adozona.hu
EH 2010.2177
EH 2010.2177
Jogosulatlanul felvett táppénz visszakövetelésének feltétele, mikor tanúsít felróható magatartást a táppénzellátás igénybevételét követően nyugellátásban részesülő biztosított [1997. évi LXXXIII. tv. 47. § (2) bek., 66. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
H. E.-nét a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár határozatával 433 260 forint táppénz, 109 690 forint kamat, összesen 542 950 forint visszafizetésére kötelezte a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 66. § (1) és (2) bekezdése alapján, utalva a 47. § (2) bekezdés e) pontjában írt rendelkezésre is, miszerint a saját jogon megállapított nyugellátás folyósításának időtartama alatt táppénzre a biztosított nem jogosult és megállapítható, hogy a kötelezett ...
EH 2010.2177 Jogosulatlanul felvett táppénz visszakövetelésének feltétele, mikor tanúsít felróható magatartást a táppénzellátás igénybevételét követően nyugellátásban részesülő biztosított [1997. évi LXXXIII. tv. 47. § (2) bek., 66. § (1) és (2) bek.].
H. E.-nét a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár határozatával 433 260 forint táppénz, 109 690 forint kamat, összesen 542 950 forint visszafizetésére kötelezte a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 66. § (1) és (2) bekezdése alapján, utalva a 47. § (2) bekezdés e) pontjában írt rendelkezésre is, miszerint a saját jogon megállapított nyugellátás folyósításának időtartama alatt táppénzre a biztosított nem jogosult és megállapítható, hogy a kötelezett biztosított 2006. augusztus 8-tól 2006. november 10-ig táppénz ellátásban, 2006. augusztus 31-jétől 2006. november 10-ig pedig ezzel párhuzamosan öregségi nyugellátásban is részesült.A biztosított kötelezett fellebbezése folytán eljárt Országos Egészségbiztosítási Pénztár határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta lényegében helyes indokaira utalással, annak kiemelése mellett, hogy a kötelezett vagy tudta, hogy az ellátás nem illette meg, ennek ellenére a táppénzt felvette, vagy nem tudta, de ezt a körülményekből tudnia kellett volna és azt kellő körültekintés nélkül vette fel.
A határozatokat H. E.-né keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt és azok hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy az adatszolgáltatás terén mindent megtett annak érdekében, hogy a nyugellátását jogszerű időben kapja, annak kezdő napját az igénylési lapon - amelyet 2006. november 26-án nyújtott be - 2006. november 11. napjában határozta meg éppen a táppénzes időszakra tekintettel, azonban azt a nyugdíjbiztosítási igazgatóság ügyintézője javította át telefonbeszélgetésüket követően, jóllehet a táppénzes időszakról az ügyintézőt telefonon tájékoztatta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartva határozata ténybeli és jogi indokait.
A munkaügyi bíróság ítéletével az első- és a másodfokú határozatokat hatályon kívül helyezte, egyben az alperest perköltség fizetésére kötelezte.
Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság idézte az Ebtv. 66. § (1) és (2) bekezdésében, valamint az Ebtv. 47. § (2) bekezdés e) pontjában írt rendelkezéseket. Az általa lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította, hogy a felperes olyan igénybejelentő lapot kapott és azt töltötte ki, amelyen a táppénzt illetően kérdés nem volt, eredetileg a nyugellátást 2006. november 11-i időponttól kérte, annak kezdő időpontját a nyugdíjbiztosítási ügyintéző javította át. A felperes munkáltatója által leadott és kitöltött NYENYI lapnak a IV. pontja - amely a táppénzes időre vonatkozott - nem volt kitöltve, tehát ellentmondó adatok álltak rendelkezésre, ehhez képest a nyugdíjbiztosítási igazgatóság 2006. augusztus 31. napjában állapította meg visszamenőleg a nyugdíjfolyósítás kezdő napját a 2006. december 22-én kelt határozatával. A felperest tehát nem terheli felelősség a kettős folyósítást illetően, mert felróható magatartást nem tanúsított.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a Pp. 270. § (2) bekezdésére, jogszabálysértésre hivatkozva. Felülvizsgálati kérelme indokaként arra hivatkozott, hogy a felperes nem a nyugdíjbiztosítási igazgatósággal áll perben és nem az általa hozott határozat hatályon kívül helyezését kérte a munkaügyi bíróságtól, hanem az alperessel. Az ítélet ugyanakkor a Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság ügyintézőjének tanúvallomásán alapul, miszerint a nyugdíjjogosultság megállapítása iránti igény elbírálása során a felmerült ellentmondást nem oldották fel. Utalt e körben a nyugdíjbiztosítási igazgatóság munkavállalójának tanúvallomásában foglaltakra. Az alperes szerint a perben irreleváns, hogy a felperes miként járt el a nyugdíjbiztosítási igazgatóság előtt igényének érvényesítése során. A két különböző költségvetési szervnél nincs kötelező információcsere, csak adatot kötelesek szolgáltatni egymásnak konkrét ügyekben küldött megkeresésekre. A felperes munkáltatójánál ügyvezető igazgatóként dolgozott, tehát ismernie kellett a jogszabályi előírásokat és tudatában volt annak a ténynek is, hogy nem jogosult két ellátásra. Ezt támasztja alá az is, hogy eredetileg 2006. november 11. napjától kérte a nyugellátás megállapítását. Amikor felhívták a figyelmét arra, hogy jogosultsága már 2006. augusztus 31. napjától fennáll és esetlegesen azt az információt kapta a perben tanúként meghallgatott ügyintézőtől, hogy "az nem számít", ha táppénzben van, meg kellett volna keresnie alperest is, mielőtt hozzájárult volna a dátum módosításához. Az ellátás jogalap nélküli felvétele körében tehát felróható magatartást tanúsított akkor, amikor kellő körültekintés nélkül vette fel az ellátást. A felperes tudta, hogy nem jogosult két ellátásra, ennek ellenére mindkét társadalombiztosítási szervtől felvette a két különböző jogcímen folyósított juttatásokat.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem elbírálása során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perben eljárt munkaügyi bíróság az eljárása és érdemi határozata meghozatala során követett-e el törvénysértést. Ennek körében vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás anyagát, a bizonyítás módját, a megállapított tényállás helyességét és az azon alapuló döntés jogszabályoknak való megfelelőségét. Ennek során a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a munkaügyi bíróság által megállapított tényállás és érdemi döntés helytálló.
A munkaügyi bíróság döntése meghozatalakor az Ebtv. 66. § (2) bekezdésében írt azon visszafizetési kötelezettséget előíró törvényi feltételt vizsgálta, hogy a táppénzfolyósítás idejére megállapított és folyósított nyugellátás miatt a felperes felróható magatartást tanúsított-e a táppénz felvételét illetően.
Helyesen jutott arra a megállapításra a munkaügyi bíróság, hogy a felperes felróható magatartása a táppénz felvételét illetően nem állapítható meg. Kétségtelen, hogy együtt a két ellátás nem jár, erről tartalmaz rendelkezést az Ebtv. 47. § (2) bekezdés e) pontja. A felperes magatartásának vizsgálata során azonban alapvető jelentősége van az egyes ellátások igénylésének, az azokkal kapcsolatos határozatok meghozatalának, folyósításának időpontjait illetően. A felperes 2006. június 20-tól november 10-ig volt betegszabadságon, illetve táppénzes állományban, ez idő alatt vette fel a táppénzt, tehát ezen időszak alatt kellett a felróható magatartást tanúsítani. Ehhez képest igazoltan a nyugdíj iránti kérelmét 2006. november 20-án adta le és a kérelemben a nyugdíjfolyósítás kezdő időpontjaként 2006. november 11-ét jelölte meg.
A nyugdíjjal kapcsolatos határozat kelte 2006. december 22-e és ez rendelkezik a visszamenőleges időre való nyugellátás megállapításáról, folyósításáról annak ellenére, hogy a NYENYI lapon és a bejelentésben szereplő - telefonon elhangzott esetleges információ - ellentmondó adatokat tartalmazott. Sem a munkaügyi bíróságnak, sem a Legfelsőbb Bíróságnak nincs és nem is volt lehetősége arra - figyelembe véve azt a tényt, hogy nem a nyugdíjmegállapító szerv a peres fél és nem a nyugdíjmegállapító határozat jogszerűsége a per tárgya -, hogy a nyugdíjmegállapító határozatot illetően bármiféle megállapítást tegyen, vizsgálja a Tny. 69. § (1) bekezdésében írt feltételek fennállását.
Helyes a munkaügyi bíróságnak az a megállapítása, hogy a táppénz felvételét illetően a felperes felróható magatartást nem tanúsított, ezen magatartás nem nyert bizonyítást, ezért az érdemben és indokaiban is helytálló döntést a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.493/2009.)