adozona.hu
BH+ 2010.11.493
BH+ 2010.11.493
A fél nem részesíthető az elsőfokú eljárást befejező határozat meghozatal után személyes költségmentességben, ha az engedélyezés feltételei már előbb is fennálltak. Az együtt élő házastárs jövedelmi és vagyoni viszonyainak igazolása nélkül illetékfeljegyzési jog nem engedélyezhető [Itv. 60. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 45 000 000 forint és járulékai pénzkövetelés iránti perben hozott elsőfokú ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, majd ezt követően kérték a részükre személyes költségmentesség, vagy illetékfeljegyzési jog engedélyezését. Kérelmükben előadták, hogy vagyonuk nincs, sikertelen vállalkozásuk folytán az annak tárgyát képező ingatlanok végrehajtás alá kerültek, családjuk segítségére szorulnak. Mindketten házasok, a csatolt igazolás szerint az I. r. alperes 137 765 forint nyugd...
BH+ 2010.11.493 A fél nem részesíthető az elsőfokú eljárást befejező határozat meghozatal után személyes költségmentességben, ha az engedélyezés feltételei már előbb is fennálltak. Az együtt élő házastárs jövedelmi és vagyoni viszonyainak igazolása nélkül illetékfeljegyzési jog nem engedélyezhető [Itv. 60. §].
A 45 000 000 forint és járulékai pénzkövetelés iránti perben hozott elsőfokú ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, majd ezt követően kérték a részükre személyes költségmentesség, vagy illetékfeljegyzési jog engedélyezését. Kérelmükben előadták, hogy vagyonuk nincs, sikertelen vállalkozásuk folytán az annak tárgyát képező ingatlanok végrehajtás alá kerültek, családjuk segítségére szorulnak. Mindketten házasok, a csatolt igazolás szerint az I. r. alperes 137 765 forint nyugdíjjal rendelkezik, amelyből 68 882 forintot vonnak le, továbbá 10 000 forint munkabért kap. A II. r. alperes nyugdíja 172 370 forint, amelyből 86 185 forint a levonás, gépkocsi áll a tulajdonában.Az elsőfokú bíróság az alperesek költségmentesség és illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmét elutasította.
Fellebbezésük folytán az ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az I-II. r. alperesek személyes költségmentesség és illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránt előterjesztett kérelmét elutasította.
A végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (továbbiakban: rendelet) 10. §-ának (2) bekezdésében foglaltak ellenére döntött a fellebbezést követően előterjesztett kérelem tárgyában, ezért a támadott végzést az ítélőtábla hatályon kívül helyezte és az előterjesztett kérelmet érdemben vizsgálta.
A rendelet 10. §-ának (1) bekezdésének c) pontja értelmében az elsőfokú eljárást befejező határozat meghozatala után személyes költségmentesség abban az esetben engedélyezhető, ha annak feltételei az elsőfokú határozat meghozatalát követően következtek be. Az alperesek által csatolt iratok alapján ennek a feltételnek a teljesülése nem állapítható meg, mert azok kivétel nélkül ezen időpont előtt keletkeztek, jövedelmi viszonyaik hátrányos változása is korábban következett be. Az alperesek - bár házasságban élnek - házastársaik jövedelmi és vagyoni helyzetéről nem tettek nyilatkozatot, részükre az Itv. 60. §-ának (1) bekezdése alapján illetékfeljegyzési jog sem engedélyezhető.
A végzés ellen az alperesek fellebbeztek és kérték annak megváltoztatásával a részükre személyes illetékmentesség, vagy illetékfeljegyzési jog engedélyezését. Kiegészítették az általuk eddig előadottakat azzal, hogy az enyingi ingatlanok árverési értékesítése, illetve ennek ingatlan-nyilvántartási bejegyzése csak az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követően történt meg és folyamatosan tárgyalásokat folytattak a hitelezővel. Nyugdíjuk változatlanul letiltás alatt áll, míg a II. r. alperes mozgássérültsége miatt szorul gépkocsi használatára. Vagyonukat nem eltüntették, hanem azt végrehajtás alá vonták, cégük helyzetét a felperes is jól ismerte, éppen az ő váratlan igénye miatt kerültek a jelenlegi helyzetbe. Az I. r. alperes munkabére megszűnt, házastársa 112 500 forint jövedelemmel rendelkezik, míg a II. r. alperesé 106 000 forinttal. A lerovandó illeték arányos összege tehát az éves jövedelmük 25%-át meghaladja, a kedvezmény biztosítása nélkül nem tudnak élni fellebbezési jogukkal.
A felperes észrevételében az ítélőtábla végzésének helybenhagyását kérte, utalt arra, hogy a végrehajtási eljárások adataiból megállapíthatóan az alperesek jelentős tartozásokat halmoztak fel anélkül, hogy a jogosultaktól származó pénzeket valamilyen beruházásra fordították volna. Ingatlanaikat a végrehajtás elkerülése végett gyermekeikre íratták és jelenleg közpénzen kívánják a pert folytatni, holott tőlük az illeték későbbi behajtása már most lehetetlennek minősül.
Az alperesek fellebbezése nem megalapozott.
A rendelet 10. §-ának (1) bekezdése szerint a felet az elsőfokú eljárást befejező határozat meghozatala után csak akkor lehet személyes költségmentességben részesíteni, ha
a) az eljárás során ismeretlen helyen tartózkodott,
b) az ellene kibocsátott fizetési meghagyás, illetve bírósági meghagyás ellen ellentmondással nem élt, illetve
c) az engedélyezés feltételei utóbb következtek be.
Az ítélőtábla a rendelkezésre álló bizonyítékokból helyesen állapította meg, hogy az alperesek jövedelmi és vagyoni viszonyaiban a jelenlegi helyzet már az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát megelőzően is fennállt, abban változás ezt követően nem következett be. Az alperesek elleni végrehajtási eljárások már korábban megindultak, adósságaik nem az árverési értékesítéssel, vagy annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével keletkeztek, részükre tehát személyes illetékmentesség nem engedélyezhető.
A rendelet - ekkor hatályos - 6. §-ának (1) bekezdése szerint egyébként személyes költségmentesség akkor engedélyezhető, ha a fél jövedelme (munkabére, nyugdíja, egyéb rendszeres pénzbeli juttatása) nem haladja meg a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, vagyona pedig - a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon felül - nincs. Költségmentességben kell részesíteni - jövedelmi és vagyoni helyzetének vizsgálata nélkül - az a felet is, aki rendszeres szociális segélyt kap. A (2) bekezdés értelmében kivételesen költségmentességet lehet engedélyezni akkor is, ha az (1) bekezdésben írt feltételek nem állnak fenn, de a bíróság a fél egyéb körülményeinek figyelembevételével megállapítja, hogy a fél létfenntartása veszélyeztetett.
Az alperesek jövedelme lényegesen magasabb, mint a rendeletben meghatározott összeg és nem állapítható meg létfenntartásuk veszélyeztetettsége sem, ezért a személyes költségmentesség engedélyezésének feltételei nem következtek be.
Az Itv. 60. §-ának (1) bekezdése szerint, ha az illeték előzetes megfizetése a félnek jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene, mentesíteni lehet az illeték előzetes megfizetése alól, különösen, ha a lerovandó illeték a fél és házastársa, valamint vele egy háztartásban élő általa eltartott gyermekei, előző adóévben elért egy főre eső adóköteles jövedelme 25%-át meghaladja.
Az alperesek házastársaik jövedelmi és vagyoni viszonyait csak előadták, ezeket változatlanul nem igazolták, e körben tett előadásuk érdemi vizsgálatra nem alkalmas. Nem állapítható meg ezért, hogy mennyi az egy főre eső éves jövedelmük 25%-a. Ebben a körben egyébként a jövedelem mértékének van jelentősége, nem lehet figyelemmel lenni arra, hogy az alperesek ellen tartozásaik miatt végrehajtási eljárások vannak folyamatban.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az ítélőtábla végzését a Pp. 259. §-a alapján érvényesülő Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf.Bír.Pf.VI.24.572/2010.)