adozona.hu
EH 2010.2168
EH 2010.2168
I. A felsőfokú iskolai végzettség megszerzésére vonatkozó, a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettség a nyelvvizsgához kötött diploma megszerzésével teljesül. II. Amennyiben a tanulmányok ideje alatt a munkáltató a tanulmányi szabadság mértékénél jóval kevesebb tanulmányi szabadságot biztosít, a tanulmányi szerződésben foglalt lényeges kötelezettségét megszegi. A jogvita elbírálása szempontjából annak nincs a per érdemi eldöntésére kiható jelentősége, hogy az alkalmazott a tanulmányok folytatása alatt
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B.-i Rendőr-főkapitányság Sz. Főosztályának vezetője a Rendőrkapitányság Osztályán vizsgáló beosztásban szolgálatot teljesítő rendőr főtörzsőrmester rendfokozatú felperessel 1999. szeptember 2-án kötött tanulmányi szerződést felmondta, és a felperest 225 340 forint támogatás visszatérítésére kötelezte. Az indokolás szerint a felperes a szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesítette.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a visszatérítési kötelezettség alóli mentesí...
EH 2010.2168 I. A felsőfokú iskolai végzettség megszerzésére vonatkozó, a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettség a nyelvvizsgához kötött diploma megszerzésével teljesül.
II. Amennyiben a tanulmányok ideje alatt a munkáltató a tanulmányi szabadság mértékénél jóval kevesebb tanulmányi szabadságot biztosít, a tanulmányi szerződésben foglalt lényeges kötelezettségét megszegi. A jogvita elbírálása szempontjából annak nincs a per érdemi eldöntésére kiható jelentősége, hogy az alkalmazott a tanulmányok folytatása alatt a kevesebb tanulmányi szabadság kiadását nem kifogásolja [Hszt. 74. § (2) bekezdés, 1993. évi LXXX. törvény 95. § (4) bekezdés b) pont].
A B.-i Rendőr-főkapitányság Sz. Főosztályának vezetője a Rendőrkapitányság Osztályán vizsgáló beosztásban szolgálatot teljesítő rendőr főtörzsőrmester rendfokozatú felperessel 1999. szeptember 2-án kötött tanulmányi szerződést felmondta, és a felperest 225 340 forint támogatás visszatérítésére kötelezte. Az indokolás szerint a felperes a szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesítette.A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a visszatérítési kötelezettség alóli mentesítését kérte. Arra hivatkozott, hogy a tanulmányi szerződésben foglaltaknak eleget tett, a főiskolán előírt 8 félévet sikeresen teljesítette, az államvizsgát letette, és az oklevelét kiállították, igaz, hogy azt a "C" típusú nyelvvizsga hiányában nem vehette át. Tanulmányai alatt az alperes a R. Szakközépiskola keretében indult rendőr szaktanfolyam elvégzésére is kötelezte, ezért a számára járó munkaidő-kedvezményt sokszor nem tudta igénybe venni.
Az alperes ellenkérelmében azt hangsúlyozta, hogy a főiskolai végzettséget kizárólag a diploma megszerzése tanúsítja, annak határideje pedig 2003. január 31-én már lejárt.
A felperes a tanulmányi szerződés módosítását nem kezdeményezte, arra hivatkozott, hogy a főiskolai végzettséget igazoló oklevelet nem kellett bemutatnia.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, és az alperes 2005. március 7-én kelt kártérítési határozatát hatályon kívül helyezte.
A megállapított tényállás szerint a felperes 1999-ben nyert felvételt a G. Egyetem G. Kar humánerőforrás-menedzser szakára. A felek által 1999. szeptember 2-án megkötött tanulmányi szerződésben a felperes vállalta, hogy a tanulmányait folyamatosan, a legjobb tudása szerint folytatja, és várhatóan 2003. január 31-ig főiskolai végzettséget szerez. Az alperes arra kötelezte magát, hogy az oktatási intézmény által megjelölt időpontokban vizsgatárgyanként a vizsganapot is beleértve 4 munkanap, a diplomamunka elkészítése és leadása évében 10 munkanap tanulmányi munkaidő-kedvezményt biztosít, amelyre illetményt folyósít. A felperes a tanulmányi idejével megegyező időtartamban a szolgálati viszonyának fenntartását vállalta, tudomásul vette, hogy amennyiben a szerződésben vállalt kötelezettségének egészségi vagy egyéb, a munkáltató által méltányolt ok kivételével önhibájából vagy számára felróható okból nem tesz eleget, úgy a "költséget, illetményt" időarányosan köteles visszatéríteni. Mentesül a visszatérítési kötelezettség alól, amennyiben a munkáltató a meghatározott támogatást nem biztosítja, egyéb lényeges szerződésszegést követ el. A felperes a nyolc félévet halasztás nélkül elvégezte, és 2003. március 19-én sikeres államvizsgát tett. Az alperes a felperest 2001 novemberében a B.-i R. Szakközépiskolában induló iskolarendszeren kívüli rendőri szakképzésre is beiskolázta, amelynek időtartama 24 hónap volt.
A felperes által becsatolt leckekönyvmásolatokból a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a tanulmányi szerződés ideje alatt 33 vizsgája volt, amelyre mindösszesen 132 nap szabadság járt volna, ezzel szemben az alperes 77 nap tanulmányi szabadságot biztosított a részére. A tanulmányi szabadságok kiadása körében a munkaügyi bíróság tanúként hallgatta meg dr. T. I.-t és C. Gy.-t, akik a felperes szolgálati felettesei voltak. A tanúvallomások szerint a tanulmányi szabadság kivétele során az a gyakorlat alakult ki, hogy a felperes az igényéről a közvetlen elöljáróját tájékoztatta, és amennyiben az összes nap kivételére nem volt lehetőség, a szolgálati jegyet visszaküldték, és ezt követően a szóban engedélyezett tanulmányi szabadság kiadását kérte. Az is előfordult, hogy a megjelölt napokhoz képest a tényleges igénybevétel máskor történt. A tanulmányainak folytatása alatt a felperes szolgálati helyén a munkateher nagy volt, ezért a továbbtanuló munkatársak nem, vagy nem teljes mértékben tudták kivenni a tanulmányi szabadságot. A munkaügyi bíróság a bizonyítékokat összevetette és értékelte, és abból arra a következtetésre jutott, hogy a felperest visszatérítési kötelezettség nem terheli, mert az alperes megszegte a tanulmányi szerződés 5. pontjában rögzítetteket, nevezetesen, a tanulmányi szabadságok napjait, vagyis a meghatározott támogatást a felperesnek nem biztosította.
Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az alperes azt hangsúlyozta, hogy a felperest többször felhívták a diplomájának bemutatására, azonban annak nem tett eleget, halasztást nem kért, és a szerződés módosítását sem kezdeményezte. A tanulmányainak folytatása alatt nem jelezte, hogy a vizsgakötelezettségeinek a szabadság kiadása hiányában nem tud eleget tenni. A nyelvvizsga megszerzésének kötelezettségét a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 95. § (4) bekezdés b) pontja írta elő, vagyis a felperesnek ez nem a tanulmányi szerződésből eredő kötelezettsége volt, és a tanulmányi szerződés is kizárólag a főiskolai vizsgákra biztosította a szabadnapokat.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával annak helyes indokai alapján hagyta helyben.
A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán arra mutatott rá, hogy a perben meghallgatott tanúk az okirati bizonyítékokat támasztották alá, miszerint a tanulmányi szabadság kivételére nem teljes körűen kerülhetett sor. A másodfokú bíróság ezen túlmenően azt is értékelte, hogy a tanulmányi szerződés a felsőfokú végzettség megszerzésére vonatkozott, és ebbe a körbe mindazon ismeretek beletartoznak, amelyek a diploma kiadásához szükségesek. A felperes döntésén múlt az oktatási intézmény által elvárt követelményeknek, vagy a diploma kiadásához szükséges nyelvvizsga megszerzésének tesz-e eleget. Az a körülmény, hogy az alperes nem biztosította teljes körűen a tanulmányi szabadságot, akadályát képezte a felsőfokú végzettség határidőben történő megszerzésének.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - a felperes keresetének elutasítását, valamint a költségekben való marasztalását kérte. Megismételte azt a perben is elfoglalt álláspontját, hogy a felperes a főiskolai vizsgakötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett, ezért nincs jelentősége annak, hogy azt a részére járó összes szabadság felhasználásával vagy anélkül teljesítette. A diploma kiadásának elmaradása kizárólag a nyelvvizsga hiányára vezethető vissza, ami nem a tanulmányi szerződésből eredő kötelezettsége, hanem a törvény által előírt feltétel volt. Ezért téves az az álláspont, hogy a felperes az alperes szerződésszegése miatt nem tudott a tanulmányi szerződésből eredő kötelezettségének maradéktalanul eleget tenni. A Ptk. 277. § (4) bekezdése szerint a felek a szerződés teljesítése érdekében együttműködésre kötelesek, márpedig a tényállásból megállapítható, hogy a felperes ennek nem tett eleget, mivel az alperes többször felhívta a szerződés módosításának lehetőségére, amellyel a felperes nem élt. A tanulmányi szerződés felmondására nem annak lejáratakor került sor, hanem jóval később, ezért az alperes eljárása nemcsak együttműködő és jóhiszemű, hanem kifejezetten méltányos volt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság által megállapított és ítélkezése alapjául a másodfokú bíróság által is elfogadott tényállást a felülvizsgálati kérelmében nem támadta. Jogszabálysértésként a Ptk. 277. § (4) bekezdését jelölte meg, miszerint a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek.
A Hszt. 74. § (2) bekezdése meghatározza a tanulmányi szerződés kötelező tartalmát. Eszerint annak tartalmaznia kell a hivatásos állomány tagját megillető támogatás formáját és mértékét, a tanulmányok befejezése után a fegyveres szervnél kötelezően szolgálati viszonyban eltöltendő idő tartamát, továbbá a tanulmányi támogatás pénzben kiszámított összegére vonatkozó megtérítési kötelezettségét, ha a hivatásos állomány tagja a tanulmányait nem fejezi be, vagy a szerződésben vállalt hivatásos szolgálati időt önhibájából nem tölti le.
A perbeli tanulmányi szerződés ennek megfelelően tartalmazza a felek vállalását, a szerződésszegés eseteit, valamint annak következményét. Az elsőfokú bíróság annak megállapításánál, hogy a felperest terheli-e visszafizetési kötelezettség vagy sem, helyesen a szerződés tartalmát vette figyelembe. A felperes a tanulmányi szerződésben a főiskolai végzettség megszerzését vállalta, amibe beletartozott a nyelvvizsgához kötött diploma, míg az alperes a diploma megszerzéséhez meghatározott mértékű tanulmányi fizetett szabadság kiadására vállalt kötelezettséget.
A felek egybehangzó előadása szerint a felperes a vizsgakötelezettségeinek folyamatosan eleget tett, és a tanulmányait határidőre befejezte. Az alperes ugyancsak a felek egybehangzó előadása szerint a tanulmányi szerződés érvényességének ideje alatt a B.-i R. Szakközépiskolával kötött szakképzési szerződés alapján a felperest rendőri szakképzés megszerzése érdekében iskolarendszeren kívüli szakoktatásra iskolázta be, amely képzés időtartama 2001. november 19-e és 2003. december 31-e között meghatározott ütemezésben 24 hónap volt. Az alperes a perben nem cáfolta C. Gy.-nek a tanúvallomását, miszerint "ha mindenki igénybe vette volna azt a tanulmányi szabadság mennyiséget, amennyi járt, működésképtelen lett volna az osztály". Az alperes ugyancsak nem cáfolta, a felperes szolgálati helyének a nagyfokú leterheltségét. A szabadság kiadásának rendjét illetően az ugyancsak tanúként meghallgatott dr. T. I. az osztályvezetővel egybehangzóan vallotta, hogy a kialakult gyakorlat szerint az állomány tagjai a szolgálati jegyen annyi szabadság kiadását kérték, amelynek engedélyezése az előzetes szóbeli egyeztetés alapján várható volt. Eszerint nem a felperes döntésén múlt, hogy írásban mennyi tanulmányi szabadságot igényelt.
A munkaügyi bíróság az okirati bizonyítékok alapján megállapította, hogy a tanulmányok ideje alatt a felperes az őt megillető tanulmányi szabadság mértékénél jóval kevesebb tanulmányi szabadságban részesült, vagyis az alperes a tanulmányi szerződésben foglalt kötelezettségét megszegte.
A mulasztását nem mentheti ki azzal, hogy a felperes az általa igényelt tanulmányi szabadságot megkapta, és az tanulmányai befejezéséhez elegendő is volt. A munkaügyi bíróság a bizonyítékok összevetése és értékelése alapján jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes részére a tanulmányi szerződésben rögzített tanulmányi szabadságot az alperes azért nem biztosította, mivel a munkateher miatt annak teljes körű igénybevételét az elöljárói nem engedélyezték a számára. A jogvita elbírálása szempontjából annak nincs a per érdemi eldöntésére kiható jelentősége, hogy a felperes a tanulmányok folytatása alatt a kevesebb tanulmányi szabadság kiadását nem kifogásolta, arra pedig minden alapot nélkülözően hivatkozott az alperes, hogy a tanulmányok befejezéséhez a kiadott szabadság is elegendőnek bizonyult. Ugyancsak nem volt perdöntő jelentősége, hogy a felperes a tanulmányi szerződés módosítását nem kérte.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a jogerős ítélet felülvizsgálata során jogszabálysértést nem tárt fel, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával azt hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.469/2008.)