt vagyoni előnynek, azaz kárnak minősül, így a tartozás fedezetének elvonása szükségszerűen feltételezi a károkozást. A büntető eljárásban hozott esetleges marasztaló ítélet bizonyítékokat szolgáltathatna a polgári bíróság számára a jogi személy elkülönült felelősségének áttöréséhez és a vezető tisztségviselő személyes kártérítési felelősségének megállapításához. A másodfokú bíróság ezért megsértette az rPp. 4. § (2) bekezdésében foglaltakat, amikor nem ismerte fel, hogy a büntetőeljárásban hozandó ítélet az alperes kártérítési felelősségével alapvetően összefügg, és nem rendelte el a per tárgyalásának felfüggesztését az alperessel szembeni büntetőeljárás jogerős befejezéséig.
[35] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[36] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt nem találta jogszabálysértőnek.[37] A felperes felülvizsgálati kérelmében egyrészt azt állította, hogy az alperest kontraktuális kártérítési felelősség terheli. Állította a jogerős ítélet e tekintetben sérti az rPtk. 318.§ (1) bekezdésében, 339. § (1) bekezdésében, illetve a Gt. 30. § (1) bekezdésében írtakat.
[38] Az alperes kontraktuális kártérítési felelősségének megállapítására irányuló, másodlagos kereseti kérelmével kapcsolatban a Kúria maradéktalanul egyetértett a másodfokú bíróság e körben kifejtett álláspontjával. A hitelszerződés az adós és a felperes között jött létre, az alperes nem vált a hitelszerződés alanyává, azt az alperes mint az adós tulajdonosa (részvényese) egy, a szerződés 9.4. pontjában és záradékában foglalt mellékkötelezettség miatt írta alá e minőségében is. Az ezen rendelkezésekben foglaltak figyelembevételével - az alábbiakban kifejtettek szerint - nem lehet jogszerűen arra a következtetésre jutni, hogy az alperes mint részvényes a szerződéses kötelezettségeit megsértette volna és emiatt kártérítési felelőssége fennállna.
[39] A hitelszerződés 9.4. pontjában az adós tulajdonosai arra vállaltak kötelezettséget, hogy az adós fizetési kötelezettségeinek végleges teljesítéséig "nem hoznak olyan döntést, amely alapján a Hitelszerződések vagy a Biztosítéki szerződések, illetve a Finanszírozási Dokumentumok bármelyikében foglalt rendelkezés megsértésre kerül, vagy Felmondási Esemény következik be", és a felperes "előzetes hozzájárulása nélkül egyikük sem kérelmez, indítványoz, támogat vagy szavaz meg bármely olyan határozatot, vagy tesz bármely olyan lépést, amely az Adós fizetésképtelenségéhez, csődeljárásához, felszámolásához vagy végelszámolásához vagy a hitelezők javára történő engedményezéshez, illetve bármely hasonló eljáráshoz vezethet". Az e pontban foglaltak megsértésének - ahogy arra a másodfokú bíróság helyesen rámutatott - csak a csődeljárás kezdeményezésére vonatkozó javaslat támogatása lenne tekinthető, mivel - a Cstv. 8. § (1) bekezdése szerint a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásához az adós gazdálkodó szervezet alapítói (tagsági) jogait gyakorló legfőbb szerv előzetes egyetértése szükséges. Azonban a felperes nem ezt jelölte meg az alperes károkozó magatartásaként a kontraktuális felelősség körében. A felperes a felülvizsgálati kérelmében is kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a csődeljárás kezdeményezésének kérdése az alperes deliktuális kártérítési felelőssége körébe tartozó kérdés, mivel állítása szerint a csődeljárást az alperes eszközként kívánta felhasználni arra, hogy a tényleges tulajdonosi státuszán keresztül saját magánvagyonát gyarapítsa. Azok az alperesi magatartások, amelyekre a felperes az alperes kontraktuális kártérítési felelőssége körében mint károkozó magatartásokra hivatkozik (O.-számlák megnyitása és a bérlők felhívása az O.-számlákra való befizetésre) a hitelszerződés 9.4. pontjában foglaltak megszegésének nem tekinthetők, hiszen az alperes a számlák megnyitása és a bérlők felhívása körében nem mint tulajdonos (részvényes), hanem mint az adós vezető tisztségviselője járt el, e magatartások tulajdonosi döntéshozatalt nem igényeltek.
[40] A hitelszerződés záradékába foglalt nyilatkozatukkal az adós tulajdonosai kötelezettséget vállaltak arra, hogy biztosítják azt, miszerint az adós a hitelszerződésben és az egyéb Finanszírozási Dokumentumokban meghatározott kötelezettségeit teljesíthesse, továbbá elismerték a felperes szerződésből eredő jogait, a szerződés reájuk vonatkozó rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek fogadták el, és kötelezettséget vállaltak azok teljesítésére. A záradékban foglalt kötelezettségvállalás annyiban tágabb a szerződés 9.4. pontjában foglalt kötelezettségvállalásnál, hogy nem csak tulajdonosi döntéshozatalt igénylő magatartásokra vonatkozik, hanem általában minden olyan magatartásra, amely az adós szerződéses kötelezettségeinek teljesítését biztosítja. A felperesi álláspont szerint az alperes károkozó magatartása mulasztásban megnyilvánuló, passzív magatartásként jellemezhető, mert bár kötelezettsége és lehetősége is lett volna a károkozás elkerüléséhez szükséges lépéseket megtenni, azokat elmulasztotta. Ezen álláspont a Gt. 22. § (4) és (6) bekezdésében foglaltakra figyelemmel nem helytálló, mert a gazdasági társaság vezető tisztségviselője a társaság tagjai (részvényesei) által nem utasítható, a társaság legfőbb szerve csak abban az esetben és körben vonhatja el a vezető tisztségviselőknek a társaság ügyvezetése körébe tartozó hatáskörét, amennyiben ezt e törvény vagy a társasági szerződés lehetővé teszi. Az O.-számlák megnyitása és a bérlők felhívása az e számlákra való befizetésre kétségtelenül a vezető tisztségviselőnek az ügyvezetés körébe tartozó tevékenysége, e hatáskört a tulajdonosok, illetve a legfőbb szerv csak az alapszabály módosításával vonhatták volna el. Ilyen tartalmú aktív magatartásra az alperes mint részvényes kötelezettséget nem vállalt, de ha az alapszabály módosításárára sor került volna, az sem akadályozhatta volna meg az alperest mint vezető tisztségviselőt a sérelmezett magatartások megvalósításában figyelemmel a Gt. 29. § (1) bekezdésében írtakra. A vezető tisztségviselő képviseleti jogának korlátozására ugyanis harmadik személyek irányában hatálytalan. Az alperes tehát tulajdonosként nem vállalhatott végrehajtható módon olyan kötelezettséget, amely a vezető tisztségviselők utasítására, illetve hatásköre elvonására irányul.
[41] Mindebből az következik, hogy az elzálogosított bérletidíj-követelések "elterelése" érdekében tanúsított alperesi magatartásokat (számlanyitások, bérlők felhívása) az alperes mint vezető tisztségviselő tanúsította. Ezért nincs lehetőség az alperes mint tulajdonos, később mint áttételesen tulajdonos kontraktuális kártérítési felelősségének megállapítására.
[42] A felperes elsődleges keresetében azt állította, hogy az alperest deliktuális kártérítési felelősség terheli, mivel mint az adós vezető tisztségviselője részvényesi érdekére tekintettel okozta a kárt a felperesnek. A felperes az alperes károkozó magatartásaként arra hivatkozott, hogy az alperes a per tárgyát képező hitelszerződés rendelkezésének megsértésével elvonta a felperes fedezetét azzal, hogy az O.-nél számlákat nyitott, a bérlőket felhívta az O. számláira történő teljesítésre, látszatpert indított azzal a céllal, hogy a csődeljárásban a felperes követelése vitatottá váljon, ezzel lehetővé tette, hogy a felperes követelését megkerülve joggal való visszaélést megvalósítva csődegyezségét köthessen. Ezeket a magatartásokat - a korábban kifejtettek szerint is - mint vezető tisztségviselő követte el, mint részvényes (áttételesen részvényes) a terhére rótt cselekményeket nem valósíthatta meg, mint részvényes a társaság képviseletében jogszerűen nem járhatott volna el és nem is ebben a minőségben járt el, hanem mint a társaság törvényes képviselője. Az sem állapítható meg, hogy vezető tisztségviselői jogkörén kívül, vagy azt túllépve tevékenykedett volna.
[43] A Kúria - a perben eljárt bíróságok egyező álláspontjának megfelelően - rögzíti, hogy a felperes által az alperes terhére rótt magatartások egyike sem okozott a társaságnál (adósnál) vagyonvesztést és az sem állapítható meg, hogy az alperes mint vezető tisztségviselő magánvagyona vagy érdekkörébe tartozó vállalkozása, hozzátartozója vagyona (a továbbiakban: magánvagyon) nőtt volna. E körben a Kúria az alábbiakra utal:
[44] A csődeljárás kezdeményezése, illetve a csődegyezség megkötése ugyan visszaélésszerű volt, de a bíróság által jóvá nem hagyott csődegyezség az adós vagyonának és nem az alperes magánvagyonának a fizetési kötelezettségek alóli mentesítésére irányult. Az egyéb alperesi magatartások tekintetében a Kúria egyetértett a jogerős ítéletben kifejtettekkel, miszerint nem nyert bizonyítást, hogy az alperes saját vagyonának gyarapítása, vagy őt személyesen terhelő kötelezettségektől való szabadulás céljából nyitott volna bankszámlákat az adós részére vagy hívta volna fel az adós bérlőit az O. Banknál vezetett számlákra történő teljesítésére. A felperes nem állította és nem is merült fel adat arra nézve, hogy ezen számlákról az alperes saját részére teljesített volna átutalásokat vagy bármilyen módon a számlák egyenlegét a saját vagyona javára csökkentette volna. Ezzel szemben tényként állapítható meg, hogy az alperes az adós 2012. június 16-án nyitott forint bankszámlájáról még a csődeljárás megindulása előtt, 2013. szeptember 24-én 26.600.000 forintot átutalt a felperesnél vezetett számlájára, illetve a felszámolás elrendelését követően a felszámoló részére az O.-nél vezetett számlák egyenlegét átadta.
[45] Nem vitásan a társaság működése a részvények értékére főszabályként kihat, kihathat. Ugyanakkor a jogi személyek önálló jogalanyiságából következik, hogy a jogi személy vagyona elkülönül a tagok (részvényesek) vagyonától. Az, hogy a jogi személy vagyonának gyarapodása vagy csökkenése tükröződik a tagok (részvényesek) részesedésének értékében, nem jelenti azt, hogy a jogi személy vagyonának gyarapodásával vagy csökkenésével egyúttal minden esetben a tagok (részvényesek) magánvagyona gyarapodik vagy csökken, illetve az véglegesen bekövetkezik. A Kúria Gfv.VII.30102/2015. sz. ítéletében rámutatott, a társaságnak okozott kár, amellyel a társasági részesedés értéke csökken, csak formálisan (áttételesen) valósítja meg a tag (részvényes) vagyonában bekövetkezett vagyoncsökkenést. Ez irányadó a társasági részesedés növekedése esetén is, az csak áttételesen és meghatározott feltételek fennállása esetén eredményezi a tag magánvagyonának növekedését (pl. az adós felszámolás alá kerülése esetén kivételes tényállások kivételével nem) ezért a társaság (adós) vagyonának gyarapodására (vagyoncsökkenésének megakadályozására) irányuló vezető tisztségviselői magatartás, még ha e személy részvényes (áttételesen tulajdonos) is nem tekinthető saját magánvagyona javára kifejtett tevékenységnek.
[46] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel abban a kérdésben kellett a Kúriának állást foglalnia, hogy a felperes az adós felszámolási eljárásának folyamatban léte alatt az adós vezető tisztségviselőjével szemben a Gt. 30. § (1) bekezdésében, illetve az rPtk. 339. § (1) bekezdésében írtakra hivatkozással kártérítési igényt jogszerűen érvényesíthet-e.
[47] A perben releváns időszakban hatályos Gt.-nek a vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó szabályai a Gt. 30. §-ában nyertek rögzítést. A (2) bekezdés szabályozta a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének a társaság irányában fennálló felelősségét kimondva, hogy ezen tevékenységét a társaság érdekében köteles ellátni. A (3) bekezdés pedig rögzítette, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján (szem előtt tartásával) kötetes eljárni és külön jogszabály, az adott tényállás mellett a Cstv. szabályozta a vezető tisztségviselő hitelezők érdekeit sértő magatartásának felelősségi jogkövetkezményét.
[48] A Kúria leszögezi, hogy a Gt. 30. § (1) bekezdésére a felperes alappal nem hivatkozhat, hiszen az éppen azt rögzíti, hogy a vezető tisztségviselővel szemben nem lehet közvetlenül igényt érvényesíteni, hanem csak a társasággal szemben.
[49] Az adott tényállás mellett egyértelmű, hogy a felperes nem kívánt a Cstv. 33/A. §-a szerint igényt érvényesíteni, de ezt több feltétel hiányában nem is tehette volna, például azért, mert az alperes terhére rótt magatartásokkal a korábban kifejtettek szerint az adós vagyona nem csökkent.
[50] Az eldöntendő jogkérdés tehát az volt, hogy az rPtk. 339. § (1) bekezdése alapján a hitelező igény érvényesítésére jogosult-e a vezető tisztségviselővel szemben, ha az adós vagyona erre nem nyújt fedezetet. A perben hivatkozott BH, az EBD 2014.G.3 sz. elvi döntés, a kollégiumi vélemény azt támasztja alá, hogy a vezető tisztségviselő közvetlen személyes felelőssége fennállhat, de csak olyan többlettényállási elemek megvalósulása esetén, amelyeknél megállapítható, hogy magatartásának célja, eredménye a saját magánvagyona gyarapítása. A perbeli esetben a [44] pontban kifejtetteknek megfelelően nem állapítható meg sem az adós vagyonának csökkenése, sem az alperes vezető tisztségviselő magánvagyonának gyarapítására irányuló vagy azt eredményező magatartás. A Kúria maradéktalanul egyetértett az eljárt bíróságokkal abban, hogy az alperes célja a terhére rótt magatartásokkal az adós társaság továbbműködésének biztosítása volt, szerződésszegést (illetve esetleg akár a felperesi álláspont szerint bűncselekményt) megvalósító eszközökkel.
[51] A hivatkozott joggyakorlatból is következően, ha esetleg megállapítást nyerne az alperes büntetőjogi felelőssége a Btk. 405. §-a alapján az sem eredményezné - a később kifejtettekre is tekintettel - az alperes mint az adós vezető tisztségviselője kártérítési felelősségét. A perben eljárt bíróságok helytállóan utaltak arra, hogy az rPtk. a bűncselekménnyel okozott kárért való felelősség tényállását nem ismeri, ilyen különös deliktuális felelősségi alakzatot nem szabályoz. Ezért a vezető tisztségviselő (részvényes) perbeli magatartásának polgári jogi jogkövetkezményeire nem hat ki, ha a vezető tisztségviselőt akár a károkozást is szükségszerűen magában foglaló bűncselekmény elkövetésében marasztalnák. A Kúria tehát teljes mértékben egyetértett a jogerős ítéletben kifejtettekkel, miszerint az adott tényállás mellett az alperes deliktuális kártérítési felelőssége nem áll fenn.
[52] A másodlagos felülvizsgálati kérelem tekintetében a Kúria egyetértett a perben eljárt bíróságok azon egyező álláspontjával, miszerint az eljárás felfüggesztésének nem állnak fenn a törvényes feltételei. Az rPp. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 4. § (2) bekezdése kizárólag azt jelenti, hogyha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményeiről polgári perben kell határozni, a polgári peres bíróság nem állapíthatja meg, hogy a jogerősen elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. Ebből következően a polgári bíróság nem juthat olyan következtetésre, hogy az elítélt a bűncselekményt nem követte el. Ugyanakkor bűnössége megállapításából sem következne az adott tényállás mellett az alperes mint vezető tisztségviselő felelősségének fennállta. Mindezekre tekintettel szükségtelen volt annak vizsgálata, hogy a hivatkozott BH-ban közzétett jogeset szerinti bűncselekmény és az alperes ellen folyó büntető eljárás szerinti bűncselekmény törvényi tényállása mennyiben tér el egymástól. Egyébként a másodfokú bíróság is erre a megállapításra jutott.
[53] A határozatban kifejtettekből ugyanakkor nem következik, hogy más tényállás és más tartalmú felülvizsgálati kérelem mellett a Kúria nem tekintené megfontolandónak annak vizsgálatát, hogy az [50] pontban hivatkozott joggyakorlattól való eltérés nem lehet-e indokolt. Helytálló-e, hogy a vezető tisztségviselők felelősségének zárt szabályozása mellett (Gt. 30. §, Cstv. 33/A. §, Ctv. 118/B. §) az rPtk. 339. §-a alapján is meghatározott feltételek fennállása esetén a hitelező a vezető tisztségviselővel szemben igényt érvényesíthessen.
[54] A kifejtettek alapján a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat tehát a jogerős ítélet nem sérti, ezért azt a Kúria az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[55] A Kúria az rPp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségeinek a megfizetésére, amely ügyvédi munkadíjból áll. A Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (1), (2), (5) bekezdései értelmében a pertárgyérték alapján megállapítható ügyvédi munkadíj összegét az IM. rendelet 3.§ (6) bekezdése alapján mérsékelte, mert megítélése szerint a mérlegeléssel megállapított 2.000.000 forint összegű ügyvédi munkadíj áll arányban a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel.[56] Az ítélet elleni felülvizsgálatot az rPp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
[57] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2019. április 16.
Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Bajnok István sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.058/2019.)