adozona.hu
BH 2010.12.338
BH 2010.12.338
A korkedvezményre jogosító munkaköröket 2010. december 31-ig a 2006. december 31-én hatályos rendelkezések alkalmazásával kell megállapítani. A törvény a munkakör azonosítása kérdésében felmerülő viták eldöntését a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv hatáskörébe utalja [Tny. 8/B. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 2007. október 19-én kelt határozatával a felperes nyugdíjjogosultságához figyelembe vehető szolgálati idejét - korkedvezményre jogosító szolgálati idő elismerése nélkül - 26 év 98 napban állapította meg. A korkedvezményre vonatkozó döntését a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 8. § (1) és (2) bekezdésére és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 1. számú melléklete 4. pontjában foglalt...
BH 2010.12.338 A korkedvezményre jogosító munkaköröket 2010. december 31-ig a 2006. december 31-én hatályos rendelkezések alkalmazásával kell megállapítani. A törvény a munkakör azonosítása kérdésében felmerülő viták eldöntését a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv hatáskörébe utalja [Tny. 8/B. §].
Az alperes a 2007. október 19-én kelt határozatával a felperes nyugdíjjogosultságához figyelembe vehető szolgálati idejét - korkedvezményre jogosító szolgálati idő elismerése nélkül - 26 év 98 napban állapította meg. A korkedvezményre vonatkozó döntését a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 8. § (1) és (2) bekezdésére és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 1. számú melléklete 4. pontjában foglaltakra alapította.A határozat indokolása szerint az igénylő 1991. október 1-jétől lakatos, 2000. január 1-jétől csatornakezelő szakmunkás, 2004. január 1-jétől 2006. december 31-ig zárt csatornatisztító szakmunkás munkakörben dolgozott. Az Igazgatóság Ellenőrzési Osztálya helyszíni vizsgálata és a munkáltatótól beszerzett iratok alapján teljes bizonyossággal nem volt megállapítható, hogy az igénylő a teljes munkaidejét zárt csatornarendszerben töltötte. Arról, hogy munkája heti rendszerességgel közmű alagút folyosó tisztításával kapcsolatos, csak utalás található, a heti rendszeresség egyébként sem jelent zárt csatornában teljes munkaidőben történő munkavégzést.
E határozatot a másodfokon eljárt igazgató - kiegészítve az elsőfokú határozat indokolását a P. V. utólagos adatszolgáltatására való hivatkozással - helybenhagyta. A határozat szerint a felperes által ténylegesen végzett munka nem azonosítható az R.a> szerinti zárt csatornatisztító munkakörrel, amely kizárólag járható csatornában történő munkavégzést takar, a járható csatornák tisztítása a felszínről, gépek segítségével történik; a nem járható csatornákban történő munkavégzés nem ad alapot korkedvezmény megállapítására.
A munkaügyi bíróság ítéletében - részben helyt adva a felperes keresetének - az alperes határozatát a másodfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes az 1992. január 1-jétől 2006. december 31-ig terjedő időre jogosultságot szerzett korkedvezményre.
Az ítélet indokolása szerint a P. V.-nél 1991. október 1-jétől lakatos szakmunkás munkakörben foglalkoztatott felperes 1992. január 1. és 2006. december 31. között zárt csatornatisztító munkásként dolgozott, ennek során szennyvízátemelők üzemeltetése és karbantartása, ellenőrzés, dugulások elhárítása, takarítás, fertőtlenítés volt a feladata. Munkáját munkaideje nagyobb részében zárt csatornarendszerben, egy 10 500 méter hosszú közműalagút folyosóban és 5 méter alatti tisztítóaknákban végezte, ez utóbbi, az aknák mélysége miatt géppel nem tisztítható helyen kézi erővel szedte ki és juttatta felszínre a csatornaszemetet.
A bíróság szerint a felperes munkaköre megfelel a Tny. 8/B. § (1) bekezdésében és az R. 1. számú melléklete 4. pontjában foglalt munkakörnek, korkedvezményre azonban csak 2006. december 31-ig jogosult, mert a munkáltatója a munkaköre után nem fizet korkedvezmény-biztosítási járulékot. A bíróság az ítéleti következtetéseket a felek nyilatkozataira, a felperes 1999. június 18-án kelt munkaköri leírására, a munkáltatói igazolásokra, a munkáltató 2008. június 5-i nyilatkozatára, a felperes által csatolt fényképfelvételekre, az ONYF Tájékoztatási Osztálya 2008. január 17-én kelt állásfoglalására, a felperessel 1992 és 1999 között együtt dolgozó B. M. K. művezető tanúvallomására és egy, a bíróság előtt folyamatban volt más perben beszerzett igazságügyi műszaki szakértői véleményre alapította.
Az ítélet szerint a munkáltatótól beszerzett iratok igazolták, hogy a felperes a perbeli időszakban napi rendszerességgel munkaidejének jelentős részét zárt térben, csatornatisztítási feladatokkal töltötte. Ezen iratokból és a tanú vallomásából kitűnően a közműalagútban végzett munka a munkaidő felét, az átemelőknél végzett munka a munkaidő másik felét tette ki. A tanú vallomása szerint szennyvízkifolyás esetén a közműalagút csatornaként működött, volt, hogy kifolyás hetente többször is előfordult, az alagutat ettől függetlenül is napi rendszerességgel végig kellett járniuk. Az aknák kézzel történő tisztítását a munkáltató nyilatkozatai és a fényképfelvételek is alátámasztották.
A bíróság kiemelte egy hasonló tényállású ügyben beszerzett szakértői vélemény azon megállapítását, miszerint zárt csatorna biztonságos üzemeltetéséhez az egyébként járhatatlan keresztmetszetű csatornákat az e célra rendszeresített tisztítóaknákon keresztül rendszeres gyakorisággal kell tisztítani, amely munka zárt csatorna karbantartásnak minősül. Az ítélet végkövetkeztetése szerint a felperes a korkedvezményre azért jogosult, mert munkáját a munkaideje nagyobb részében zárt csatornarendszerben végezte, így az az alperes által hivatkozott 582/B/2006. AB határozattal és a Legfelsőbb Bíróság MfvK. III. 10.509/2004/4. számú ítéletével "egybevág".
Az ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte, mert a munkaügyi bíróság - a Tny. 8. § (1) bekezdése, 8/B. § (1) és (3) bekezdése, az R. 1. számú melléklet 4. pontja alkalmazása során - tévesen döntött a kereset részbeni megalapozottságáról. Az R. mellékletének 4. pontjában felsorolt munkakörök akkor jogosítanak korkedvezményre, ha a ténylegesen végzett munka megfelel a munkaköri leírásnak és a munkavégzés, jelen esetben a zárt csatorna karbantartás a vízügy, helyi ipar hatálya alatt, járható csatornában, teljes munkaidőben történt. Ezen értelmezés alátámasztására az alperes hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak és az Alkotmánybíróságnak a jogerős ítéletben is megjelölt döntéseire.
Az alperes szerint a bíróság a bizonyítékok (különösen a munkáltató 2008. január 3-i levele, B. M. K. tanúvallomása és az ítéletben hivatkozott szakvélemény) kirívóan okszerűtlen értékelésével, illetve iratellenesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes zárt, járható csatornában végezte munkáját, illetve, hogy a nagyobb részt a közműalagútban végzett munka az R. 1. számú melléklet 4. pontjában részletezetteknek megfelel. Az ítélet a más perben beszerzett szakvéleményre sem volt alapítható, mert a munkaügyi bíróság előtt folyamatban volt másik ügy felperesének munkaköre nem egyezik a felperesével.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte az ítélet megalapozottságára hivatkozva.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Tny. 8. § (1) bekezdése szerint, aki a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végez, korkedvezményben részesül.
A korkedvezményre jogosító munkaköröket - a Tny. 8/B. § (1) bekezdése alapján - 2010. december 31-ig a 2006. december 31-én hatályos rendelkezések alkalmazásával kell megállapítani. A Tny. 8/B. §-a a munkakör azonosítása kérdésében felmerülő viták eldöntését a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv hatáskörébe utalja.
Az R. 1. számú melléklet 4. pontja alapján a zárt csatorna karbantartása során felmerülő munkafeladatokat tartalmazó munkakörben, így a zárt csatornatisztító, a csatornabúvár és a zárt csatorna szűrőrács-tisztító munkakörben foglalkoztatottak jogosultak korkedvezményre, amennyiben a végzett feladatok azonosíthatók a "munkaköri leírás" címszó alatt felsorolt feladatokkal (és a korkedvezmény hatálya feltétel is teljesül).
Az R. 4. pontja a "munkakör" és a "munkaköri leírás" cím alatt kijelöli a munkavégzés helyét is: a csatornák karbantartásával kapcsolatos feladatok ellátását akkor ismeri el korkedvezményre jogosítónak, ha az zárt szennyvízcsatornákban, búvároknál zárt csatornákban, a szűrőrácstisztító munkakörben dolgozóknál a főgyűjtőcsatorna befogadójában történik.
A peradatok nem támasztották alá azt az ítéleti megállapítást, hogy a felperes a munkáját zárt csatornában végezte. A felek a perben nem tették vitássá, hogy a P. városa alatti csatornahálózaton minimális a járható szerelvényhossz, a V. munkavállalói az áramlási sebesség miatt a járható szerelvényhosszon sem végeznek munkát.
A munkaügyi bíróság felperes által a közműalagút folyosón és a szennyvízátemelőknél, a tisztítóaknákban folytatott munkavégzést - az R. 4. pontja "munkakör" és "munkaköri leírás" alatti rendelkezései téves értelmezése miatt, a perben lefolytatott bizonyítás adatainak egybevetése alapján - tévesen zárt csatornában végzett munkának minősítette, ezért megalapozatlanul döntött a felperes korkedvezményre való jogosultságáról.
Az R. mellékletének 4. pontja egyértelműen a zárt csatornán belüli, s nem csupán valamely zárt térben (közműalagút folyosón, szennyvízzel elöntött pincékben stb.), vagy a föld felszíne alatt bár, de felülről nyitott térben történő munkavégzést ismeri el olyan, a munkavállalók egészségére fokozott veszélyt jelentő és ártalmas munkának, amely jogosultságot biztosít a korkedvezményre. A felperes által hivatkozott munkavégzési helyeken jelentkező egészségi ártalmak a zárt csatornarendszeren belüli, magában a csatornában való tartózkodást igénylő munkavégzés során felmerülő ártalmakkal nem azonosíthatók. A közműalagút folyosóján, a fentről nyitott aknákban, a szennyvízátemelőknél (ahol tehát nem közvetlenül és folyamatosan kell a szennyvízben, illetve az abban található anyagok káros hatása alatt munkát végezni, és/vagy ahol a szellőzés nagyobb mértékben biztosított) nem, illetve jelentősen alacsonyabb koncentrációban vannak jelen azok az anyagok és gázok, amelyekből következő ártalmak a munkájukat zárt csatorna belsejében végző munkavállalókat napi rendszerességgel érik.
A fentiek alapján az a körülmény, hogy a felperes munkaideje jelenős részét a föld felszíne alatt töltötte, továbbá, hogy a közműalagútban rendszeresen előfordult szennyvízkifolyás, illetve az általa végzett munka magában hordozott különböző, egészséget veszélyeztető ártalmakat (ezeket kiküszöbölendő védőoltásokban részesült, illetve munkáját védőruhában végezte), nem alapozza meg a korkedvezményre való jogosultságát.
A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt.
A munkaügyi bíróság döntése meghozatala során tévesen támaszkodott egy más perben beszerzett, a felek által a per anyagává tenni nem kért, ezért - a Pp. 336/A. § (1) bekezdése megsértése miatt - bizonyítékként figyelembe nem vehető szakértői vélemény megállapításaira. Az elsőfokú bíróság tévesen nem tulajdonított jelentőséget a felperes által becsatolt rajznak, illetve fényképfelvételeknek sem, amelyek a szennyvízátemelőknél, az aknakamrákban a fentről nyitott térben történő munkavégzést támasztották alá. Erre tekintettel az ítélet sérti a Pp. 206. §-át is.
Mindezek alapján, mivel a munkaügyi bíróság az R.a> rendelkezései téves értelmezése miatt, és a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése eredményeként megalapozatlanul döntött a keresetről, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes által hivatkozott döntésében abban a kérdésben foglalt állást, hogy korkedvezményre való jogosultság elbírálása során mellőznie kellett-e a munkaügyi bíróságnak az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 21/2001. (Tb. K. 11.) számú utasítása figyelembevételét amiatt, mert az nem minősül jogszabálynak. A jelen perben ezen utasítás alkalmazásával kapcsolatos kérdés nem merült fel, ezért a döntésben foglaltaknak és az Alkotmánybíróságnak az utasítás alkotmányosságát elbíráló határozatának sem volt az ügyre kiható jelentősége.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.824/2008.)