adozona.hu
EH 2010.2178
EH 2010.2178
A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye a társadalombiztosítási jogviszonyokban is irányadó alapvető jogelv. A foglalkoztatót táppénzt pótló kártérítés megfizetésére kötelező jogerős bírósági ítélet birtokában felvett táppénz jogalap nélkül kifizetett ellátásnak minősül akkor is, ha az ítéletet nem hajtották végre [Ebtv. 47. § (2) bekezdés b) pont, 66. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 2008. július 7. napján kelt határozatában a felperest a részére 2007. február 2-tól február 28-ig terjedő időre kifizetett 505 325 forint táppénz visszafizetésére kötelezte a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 66. § (1) és (2) bekezdése alapján. A határozat indokolása szerint a táppénz kiutalására a munkaügyi bíróság 10. számú részítélete alapján került sor; a munkaügyi bíróság 26. számú ítéletében a fenti időszakra t...
EH 2010.2178 A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye a társadalombiztosítási jogviszonyokban is irányadó alapvető jogelv. A foglalkoztatót táppénzt pótló kártérítés megfizetésére kötelező jogerős bírósági ítélet birtokában felvett táppénz jogalap nélkül kifizetett ellátásnak minősül akkor is, ha az ítéletet nem hajtották végre [Ebtv. 47. § (2) bekezdés b) pont, 66. § (2) bekezdés].
Az alperes a 2008. július 7. napján kelt határozatában a felperest a részére 2007. február 2-tól február 28-ig terjedő időre kifizetett 505 325 forint táppénz visszafizetésére kötelezte a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 66. § (1) és (2) bekezdése alapján. A határozat indokolása szerint a táppénz kiutalására a munkaügyi bíróság 10. számú részítélete alapján került sor; a munkaügyi bíróság 26. számú ítéletében a fenti időszakra táppénzt pótló kártérítést ítélt meg a felperesnek, ezért ugyanezen időszakra az alperestől táppénzellátás nem illette meg.E határozatot a másodfokon eljárt Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2009. január 16-án kelt, az Ebtv. 47. § (2) bekezdés a) és b) pontján, valamint 66. § (1) és (2) bekezdésén alapuló határozatával helybenhagyta. A másodfokú szerv határozatában rögzítette, hogy a táppénzigény elbírálására irányuló eljárását a felperes és a foglalkoztató között folyamatban volt munkaügyi perre tekintettel felfüggesztette, ezt követően a táppénz kifizetésére a végelszámolás alatt álló foglalkoztató adatszolgáltatása alapján került sor, amely mint társadalombiztosítási kifizetőhely 2007. április 30-án megszűnt. A 2008. február 11-én kelt ítéletben a munkaügyi bíróság a felperes 2007. június 8-án kiterjesztett keresete alapján az elsőfokú határozatban megjelölt időre és 2007. március 7-re táppénzt pótló kártérítést ítélt meg, ezért a felperes az ellátásra utólag jogosulatlanná vált. A 2008. március 25-én folyósított ellátás felvétele a felperesnek felróható, mert azt annak ellenére vette fel, hogy a munkaügyi bíróság a táppénzt pótló kártérítést részére megítélte, így a kifizetett összeg az Ebtv. 66. § (1) bekezdésében meghatározott harminc napon túl visszakövetelhető.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi perben hozott 26. számú ítélet 2008. március 21-én jogerőre emelkedett, a felperes azonban erről, valamint az ítélet végrehajthatóságáról csak később, a bíróság 2008. március 31-én kelt értesítésének kézhezvételekor szerzett tudomást.
A munkaügyi bíróság kifejtette, hogy az Ebtv. 47. § (2) bekezdésében meghatározott kizáró feltételek sem az alperesi határozatok meghozatala, sem az ellátás felvételének napján nem álltak fenn, hiszen a felperes a megítélt kártérítést nem kapta meg, a jogerős ítéletet volt munkáltatója - a folyamatban lévő felszámolási eljárásra is tekintettel - nem hajtotta végre. A felperes az ellátásra az Ebtv. 47. § (2) bekezdés b) pontja alapján akkor válik jogosulatlanná, ha a táppénzt pótló kártérítést kézhez kapja.
A munkaügyi bíróság szerint az ellátás a felperes felróható magatartása hiányában abban az esetben sem lenne visszakövetelhető, ha a jogalap hiányára vonatkozó alperesi jogértelmezést a bíróság elfogadná, mivel a táppénz kifizetése napján a felperes még nem szerzett tudomást az ítélet jogerőre emelkedéséről.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte az Ebtv. 47. § (2) bekezdése, 66. § (2) bekezdése és a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva.
Az alperes szerint a munkaügyi bíróság téves jogértelmezés eredményeként, továbbá iratellenesen, a logika szabályait megsértve okszerűtlenül jutott az ítéletben foglalt következtetésekre: figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a felperes a munkaügyi perben hozott ítélet tartalmáról annak 2008. február 11-én történt kihirdetésekor tudomással kellett hogy bírjon, még akkor is, ha a jogerőre emelkedésről szóló értesítést később kapta meg.
Téves az az ítéleti álláspont is, amely szerint a felperes jogosultságát befolyásolná, hogy a volt foglalkoztató még nem fizette ki a megítélt kártérítést. A felperesnek lehetősége volt az ítélet végrehajtását kérni, a foglalkoztatói mulasztás, a jogerős ítélet végrehajtásának elmaradása nem lehet jogalapja a táppénz "ismételt" felvételének.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartását kérte annak megalapozottságára hivatkozva. Álláspontja szerint az ellátásra való jogosultságát alátámasztja, hogy a foglalkoztatót kártérítés kifizetésére kötelező ítélet az ellátás átutalásakor még nem emelkedett jogerőre, illetve hogy a kártérítés kifizetésére nem került sor.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Legfelsőbb Bíróságnak elsőként arról kellett döntenie, minősíthető-e jogalap nélkülinek a társadalombiztosítás rendszerében nyújtott pénzbeli ellátás, ha az igénylő részére történő kifizetésekor jogerős bírósági ítélet rendelkezett az ellátást pótló kártérítés más személy (a foglalkoztató) általi megfizetésről.
A Legfelsőbb Bíróság az Ebtv. 47. § (2) bekezdés b) pontja értelmezése körében nem osztotta a munkaügyi bíróság ítéletében kifejtett álláspontját, és azon következtetését, miszerint az alperes által átutalt táppénz azért nem minősül jogalap nélkülinek, mert a volt foglalkoztató a megítélt összeget még nem fizette ki részére.
A peradatok szerint a felperes 2006. október 16-án indított munkaügyi pert az őt foglalkoztató kft. ellen munkabér, költségtérítés és egyéb juttatások megfizetése iránt. Miután a 2007. évben bekövetkezett keresőképtelensége idejére járó ellátás folyósításáról a társadalombiztosítási kifizetőhely foglalkoztató nem intézkedett, a felperes 2007. június 8-án keresetét kiterjesztette, a foglalkoztatót a 2007. január 12-től február 18-ig terjedő keresőképtelenség idejére betegszabadság és táppénzt pótló kártérítés megfizetésére is.
A felperes a táppénz kifizetésének elmaradása miatt az alperes eljárását is kezdeményezte, aki a folyamatban lévő munkaügyi perre tekintettel eljárását felfüggesztette.
A munkaügyi bíróság a táppénzt pótló kártérítés iránti kereseti kérelemről részítéletének rendelkező részében nem döntött (munkabérben és más jogcímeken marasztalta a munkáltatót); a 2007. február hónapra járó (valamint a felperes által később, egy más időszakra igényelt) táppénzt pótló kártérítés megfizetéséről a 2008. február 11-én kihirdetett és 2008. március 21-én jogerőre emelkedett ítéletben rendelkezett, azzal az indokkal, hogy a táppénz kifizetése a munkáltató mulasztása miatt maradt el. Az alperes az ítélet meghozataláról és annak jogerőre emelkedéséről az ellátás ezt követő, 2008. március 25-én történt átutalására tett intézkedésekor nem bírt tudomással, arról a felperes által postai úton megküldött, az alpereshez 2008. április 25-én érkezett ítéletből értesült.
Az Ebtv. 47. § (2) bekezdés b) pontja szerint nem jár táppénz a keresőképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a teljes keresetét megkapja, illetve, ha a keresetét részben kapja meg, a részben megkapott kereset után.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint e szabály nem értelmezhető megszorítóan, vagyis akként, hogy az ellátásra való jogosultságot kizárólag valamely munkavégzésért, más számára ellenérték fejében végzett munkatevékenység kifejtéséért járó, ténylegesen kifizetett kereset vagy keresetrész zárná ki. A Legfelsőbb Bíróság hivatkozik a KGD 2008. 54. számú eseti döntésre, amelyben - az Ebtv. 47. § (2) bekezdés b) pontja kiterjesztő értelmezésével - megállapította, hogy munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén kikötött hallgatási díjnak bérpótló funkciója lehet, az erre az időszakra felvett táppénzt jogalap nélkül kifizetett ellátásnak minősítette.
A társadalombiztosítási jogviszony alapján járó táppénzellátás a megélhetést biztosító kereset, a járulékalapot képező jövedelmek részbeni pótlására szolgál a biztosított keresőképtelenségének idejére. A foglalkoztató mulasztása miatt ki nem fizetett táppénzellátás helyébe lépő kártérítés funkciója azonos, a kártérítési igény megalapozottságának pedig elengedhetetlen feltétele, hogy a táppénzre való jogosultság Ebtv.-ben előírt feltételei is teljesüljenek.
A munkáltató mulasztása miatt ki nem fizetett táppénzellátás helyébe lépő kártérítés, amelynek a megfizetésére jogerős bírósági ítélet kötelezte a felperes volt munkáltatóját, s amelynek alapján a felperes jogosulttá vált a kereset részbeni pótlására szolgáló ellátással azonos összegű kártérítés állami úton történő kikényszerítésére, kizárja a táppénzre való jogosultságot. Ellenkező értelmezés esetében a jogosult az őt eredetileg társadalombiztosítási jogviszony alapján megillető ellátáshoz kétféle jogcímen, kétszeres összegben juthatna hozzá, amely nyilvánvalóan ellentétes lenne az Ebtv. fenti rendelkezéséből levezethető azon céllal, hogy a biztosított a keresőképtelenség keresettel és az annak pótlására szolgáló juttatásokkal fedezett idejére egyidejűleg társadalombiztosítási ellátásban ne részesüljön.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja kialakítása során figyelemmel volt arra is, hogy a volt foglalkoztató kártérítés megfizetésére való kötelezésére a felperesnek az őt megillető jogosultság érvényesítésével kapcsolatos rendelkezési joga gyakorlása, azon választása következtében került sor, hogy az ellátást nemcsak a társadalombiztosítási szerv által lefolytatott közigazgatási, hanem - azzal párhuzamosan - más jogalapon (kártérítés) és személy (munkáltató) ellen indított munkaügyi perben is érvényesítette.
A munkaügyi perben hozott jogerős ítélet meghozatala után a felperes rendelkezési joga már nem terjedhetett ki követelése jogcímének szabad megválasztására, és arra, hogy a követelést teljesítő jogalany személyéről - a fizetőképesség és hajlandóság függvényében, vagy bármely más szempont alapján - saját maga döntsön. A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye a társadalombiztosítási jogviszonyból származó jogok gyakorlása során is irányadó alapvető jogelv.
A Legfelsőbb Bíróság szerint ezt az alapelvet is sértené, illetéktelen előny szerzésének, ezáltal a joggal való visszaélésnek a lehetőségét nyitná meg, ha a felperes az egyidejű, két "irányban" történő jogérvényesítés eredményeként az Ebtv. 43. §-a által egyszeresen biztosított társadalombiztosítási ellátásnak megfelelő összeg kifizetésére - akár csak potenciálisan - két jogalanytól, kétféle jogcímen igényt tarthatna.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság álláspontját a felróhatóság hiányára vonatkozó fejtegetések tekintetében sem. Az a körülmény, hogy a felperes az ítélet jogerőre emelkedéséről csak április első napjaiban értesült, a felróhatóság értékelése szempontjából nem bír relevanciával. E körben annak a ténynek van jelentősége, hogy a felperes az ellátás átutalásakor tudomással bírt arról, hogy a munkaügyi bíróság 2008. február 11-én kihirdetett és - az ítélet 2008. március 21-i jogerőre emelkedésének időpontjából kikövetkeztethetően - a feleknek írásban is kézbesített ítéletével azonos időszakra kártérítést ítélt meg.
A felperes, a peres eljárás során tett nyilatkozataiból kitűnően tisztában volt azzal, hogy a keresőképtelenség időtartamára járó táppénz összegének kétszeresére senki nem tarthat igényt. Az ellátás alperes általi kifizetésekor, a táppénzt pótló kártérítés követelésére alapot adó bírósági ítélet birtokában - kellő körültekintés mellett, jogban való jártasság hiányában is - alappal kellett felmerülnie a felperesben annak a kérdésnek, hogy jogos követeléséért a volt foglalkoztató vagy az alperes köteles-e helytállni. A felperesnek e tárgyban az ellátás kiutalásakor (de az ítélet jogerőre emelkedéséről szóló értesítésnek a kiutalástól számított harminc napon belül megtörtént átvételekor is) módjában állt az alperesnél tudakozódni, ennek hiányában a jogalap nélkül kifizetett táppénzellátás felvétele felróhatónak minősül.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján a jogerős ítéletet az Ebtv. 46. § (2) bekezdés b) pontja és 66. § (2) bekezdése megsértése miatt, mellőzve a felülvizsgálati kérelemben felhozott további kifogások vizsgálatát, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.322/2010.)