adozona.hu
BH 2010.11.303
BH 2010.11.303
Az adós gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontja előtt viszontkeresettel érvényesített pénzkövetelést is be kell jelenteni hitelezői igényként az adós ellen meginduló felszámolási eljárásban. A pénzkövetelés hitelezői igényként történő bejelentésének elmulasztása jogvesztést eredményez [1991. évi XLIX. tv. 37-38. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
A felperes a 2004. október 7-én benyújtott, módosított keresetében az I. r. alperes kötelezését kérte 40 403,280 € és ennek 2004. június 9. napjától számított évi 8%-os késedelmi kamata megfizetésére. Az I. r. alperes 2005. március 16-án keresetet terjesztett elő a felperessel szemben, melyet utóbb a bíróság jelen perhez egyesített és azt viszontkeresetként bírálta el. Az I...
BH 2010.11.303 Az adós gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontja előtt viszontkeresettel érvényesített pénzkövetelést is be kell jelenteni hitelezői igényként az adós ellen meginduló felszámolási eljárásban. A pénzkövetelés hitelezői igényként történő bejelentésének elmulasztása jogvesztést eredményez [1991. évi XLIX. tv. 37-38. §].
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:A felperes a 2004. október 7-én benyújtott, módosított keresetében az I. r. alperes kötelezését kérte 40 403,280 € és ennek 2004. június 9. napjától számított évi 8%-os késedelmi kamata megfizetésére. Az I. r. alperes 2005. március 16-án keresetet terjesztett elő a felperessel szemben, melyet utóbb a bíróság jelen perhez egyesített és azt viszontkeresetként bírálta el. Az I. r. alperes módosított viszontkeresetében 83 325 € és ennek 2004. július 26. napjától számított évi 8,6%-os kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni a felperest és 41 662 € vonatkozásában az előzetes végrehajthatóság kimondását kérte. Viszontkeresetét a Ptk. 514. § (1), 520. § (1) bekezdésére alapította, s a felperessel kötött szállítmányozási szerződés megszegéséből eredő kárának megtérítésére kérte kötelezni a felperest. A felperes az I. r. alperes viszontkeresetének az elutasítását kérte, felelősségét nem ismerte el. Vitatta, hogy tartozáselismerő nyilatkozatot tett volna. Utóbb hivatkozott arra, hogy az I. r. alperes az igényét csak az ellene indult felszámolási eljárásban érvényesíthette volna és az igénybejelentési határidő elmulasztása jogvesztő, ezért az igénye akkor is megszűnt, ha egyébként jogos lett volna.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét túlnyomó részében megalapozottnak, az I. r. alperes viszontkeresetét, illetve beszámítási kifogását - annak érdemi elbírálása alapján - megalapozatlannak találta. Kötelezte az I. r. alperest, hogy fizesse meg a felperesnek 15 nap alatt 40 403,28 €-nak a kifizetés napján érvényes MNB deviza középárfolyamon számított forint ellenértékét és annak 2004. június 9. napjától a megfizetés napjáig számított évi 8%-os kamatát, továbbá 1 242 000 Ft perköltséget. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az I. r. alperes viszontkeresetét elutasította és kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 600 000 Ft ügyvédi munkadíjat.
Az elsőfokú bíróság a felperesnek a Cstv. 38. § (3) bekezdésére alapított kifogását vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy miután az I. r. alperes az igényét kereset útján érvényesítette a felperes felszámolási eljárásának megindulását megelőzően indított perben, a keresettel szemben nemcsak beszámítási kifogást terjeszthetett elő. Úgy ítélte meg, hogy a Cstv. 38. § (2) bekezdése értelmében az I. r. alperes igényérvényesítési jogosultsága nem szűnt meg, ezért a viszontkeresetet érdemben bírálta el. A viszontkeresetet azonban a Ptk. 520. § (1) bekezdése alapján, a kártérítés törvényi feltételeinek fennállása hiányában elutasította, nem találta bizonyítottnak a felperes jogellenes magatartását.
Az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. alperes viszontkeresetének elutasítására vonatkozó része ellen az I. r. alperes élt fellebbezéssel annak megváltoztatását és felperesnek a viszontkereset szerinti marasztalását kérve.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására és az I. r. alperes másodfokú perköltségben marasztalására irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a bíróság a felperes felszámolását 2006. január 12-ei kezdő időponttal rendelte el, s annak közzétételére 2006. március 9. napján került sor. Az I. r. alperes a hitelezői igényét nem jelentette be a felperes felszámolási eljárásában. A felperes felszámolása kezdő időpontjának és közzétételének tényét a beszerzett cégmásolat alapján, azt a tényt pedig, hogy az I. r. alperes nem jelentett be hitelezői igényt, a felek egyező előadása alapján állapította meg. Az így kiegészített tényállást alapján az I. r. alperes fellebbezését alaptalannak találta. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az I. r. alperes viszontkeresetét érdemben vizsgálta. A felperes felszámolásának kezdő időpontjára tekintettel irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (többször módosított Cstv.) 38. §-ának (3) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keresetében lehet érvényesíteni azzal, hogy a hitelező - a gazdálkodó szervezet által indított perben - a gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követelését beszámítási kifogásként érvényesítheti, feltéve, hogy a követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is a hitelező volt.
A többször módosított Cstv. 38. § (2) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak. A pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése alól. A többször módosított Cstv. 37. § (3) bekezdése értelmében az (1)-(2) bekezdésekben foglalt esetekben az egy éves határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, akárcsak a Polgári Törvénykönyvben meghatározott jogvesztő határidő [pl. a Ptk. 308/A. § (1) bekezdésében foglalt határidő] elmulasztása.
Az I. r. alperes az alanyi jogának érvényesítésére megszabott egy éves igényérvényesítési, anyagi jogi határidőt
- melyet az idézett jogszabály kifejezett rendelkezése jogvesztőnek minősít - elmulasztotta azzal, hogy 2007. március 9-ig nem tett hitelezői igénybejelentést a felperes felszámolási eljárásában. Ezért alanyi joga az adóssal - jelen per felperesével - szemben elenyészett. A többször módosított Cstv. 38. § (2) bekezdésének az a szabálya, amely a felszámolás kezdő időpontja előtt indult eljárásra vonatkozik, azt jelenti, hogy a felszámoló által el nem ismert igény elbírálása a korábban eljárt bíróság hatáskörébe, nem pedig a 46. § (5) bekezdése alapján a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe tartozik. Ez azonban nem érinti azt a törvényi rendelkezést, hogy az adóssal szembeni követelést a hitelezőnek be kell jelentenie, s hogy ennek a közzétételtől számított egy éven túli elmulasztása jogvesztéssel jár. A többször módosított Cstv. által kifejezetten említett kivételektől eltekintve a felszámolás hatálya alá tartozó vagyonból, melybe az alperes követelése is beletartozik, csak a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelező kaphat kielégítést.
A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét - az indokolás módosításával - a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős másodfokú ítélet ellen az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes marasztalását kérte, a viszontkereseti kérelmében foglaltaknak megfelelően. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a Fővárosi Ítélőtábla utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára.
Kérte a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztését is, hivatkozva arra, hogy a felperes felszámolási eljárására tekintettel a végrehajtást követően az eredeti állapot nem állítható helyre.
Jogszabálysértésként - tartalmilag - a Cstv. 38. § (2)-(3) bekezdésének téves alkalmazását jelölte meg. Vitatta, hogy viszontkereseti követelése elenyészett volna. Hivatkozott arra, hogy felperes a perindításkor - 2005. március 16-án - nem állt felszámolás alatt. A Pp.</a> nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint, ha a kötelezett (adós) ellen megindul a felszámolási eljárás, akkor egy év elteltével már csak akkor lehet a pert folytatni, ha a jogosult egyben hitelező is. A Pp.</a> nem ismer olyan permegakasztási, vagy perlezárási okot, amely bármiféle összefüggésben lenne a hitelezői igénnyel.
Megjegyezte azt is, hogy sem a Pp.</a>-ben, sem a Ptk.-ban nem talált olyan rendelkezést, amely szerint, ha egy per folyamán valamilyen oknál fogva megszűnik a jogosult igényérvényesítési joga, vagy lehetősége, akkor a kereseti kérelmet érdemben kell (vagy lehet) elbírálni. Hivatkozott a módosított Cstv. 38. §-ának (2) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre is, hogy a felszámolási eljárás megindítása előtt indult peres eljárások a korábban eljárt bíróságok előtt folytatódnak. Ugyanakkor - álláspontja szerint - a Cstv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogyha a jogosult nem jelenti be hitelezői igényét, akkor a folyamatban lévő pereket a felszámolási eljárás megindulását követő egy év elteltével le kell zárni, akár érdemi ítélettel, akár megszüntetéssel. A Pp.</a> a Cstv.-re alapozva sem ismer olyan perakadályt, amely a hitelezői igény bejelentésének elmulasztásán alapul.
Az I. r. alperes jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet összekeveri a perbeli igényérvényesítési jogot a végrehajtási joggal. Követelése megalapozottságán nem változtat semmit az a tény, hogy adott esetben a megítélt követelést nem lehet behajtani. Az I. r. alperes érvelése szerint a felszámolási eljárásban sem kizárt, hogy a felszámolás alá került cég "kijöjjön a felszámolásból", megszüntessék vele szemben a felszámolási eljárást és folytassa tevékenységét. Amennyiben azonban a hitelezői igény bejelentésének elmulasztása miatt érdemben elutasítják a jogosult keresetét, akkor soha többet nincs esélye arra, hogy jogos igényét érvényesítse, adott esetben hozzájusson a pénzéhez. Ez pedig sérti az Alkotmány által is biztosított tulajdonhoz való jogot. Az I. r. alperes azzal is érvelt, felesleges további jelentős összegeket fizetni a felszámolónak akkor, amikor nyilvánvaló, hogy egy fillért sem fog visszakapni a befizetett követeléséből a kielégítési alap hiányában.
Az I. r. alperes a viszontkereseti kérelme érdemében is kifejtette jogi álláspontját, megismételve a per során általa már előadottakat.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak helyes indokai alapján. Kérte az I. r. alperes kötelezését a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére is.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. Ennek során megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alaptalan, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő az alábbi indokok miatt.
A Cstv. 38. §-ának (2) bekezdése egyértelműen rendelkezik arról, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak, a pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás azonban a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése - azaz hitelezői igényének határidőben a felszámolóhoz történő bejelentése, a nyilvántartásba vételi díj befizetése és a felszámoló részére történő igazolása - alól. Ha a hitelező az igénybejelentési határidőt elmulasztja, az a Cstv. 37. § (3) bekezdése értelmében jogvesztéssel jár, ahogy azt a másodfokú bíróság jogerős ítéletében helytállóan megállapította. A jogvesztésnek pedig az a következménye, hogy a korábbi jogosultnak nem csupán az igény érvényesítésére, kikényszerítésére szűnik meg a lehetősége, hanem megszűnik, elenyészik maga az igény is.
Az alperes által a viszontkeresetében érvényesített fuvardíj, mint polgári jogi igény érvényesítésére a Pp.</a> szabályai az irányadóak. Abban az esetben azonban, ha az a gazdálkodó szervezet, aki ellen a pénzkövetelést érvényesíti, felszámolás alá kerül, az igény érvényesítésére alkalmazni kell a többször módosított Cstv. speciális rendelkezéseit, amelyeket a fentebb hivatkozott Cstv. 38. §-ának (2) bekezdése, 28. § (2) bekezdésének f) pontja, 46. § (7) bekezdése és a 37. § (3) bekezdése tartalmaz.
A Cstv. 37. §-ának (3) bekezdésében foglalt speciális rendelkezés pedig az egyéves igénybejelentési határidő elmulasztásához a jogvesztés jogkövetkezményét fűzi. A bíróság a keresetet nem csak akkor utasítja el, ha a felperest az érvényesített jog eleve már a kereset benyújtásakor sem illette meg, hanem akkor is, ha kereshetőségi joga, jogszabály rendelkezése folytán, a per folyamán szűnik meg, ahogy az a perbeli esetben történt.
Alaptalan az I. r. alperesnek az a jogi álláspontja, hogy a jogerős ítélet összekeveri a perbeli igényérvényesítési jogot a végrehajtási joggal. Az alperes viszontkereseti kérelmét igényének elenyészése folytán kellett elutasítani, ehhez képest igénye a végrehajtás szakaszába el sem juthat.
Alaptalan az alperesnek az az érvelése is, hogy a felperes fizetésképtelensége miatt fölösleges és indokolatlan kiadás lett volna követelését hitelezői igényként bejelenteni a felperes felszámolási eljárásában. A hitelezői igény felszámolónak való bejelentése ugyanis a Cstv. 38. § (2) bekezdése értelmében kötelező, feltétele annak, hogy a pénzkövetelés jogosultja a felszámolási eljárásban - annak kezdő időpontja után - hitelezőnek minősüljön [Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja], igényét a felszámoló számításba vegye a felszámolás hatálya alá tartozó vagyonból kielégítendő követelések között. A pénzkövetelés hitelezői igényként való bejelentésének elmulasztása pedig a Cstv. 37. § (3) bekezdésében foglalt - már részletezett - jogkövetkezménnyel jár.
Alaptalanul érvelt a felszámolási eljárásban hitelezői igényként be nem jelentett pénzkövetelés körében az I. r. alperes azzal is, hogy a felszámolási eljárásban sem kizárt az eljárás adóssal szembeni megszüntetése és az adós tevékenységének folytatása, mely esetben ismét lehetősége lenne arra, hogy igényét az adóssal szemben érvényesítse. A felperes felszámolására alkalmazandó többször módosított Cstv. rendelkezései szerint ugyanis a felszámolás kezdő időpontja után csak abban az esetben van lehetőség a felszámolási eljárásnak az adós jogutód nélküli megszüntetése nélkül történő befejezésére, ha az adós egyezséget köt a hitelezőivel és a bíróság az egyezséget jóváhagyja. [Cstv. 45. § (1) bekezdés, 60. § (2) bekezdés]. Erre az esetre azonban a Cstv. 41. § (1) bekezdésének második mondata azt a rendelkezést tartalmazza, hogy mindazok, akik a felszámolási eljárásba hitelezőként nem jelentkeztek be egyezség kötés esetén az eljárás befejezését követően követelésüket az adóssal szemben nem érvényesíthetik. A Ptk. 204. § (1) bekezdésének c) pontja pedig akként rendelkezik, hogy bírósági úton nem lehet érvényesíteni azokat a követeléseket, amelyeknek állami szerv útján való érvényesítését jogszabály kizárja. Bírói úton tehát akkor sem kényszeríthető ki az adós felszámolási eljárásában a felszámolónak bejelenteni elmulasztott pénzkövetelés, ha a felszámolási eljárás egyezségkötéssel, és az adós jogutód nélküli megszüntetése nélkül fejeződik be.
A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.165/2009.)