adozona.hu
BH+ 2010.10.467
BH+ 2010.10.467
Amennyiben az üzemi motorikusgáztöltő-állomás üzemeltetője nem rendelkezik jövedéki engedéllyel, úgy a motorikusgáz kiszolgálását kizárólag saját felhasználás céljából végezheti jogszerűen. A motorikusgáz harmadik személyek felé történő értékesítése engedélyköteles tevékenység [2003. évi CXXVII. tv. 103. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kérelmére az elsőfokú hatóság 2004. május 18-án üzemi motorikusgáztöltő-állomás üzemeltetőjeként vette nyilvántartásba. Az elsőfokú vámhatóság járőre a felperes tevékenységének ellenőrzése során megállapította, hogy a felperes az üzemi motorikusgáztöltő-állomás üzemeltetése helyett, jövedéki engedély hiányában, jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet végzett, amely tevékenységet az ezt megállapító határozat jogerőre emelkedését követően is folytatta. Erre alapozottan a továb...
BH+ 2010.10.467 Amennyiben az üzemi motorikusgáztöltő-állomás üzemeltetője nem rendelkezik jövedéki engedéllyel, úgy a motorikusgáz kiszolgálását kizárólag saját felhasználás céljából végezheti jogszerűen. A motorikusgáz harmadik személyek felé történő értékesítése engedélyköteles tevékenység [2003. évi CXXVII. tv. 103. §]
A felperes kérelmére az elsőfokú hatóság 2004. május 18-án üzemi motorikusgáztöltő-állomás üzemeltetőjeként vette nyilvántartásba. Az elsőfokú vámhatóság járőre a felperes tevékenységének ellenőrzése során megállapította, hogy a felperes az üzemi motorikusgáztöltő-állomás üzemeltetése helyett, jövedéki engedély hiányában, jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet végzett, amely tevékenységet az ezt megállapító határozat jogerőre emelkedését követően is folytatta. Erre alapozottan a további jogsértő tevékenység folytatásának megakadályozása végett a vámhatóság a nyilvántartásból törölte.Fellebbezés folytán az elsőfokú határozatot helybenhagyó alperesi határozatot a felperes keresettel támadta, melyet a megyei bíróság alaposnak talált, ezért ítéletével azt az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárás során a hatóságnak vizsgálnia kellett a felperes és a P. Zrt., valamint a felperes és a felhasználók közötti (bizományosi, üzemeltetői) szerződések tartalmát, tisztáznia kellett, hogy az értékesítés mely társaság részéről, melyik felhasználó felé történt, illetve ebben a folyamatban a felperes milyen szerepet játszott.
Utalt a megyei bíróság az egyenlő elbírálás elvére azzal, hogy ugyanolyan tényállás mellett, ugyanazon jogszabályi háttérrel, valamennyi jogalany kérelmét egyenlően kell elbírálni.
A megismételt eljárás során az elsőfokú vámhatóság vizsgálta a felperes és a P. Zrt. közötti szerződéseket, majd a beszerzett nyilatkozatok és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy a felperes a bejelentésben foglaltakkal ellentétben nem üzemi motorikusgáztöltő-állomást üzemeltetett, a nyilvántartásba vételben foglalt működéssel szemben jogsértő tevékenységet végzett. Az üzemi motorikusgáztöltő-állomás a cseppfolyós szénhidrogén speciális felhasználói helye, a nyilvántartásba vétel konjunktív feltétele a motorikusgáz beszerzésen kívül annak üzemen belüli felhasználása. A felperes az eljárás során nem igazolta, hogy a beszerzett motorikusgázt üzemi tevékenysége folytán felhasználta volna, ezért a nyilvántartásba vétel törlése vált szükségessé.
A határozat elleni fellebbezés folytán az alperes az 2008. január 16. napján hozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában kiemelte, hogy a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 103. § (2) bekezdés 1. pontja szerint jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységnek minősül többek között a motorikusgáz nem üzemanyagöltő állomáson történő értékesítése. A Jöt. 103. § (2) bekezdés 5. pontja határozza meg az üzemi motorikusgáztöltő-állomás fogalmát. A fogalom-meghatározás nem követeli meg azt, hogy a kiszolgálást végző hely kizárólag saját felhasználás céljából végezzen kiszolgálást, de a Jöt. rendelkezéseit ezen meghatározással összevetve megállapítható, hogy a más részére történő motorikusgáz kiszolgálása jövedéki engedélyköteles tevékenységnek minősül. Amennyiben az üzemeltető jövedéki engedéllyel nem rendelkezik, úgy az üzemeltető motorikusgáz kiszolgálását kizárólag saját felhasználás céljából végezheti jogszerűen.
A felperes kerestében az alperesi határozat megváltoztatását és a nyilvántartásból való törlés mellőzését, másodlagosan az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Álláspontja szerint, az alperes a Jöt. 103. § (2) bekezdésének 5. pontjában foglaltakat tévesen, kiterjesztően értelmezte. A P. Zrt.-vel kötött szerződés nem bizományosi szerződés, ebből fakadóan nem vált a termék tulajdonosává, így értékesítőjévé sem.
A megyei bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően ismételten hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletében kiemelte, hogy az alperes megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2. § (2) bekezdésében foglalt egyenlő bánásmód követelményét rögzítő alapelvet, amikor nem vizsgálta, hogy a felperes által hivatkozott társaságok által alkalmazott szerződéses konstrukció a perbeli esetben a megvalósulttal egyező-e. Az alperes a Ket. 111. § (3) bekezdésében foglaltaknak az új eljárásban csak részben tett eleget, ezért a határozatok hatályon kívül helyezése vált szükségessé. Az új eljárásban vizsgálni kell a szerződéses feltételek azonosságát, az ez irányú álláspont részletes kifejtése mellett.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Az alperes arra hivatkozott, a megyei bíróság ítélete sérti a Ket. 111. § (3) bekezdésében foglaltakat, ugyanis a lefolytatott bizonyítási eljárást követően megállapítható, hogy a felperesi szerződéses rendszerben egyetlenegy társaság sem működik. A döntés a Ket. 2. § (2) bekezdésében meghatározott alapelvi követelménynek is eleget tett.
A megyei bíróság új eljárásra adott iránymutatása végrehajthatatlan, mert a felperes által megjelölt társaságok ebben az ügyben a Ket. 15. §-a alapján nem minősülnek ügyfélnek, így az általuk megkötött szerződések nem képezhetik vizsgálat tárgyát. Ezen túlmenően a megyei bíróság a peres eljárásban beszerezte az alperes felettes szervének állásfoglalását, ennek megismétlése szükségtelen.
Az ügy érdemét érintően idézte a Jöt. 50. § (1) bekezdés d) pontjában, 103. § (2) bekezdés 1. pontjában és 5. pontjában foglaltakat azzal, hogy a felperes motorikusgáz értékesítésre jövedéki engedéllyel nem rendelkezik, tehát a más részére történő értékesítési tevékenységet jogszabálysértő módon végezte. A P. Zrt. a szabadforgalomba helyezést a felperes részére végzi, a kitároláskor az egyszerűsített kísérő okmány (EKO) is úgy került kiállításra, hogy azon címzettként a felperes volt megjelölve. Nem felel meg a Jöt. előírásainak olyan kikötés, miszerint az adóraktár a terméken a tulajdonjogát fenntartja, ugyanis a P. Zrt.-nek nincs jogosultsága a felperes üzemeltetésében lévő telephelyen a jövedéki termék tárolására. Az adott konstrukcióban a termék tulajdonjoga átszáll a felperesi társaságra, aki a kiszolgálást a Jöt. szerinti jövedéki engedélyes kereskedőként folytatja. A felperes tényleges felhasználást nem végez, így részére a kedvezményes adótételű gáz értékesítése sem lehet jogszerű.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes, mint az üzemi motorikusgáztöltő-állomás üzemeltetője végzett-e olyan jövedéki engedélyhez kötött tevékenységet, amelyre alapozottan a vámhatósági nyilvántartásba vétele törlésre kerülhet.
A Legfelsőbb Bíróságnak azt is vizsgálnia kellett, hogy a vámhatóság a megyei bíróság ítéletében foglalt iránymutatásnak megfelelően folytatta-e le új eljárását, figyelemmel a Ket. 111. § (3) bekezdésére, amely szerint a hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indoklása köti, a megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni.
A üzemi motorikusgáztöltő-állomás fogalmát a Jöt. 103. § (2) bekezdése 5. pontja határozza meg. E szerint üzemi motorikusgáztöltő-állomás a mérésügyi szerv által hitelesített kútoszloppal és az illetékes hatóság által engedélyezett tárolótartállyal ellátott a cseppfolyósított szénhidrogén kizárólag nem közúti járművekben, üzemen belüli felhasználás céljából történő kiszolgálását végző felhasználói hely. A fogalom-meghatározásból egyértelműen következik, hogy a cseppfolyósított szénhidrogén kiszolgálása csak üzemi felhasználás céljából történhet, nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység keretében és működési engedély birtokában.
A megyei bíróság új eljárásra adott iránymutatásának megfelelően a vámhatóság a bizonyítást lefolytatta, a bizományosi, üzemeltetői szerződéses konstrukciók tisztázása végett a szerződéseket beszerezte, azokat értelmezte. A Legfelsőbb Bíróság ehelyütt mutat rá arra, hogy a jövedéki hatóságnak nem feladata a polgári jogi kötelmek megítélése, azokat mindösszesen az adójogi következmények szempontjából vizsgálhatja.
A Jöt. 104. § (1) bekezdése értelmében a jövedéki termék szabadforgalomban végzett jövedéki engedélyes kereskedelme a vámhatóság által kiadott jövedéki engedéllyel történhet.
A felperes motorikusgázt, azaz ásványolajat, tehát jövedéki terméket az üzemanyag-töltőállomáson értékesített, amely a Jöt. 103. § (2) bekezdés 1. pontja alapulvételével jövedéki engedély birtokában végezhető tevékenység. A Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja azon alperesi okfejtést, miszerint a kiszolgálóhelyen lehetőség van más részére is motorikusgázt értékesíteni, kiszolgálni, azonban ez már kizárólag jövedéki engedély birtokában gyakorolható. A felperes a P. Zrt.-től beszerzett motorikusgázt harmadik személyek felé továbbértékesítette, noha erre engedéllyel nem bírt.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ez irányú álláspontjával szemben kiemeli, hogy a közigazgatási per tárgya az adott ügyben született, egyedi határozat felülvizsgálata és nem annak a vizsgálata, hogy más eljárás/ok/ban az adott szerződéses konstrukciót a hatóság milyen módon ítélte meg. Ebből fakadóan tévedett a megyei bíróság, amikor sérülni látta a Ket. 2. § (2) bekezdésében megfogalmazott egyenlő bánásmód követelményét. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a közigazgatási per anyagánál az üzemeltetői szerződés és az alperes felettes szervének állásfoglalása is fellelhető, ekként nem volt elzárva a megyei bíróság attól, hogy a rendelkezésre álló adatokat, bizonyítékokat mérlegelve, az ügy érdemében állást foglaljon.
Téves jogi álláspontra helyezkedett a megyei bíróság, hiszen a megismételt közigazgatási és a peres eljárás során is teljes körűen rendelkezésre álltak azok a bizonyítékok, amely alapján a jogvita elbírálható volt, illetőleg az alperes az új eljárásban a Ket. 111. § (3) bekezdésében foglaltaknak eleget tett, a tényállást teljes körűen tisztázta. Aggálymentesen megállapítható, hogy a felperes jövedéki engedélyköteles tevékenységet engedély hiányában végezte, tehát jogszerűen került sor a vámhatósági nyilvántartásba vételének törlésére.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír.Kfv.VI.39.068/2009.)