adozona.hu
BH 2010.12.334
BH 2010.12.334
Az adóhatóság az adótartozás fedezetének elvonására irányuló szerződés relatív hatálytalanságának megállapítása iránti igényét bírósági úton érvényesítheti [Ptk. 7. §, 203. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint az I. r. alperest a cégbíróság 2001. november 6-án jegyezte be a cégjegyzékbe. Tagjai a T. Ingatlanfejlesztő, Kereskedelmi és Vagyonhasznosító Kft., valamint Sz. T. magánszemély. A II. r. alperesnek 2003. július 16-ai bejegyzéssel tagja a T. Ingatlanfejlesztő Kereskedelmi és Vagyonhasznosító Kft. A 2006. május 19-én kötött adásvételi szerződésekkel a II. r. alperes megvásárolta az I. r. alperes tulajdonában lévő "iroda" elneve...
BH 2010.12.334 Az adóhatóság az adótartozás fedezetének elvonására irányuló szerződés relatív hatálytalanságának megállapítása iránti igényét bírósági úton érvényesítheti [Ptk. 7. §, 203. §].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint az I. r. alperest a cégbíróság 2001. november 6-án jegyezte be a cégjegyzékbe. Tagjai a T. Ingatlanfejlesztő, Kereskedelmi és Vagyonhasznosító Kft., valamint Sz. T. magánszemély. A II. r. alperesnek 2003. július 16-ai bejegyzéssel tagja a T. Ingatlanfejlesztő Kereskedelmi és Vagyonhasznosító Kft. A 2006. május 19-én kötött adásvételi szerződésekkel a II. r. alperes megvásárolta az I. r. alperes tulajdonában lévő "iroda" elnevezésű ingatlanokat 4 500 000 Ft, illetve 2 200 000 Ft vételárért. Az illetékes földhivatal a II. r. alperes tulajdonjogát mindkét irodahelyiségre nézve 2006. május 22-ei hatállyal az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.A felperes 2006. március 1-jétől adóvégrehajtási eljárást folytatott az I. r. alperessel szemben, az azonnali beszedési megbízás útján megkísérelt végrehajtás azonban csak részben vezetett eredményre. Az I. r. alperes a számláját, amelyről az adóvégrehajtás történt, megszüntette. Az I. r. alperes a bejelentett székhelyén gazdálkodási tevékenységet nem folytat, végrehajtás alá vonható vagyontárgya nincsen.
A felperes az ingatlan eladásáról az ingatlan-nyilvántartásból tudomást szerzett, majd ezt követően 2006. október 31-én előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek által 2006. május 19-én kötött már ismertetett adásvételi szerződések fedezetelvonó szerződések, ezért a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerint vele szemben mindkét szerződés relatíve hatálytalan, az adó iránti követelését jogosult az adásvétel tárgyát képező két ingatlanból kielégíteni. Keresetét arra alapította, hogy a perben nem álló T. Kft. mindkét alperesnek tagja, az I. r. alperes üzletrészének 96,67%-ával, a II. r. alperes üzletrészének 40,82%-ával rendelkezik, ezért a Ptk. 203. §-ának (2) bekezdése szerint törvényi vélelem szól amellett, hogy nevezettek rosszhiszeműen jártak el.
Az I. r. alperes a keresettel szemben nem védekezett, a II. r. alperes annak elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a T. Kft. a II. r. alperes üzletrészének csupán 40,82%-ával rendelkezett, befolyása nem érte el a többségi befolyáshoz szükséges mértéket, a II. r. alperes tekintetében nem rendelkezik a szavazatok többségével, az akaratát e gazdálkodó szervezetben nem tudja önállóan érvényesíteni.
A Ptk. 685/B. §-a az összefonódás megállapításához a többségi befolyást követeli meg. A befolyás a Ptk. 203. §-ának alkalmazásában is többségi befolyást jelent, ami a perbeli esetben a II. r. alperes tekintetében nyilvánvalóan nem áll fenn, így a szerződés relatív hatálytalansága nem állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetnek helytadott, és megállapította, hogy a perbe hozott szerződések a Ptk. 203. §-ának (2) bekezdése szerint fedezetelvonó szerződésnek minősülnek, ezért a felperessel szemben mindkét szerződés hatálytalan. Álláspontja szerint a Ptk. 203. §-ának (2) bekezdése értelmében a rosszhiszeműséget, illetőleg ingyenességet vélelmezni kell, mivel az azonos gazdálkodó szervezet befolyása alatt működő gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződései tekintetében e jogszabályhely az irányadó. Nincs jogi jelentősége annak, hogy a T. Kft. az egyik alperes gazdálkodó szervezetben nem rendelkezik többségi befolyással.
A másodfokú bíróság a II. r. alperes fellebbezése folytán hozott végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte a pert megszüntette. Megállapította, hogy a felperes az I. r. alperes adótartozásának behajtása érdekében terjesztette elő a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdésére alapított keresetét. Valójában a felperes és az I. r. alperes között a 2003. évi XCII. törvénnyel (Art.) szabályozott adójogviszony, illetőleg az azon alapuló adóvégrehajtási jogviszony jött létre. Adóügyekben - az Art 5. §-ának (2) bekezdésében írt kivételektől eltekintve - a közigazgatósági hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Art. 5. §-ának (1) és (4) bekezdése szerint ettől eltérni csak meghatározott, a perben nem releváns esetekben lehet, akkor ha ezt az eltérést jogszabály lehetővé teszi. A Ptk. az Art.-nak nem háttérjogszabálya és nem háttérjogszabály az adóvégrehajtási jog tekintetében sem. Az Art. 1. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében az adózó és az adóhatóság e törvénynek és más törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesítheti a kötelezettségeit, azaz az adóhatóság csak az adójogi normákat tartalmazó törvényekben biztosított jogokat gyakorolhatja. E szerint, ha az adójogi törvények nem hatalmazzák fel konkrét igény bíróság előtti érvényesítésére, akkor a követelés behajtása iránt pert nem kezdeményezhet. Az Art.-nak az adóvégrehajtási eljárásról szóló rendelkezései nem teszik lehetővé az adóhatóságnak, hogy az adózó végrehajtható vagyonának hiányában behajthatatlan adótartozást az Art. 35. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint adófizetésre kötelezetten kívül más személlyel szemben érvényesítsen, "ráadásul a Ptk.-ban meghatározott jogcímen és polgári peres eljárás keretében". Az adó behajtása céljából nincs is szükség a Ptk. 203. §-ában meghatározott jogra, az Art. 149. § és 155. §-ának (3) bekezdése olyan jogi eszközöket biztosít az adóhatóság számára, amelyek gyakorlásával már eleve elháríthatja, hogy az adós vagyonátruházással hiúsítsa meg az adó végrehajtását. A követelés bírósági úton nem érvényesíthető, és álláspontja szerint "egyébként polgári bíróságnak nincs is hatásköre adóigazgatási, ezen belül adóvégrehajtási jogviszonyon alapuló igény elbírálására". Erre alapítva a Ptk. 130. §-a (1) bekezdésének b) és f) pontjára figyelemmel a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja szerint megszüntette.
A jogerős végzés ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróságnak az eljárás folytatására történő utasítása végett. Sérelmezte, hogy az ítélőtábla valójában azt mondta ki, hogy az adóhatóság nem jogosult pert indítani olyan személlyel szemben, akivel egyébként adóigazgatási jogviszonyban áll, de ezen túl vele adójogviszonyban nem álló személlyel szemben sem érvényesítheti az igényét. Az alperes a 273/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 3. §-ának (2) bekezdése szerint jogi személyiséggel rendelkezik, mint ilyen a Ptk. 28. §-ának (4) bekezdése szerint jogképes, és a Pp. 48. §-a szerint perbeli jogképességgel is rendelkezik. A másodfokú bíróság a perbeli döntésével a Ptk. 7. §-ából fakadó alanyi jogát korlátozta a felperesnek. Az adóhatóságot mint felperest megilleti a szerződés hatálytalanságának megállapítása iránti per megindításának joga. Az Art. 35. §-ának (3) bekezdése lehetővé teszi az adóhatóság részére, hogy harmadik, az adótartozásért mögöttesen felelős személyekkel szembeni igényét peres úton érvényesíthesse. Az adóhatóság alkotmányos alapjoga, hogy a jogszabályban mögöttes felelősként fel nem sorolt, de egyébként perelhető személyekkel szemben is érvényesíthesse peres úton az igényét.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a felperes a keresetét az I. r. alperestől, mint adózótól be nem hajtható adótartozás behajtása végett terjesztette elő. Ezzel szemben a felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. r. alperes mint eladó és a II. r. alperes mint vevő között 2006. május 19-én két iroda-ingatlanra létrejött adásvételi szerződés a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerinti fedezetelvonó szerződés, amellyel az alperesek a felperesnek az I. r. alperessel szemben fennálló adótartozása kielégítési alapját vonták el. Az alperesek közötti kapcsolat a Ptk. 203. §-a (2) bekezdésének utolsó fordulata szerint minősítendő, ezért törvényi vélelem szól a II. r. alperes, mint jogszerző rosszhiszeműsége mellett, így a szerződés a felperessel szemben hatálytalan.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az adótartozás fedezetének elvonására irányuló szerződés relatív hatálytalanságának megállapítása iránti igényt az adóhatóság polgári bíróság előtt, polgári peres eljárás keretében nem érvényesítheti.
Az Art. 35. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az adót az köteles megfizetni, akit a törvény erre kötelez. Az Art. 35. §-a (2) bekezdésének a)-i) pontjai sorolják fel azokat az adótartozásért mögöttesen felelősöket, akik az adófizetésre kötelezett adózótól be nem hajtható adótartozás megfizetésére határozattal kötelezhetők. A (3) bekezdés e mögöttes felelősökkel szemben azonban lehetőséget biztosít az adóhatóságnak arra, hogy határozat hozatala helyett az adó megfizetése iránt polgári bíróság előtt polgári peres eljárást kezdeményezzen.
A fedezetelvonó szerződést kötő jogszerző azonban nem tartozik az Art. 35. §-a (2) bekezdésének a)-i) pontjaiban felsorolt mögöttes felelősök sorába. Az Art. az adózó, illetőleg a jogszabályban felsorolt mögöttes felelősök és az adóhatóság jogait, illetőleg kötelezettségeit, valamint ezek gyakorlásának módját határozza meg, [1. § (2) bekezdés] nem tartalmaz rendelkezést az adózó és az adójogviszonyon kívülálló harmadik személy között létrejött szerződés fedezetelvonó jellegének megállapítása tekintetében követendő eljárásra. Ha az adózó és a kívülálló jogszerző az adó fedezetét egy, a Ptk.-ban szabályozott polgári jogi szerződéssel elvonja, a polgári jogi szerződés fedezetelvonó jellegének és relatív hatálytalanságának a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése alapján történő megállapítása iránti igény polgári peres ügy, amelynek elbírálása a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint polgári bíróság hatáskörébe tartozik.
A Ptk. 203. §-a (1) és (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából nincs annak jogi jelentősége, hogy a szerződést kötő felek milyen tartozás fedezetét vonták el a szerződéssel. Ezért akár a Ptk.-n alapuló kötelezettség, akár az adótartozás kielégítési alapjának elvonására került is sor, a hitelező kérheti a szerződés fedezetelvonó jellege, valamint relatív hatálytalanságának a szerződés megkötésekor hatályos Ptk. 203. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján történő megállapítását. Az adótartozás kielégítési alapját elvonó szerződés fedezetelvonó jellegének és relatív hatálytalanságának megállapítása iránti igény a kifejtettek szerint kizárólag polgári bíróság előtt érvényesíthető.
A II. r. alperes által hivatkozott EBH 2000/308. számú határozat jelen ügyben nem irányadó, e határozatban a Legfelsőbb Bíróság akként foglalt állást, hogy az adóhatóságnak a szerződés megtámadásához szükséges jogi érdeke hiányzik. A Legfelsőbb Bíróság EBH 2003/850. számú határozatban ezt az álláspontot fenntartva akként foglalt állást, hogy az adóhatóságot a szerződés megtámadásának joga azért nem illeti meg, mert más, a szerződés érvényességét nem érintő polgári jogi eszközt vehetett volna igénybe, nevezetesen a szerződés fedezetelvonó jellegére hivatkozással érvényesíthette volna az igényét.
A fent kifejtettekre tekintettel a per megszüntetésének nem álltak fenn a feltételei, ezért a másodfokú bíróságnak a fellebbezést érdemben kellett volna elbírálnia. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla végzését a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította.
(Legf. Bír. Pfv. IX. 20.034/2010.)