adozona.hu
BH+ 2010.11.499
BH+ 2010.11.499
A házastársak belső jogviszonyában - függetlenül attól, hogy a társasági szerződés a veszteségek milyen arányú viseléséről rendelkezett - mindkét házastársat egyenlő arányban terheli az általuk alapított betéti társaság házastársi vagyonközösség fennállása alatt keletkezett tartozásának megfizetése [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 27. § (1) és (2) bek., 28. § (1) bek., 31. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek házastársak voltak, a házastársi együttélésük alatt, 1999. szeptember 9-én alapították a G. Betéti Társaságot, (a továbbiakban: bt.) a felperes, mint beltag 9000 Ft összegű és az alperes, mint kültag 1000 Ft összegű vagyoni hozzájárulásával. A bt. üzemeltette a ... Horgász Szövetséggel megkötött üzemeltetési szerződés alapján a T. R.-sziget ingatlant a rajta lévő épületekkel és helyiségekkel együtt. Az üzemeltetés során tartozást halmozott fel. A városi bíróság 2005. február 23-...
BH+ 2010.11.499 A házastársak belső jogviszonyában - függetlenül attól, hogy a társasági szerződés a veszteségek milyen arányú viseléséről rendelkezett - mindkét házastársat egyenlő arányban terheli az általuk alapított betéti társaság házastársi vagyonközösség fennállása alatt keletkezett tartozásának megfizetése [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 27. § (1) és (2) bek., 28. § (1) bek., 31. § (1) bek.].
A peres felek házastársak voltak, a házastársi együttélésük alatt, 1999. szeptember 9-én alapították a G. Betéti Társaságot, (a továbbiakban: bt.) a felperes, mint beltag 9000 Ft összegű és az alperes, mint kültag 1000 Ft összegű vagyoni hozzájárulásával. A bt. üzemeltette a ... Horgász Szövetséggel megkötött üzemeltetési szerződés alapján a T. R.-sziget ingatlant a rajta lévő épületekkel és helyiségekkel együtt. Az üzemeltetés során tartozást halmozott fel. A városi bíróság 2005. február 23-án jogerőre emelkedett ítéletével egyetemlegesen kötelezte a peres feleket, mint az időközben megszűnt bt. volt tagjait 2 554 391 Ft tőke és ennek kamatai, valamint perköltség megfizetésére a ... Horgász Szövetség részére. [Az adott perben az alperesek egyetemleges marasztalására azért került sor, mert jelen per alperesének (a kültagnak) a neve a cégjegyzékben szerepelt.] Az ítélet végrehajtása során az összesen 3 001 308 Ft összegű tartozásból a felperes részéről 2 781 308 Ft, az alperes részéről pedig 220 000 Ft megfizetésére került sor.A peres felek házasságát a bíróság 2005. március 18-án kelt ítéletével felbontotta és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett végzésével jóváhagyta a peres felek egyezségét, melyben a közös kiskorú gyermekek elhelyezése, tartása, lakhatása és az utolsó közös lakás használata mellett a közös vagyonhoz tartozó ingóságok megosztásáról rendelkeztek.
A felperes keresetében 1 280 054 Ft és ennek 2007. október 10-étől járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a ... Horgász Szövetség részére a végrehajtási eljárás során kifizetett 3 001 308 Ft tartozásból a peres feleket külön-külön 1 500 654 Ft megfizetése terhelte. Miután a felperes kötelezettségét meghaladóan teljesített, a Ptk. 338. § (1) bekezdése alapján megtérítési igénye keletkezett az alperessel szemben.
Az alperes 80 130 Ft erejéig a keresetet elismerte, ezt meghaladóan kérte annak elutasítását.
Az elsőfokú bíróság 11. sorszámú ítéletében 80 130 Ft és ennek 2007. október 10-étől járó kamatai 8 havi részletekben való megfizetésére kötelezte az alperest a felperes javára, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Tényként állapította meg, hogy a bt. perbeni tartozása a peres felek házastársi életközösségének fennállása alatt keletkezett. Álláspontja szerint ugyan a Csjt. 27-28. §-ai szerint vélelem szól amellett, hogy a házastársi közös vagyont terhelő tartozás megfizetésére a peres felek 1/2-1/2 arányban kötelesek, de ez a vélelem megdönthető. Mind az 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: 1997. évi Gt.) 85. § (2) bekezdése, mind a betéti társaság társasági szerződése értelmében vagyoni hozzájárulásuk arányában oszlik meg a tagok, azaz a peres felek között a bt. vesztesége. Ez a rendelkezés irányadó a Ptk. 338. § (1) bekezdése szerinti megtérítési igény érvényesítésénél is, ezért az alperes a bt. perbeni tartozásából nem 1 500 654 Ft, hanem a tartozás 1/10-ed részének megfelelő 300 130 Ft megfizetésére volt köteles, és miután 220 000 Ft-ot már megfizetett, a felperes megtérítési igénye csak 80 130 Ft és ennek kamatai tekintetében alapos.
A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését pedig részben megváltoztatta és az alperes marasztalását 1 280 654 Ft-ra és ennek az elsőfokú ítélet szerinti késedelmi kamataira felemelte.
A másodfokú bíróság a Csjt. 27. § (1) bekezdése és 28. § (1) bekezdése alapján, valamint a BH 2006. évi számában 82. sorszám alatt közzétett jogeset felhívása mellett arra mutatott rá, hogy mind a felperes, mind az alperes betéti társaságban fennálló vagyoni részesedése a házastársi vagyonközösséghez tartozott és ugyanez volt a jogi sorsa a befolyó haszonnak és a tartozásnak is. Miután nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy bármelyik házastárs a külön vagyona terhére teljesítette volna vagyoni hozzájárulását, az általuk teljesített vagyoni hozzájárulásokat a peres felek jogviszonyában egyenlő arányúnak kell tekinteni, függetlenül attól, hogy a társasági szerződés a vagyoni hozzájárulások arányát 9/10-ed-1/10 arányban határozta meg. Egyenlő arányban terhelte tehát a peres feleket a perbeni 3 001 308 Ft tartozás megfizetése is, ezért a felperes megalapozottan kérte 1 280 654 Ft és kamataiban az alperes marasztalását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében - tartalmát tekintve - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadása szerint a jogerős ítélet sérti a Csjt. 27. § (1) bekezdésében, továbbá az 1997. évi Gt. 85. § (2) bekezdésében írtakat. A felülvizsgálati kérelem szerint a betéti társaságot a cégbíróság végelszámolási eljárás lefolytatása után már 2003. október 7-én törölte a cégjegyzékből. A végelszámolás folyamatban léte alatt a peres felek a perbeni tartozásról nem szereztek tudomást. A felek között 2004. november 24-én - életközösségük megszakadásának napján - a vagyonközösség megosztása tekintetében megállapodás jött létre, de mivel ekkor sem tudtak a perbeni tartozás fennállásáról, arról a megállapodásban nem rendelkeztek. A perbeni követelés csak 2005. február 23-án "hatályosult", amikor a bíróság meghozta a megtérítési igény alapjául szolgáló, a peres felek egyetemleges marasztalásáról szóló ítéletet. A felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspont szerint a felek a betéti társaság társasági szerződésében akként állapodtak meg, hogy a bt. nyeresége és vesztesége vagyoni hozzájárulásuk arányában oszlik meg a tagok között és az 1997. évi Gt. előírásainak mindenben megfelelő e rendelkezést a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül. Jogszabálysértően alkalmazta a jogerős ítélet a Csjt. 27. § (1) bekezdését, mert a tartozás "hatályosulásakor", "jogi keletkezésekor" házastársi életközösség már nem állt fenn a felek között, az életközösség megszakadása után pedig a Csjt. 27. § (1) bekezdés alkalmazásának már nincs helye. A jogvita elbírálása során tehát a társasági szerződésben írtak, illetve az 1997. évi Gt. 85. § (2) bekezdésének rendelkezései az irányadók.
A felülvizsgálati kérelem fentiek mellett azt is sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság 76 800 Ft kereseti illeték megfizetésére is kötelezte az alperest a felperes javára, holott az alperes részére az elsőfokú bíróság személyes költségmentességet engedélyezett.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta, bírálhatta felül és arra az álláspontra jutott, hogy a felülvizsgálati kérelem alaptalan, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem minősül jogszabálysértőnek.
A Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik, hacsak a felek szerződéssel eltérően nem rendelkeztek [27. § (2) bekezdés]. A Csjt. 31. § (2) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy a vagyonközösség a házassági életközösség megszűnésekor ér véget. A Csjt. 27. § (1) bekezdésének második mondata akként rendelkezik, hogy a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt, akár együttesen, akár külön-külön szereztek - kivéve azt, ami valamelyik házastárs külön vagyonához tartozik - közös vagyon továbbá a külön vagyonnak a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett haszna is. Ennek megfelelően, ha az egyik házastárs az életközösség fennállása alatt nem különvagyona terhére szerzett egy gazdasági társaságban vagyoni részesedést, akkor a házastársak belső jogviszonyát tekintve a tag házastárs e vagyonrészén attól függetlenül létrejön a házastársak osztatlan közös tulajdona, hogy csak az egyik házastárs tagja a gazdasági társaságnak. Az egységes bírói gyakorlat szerint házastársi közös vagyonnak minősül az az érték is, amely a gazdasági társaság tagját tagsági jogviszonya megszűnésekor, vagy magának a társaságnak a megszűnésekor megilleti. Nemcsak a vagyonközösség alatt bármelyik házastárs által nem a különvagyon terhére szerzett vagyontárgyak, vagyoni értékű jogok és követelések adják a házastársak egyenlő arányú tulajdonát, hanem a házastársi vagyonközösség fennállása alatt keletkezett - nem külön vagyoni jellegű - adósságok, tartozások, kötelezettségek is. A házastársi vagyonközösséghez tartozó e negatív vagyonelemek vonatkozásában is irányadónak kell tekinteni a Csjt. 27. § (1) bekezdésében írtakat.
A peres felek házasságának felbontásáról a bíróság 2005. március 18-án meghozott ítéletében rendelkezett és ebből az ítéletből kitűnően a felek házasságkötésére 1998. szeptember 12-én, életközösségük mindenre kiterjedő megszakítására pedig - a felülvizsgálati kérelmében írtakkal szemben - 2004. májusában került sor. Ebből következően a peres felek házastársi vagyonközössége 1998. szeptember 12. és 2004. május között állt fenn, függetlenül attól, hogy a peres felek csak 2004. november 24-én megkötött peren kívüli egyezségükben rögzítették, hogy milyen tartalommal kívánnak a házassági bontóper során egymással egyezséget kötni. A peres felek a bt.-t 1999. szeptember 9-én alapították, 1999. szeptember 23-án kötöttek a … Horgász Szövetséggel üzemeltetési szerződést, a bt. cégjegyzékből való törlésére pedig 2003. október 7-i hatállyal került sor. E tényeknek a fentebb írtakkal való egybevetéséből pedig az következik, hogy a betéti társaságnak a … Horgász Szövetség felé fennálló tartozása a házastársi vagyonközösség fennállása alatt keletkezett és mind a beltag felperes, mind a kültag alperes társasági részesedését terhelő tartozás a Csjt. 27. § (1) bekezdése értelmében a vagyonközösséghez tartozó közös adósságnak minősül. A bt. cégjegyzékből való törlése nem zárta ki a bt. hitelezőjének a megszűnt cég tagjaival szembeni igényérvényesítését, - az 1997. évi Gt. 54. §-a kifejezetten lehetővé tette, hogy a hitelező a gazdasági társaság megszűnése után is felléphessen az ott írt határidőn belül gazdasági társaságot terhelő kötelezettségek érvényesítése érdekében - és ennek megfelelően került sor a … Horgász Szövetség keresete alapján az alpereseket egyetemlegesen marasztaló ítélet meghozatalára.
Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a vagyonközösség fennállása alatt keletkezett közös adósság a Csjt. 27. § (1) bekezdése értelmében a peres feleket egymás között, egyenlő arányban terheli. Nincs jelentősége annak, hogy a bíróság az életközösség megszakadása után - 2005. február 23-án - hozta meg a peres felek egyetemleges marasztalásáról szóló ítéletét, ez a körülmény nem befolyásolta, hogy a másodfokú bíróság a Csjt. 27-28. §-ában írtakat tekintse irányadónak a jogvita elbírálásánál. Döntő jelentősége ugyanis annak volt, hogy a perbeni megtérítési igény a peres felek házastársi vagyonközösségének időtartama alatt keletkezett, de a vagyonközösség megszűnése után kifizetett adóssághoz kapcsolódott. A közös adósság fele része abban az esetben is terhelte volna az alperest, ha a peres felek közül csak a felperes lett volna tagja a bt-nek. A perbeni megtérítési igény elbírálása szempontjából annak sem volt jelentősége, hogy a peres felek, mint a bt. tartozásaiért mögöttes felelősséggel tartozó személyek marasztalására egymás között egyenlő, vagy ettől eltérő arányban, vagy egyetemlegesen került sor, mert a peres felek belső jogviszonyában való elszámolás során ettől függetlenül a Csjt. szabályai az irányadók, figyelemmel arra is, hogy a peres felek között 2004. november 24-én létrejött peren kívüli egyezség nem rendelkezett a bíróság előtt folyamatban lévő perben esetleg megítélendő tartozás felek közötti viselésének arányairól.
Alaptalanul sérelmezte az alperes azt is, hogy a másodfokú bíróság a felperes által lerótt 76 800 Ft kereseti illeték megfizetésére kötelezte az alperest a felperes javára. A Pp. 78. § (1) bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni, a Pp. 86. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy a költségmentesség nem érinti az ellenfél javára megítélt perköltségek megtérítésének kötelezettségét. Figyelemmel arra is, hogy a kereseti illeték lerovására tekintettel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdését alkalmazni nem lehetett, azt kell megállapítani, hogy az alperes által sérelmezett ítéleti rendelkezés a jogszabályoknak megfelelt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.IX.30.398/2009.)