adozona.hu
BH 2010.10.288
BH 2010.10.288
Társasági adóalap nem csökkenthető jogszerűen olyan vásárlással, amit jövedelem nagy veszteséggel történő továbbeladás követ, mert azt olyan ügyletnek kell tekinteni, amely a vállalkozási tevékenységgel nincs összefüggésben [1992. évi LXXIV. tv. 35. §, 44. §, 1996. évi LXXXI. tv. 8. §, 2000. évi C. tv. 47. §, 2003. évi XCII. tv. 1. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2001. és 2002. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra vonatkozó utólagos adóellenőrzést végzett a felperesnél. Ellenőrzése során megállapította, hogy a felperesi kft. 2002. november 29-ei taggyűlési határozata alapján 30 000 000 Ft értékben ipari klímaberendezés, 38 864 000 Ft értékben 3 tenyészkanca megvásárlásáról határozott. A számlákban feltüntetett áfát elszámolásba állította, majd 2002. december 27-én szakértői véleményt szerzett be arról, hogy a fenti eszköz...
BH 2010.10.288 Társasági adóalap nem csökkenthető jogszerűen olyan vásárlással, amit jövedelem nagy veszteséggel történő továbbeladás követ, mert azt olyan ügyletnek kell tekinteni, amely a vállalkozási tevékenységgel nincs összefüggésben [1992. évi LXXIV. tv. 35. §, 44. §, 1996. évi LXXXI. tv. 8. §, 2000. évi C. tv. 47. §, 2003. évi XCII. tv. 1. §].
Az adóhatóság 2001. és 2002. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra vonatkozó utólagos adóellenőrzést végzett a felperesnél. Ellenőrzése során megállapította, hogy a felperesi kft. 2002. november 29-ei taggyűlési határozata alapján 30 000 000 Ft értékben ipari klímaberendezés, 38 864 000 Ft értékben 3 tenyészkanca megvásárlásáról határozott. A számlákban feltüntetett áfát elszámolásba állította, majd 2002. december 27-én szakértői véleményt szerzett be arról, hogy a fenti eszközök esetleges értékesítése szabályszerűen megtörténhet-e. Ezt követően a 2002. december 30-ai taggyűlés határozatban intézkedett a klímaberendezés 8 500 000 Ft-os, a 3 tenyészkanca 6 720 000 Ft-os eladásáról.Az adóhatóság az ellenőrzés során adatokat szerzett be, mely szerint a klímaberendezés reális beszerzési ára 11 000 000 Ft + áfa, a lovak beszerzése ára 600 000 Ft és 2 500 000 Ft közé esett. Ennek alapján elsőfokú határozatában 2002. december hónapra a felperes terhére 10 174 000 Ft általános forgalmi adó, és 10 092 000 Ft társasági adókülönbözetet állapított meg. Az adóhatóság határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperesnek 2002. november 30-án 118 600 000 Ft eredmény mutatkozott, és ezt követően került lebonyolításra az egy hónapon belül 45 900 000 Ft veszteséget eredményező vásárlás és eladás.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2007. november 30-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a társasági adókülönbözetet 9 253 000 Ft-ban állapította meg. Ehhez igazodóan rendelkezett adóbírság kiszabásáról és késedelmi pótlék felszámításáról.
A felperes keresetében az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a klímaberendezést kapcsolt vállalkozástól vásárolta. A 3 tenyészkancát pedig három különböző kft.-től vette meg.
A rendelkezésre álló összehasonlító adatok alapján a megyei bíróság arra a következtetésre jutott, hogy más klímaberendezések összehasonlító árai lényegesen alacsonyabbak a felperes beszerzési áránál. Miután a klímaberendezést a felperesnél nem üzemelték be, annak értéke egy hónapnál rövidebb idő alatt nem csökkenhetett olyan mértékben, hogy azt a felperes csak a beszerzési ár 28%-áért értékesíthesse.
Hasonló nagymértékű eltérés mutatkozik a 3 tenyészkanca beszerzési és értékesítési ára között, melyeket a beszerzési ár 17%-áért értékesítettek. A tenyészkancák értéke vonatkozásában a bíróság tanúként hallgatta meg dr. V. T. szakértőt, aki elmondta, hogy a felperes által vásárolt állatok a vásárláskor a tenyészkort még nem érték el, 1 kanca átlagosan 5 utódot tud világra hozni. Az utódok értéke azonban elsősorban a méntől, nem pedig a kancától függ. A bíróság a felperes indítványától eltérően szakértői bizonyítást nem rendelt el figyelemmel arra, hogy a per időszakára már sem a klímaberendezés, sem a lovak nem voltak fellelhetők. A rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a számlákban feltüntetett vételár sem a klímaberendezés, sem a tenyészkancák vonatkozásában nem hiteles, ezért az adókülönbözet megállapítását az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdése és a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 8. § (1) bekezdés d) pontja, valamint a számvitelről
szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 47. § (2) bekezdése megalapozta. Utalt arra, hogy a valótlan vételár feltüntetése nem csak az eladónak felróható körülmény, ezért a felperes vonatkozásában az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében foglaltakat sem lehetett alkalmazni.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, 97. § (4) bekezdésében, az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontjában, illetve a Ptk. 200. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Előadta, hogy a bíróság tévesen mellőzte a felperes által indítványozott szakértői bizonyítást, és hivatkozott Sz. J. szakértő tanúvallomására, aki a perbeli lovak egyenkénti 10 millió forintos vételárát reálisnak minősítette. Utalt arra, hogy a megyei bíróság által meghallgatott dr. V. T. 37 500 000 Ft biztosítási értékre tett írásbeli ajánlatot, mint a biztosító szakértője és fő-állatorvosa, és a biztosítónak nem érdeke a túlbiztosítás. A felperes hivatkozott dr. B. G. egyetemi tanár nyilatkozatára, illetve K. I.-nak a fajta jellegzetességeire, speciális genetikai értékére vonatkozó nyilatkozatára. A felperes álláspontja szerint a szakértői bizonyítás elrendelése a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 58. §-ára és a Pp. 177. §-ára tekintettel nem lett volna mellőzhető. A klímaberendezéssel kapcsolatban a felperes kiemelte G. E. tanúvallomását, aki a 30 millió Ft-os ügyleti értéket korrektnek minősítette. Kiemelte Ny. Z. felperesi ügyvezető nyilatkozatát, melynek értelmében Lenox típusú klímaberendezést kívántak beszerezni, amely tényt az értékmeghatározáskor figyelmen kívül hagytak. Hivatkozott a Ptk. 200. § (1) bekezdésének azon szabályára, hogy a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg, amely kiterjed a vételár meghatározására is. A feltűnő értékaránytalanság tényét az adóhatóságnak kellett volna bizonyítania, amelyre csak szakértői bizonyítás nyújtott volna lehetőséget.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A klímaberendezéssel összefüggésben arra mutatott rá, hogy a felperes nem igazolta a beszerzett berendezés műszaki paramétereit, a szerződésben sem annak típusa, sem gyári száma nem került feltüntetésre, műszaki leírása, gépkönyve sem került elő. A vásárolt tenyészkancák értékét befolyásoló tényezők, a lovak tulajdonságai sem voltak ismeretesek, ezért a szakértői bizonyítás sem járt volna eredménnyel. Utalt továbbá arra, hogy a felperes olyan cégekkel kötött ügyletet, amelyekkel korábban, és azóta kapcsolatban nem állt, e cégek iratanyaga fellelhetetlen, felszámolás alá kerültek. Az említett vásárlások lebonyolításának módja eltér a felperes szakszerű, racionális üzletpolitikájától. Kifejtette továbbá, hogy az adóhatóságnak az Art. 1. § (7) bekezdésén alapuló minősítési lehetősége nem érinti a Ptk. 200. § (1) bekezdése szerinti szerződési szabadság elvét. Hangsúlyozta továbbá, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárása nem irányulhat az elsőfokú bíróság által értékelt bizonyítékok felülmérlegelésére.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Art. 1. § (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdése] levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulás esetén annak jogelődjét is - rá áthárított.
Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható.
A Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja értelmében az adózás előtti eredményt növeli az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg - ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolásából megállapította, hogy a megyei bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésének megfelelően megjelölte azt az okot, amely miatt a felperes által felajánlott szakértői bizonyítást mellőzte. E szerint az indítványozott bizonyítás lefolytatásának akadálya az volt, hogy sem a klímaberendezés, sem a lovak nem voltak fellelhetők. Ennek ellenkezőjét a felperes felülvizsgálati kérelmében sem állította. Ily módon a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem tekinthető jogszabálysértőnek az, hogy a megyei bíróság a felperes által indítványozott szakértői bizonyítást nem rendelte el. Ítélete ezen okból nem jogszabálysértő. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy adólevonási jog csak tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható (Kfv. I. 35.240/2008/7.).
Az alperes ugyancsak helyesen hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye (BH 2002/29.). A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot is köti (BH 1996/505.). Ehhez képest az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, okszerűtlen vagy téves logikai ellentmondást tartalmazó tényeket, hibás ténybeli következtetéseket tartalmaz. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs jogszabályi lehetőség (BH 1994/639.).
A felperes felülvizsgálati kérelmében előadottakkal ellentétben az Art. 1. § (7) bekezdése nem arra biztosít jogosultságot az adóhatóságnak, hogy a szerződő felek szerződési autonómiájába avatkozzon be. Az adóügyi és polgári jogi jogviszony ugyanis elválnak egymástól, és az adóhatóság megállapítása nem hat ki a felek polgári jogi jogviszonyára. Ezért az Art. 1. § (7) bekezdése és a szerződési autonómia között alkotmányossági összefüggés sincs [724/B/1994. (II. 20.) AB határozat II/1. pontja].
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság által lefolytatott tanúbizonyítás és a rendelkezésre álló közigazgatási iratok, valamint nyilatkozatok alapján megállapította, hogy a megyei bíróság nem lépte túl a Pp. 206. § (1) bekezdésében meghatározott bizonyítékértékelési kereteket akkor, amikor az adóhatóság által vizsgált adásvételi ügyletekben számlázott ellenértéket adójogi szempontból hiteltelennek, valótlannak ítélte. A megyei bíróság nem tett iratellenes megállapítást, illetve nem vont le olyan okszerűtlen következtetést, ami az általa értékelt bizonyítékok felülvizsgálati eljárásban történő újraértékelését tenné lehetővé. Ezért a jogerős ítélet nem ütközik a felperes által hivatkozott Art., Áfa. tv., illetve Tao. tv. rendelkezésekbe.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.530/2009.)