adozona.hu
BH 2019.8.233
BH 2019.8.233
Ha a nem közösségi áru tényleges szállítójának lebonyolítója - beleértve az alfuvarozót is - az árut más fuvarozónak az árutovábbítási okmánnyal együtt átadta, és a következő útszakasz alkalmával azt újból átvette, az áru újbóli átvételekor csak akkor köteles meggyőződni az áru bemutatásáról, és a bemutatás elmaradásáért csak abban az esetben tehető felelőssé, ha ekkor tudta, hogy az árutovábbítási eljárás nem fejeződött be szabályszerűen [2913/92/EGK tanácsi rendelet (Közösségi Vámkódex) 96. cikk (2) bek.,
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] 2008. november 7-én egy kínai székhelyű cég egy olasz székhelyű cégnek ruházati cikkeket értékesített. Az áru a szlovéniai Koper kikötőjébe hajón, konténerben érkezett.
[2] A felperest mint vámügynököt a magyarországi székhelyű I. Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: főfuvarozó) bízta meg a közösségi külső árutovábbítási eljárás lefolytatásával. A felperes 2008. december 11-én kezdeményezte ezen eljárást a koperi vámhivatalban. Az árut a vámeljárás lefolytatására a bécsi vámhi...
BH 2019.8.233 Ha a nem közösségi áru tényleges szállítójának lebonyolítója - beleértve az alfuvarozót is - az árut más fuvarozónak az árutovábbítási okmánnyal együtt átadta, és a következő útszakasz alkalmával azt újból átvette, az áru újbóli átvételekor csak akkor köteles meggyőződni az áru bemutatásáról, és a bemutatás elmaradásáért csak abban az esetben tehető felelőssé, ha ekkor tudta, hogy az árutovábbítási eljárás nem fejeződött be szabályszerűen [2913/92/EGK tanácsi rendelet (Közösségi Vámkódex) 96. cikk (2) bek., 2454/93/EGK rendelet (Vhr.) 181b. cikk., 361. cikk. 362. cikk].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2008. november 7-én egy kínai székhelyű cég egy olasz székhelyű cégnek ruházati cikkeket értékesített. Az áru a szlovéniai Koper kikötőjébe hajón, konténerben érkezett.[2] A felperest mint vámügynököt a magyarországi székhelyű I. Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: főfuvarozó) bízta meg a közösségi külső árutovábbítási eljárás lefolytatásával. A felperes 2008. december 11-én kezdeményezte ezen eljárást a koperi vámhivatalban. Az árut a vámeljárás lefolytatására a bécsi vámhivatalnál kellett bemutatni 2008. december 18. napjáig.
[3] A főfuvarozó 2008. december 8-án az alperest bízta meg alfuvarozóként az árunak Koperből Bécsbe, majd a vámeljárás lefolytatása után Rómába történő nemzetközi fuvarozásával. Az alperes a konténert Koperben átvette a felperes által kiállított okmányokkal (CMR-fuvarlevél, a közösségi árutovábbítási eljárás során használandó T-okmány), és az árut Bécsbe fuvarozta, oda 2008. december 12-én érkezett meg.
[4] Bécsben a főfuvarozó képviselője az alperestől a vámeljárás lefolytatásához szükséges iratokat átvette, majd azt átadta a vámeljárás lefolytatására általa megbízott osztrák speditőrcégnek. Az árut a bécsi vámhivatalnál vámeljárásra nem mutatták be.
[5] Az alperes a konténert 2008. december 18-án az osztrák speditőr által kiállított újabb CMR-fuvarlevéllel az olaszországi rendeltetési helyre fuvarozta, ahol a címzettnek kiszolgáltatta.
[6] A szlovén vámhatóság az általa lefolytatott nyomozás eredményeként megállapította, hogy a főfuvarozó képviselője és társai több esetben is fiktív módon lezárt tranziteljárásokat követően kínai árut vámellenőrzés, vám- és egyéb illetékfizetés nélkül hoztak be az Európai Közösség vámterületére, és a vámeljárás lezárását hamis vámhivatali bélyegzővel ellátott alternatív igazolással igazolták a fő alany (felperes) és a vámhivatal felé. A szlovén vámhatóság a felperest mint a vámeljárás főkötelezettjét összesen 11 196,49 euró vám és járulékai megfizetésére kötelezte, amely azt 2009. október 16-án megfizette.
[7] A főfuvarozót 2012. november 21. napjával felszámolást követően törölték a cégjegyzékből.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében 11 196,49 euró és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni, elsődlegesen szerződésszegéssel, másodlagosan szerződésen kívül okozott kár megtérítése jogcímén.[9] Arra hivatkozott, az alperes a felperestől a T-okmány átvételével kötelezettséget vállalt arra, hogy az árut a bécsi rendeltetési vámhivatalnál vámolásra bemutatja. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Közösségi Vámkódex) 96. cikkének (2) bekezdése alapján fennáll az áru bemutatására kötelezett fuvarozóként az alperes felelőssége.
[10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság a Kúria Gfv.X.30.343/2011/5. számú végzésével elrendelt új eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította.[12] Határozata indokolásában megállapította, hogy nem jött létre szerződéses kapcsolat a peres felek között, mindkét peres fél a főfuvarozóval állt szerződéses jogviszonyban, ezért a felperes szerződésszegésre alapítottan az alperessel szemben nem léphet fel kárigénnyel. A szerződésen kívül okozott kár megtérítésére irányuló kereseti kérelmet azon az alapon találta megalapozatlannak, hogy megítélése szerint a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdésének értelmezésében az alfuvarozót nem lehet fuvarozónak tekinteni, ezért a hivatkozott rendelkezés alapján nem áll fenn az alfuvarozóként eljáró alperes kárfelelőssége.
[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság - a Kúria Gfv.VII.30 016/2017/5. számú végzésével elrendelt új másodfokú eljárás lefolytatását követően hozott - Gf.II.20.164/2017/10/I. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[14] Határozata indokolásában rögzítette, az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EU Bíróság) a Kúria által a felülvizsgálati eljárás során kezdeményezett C-547/15. számú előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletében az első kérdésre azt a választ adta, hogy a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdésében meghatározott fuvarozó fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az az alfuvarozót is beleértve minden olyan személyt magában foglal, aki a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vont áru tényleges szállítását lebonyolítja, és aki ezt az árut abban a tudatban vette át, hogy azt ezen eljárás alá vonják. A második kérdésre - amelyben a Kúria arra kereste a választ, hogy a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az alfuvarozó, aki egyrészt a rendeltetési vámhivatal parkolójában a főfuvarozónak az árut az árutovábbítási okmánnyal együtt átadta, másrészt a következő útszakasz alkalmával azt újból átvette, köteles-e meggyőződni arról, hogy a rendeltetési vámhivatalnál az árut bemutatták-e, és a bemutatás elmaradásáért felelős-e - végső következtetésként az EU Bíróság azt a választ adta, hogy az alfuvarozó az áru újbóli átvételekor csak akkor köteles meggyőződni az áru bemutatásáról, és a bemutatás elmaradásáért csak abban az esetben tehető felelőssé, ha az említett áru átvételekor tudta, hogy az árutovábbítási eljárás nem fejeződött be szabályszerűen. Ezt a kérdést a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia.
A Kúria a hatályon kívül helyező végzésben a megismételt eljárásra vonatkozóan előírta, az ítélőtáblának abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok és körülmények alapján az alperes tudott, vagy tudnia kellett-e a vámáru bemutatásának elmaradásáról. Amennyiben igen, úgy döntenie kell a kereset összegszerűségéről.
[15] Az ítélőtábla megállapította, az elsőfokú bíróság, valamint az ítélőtábla a korábbi, a felülvizsgálati eljárásban hatályon kívül helyezett ítéletében tévesen foglalt állást akként, hogy a Közösségi Vámkódex vonatkozó rendelkezése az alfuvarozót nem teszi felelőssé az áru rendeltetési vámhivatalnál történő bemutatásáért. Tekintettel arra, hogy a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti perben az alperes jogellenes károkozó magatartásának bizonyítása a felperest terheli, az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a Kúria által meghatározott körben felhívta a felperest a bizonyítási indítványa előterjesztésére. A felperes bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, de ténybeli és jogi álláspontját részletesen kifejtette. Úgy ítélte meg, a perben rendelkezésre álló bizonyítékok kellőképpen igazolják, hogy az alperes a bécsi vámudvarban a kellő gondosságot elmulasztva, hanyagul járt el, a tőle elvárható magatartás tanúsítása esetén az árutovábbítási eljárás befejezésének hiányáról tudnia kellett volna.
[16] A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során az EU Bíróság ítéletének 34. pontja szerinti útmutatásából indult ki, amely szerint az alperes az áru és az árutovábbítási okmányok főfuvarozó képviselőjének történő bécsi átadásával egyrészt mentesült a Közösségi Vámkódex szerinti bemutatási kötelezettsége alól, másrészt a korábbi árubemutatási kötelezettséggel járó fuvarozói minősége nem ró olyan kötelezettséget rá, hogy az említett átadás után, és az áru újbóli átvétele előtt meggyőződjön arról, hogy az árut a rendeltetési vámhivatalnál szabályszerűen bemutatták. A másodfokú bíróság tévesnek ítélte azt a felperesi álláspontot, miszerint az alperest az a jogi kötelezettség terhelte, hogy aktív magatartással meggyőződjön az áru bemutatásáról, mivel az EU Bíróság ítéletének 34. pontjából kitűnően az alperest nem terhelte a felperes által szükségesnek tartott és hangsúlyozott ellenőrzési kötelezettség. Annak elmulasztása ezért nem tekinthető hanyagságnak.
[17] Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati eljárást követő megismételt fellebbezési eljárásban új bizonyítékok nem keletkeztek, a másodfokú bíróság ítéletében az alperes korabeli tudattartalmára nézve rendelkezésre álló bizonyítékként az alperes személyes előadását és a főfuvarozó képviselőjének tanúvallomását értékelte. Úgy ítélte meg, azok nem támasztják alá, miszerint az alperes a Bécsből való távozását megelőzően tudta, vagy a körülmények alapján tudnia kellett, hogy az áru vámhivatalnál történő bemutatása elmaradt. Kiemelte, a szlovén hatóságok által megállapított csempészet bűncselekményét nem az alperes, hanem a főfuvarozó képviselője követte el, így a jogellenes károkozó magatartást nem az alperes, hanem a csempészet bűncselekményével megvádolt személy tanúsította, és ezzel összefüggésben keletkezett a felperes kára.
[18] Minderre tekintettel a megismételt másodfokú eljárásban a felperes az ítélőtábla tájékoztatása ellenére nem bizonyította, hogy a kára az alperes jogellenes, károkozó magatartásával okozati összefüggésben keletkezett, az alperes tudott, vagy tudnia kellett arról, hogy Bécsben a közösségi árutovábbítási eljárás nem fejeződött be.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetnek helytadó határozat hozatalát, másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Állította, a jogerős ítélet hiányos tényálláson és helytelen jogértelmezésen alapul, az sérti a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdését, 203. cikkét, valamint a Közösségi Vámkódex végrehajtásáról szóló 2454/93/EGK rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 361. cikkét, 362. cikkét és 181b. cikkét.[20] A felperes állította, a Közösségi Vámkódex és a Vhr. nem teszik lehetővé, hogy az árubemutatási kötelezettség felelőssége átszálljon az alperes megbízójára. Amennyiben erre a vámjogszabályok lehetőséget kívántak volna adni, úgy azt egyértelműen megfogalmazták volna. A vámjogszabályok közigazgatási jogi normák, amelyektől eltérni csak abban az esetben lehet, ha az eltérést maga a jogszabály megengedi. Jelen esetben nem engedi meg, hogy az alperes másnak delegálja azon jogszabályi kötelezettségét, miszerint a vámárut legkésőbb 2008. december 18-án bemutassa az illetékes bécsi vámhivatalnak. A bemutatásra kötelezett fuvarozó az a személy, aki a tényleges árufuvarozást végzi. Ez a személy pedig az alperes, figyelemmel arra, hogy az árutovábbítási vámokmányokon az alperes által vezetett forgalmi rendszámú gépjármű került feltüntetésre.
[21] A felperes hivatkozott arra is, hogy az alperes megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkező árufuvarozó. Szakmai ismeretei és a jogszabályokban foglalt kötelezettsége ellenére nem győződött meg arról, hogy a kérdéses nem közösségi árut bemutatták-e vagy sem. Az általa a személyes előadása során elmondottakból (szokatlanul hosszú várakozási idő Bécsben, a szállítmány vámzárjának sértetlensége) az következik, hogy az előírásokkal tisztában volt, és tudnia kellett arról, hogy nem fejeződött be a közösségi árutovábbítási eljárás. Kellő gondosság mellett az alperesnek bemutatási igazolást kellett volna kérnie, amelyre a Vhr. 362. cikke lehetőséget ad.
[22] A másodfokú bíróság a jogszabályi rendelkezésekkel és a jogszabály rendszerével ellentétes értelmezést fogalmazott meg, jelen ügyben ugyanis indifferens, hogy a főfuvarozó képviselője bűncselekményt követett el, mert a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás nem büntetőjogi, hanem közigazgatási következményekkel jár.
[23] Felperes sérelmezte, hogy a jogerős ítéletben a másodfokú bíróság nem tért ki az előkészítő irataiban előadott érveire. Ítéletét az EU bíróság ítéletének 34. pontjára alapította anélkül, hogy az ítélet teljes tartalmát figyelembe vette volna.
[24] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: rPp.) 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az abban megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.[26] A Kúria rögzíti, a megismételt fellebbezési eljárásban az ítélőtábla felhívása ellenére a felperes nem terjesztett elő bizonyítási indítványt. A beadványaiban azzal érvelt, hogy a rendelkezésre álló adatok alátámasztják, hogy az alperes tudott, vagy a tőle elvárható gondosság tanúsítása mellett tudnia kellett arról, hogy az árut a rendeltetési vámhivatalnál nem mutatták be. Erre tekintettel a felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan nem hivatkozhat arra, hogy a jogerős ítélet tényállása hiányos. Az pedig, hogy a megállapított tényállás a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésén alapul, az rPp. 206. § (1) bekezdésének mint megsértett jogszabályhely felülvizsgálati kérelemben történő feltüntetése hiányában nem volt vizsgálható. Ezért a Kúriának is a jogerős ítéletben megállapított tényállásból kellett kiindulnia. Aszerint Bécsben az alperes megbízója, a főfuvarozó a vámeljárás lefolytatásához szükséges iratokat az alperestől átvette, az alperes az árut ott hagyta, majd azt új CMR-fuvarlevéllel szállította tovább Rómába.
[27] A Kúria hangsúlyozza, hogy a perben felmerülő jogkérdések tárgyában az EU Bíróság épp a Kúria megkeresésére az előzetes döntéshozatali eljárásban az irányadó közösségi jog rendelkezéseit értelmezte, döntésében írtakat a tagállami bíróságok kötelesek figyelembe venni. Az EU Bíróság ítélete, az abban írt autentikus jogértelmezés alapján egyértelműen rögzíthető, hogy az alperes mint az áru tényleges szállítójának lebonyolítója (alfuvarozó) a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdése alapján felelős a közösségi árutovábbítási eljárás alá vont áru rendeltetési vámhivatalnál történő szabályszerű bemutatásáért. Az adott tényállás mellett ugyanakkor csak akkor volt köteles meggyőződni arról, hogy a rendeltetési vámhivatalnál az árut bemutatták-e, és a bemutatás elmaradásáért csak abban az esetben áll fenn a felelőssége, ha az áru ismételt átvételekor tudta, hogy az árutovábbítási eljárás nem fejeződött be szabályszerűen. Az ítéletben írtak szerint ezt kell vizsgálnia a tagállami bíróságnak.
[28] A felperes felülvizsgálati kérelemben előadott érvelése szerint az alperes mint a bemutatásért felelős személy a kategorikus vámjogi normák megengedő rendelkezése hiányában nem engedhette volna át a jogszabályi kötelezettsége teljesítését harmadik személynek, ha pedig megtette, ezzel a felelőssége nem szűnt meg, ezért meg kellett volna győződnie a továbbszállítást megelőzően a vámeljárás szabályszerű befejeződéséről. Ez az érvelés ugyanakkor az EU Bíróság jogértelmezésével ellentétes.
[29] Az EU Bíróság ítéletből következik, hogy a főfuvarozó/alfuvarozó felelőssége azon alapul, hogy az árut ténylegesen birtokolja és tudja, hogy az árut közösségi árutovábbítási eljárás alá vonták. Jelen ügyben nem volt vitatott, hogy az alperes határidőben a rendeltetési vámhivatal parkolójába szállította az árut tartalmazó konténert, és az az alperes pótkocsiján a továbbszállításáig ott maradt. A vámeljáráshoz szükséges okmányokat saját megbízójának adta át. Az EU Bíróság ítéletének 31-34. pontjai értelmében az áru birtoklásának és okmányainak átadásával mentesült a bemutatási kötelezettsége alól, feltéve, hogy az a fuvarozó, akinek az átadás történt, maga is tudott arról, hogy az árut közösségi árutovábbítási eljárás alá vonták. Ez a főfuvarozó esetén nem kétséges, és azt a főfuvarozó képviselőjének tanúvallomása is megerősíti. A Kúria egyetértett a jogerős ítéletben kifejtettekkel, hogy az EU Bíróság ítéletéből - és nem pusztán a 34. pont kiragadott értelmezéséből - nem következik, hogy az alperest az adott esetben ellenőrzési kötelezettség terhelte volna az áru továbbszállítása előtt, nem kellett meggyőződnie arról, hogy az árut a bécsi vámhivatalnál szabályszerűen bemutatták.
[30] Az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletből az is következik, hogy a Közösségi Vámkódex rendelkezései az EU Bíróság értelmezése szerint az alperes fenti eljárását megengedik. E körben tehát a Közösségi Vámkódex releváns rendelkezésének értelmezését nem az ítélőtábla, hanem az EU Bíróság végezte el.
[31] A megismételt másodfokú eljárás tárgyát a fentebb kifejtettekből következően és a Kúria végzése alapján kizárólag az képezte, hogy az alperes az újonnan kiállított CMR-fuvarlevél bécsi átvételekor, az áru továbbszállításakor tudott, vagy tudnia kellett-e a vámáru bemutatásának elmaradásáról.
[32] A másodfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével levont azon következtetésének helytállósága, hogy az alperesnek az áru továbbszállításakor nem kellett tudnia a vámáru bemutatásának elmaradásáról, nem volt érdemben vizsgálható, mivel az rPp. 206. §-ának mint megsértett jogszabályhelynek a felülvizsgálati kérelemben történő feltüntetésének elmaradása ezt kizárta az rPp. 272. § (2) bekezdésében írtakra tekintettel. Az rPp. 221. §-ának mint megsértett jogszabályhely felhívásának hiányában az sem volt érdemben vizsgálható, hogy a másodfokú bíróság megsértette-e az indokolási kötelezettségét azáltal, hogy nem tért ki részletesen a felperes megismételt másodfokú eljárásában előadott érveire.
[33] Végül a Kúria rámutat, a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Közösségi Vámkódex 203. cikkének vámtartozásra és az adós személyére vonatkozó rendelkezéseit, mert az adott tényállás mellett nem állapítható meg, hogy az alperes volt az a személy, aki az árut elvonta a vámfelügyelet alól. A Vhr. 362. cikke szerinti bemutatási igazolás kérése az alperesnek a felperes szerint is csak lehetősége volt, érdekében állt volna, de nem volt kötelező, míg a Vhr. 181b. cikk a fuvarozó személyét határozza meg, ugyanakkor az eljárás jelen szakában az már nem volt vitás, hogy az alperes a perbeli áru tekintetében az alfuvarozói minőségétől függetlenül fuvarozónak minősült.
[34] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.239/2018.)
* * * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Vezekényi Ursula a tanács elnöke
Dr. Tibold Ágnes előadó bíró
Dr. Csőke Andrea bíró
A felperes: I. d.o.o.
A felperes képviselője: Maruzs Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Maruzs László Péter ügyvéd
Az alperes: H. S.
Az alperes képviselője: Dr. Ocsák József ügyvéd
A per tárgya: kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla Gf.II.20.164/2017/10/I. számú ítélet
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szombathelyi Törvényszék 20.G.20.020/2012/63. számú ítélet
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 86.630 (nyolcvanhatezer-hatszázharminc) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2008. november 7-én egy kínai székhelyű cég egy olasz székhelyű cégnek ruházati cikkeket értékesített. Az áru a szlovéniai K. kikötőjébe hajón, konténerben érkezett.[2] A felperest mint vámügynököt a magyarországi székhelyű I. Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: főfuvarozó) bízta meg a közösségi külső árutovábbítási eljárás lefolytatásával. A felperes 2008. december 11-én kezdeményezte ezen eljárást a k.-i vámhivatalban. Az árut a vámeljárás lefolytatására a W. Vámhivatalnál (a továbbiakban: b.-i vámhivatal) kellett bemutatni 2008. december 18. napjáig.
[3] A főfuvarozó 2008. december 8-án az alperest bízta meg alfuvarozóként az árunak K.-ből B.-be, majd a vámeljárás lefolytatása után R.-ba történő nemzetközi fuvarozásával. Az alperes a konténert K.-ben átvette a felperes által kiállított okmányokkal (CMR-fuvarlevél, a közösségi árutovábbítási eljárás során használandó T-okmány), és az árut B.-be fuvarozta, oda 2008. december 12-én érkezett meg.
[4] B.-ben a főfuvarozó képviselője az alperestől a vámeljárás lefolytatásához szükséges iratokat átvette, majd azt átadta a vámeljárás lefolytatására általa megbízott osztrák speditőr cégnek. Az árut a b.-i vámhivatalnál vámeljárásra nem mutatták be.
[5] Az alperes a konténert 2008. december 18-án az osztrák speditőr által kiállított újabb CMR-fuvarlevéllel az olaszországi rendeltetési helyre fuvarozta, ahol a címzettnek kiszolgáltatta.
[6] A szlovén vámhatóság az általa lefolytatott nyomozás eredményeként megállapította, hogy a főfuvarozó képviselője és társai több esetben is fiktív módon lezárt tranziteljárásokat követően kínai árut vámellenőrzés, vám- és egyéb illetékfizetés nélkül hoztak be az Európai Közösség vámterületére, és a vámeljárás lezárását hamis vámhivatali bélyegzővel ellátott alternatív igazolással igazolták a fő alany (felperes) és a vámhivatal felé. A szlovén vámhatóság a felperest, mint a vámeljárás főkötelezettjét összesen 11.196,49 euró vám és járulékai megfizetésére kötelezte, amely azt 2009. október 16-án megfizette.
[7] A főfuvarozót 2012. november 21. napjával felszámolást követően törölték a cégjegyzékből.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében 11.196,49 euró és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni, elsődlegesen szerződésszegéssel, másodlagosan szerződésen kívül okozott kár megtérítése jogcímén.[9] Arra hivatkozott, az alperes a felperestől a T-okmány átvételével kötelezettséget vállalt arra, hogy az árut a b.-i rendeltetési vámhivatalnál vámolásra bemutatja. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Közösségi Vámkódex) 96. cikkének (2) bekezdése alapján fennáll az áru bemutatására kötelezett fuvarozóként az alperes felelőssége.
[10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság a Kúria Gfv.X.30.343/2011/5. számú végzésével elrendelt új eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította.[12] Határozata indokolásában megállapította, hogy nem jött létre szerződéses kapcsolat a peres felek között, mindkét peres fél a főfuvarozóval állt szerződéses jogviszonyban, ezért a felperes szerződésszegésre alapítottan az alperessel szemben nem léphet fel kárigénnyel. A szerződésen kívül okozott kár megtérítésére irányuló kereseti kérelmet azon az alapon találta megalapozatlannak, hogy megítélése szerint a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdésének értelmezésében az alfuvarozót nem lehet fuvarozónak tekinteni, ezért a hivatkozott rendelkezés alapján nem áll fenn az alfuvarozóként eljáró alperes kárfelelőssége.
[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság - a Kúria Gfv.VII.30.016/2017/5. számú végzésével elrendelt új másodfokú eljárás lefolytatását követően hozott - Gf.II.20.164/2017/10/I. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[14] Határozata indokolásában rögzítette, az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EU Bíróság) a Kúria által a felülvizsgálati eljárás során kezdeményezett C-547/15. számú előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletében az első kérdésre azt a választ adta, hogy a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdésében meghatározott fuvarozó fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az az alfuvarozót is beleértve minden olyan személyt magában foglal, aki a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vont áru tényleges szállítását lebonyolítja, és aki ezt az árut abban a tudatban vette át, hogy azt ezen eljárás alá vonják. A második kérdésre - amelyben a Kúria arra kereste a választ, hogy a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az alfuvarozó, aki egyrészt a rendeltetési vámhivatal parkolójában a főfuvarozónak az árut az árutovábbítási okmánnyal együtt átadta, másrészt a következő útszakasz alkalmával azt újból átvette, köteles-e meggyőződni arról, hogy a rendeltetési vámhivatalnál az árut bemutatták-e, és a bemutatás elmaradásáért felelős-e - végső következtetésként az EU Bíróság azt a választ adta, hogy az alfuvarozó az áru újbóli átvételekor csak akkor köteles meggyőződni az áru bemutatásáról, és a bemutatás elmaradásáért csak abban az esetben tehető felelőssé, ha az említett áru átvételekor tudta, hogy az árutovábbítási eljárás nem fejeződött be szabályszerűen. Ezt a kérdést a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia.
A Kúria a hatályon kívül helyező végzésben a megismételt eljárásra vonatkozóan előírta, az ítélőtáblának abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok és körülmények alapján az alperes tudott, vagy tudnia kellett-e a vámáru bemutatásának elmaradásáról. Amennyiben igen, úgy döntenie kell a kereset összegszerűségéről.
[15] Az ítélőtábla megállapította, az elsőfokú bíróság, valamint az ítélőtábla a korábbi, a felülvizsgálati eljárásban hatályon kívül helyezett ítéletében tévesen foglalt állást akként, hogy a Közösségi Vámkódex vonatkozó rendelkezése az alfuvarozót nem teszi felelőssé az áru rendeltetési vámhivatalnál történő bemutatásáért. Tekintettel arra, hogy a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti perben az alperes jogellenes károkozó magatartásának bizonyítása a felperest terheli, az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a Kúria által meghatározott körben felhívta a felperest a bizonyítási indítványa előterjesztésére. A felperes bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, de ténybeli és jogi álláspontját részletesen kifejtette. Úgy ítélte meg, a perben rendelkezésre álló bizonyítékok kellőképpen igazolják, hogy az alperes a b.-i vámudvarban a kellő gondosságot elmulasztva, hanyagul járt el, a tőle elvárható magatartás tanúsítása esetén az árutovábbítási eljárás befejezésének hiányáról tudnia kellett volna.
[16] A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során az EU Bíróság ítéletének 34. pontja szerinti útmutatásából indult ki, amely szerint az alperes az áru és az árutovábbítási okmányok főfuvarozó képviselőjének történő b.-i átadásával egyrészt mentesült a Közösségi Vámkódex szerinti bemutatási kötelezettsége alól, másrészt a korábbi árubemutatási kötelezettséggel járó fuvarozói minősége nem ró olyan kötelezettséget rá, hogy az említett átadás után, és az áru újbóli átvétele előtt meggyőződjön arról, hogy az árut a rendeltetési vámhivatalnál szabályszerűen bemutatták. A másodfokú bíróság tévesnek ítélte azt a felperesi álláspontot, miszerint az alperest az a jogi kötelezettség terhelte, hogy aktív magatartással meggyőződjön az áru bemutatásáról, mivel az EU Bíróság ítéletének 34. pontjából kitűnően az alperest nem terhelte a felperes által szükségesnek tartott és hangsúlyozott ellenőrzési kötelezettség. Annak elmulasztása ezért nem tekinthető hanyagságnak.
[17] Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati eljárást követő megismételt fellebbezési eljárásban új bizonyítékok nem keletkeztek, a másodfokú bíróság ítéletében az alperes korabeli tudattartalmára nézve rendelkezésre álló bizonyítékként az alperes személyes előadását és a főfuvarozó képviselőjének tanúvallomását értékelte. Úgy ítélte meg, azok nem támasztják alá, miszerint az alperes a B.-ből való távozását megelőzően tudta, vagy a körülmények alapján tudnia kellett, hogy az áru vámhivatalnál történő bemutatása elmaradt. Kiemelte, a szlovén hatóságok által megállapított csempészet bűncselekményét nem az alperes, hanem a főfuvarozó képviselője követte el, így a jogellenes károkozó magatartást nem az alperes, hanem a csempészet bűncselekményével megvádolt személy tanúsította, és ezzel összefüggésben keletkezett a felperes kára.
[18] Minderre tekintettel a megismételt másodfokú eljárásban a felperes az ítélőtábla tájékoztatása ellenére nem bizonyította, hogy a kára az alperes jogellenes, károkozó magatartásával okozati összefüggésben keletkezett, az alperes tudott, vagy tudnia kellett arról, hogy B.-ben a közösségi árutovábbítási eljárás nem fejeződött be.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetnek helytadó határozat hozatalát, másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Állította, a jogerős ítélet hiányos tényálláson és helytelen jogértelmezésen alapul, az sérti a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdését, 203. cikkét, valamint a Közösségi Vámkódex végrehajtásáról szóló 2454/93/EGK rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 361. cikkét, 362. cikkét és 181b. cikkét.[20] A felperes állította, a Közösségi Vámkódex és a Vhr. nem teszik lehetővé, hogy az árubemutatási kötelezettség felelőssége átszálljon az alperes megbízójára. Amennyiben erre a vámjogszabályok lehetőséget kívántak volna adni, úgy azt egyértelműen megfogalmazták volna. A vámjogszabályok közigazgatási jogi normák, amelyektől eltérni csak abban az esetben lehet, ha az eltérést maga a jogszabály megengedi. Jelen esetben nem engedi meg, hogy az alperes másnak delegálja azon jogszabályi kötelezettségét, miszerint a vámárut legkésőbb 2008. december 18-án bemutassa az illetékes b.-i vámhivatalnak. A bemutatásra kötelezett fuvarozó az a személy, aki a tényleges árufuvarozást végzi. Ez a személy pedig az alperes, figyelemmel arra, hogy az árutovábbítási vámokmányokon az alperes által vezetett forgalmi rendszámú gépjármű került feltüntetésre.
[21] A felperes hivatkozott arra is, hogy az alperes megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkező árufuvarozó. Szakmai ismeretei és a jogszabályokban foglalt kötelezettsége ellenére nem győződött meg arról, hogy a kérdéses nem közösségi árut bemutatták-e vagy sem. Az általa a személyes előadása során elmondottakból (szokatlanul hosszú várakozási idő B.-ben, a szállítmány vámzárjának sértetlensége) az következik, hogy az előírásokkal tisztában volt, és tudnia kellett arról, hogy nem fejeződött be a közösségi árutovábbítási eljárás. Kellő gondosság mellett az alperesnek bemutatási igazolást kellett volna kérnie, amelyre a Vhr. 362. cikke lehetőséget ad.
[22] A másodfokú bíróság a jogszabályi rendelkezésekkel és a jogszabály rendszerével ellentétes értelmezést fogalmazott meg, jelen ügyben ugyanis indifferens, hogy a főfuvarozó képviselője bűncselekményt követett el, mert a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás nem büntetőjogi, hanem közigazgatási következményekkel jár.
[23] Felperes sérelmezte, hogy a jogerős ítéletben a másodfokú bíróság nem tért ki az előkészítő irataiban előadott érveire. Ítéletét az EU bíróság ítéletének 34. pontjára alapította anélkül, hogy az ítélet teljes tartalmát figyelembe vette volna.
[24] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: rPp.) 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az abban megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.[26] A Kúria rögzíti, a megismételt fellebbezési eljárásban az ítélőtábla felhívása ellenére a felperes nem terjesztett elő bizonyítási indítványt. A beadványaiban azzal érvelt, hogy a rendelkezésre álló adatok alátámasztják, hogy az alperes tudott, vagy a tőle elvárható gondosság tanúsítása mellett tudnia kellett arról, hogy az árut a rendeltetési vámhivatalnál nem mutatták be. Erre tekintettel a felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan nem hivatkozhat arra, hogy a jogerős ítélet tényállása hiányos. Az pedig, hogy a megállapított tényállás a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésén alapul, az rPp. 206. § (1) bekezdésének mint megsértett jogszabályhely felülvizsgálati kérelemben történő feltüntetése hiányában nem volt vizsgálható. Ezért a Kúriának is a jogerős ítéletben megállapított tényállásból kellett kiindulnia. Aszerint B.-ben az alperes megbízója, a főfuvarozó a vámeljárás lefolytatásához szükséges iratokat az alperestől átvette, az alperes az árut ott hagyta, majd azt új CMR-fuvarlevéllel szállította tovább R.-ba.
[27] A Kúria hangsúlyozza, hogy a perben felmerülő jogkérdések tárgyában az EU Bíróság épp a Kúria megkeresésére az előzetes döntéshozatali eljárásban az irányadó közösségi jog rendelkezéseit értelmezte, döntésében írtakat a tagállami bíróságok kötelesek figyelembe venni. Az EU Bíróság ítélete, az abban írt autentikus jogértelmezés alapján egyértelműen rögzíthető, hogy az alperes mint az áru tényleges szállítójának lebonyolítója (alfuvarozó) a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdése alapján felelős a közösségi árutovábbítási eljárás alá vont áru rendeltetési vámhivatalnál történő szabályszerű bemutatásáért. Az adott tényállás mellett ugyanakkor csak akkor volt köteles meggyőződni arról, hogy a rendeltetési vámhivatalnál az árut bemutatták-e, és a bemutatás elmaradásáért csak abban az esetben áll fenn a felelőssége, ha az áru ismételt átvételekor tudta, hogy az árutovábbítási eljárás nem fejeződött be szabályszerűen. Az ítéletben írtak szerint ezt kell vizsgálnia a tagállami bíróságnak.
[28] A felperes felülvizsgálati kérelemben előadott érvelése szerint az alperes mint a bemutatásért felelős személy a kategorikus vámjogi normák megengedő rendelkezése hiányában nem engedhette volna át a jogszabályi kötelezettsége teljesítését harmadik személynek, ha pedig megtette, ezzel a felelőssége nem szűnt meg, ezért meg kellett volna győződnie a továbbszállítást megelőzően a vámeljárás szabályszerű befejeződéséről. Ez az érvelés ugyanakkor az EU Bíróság jogértelmezésével ellentétes.
[29] Az EU Bíróság ítéletének 24. pontjából következik, hogy a főfuvarozó/alfuvarozó felelőssége azon alapul, hogy az árut ténylegesen birtokolja és tudja, hogy az árut közösségi árutovábbítási eljárás alá vonták. Jelen ügyben nem volt vitatott, hogy az alperes határidőben a rendeltetési vámhivatal parkolójába szállította az árut tartalmazó konténert, és az az alperes pótkocsiján a továbbszállításáig ott maradt. A vámeljáráshoz szükséges okmányokat saját megbízójának adta át. Az EU Bíróság ítéletének 31-34. pontjai értelmében az áru birtoklásának és okmányainak átadásával mentesült a bemutatási kötelezettsége alól, feltéve, hogy az a fuvarozó, akinek az átadás történt, maga is tudott arról, hogy az árut közösségi árutovábbítási eljárás alá vonták. Ez a főfuvarozó esetén nem kétséges, és azt a főfuvarozó képviselőjének tanúvallomása is megerősíti. A Kúria egyetértett a jogerős ítéletben kifejtettekkel, hogy az EU Bíróság ítéletéből - és nem pusztán a 34. pont kiragadott értelmezéséből - nem következik, hogy az alperest az adott esetben ellenőrzési kötelezettség terhelte volna az áru továbbszállítása előtt, nem kellett meggyőződnie arról, hogy az árut a b.-i vámhivatalnál szabályszerűen bemutatták.
[30] Az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletből az is következik, hogy a Közösségi Vámkódex rendelkezései az EU Bíróság értelmezése szerint az alperes fenti eljárását megengedik. E körben tehát a Közösségi Vámkódex releváns rendelkezésének értelmezését nem az ítélőtábla, hanem az EU Bíróság végezte el.
[31] A megismételt másodfokú eljárás tárgyát a fentebb kifejtettekből következően és a Kúria végzése alapján kizárólag az képezte, hogy az alperes az újonnan kiállított CMR-fuvarlevél b.-i átvételekor, az áru továbbszállításakor tudott, vagy tudnia kellett-e a vámáru bemutatásának elmaradásáról.
[32] A másodfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével levont azon következtetésének helytállósága, hogy az alperesnek az áru továbbszállításakor nem kellett tudnia a vámárú bemutatásának elmaradásáról, nem volt érdemben vizsgálható, mivel az rPp. 206. §-ának mint megsértett jogszabályhelynek a felülvizsgálati kérelemben történő feltüntetésének elmaradása ezt kizárta az rPp. 272. § (2) bekezdésében írtakra tekinettel. Az rPp. 221. §-ának mint megsértett jogszabályhely felhívásának hiányában az sem volt érdemben vizsgálható, hogy a másodfokú bíróság megsértette-e az indokolási kötelezettségét azáltal, hogy nem tért ki részletesen a felperes megismételt másodfokú eljárásában előadott érveire.
[33] Végül a Kúria rámutat, a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Közösségi Vámkódex 203. cikkének vámtartozásra és az adós személyére vonatkozó rendelkezéseit, mert az adott tényállás mellett nem állapítható meg, hogy az alperes volt az a személy, aki az árut elvonta a vámfelügyelet alól. A Vhr. 362. cikke szerinti bemutatási igazolás kérése az alperesnek a felperes szerint is csak lehetősége volt, érdekében állt volna, de nem volt kötelező, míg a Vhr. 181b. cikk a fuvarozó személyét határozza meg, ugyanakkor az eljárás jelen szakában az már nem volt vitás, hogy az alperes a perbeli áru tekintetében az alfuvarozói minőségétől függetlenül fuvarozónak minősült.
[34] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[35] Az eredménytelen felülvizsgálati kérelemre tekintettel a felperes az rPp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes - a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdései alapján számított - nettó ügyvédi munkadíjából álló felülvizsgálati költségének megfizetésére.[36] Az ítélet ellen a felülvizsgálatot az rPp. 271. § (1) bekezdésének e) pontja zárja ki.
[37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2019. március 5.
Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Tibold Ágnes sk. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.239/2018.)