adozona.hu
EH 2019.07.M13
EH 2019.07.M13
I. A munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása a baleset bekövetkezésénél nem állapítható meg, ha a munkáltató nem tett eleget az egészséges és biztonságos munkavégzés biztosítására vonatkozó jogszabályi előírásoknak. II. Amennyiben a baleset bekövetkezésének pontos oka a rendelkezésre álló adatok alapján nem határozható meg, úgy nem vonható le következtetés arra, hogy a baleset kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása miatt következett be [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2001. augusztus 7-től 2014. december 5-ig állt a az alperes alkalmazásában, gépkezelő munkakörben.
[2] 2014. május 11-én este 22 óra 30 perc körüli időpontban, éjszakai műszakban balesetet szenvedett egy nyomtatógépen végzett munka során. Az egyes fejen lévő klisét rögzítő csavart kívánta meglazítani egy 23 cm-es imbuszkulccsal, ám a csavar nagyon megszorult. A felperes ekkor nagy erővel csapott rá a szerszámra, melynek következtében a csavar meglazult, és jobb keze, középső, ...
EH 2019.07.M13 I. A munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása a baleset bekövetkezésénél nem állapítható meg, ha a munkáltató nem tett eleget az egészséges és biztonságos munkavégzés biztosítására vonatkozó jogszabályi előírásoknak.
II. Amennyiben a baleset bekövetkezésének pontos oka a rendelkezésre álló adatok alapján nem határozható meg, úgy nem vonható le következtetés arra, hogy a baleset kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása miatt következett be [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1), (2) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2001. augusztus 7-től 2014. december 5-ig állt a az alperes alkalmazásában, gépkezelő munkakörben.[2] 2014. május 11-én este 22 óra 30 perc körüli időpontban, éjszakai műszakban balesetet szenvedett egy nyomtatógépen végzett munka során. Az egyes fejen lévő klisét rögzítő csavart kívánta meglazítani egy 23 cm-es imbuszkulccsal, ám a csavar nagyon megszorult. A felperes ekkor nagy erővel csapott rá a szerszámra, melynek következtében a csavar meglazult, és jobb keze, középső, gyűrűs és kisujja a klisé alatt található kármentő tálca sarkához és a gumihengert szárító levegőcső tartójához ütődött. Ujjai erősen véreztek, ezért elsősegélyben részesült, majd egy kórház baleseti sebészeti osztályának ambulanciáján látták el. A felperes a kórházban a baleset körülményeiről úgy nyilatkozott, hogy otthon, a szabadidejében, autószerelés közben az önindító fogaskereke kapta be az ujjait, ennek megfelelően a kórházi zárójelentés "Epikrízis" részében is ezt rögzítették. A felperes gyűrűsujját az éjszaka folyamán a traumatológiai osztályon megműtötték.
[3] 2014. május 13-án K.-né G. Gy. munka-, környezet és egészségvédelmi vezető baleseti naplót töltött ki a baleset bekövetkezéséről, amit a felperes nem írt alá.
[4] 2014 júniusától október 21-ig a felperes könnyített munkát végzett, ún. opex technikusi munkakörben foglalkoztatták. Ezt követően - mivel az üzemorvos alkalmasnak minősítette a feladatra - ismételten gépkezelői munkakört töltött be.
[5] A felperes keresetében sérelemdíj címén 4 500 000 forint és ennek kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a 2014. május 11-én elszenvedett munkabaleset miatt. Kifejtette, hogy a balesetet követően a kórházban azért nyilatkozott úgy, hogy otthonában, szabadidejében történt a baleset, mert féltette az állását. Keresete jogszabályi alapjaként a munkavédelemről szóló 1993. XCIII. törvény (Mvt.) 64. § (4) bekezdését, 87. § 5/B. és 3. pontját, valamint az Mvt. végrehajtására kiadott 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet (Vhr.) 6. § (1) bekezdését, 8. § (1) bekezdését és 9. §-át jelölte meg.
[6] Érvelése szerint a baleset miatt elszenvedett hátrányok nem csupán az orvosi dokumentációval alátámasztott sérülésben, hanem emellett annak visszamaradó utóhatásaiban, ujjai részleges funkcióromlásában is megnyilvánultak, amely miatt nem képes maradéktalanul a baleset előtti állapotnak megfelelő finom mechanikus mozgásokra. Álláspontja szerint az Alaptörvény II. cikkében biztosított emberi méltósághoz való joga, illetve a 20. cikk (1) bekezdés szerinti testi és lelki épséghez való joga is sérült.
[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a baleset kizárólag a felperesnek felróható okból következett be.
Az első- és másodfokú ítélet
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1) bekezdésére, valamint (2) bekezdés b) pontjára.
[10] Kifejtette, hogy az alperes a munkabaleset tényét nem vitatta, kizárólag a felperes felróható magatartására utalt.
[11] A baleset bekövetkezését követően 2014. május 13-án vett fel az alperes ténymegállapítást a baleseti naplóban.
[12] A baleseti napló készítője, K.-né G. Gy. tanúként minden tekintetben megerősítette az abban foglaltakat. Kitért arra is, hogy a felperes 2014. május 13-án, kedden délelőtt számolt be neki a történtekről, amikor munkatársuk gépkocsival hozta őt a munkahelyre a meghallgatási jegyzőkönyv felvétele céljából.
[13] A bíróság nyomatékosan értékelte, hogy a tanú az idézett baleseti napló vonatkozó részével a részletek tekintetében is egyező előadását még azt megelőzően tette, hogy a baleseti naplót elé tárták volna.
[14] A tanú azt az állítását, hogy a felperes idegességében csapott rá az imbuszkulcsra, következetesen, a tárgyalás későbbi szakaszában is fenntartotta.
[15] Az alperesnél a baleset időpontjában termelésvezetőként alkalmazásában álló S. J. is közvetetten alátámasztotta a felperes idegességére vonatkozó állítását. Előadta ugyanis, hogy személyesen a felperessel nem beszélt a balesetről, ám K.-né G. Gy. a későbbiekben közölte vele a történteket.
[16] K.-né G. Gy. tanúként előadta, hogy amennyiben a csavart meg kell lazítani, és ez nem sikerül, úgy nem az imbuszkulcsra való rácsapás a megoldás, hanem a kulcsra mért lassú kis ütésekkel kell a lazítást elvégezni. Amennyiben így sem sikerül a munkaművelet elvégzése, akkor az ún. segítségnyújtó láncot kell alkalmazni. Ez egy sorrendiséget jelent, amelyre nézve kiadott utasítás van, vagyis elsősorban a csoportvezetőt, illetve a karbantartót kell értesíteni. A tanú a tárgyaláson csatolta is a "segítségnyújtási lánc-kompressziós terület" című okiratot.
[17] Jelen jogvita szempontjából jelentős okirat a "Kézi szerszámok" oktatási anyag, amelynek 5. pontja szerint "kézi szerszámmal soha ne fejtsünk ki nagy erőt, vagy nyomást". H. F. előadása szerint ezt az oktatási anyagot ismertették a dolgozókkal, megjegyezve, hogy az imbuszkulcs is kézi szerszámnak minősül.
[18] A tanúvallomások és a bizonyítékok egybevetése alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes munkáltatóként a szerszámhasználattal és a gépek meghibásodásával összefüggésben a lehetséges kockázati tényezőket felmérte, az azok elleni védekezési módokat munkavédelmi oktatás keretében is oktatta. A felperes számára ismert volt egyrészt az, hogy probléma felmerülése esetén kihez kell fordulni, tehát, hogy az ún. segítségnyújtási láncot kell igénybe venni. Ilyen esetben nem szabad a szerszámmal fokozott erőt kifejteni. Mindezek ellenére a felperes mérgében és türelmetlenségében nagy erejű ütést mért az imbuszkulcsra, keze emiatt csúszott le a szerszámról.
[19] A beszerzett bizonyítékok alapján, a szóban forgó munkavégzéssel összefüggésben nem volt olyan munkavállalók által alkalmazott szabálytalan gyakorlat, amelyet az alperes eltűrt volna.
[20] A felperes hivatkozott arra is, hogy a gépen átállás volt, ennek azonban nincs perdöntő jelentősége, mivel a munkavállalókra irányadó balesetvédelmi előírások attól függetlenül érvényesülnek, hogy milyen munkaműveletet kell végrehajtani.
[21] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[22] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a baleset jellegét elismerte, arra hivatkozott, hogy az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján a munkáltató mentesül a kártérítési felelősség alól. E körben a bizonyítás őt terhelte.
[23] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a per során több, önmagának is ellentmondó magyarázatát adta a sérülésének, perbeli nyilatkozatait a bizonyítás aktuális állásához képest módosította, egészítette ki.
[24] A bíróság a felperes nyilatkozatát aggályosnak találta, mert előbb arra hivatkozott, hogy az átálláshoz szükséges művelethez a munkáltató nem biztosította a megfelelő munkaeszközt, a használatos imbuszkulcsról neki kellett gondoskodnia, majd mikor a bizonyítékok mindezt cáfolni látszottak, úgy a védőkesztyű alkalmatlanságát állította. A kézi szerszámok használatával kapcsolatos oktatási anyag, az ún. segítségnyújtási lánc dokumentációjának bemutatása ellenére a szóban forgó munkaművelettel kapcsolatos előírás hiányát állította, és jóllehet súlyos sérülése a műveletnél alkalmazott jelentős erőbehatást feltételez, tagadta a kéziszerszám használatára vonatkozó követelmények megsértését, azaz, hogy türelmetlenül, nagy erővel, szabálytalanul végezte volna a munkafolyamatot.
[25] Az alperes védekezése a felperes aktuális tényállításaihoz igazodhatott.
Az indítványára meghallgatott tanúk nyilatkozatai és a csatolt dokumentáció adatai arra mutatnak, hogy a baleset idején az átállással kapcsolatos műveletek elvégzése nem volt napirenden az üzemben.
[26] Az átállás valószínűsíthetőségének hiánya teljességgel megkérdőjelezi a klisécsere során elszenvedett baleset felperes által előadott variációját. A hivatkozott művelet elvégzését feltételezve azonban rögzíthető, hogy az elsőfokú bíróság a felelősség kérdését a baleseti napló, a tanúvallomások, a szerszámkezelési utasítás és oktatás alapján, azaz ezen rendelkezésre álló bizonyítékok figyelembevételével helytállóan ítélte meg.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[27] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte, másodlagosan az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként az Mt. 166. §-át jelölte meg, továbbá a munkáltató egészségkárosodásért fennálló felelősségének egyes kérdéseiről szóló joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményére hivatkozott.
[29] Álláspontja szerint elsődleges kérdés, hogy kimutatható-e az összefüggés a munkaviszony és a baleset között. Ez nem kérdéses, de ha a felperes nem csatolja keresetéhez a munkavédelmi vezető által egyoldalúan előállított és önkényesen megállapított tartalommal ellátott munkabaleseti naplót, akkor a munkáltató vélhetően továbbra is tartja magát ahhoz, hogy nem történt munkabaleset.
[30] A kár lényegében egy bizonyos munkafolyamat, a klisé megjavítása közben érte a munkavállalót, azaz az okozati összefüggés fennáll.
[31] A káresemény a munkáltató ellenőrzési körén belül volt, e körben értékelni kell az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontját. A munkáltató akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta, e körülménynek pedig olyannak kell lennie, amellyel a munkáltatónak nem kellett számolnia, és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. Jelen esetben azonban ez nem állapítható meg.
[32] Az előreláthatóság körében a felperes felülvizsgálati kérelmében utalt arra, hogy nincs jelentősége annak, konkrétan mibe ütötte be a kezét. A videofelvétel alapján legalább 3 olyan alkatrész fedezhető fel az imbuszkulcs elfordítási sugarában, amely alkalmas lehet személyi sérülés okozására. Tehát a baleset bekövetkezésének lehetőségét a munkáltatónak előre kellett volna látnia.
[33] A balesetet senki nem látta, azaz egy tanúnak sincs közvetlen benyomása a történtekről. A tényállást mindkét bíróság a felperes vallomásából állapította meg. A joggyakorlat-elemző csoport kiemelte, hogy az a körülmény, hogy a balesetet senki nem látta, a bíróság egy korábbi ügyben tett helyes megállapítása szerint önmagában nem teszi lehetővé az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pont alkalmazását. A másodfokú bíróság ennek ellenére a felperes terhére rótta a tényállás állítólagos felderítetlenségét.
[34] A másodfokú bíróság döntése szerint az "alperes indítványára meghallgatott tanúk nyilatkozatai és a csatolt műszaki dokumentáció adatai arra mutatnak, hogy a baleset idején az átállással kapcsolatos műveletek elvégzése nem volt napirenden az üzemben". Azt nem fejti ki a másodfokú bíróság, mit kell tennie a felperesnek olyan okiratokkal szemben, amit kizárólag az alperesnek állt módjában benyújtani, amelyeket ő készített. A baleseti naplóval összefüggésben hangsúlyozni szükséges, hogy az azt készítő tanú maga is elismerte, miszerint a felperes soha nem mondott olyat, hogy türelmetlen volt, ez csak a naplókészítő szubjektív értékelése lehetett.
[35] A tanúk egyike sem volt jelen a balesetkor. K.-né G. Gy. azon állítását, miszerint a balesethez felperes magatartása vezetett - aki idegességében rácsapott az imbuszkulcsra - egyetlen felperes által is aláírt irat sem támasztja alá. Egy tanú sem nyilatkozott arra nézve, hogy a kérdéses csavar meg volt-e annyira szorulva, hogy indokolt volt segítségnyújtási lánc alkalmazása. A tanú maga is megemlítette, hogy a csavart a felperesnek apróbb ütésekkel kellett volna meglazítani, holott annak lazítására semmilyen előírás nem állt rendelkezésre.
[36] A másodfokú bíróság megfordította a bizonyítási terhet, mintha nem a munkáltatónak kellene kimenteni magát a felelősség alól. A bizonyítékok sorából kirekesztette azokat, amelyek a felperes állítását támasztanák alá.
[37] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[38] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[39] A perben nem volt vitatott, hogy a felek között munkaviszony állt fenn, és az sem, hogy a munkavállalót ért kár összefüggésben áll ezen jogviszonnyal. A munkáltató felelősség alóli mentesülésére az Mt. 166. § (2) bekezdése ad lehetőséget, amelynek b) pontja szerint a károsult kizárólagos elháríthatatlan magatartása esetén kártérítési fizetési kötelezettség nem terheli.
[40] A baleset okaként a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása nem állapítható meg, ha a munkáltató nem tett eleget az egészséges és biztonságos munkavégzés biztosítására vonatkozó jogszabályi előírásoknak [Mt. 21. § (1)-(5) bekezdések]. Mivel az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja szerint a károsult magatartásának nem kell vétkesnek lennie, ebből következően - az eset összes körülményének vizsgálata mellett - következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy ha a baleset oka nem állapítható meg (vagyis a munkáltató kimentésre irányuló bizonyítása eredménytelen), akkor az sem állapítható meg, hogy a balesetet kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta (EBH 1999.55.).
[41] Jelen esetben az eljáró bíróságok nem a fenti következetes ítélkezési gyakorlat szerint jártak el, továbbá az Mt. 166. § (2) bekezdés első mondatában foglalt bizonyítási teher szabályait is figyelmen kívül hagyták, amikor a baleset bekövetkezése körülményeinek bizonyítatlanságát, tisztázatlanságát a felperes terhére értékelték.
[42] A megismételt eljárásban ezért vizsgálni kell, hogy a munkáltató eleget tett-e a biztonságos munkavégzés biztosítása követelményének, és a munkavállaló a szakmai szabályok és előírások alapján látta-e el a feladatát.
[43] Ennek során - a felek indítványa szerint - szakértői bizonyítás lefolytatása látszik szükségesnek. Elsődlegesen vizsgálni kell, hogy a perbeli baleset történhetett-e olyan módon, ahogy azt a felperes előadta, a munkavédelmi utasítás megfelelt-e a szakmai követelményeknek, és a felperes ennek megfelelően látta-e el a tevékenységét.
[44] Értékelni szükséges, hogy a felperes által használt eszköz megfelelt-e a munkafolyamathoz előírtnak, illetve miért volt szükség arra, hogy saját szerszámát vigye a munkaterületre. Vizsgálni kell, hogy a megszorult csavar kilazításához szükséges volt-e, illetve volt-e rendszeresítve olyan anyag, eszköz, amivel a tevékenység biztonságosan elvégezhető.
[45] Nem hagyható értékelés nélkül, hogy a felperes részére biztosított védőeszköz (kesztyű) anyaga, minősége megfelelt-e a szakmai elvárásoknak, és ha igen, hogyan fordulhatott elő, hogy a felperes - aki bizonyítottan használta a védőeszközt - ilyen súlyos sérülést szenvedjen.
[46] Szakértő tud a fentiek megválaszolása mellett ahhoz is adatokat szolgáltatni, hogy a baleset bekövetkezésének körülményei alapján valamely fél teljes vagy részleges mentesülése megállapítható-e az általa tanúsított magatartás mellett.
[47] Mindezen bizonyítási eljárás lefolytatása után lesz a bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozott, mindenre kiterjedő döntést hozzon, ezért a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv.I.10.291/2018.)
* * *
T E L J E S H A T Á R O Z A T
Az ügy száma: Mfv.I.10.291/2018/5.A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Szabó Zsombor ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Oppenheim Ügyvédi Iroda
A per tárgya: kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Székesfehérvári Törvényszék 2.Mf.20.471/2017/6.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.188/2015/20.
Rendelkező rész
A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 2.Mf.20.471/2017/6. számú ítéletét a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.188/2015/20. számú ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.A felek felülvizsgálati eljárási költségét 40.000 (negyvenezer) forintban és 10.800 (tízezer-nyolcszáz) forint áfában, a felülvizsgálati eljárás illetékét 450.000 (négyszázötvenezer) forintban állapítja meg.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2001. augusztus 7-től 2014. december 5-ig állt a az alperes alkalmazásában, gépkezelő munkakörben.[2] 2014. május 11-én este 22 óra 30 perc körüli időpontban, éjszakai műszakban balesetet szenvedett egy nyomtatógépen végzett munka során. Az egyes fejen lévő klisét rögzítő csavart kívánta meglazítani egy 23 cm-es imbuszkulccsal, ám a csavar nagyon megszorult. A felperes ekkor nagy erővel csapott rá a szerszámra, melynek következtében a csavar meglazult, és jobb keze, középső, gyűrűs és kisujja a klisé alatt található kármentő tálca sarkához és a gumihengert szárító levegőcső tartójához ütődött. Ujjai erősen véreztek, ezért elsősegélyben részesült, majd egy kórház baleseti sebészeti osztályának ambulanciáján látták el. A felperes a kórházban a baleset körülményeiről úgy nyilatkozott, hogy otthon, a szabadidejében, autószerelés közben az önindító fogaskereke kapta be az ujjait, ennek megfelelően a kórházi zárójelentés "Epikrízis" részében is ezt rögzítették. A felperes gyűrűsujját az éjszaka folyamán a traumatológiai osztályon megműtötték.
[3] 2014. május 13-án K.-né G. Gy. munka-, környezet és egészségvédelmi vezető baleseti naplót töltött ki a baleset bekövetkezéséről, amit a felperes nem írt alá.
[4] 2014. júniusától október 21-ig a felperes könnyített munkát végzett, ún. opex technikusi munkakörben foglalkoztatták. Ezt követően - mivel az üzemorvos alkalmasnak minősítette a feladatra - ismételten gépkezelői munkakört töltött be.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[5] A felperes keresetében sérelemdíj címén 4.500.000 forint és ennek kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a 2014. május 11-én elszenvedett munkabaleset miatt. Kifejtette, hogy a balesetet követően a kórházban azért nyilatkozott úgy, hogy otthonában, szabadidejében történt a baleset, mert féltette az állását. Keresete jogszabályi alapjaként a munkavédelemről szóló 1993. XCIII. törvény (Mvt.) 64. § (4) bekezdését, 87. § 5/B. és 3. pontját, valamint az Mvt. végrehajtására kiadott 5/1993. (XII. 26.) MÜM rendelet (Vhr.) 6. § (1) bekezdését, 8. § (1) bekezdését és 9. §-át jelölte meg.[6] Érvelése szerint a baleset miatt elszenvedett hátrányok nem csupán az orvosi dokumentációval alátámasztott sérülésben, hanem emellett annak visszamaradó utóhatásaiban, ujjai részleges funkcióromlásában is megnyilvánultak, amely miatt nem képes maradéktalanul a baleset előtti állapotnak megfelelő finom mechanikus mozgásokra. Álláspontja szerint az Alaptörvény II. cikkében biztosított emberi méltósághoz való joga, illetve a 20. cikk (1) bekezdés szerinti testi és lelki épséghez való joga is sérült.
[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a baleset kizárólag a felperesnek felróható okból következett be.
Az első- és másodfokú ítélet
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1) bekezdésére, valamint (2) bekezdés b) pontjára.
[10] Kifejtette, hogy az alperes a munkabaleset tényét nem vitatta, kizárólag a felperes felróható magatartására utalt.
[11] A baleset bekövetkezését követően 2014. május 13-án vett fel az alperes ténymegállapítást a baleseti naplóban.
[12] A baleseti napló készítője, K.-né G. Gy. tanúként minden tekintetben megerősítette az abban foglaltakat. Kitért arra is, hogy a felperes 2014. május 13-án, kedden délelőtt számolt be neki a történtekről, amikor munkatársuk gépkocsival hozta őt a munkahelyre a meghallgatási jegyzőkönyv felvétele céljából.
[13] A bíróság nyomatékosan értékelte, hogy a tanú az idézett baleseti napló vonatkozó részével a részletek tekintetében is egyező előadását még azt megelőzően tette, hogy a baleseti naplót elé tárták volna.
[14] A tanú azt az állítását, hogy a felperes idegességében csapott rá az imbuszkulcsra, következetesen, a tárgyalás későbbi szakaszában is fenntartotta.
[15] Az alperesnél a baleset időpontjában termelésvezetőként alkalmazásában álló S. J. is közvetetten alátámasztotta a felperes idegességére vonatkozó állítását. Előadta ugyanis, hogy személyesen a felperessel nem beszélt a balesetről, ám K.-né G. Gy. a későbbiekben közölte vele a történteket.
[16] K.-né G. Gy. tanúként előadta, hogy amennyiben a csavart meg kell lazítani, és ez nem sikerül, úgy nem az imbuszkulcsra való rácsapás a megoldás, hanem a kulcsra mért lassú kis ütésekkel kell a lazítást elvégezni. Amennyiben így sem sikerül a munkaművelet elvégzése, akkor az ún. segítségnyújtó láncot kell alkalmazni. Ez egy sorrendiséget jelent, amelyre nézve kiadott utasítás van, vagyis elsősorban a csoportvezetőt, illetve a karbantartót kell értesíteni. A tanú a tárgyaláson csatolta is a "segítségnyújtási lánc-kompressziós terület" című okiratot.
[17] H. F. csoportvezetőként ugyancsak megerősítette a segítségnyújtási lánc működését, felsorolta azon személyeket, akiktől a felperesnek segítséget kellett volna kérni.
[18] Jelen jogvita szempontjából jelentős okirat a "Kézi szerszámok" oktatási anyag, amelynek 5. pontja szerint "kézi szerszámmal soha ne fejtsünk ki nagy erőt, vagy nyomást". H. F. előadása szerint ezt az oktatási anyagot ismertették a dolgozókkal, megjegyezve, hogy az imbuszkulcs is kézi szerszámnak minősül.
[19] A tanúvallomások és a bizonyítékok egybevetése alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes munkáltatóként a szerszámhasználattal és a gépek meghibásodásával összefüggésben a lehetséges kockázati tényezőket felmérte, az azok elleni védekezési módokat munkavédelmi oktatás keretében is oktatta. A felperes számára ismert volt egyrészt az, hogy probléma felmerülése esetén kihez kell fordulni, tehát, hogy az ún. segítségnyújtási láncot kell igénybe venni. Ilyen esetben nem szabad a szerszámmal fokozott erőt kifejteni. Mindezek ellenére a felperes mérgében és türelmetlenségében nagy erejű ütést mért az imbuszkulcsra, keze emiatt csúszott le a szerszámról.
[20] A beszerzett bizonyítékok alapján, a szóban forgó munkavégzéssel összefüggésben nem volt olyan munkavállalók által alkalmazott szabálytalan gyakorlat, amelyet az alperes eltűrt volna.
[21] A felperes hivatkozott arra is, hogy a gépen átállás volt, ennek azonban nincs perdöntő jelentősége, mivel a munkavállalókra irányadó balesetvédelmi előírások attól függetlenül érvényesülnek, hogy milyen munkaműveletet kell végrehajtani.
[22] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[23] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a baleset jellegét elismerte, arra hivatkozott, hogy az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján a munkáltató mentesül a kártérítési felelősség alól. E körben a bizonyítás őt terhelte.
[24] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a per során több, önmagának is ellentmondó magyarázatát adta a sérülésének, perbeli nyilatkozatait a bizonyítás aktuális állásához képest módosította, egészítette ki.
[25] A bíróság a felperes nyilatkozatát aggályosnak találta, mert előbb arra hivatkozott, hogy az átálláshoz szükséges művelethez a munkáltató nem biztosította a megfelelő munkaeszközt, a használatos imbuszkulcsról neki kellett gondoskodnia, majd mikor a bizonyítékok mindezt cáfolni látszottak, úgy a védőkesztyű alkalmatlanságát állította. A kézi szerszámok használatával kapcsolatos oktatási anyag, az ún. segítségnyújtási lánc dokumentációjának bemutatása ellenére a szóban forgó munkaművelettel kapcsolatos előírás hiányát állította, és jóllehet súlyos sérülése a műveletnél alkalmazott jelentős erőbehatást feltételez, tagadta a kéziszerszám használatára vonatkozó követelmények megsértését, azaz, hogy türelmetlenül, nagy erővel, szabálytalanul végezte volna a munkafolyamatot.
[26] Az alperes védekezése a felperes aktuális tényállításaihoz igazodhatott.
Az indítványára meghallgatott tanúk nyilatkozatai és a csatolt dokumentáció adatai arra mutatnak, hogy a baleset idején az átállással kapcsolatos műveletek elvégzése nem volt napirenden az üzemben.
[27] Az átállás valószínűsíthetőségének hiánya teljességgel megkérdőjelezi a klisécsere során elszenvedett baleset felperes által előadott variációját. A hivatkozott művelet elvégzését feltételezve azonban rögzíthető, hogy az elsőfokú bíróság a felelősség kérdését a baleseti napló, a tanúvallomások, a szerszámkezelési utasítás és oktatás alapján, azaz ezen rendelkezésre álló bizonyítékok figyelembe vételével helytállóan ítélte meg.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte, másodlagosan az első-, vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.[29] A felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként az Mt. 166. §-át jelölte meg, továbbá a munkáltató egészségkárosodásért fennálló felelősségének egyes kérdéseiről szóló joggyakorlat elemző csoport összefoglaló véleményére hivatkozott.
[30] Álláspontja szerint elsődleges kérdés, hogy kimutatható-e az összefüggés a munkaviszony és a baleset között. Ez nem kérdéses, de ha a felperes nem csatolja keresetéhez a munkavédelmi vezető által egyoldalúan előállított és önkényesen megállapított tartalommal ellátott munkabaleseti naplót, akkor a munkáltató vélhetően továbbra is tartja magát ahhoz, hogy nem történt munkabaleset.
[31] A kár lényegében egy bizonyos munkafolyamat, a klisé megjavítása közben érte a munkavállalót, azaz az okozati összefüggés fennáll.
[32] A káresemény a munkáltató ellenőrzési körén belül volt, e körben értékelni kell az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontját. A munkáltató akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta, e körülménynek pedig olyannak kell lennie, amellyel a munkáltatónak nem kellett számolnia, és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. Jelen esetben azonban ez nem állapítható meg.
[33] Az előreláthatóság körében a felperes felülvizsgálati kérelmében utalt arra, hogy nincs jelentősége annak, konkrétan mibe ütötte be a kezét. A videofelvétel alapján legalább 3 olyan alkatrész fedezhető fel az imbuszkulcs elfordítási sugarában, amely alkalmas lehet személyi sérülés okozására. Tehát a baleset bekövetkezésének lehetőségét a munkáltatónak előre kellett volna látnia.
[34] A balesetet senki nem látta, azaz egy tanúnak sincs közvetlen benyomása a történtekről. A tényállást mindkét bíróság felperes vallomásából állapította meg. A joggyakorlat elemző csoport kiemelte, hogy az a körülmény, hogy a balesetet senki nem látta, a bíróság egy korábbi ügyben tett helyes megállapítása szerint önmagában nem teszi lehetővé az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pont alkalmazását. A másodfokú bíróság ennek ellenére a felperes terhére rótta a tényállás állítólagos felderítetlenségét.
[35] A másodfokú bíróság döntése szerint az "alperes indítványára meghallgatott tanúk nyilatkozatai és a csatolt műszaki dokumentáció adatai arra mutatnak, hogy a baleset idején az átállással kapcsolatos műveletek elvégzése nem volt napirenden az üzemben". Azt nem fejti ki a másodfokú bíróság mit kell tennie a felperesnek olyan okiratokkal szemben, amit kizárólag az alperesnek állt módjában benyújtani, amelyeket ő készített. A baleseti naplóval összefüggésben hangsúlyozni szükséges, hogy az azt készítő tanú maga is elismerte, miszerint a felperes soha nem mondott olyat, hogy türelmetlen volt, ez csak a naplókészítő szubjektív értékelése lehetett.
[36] A tanúk egyike sem volt jelen a balesetkor. K.-né G. Gy. azon állítását, miszerint a balesethez felperes magatartása vezetett - aki idegességében rácsapott az imbuszkulcsra - egyetlen felperes által is aláírt irat sem támasztja alá. Egy tanú sem nyilatkozott arra nézve, hogy a kérdéses csavar meg volt-e annyira szorulva, hogy indokolt volt segítségnyújtási lánc alkalmazása. K.-né maga is megemlítette, hogy a csavart a felperesnek apróbb ütésekkel kellett volna meglazítani, holott annak lazítására semmilyen előírás nem állt rendelkezésre.
[37] A másodfokú bíróság megfordította a bizonyítási terhet, mintha nem a munkáltatónak kellene kimenteni magát a felelősség alól. A bizonyítékok sorából kirekesztette azokat, amelyek a felperes állítását támasztanák alá.
[38] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[39] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[40] A perben nem volt vitatott, hogy a felek között munkaviszony állt fenn, és az sem, hogy a munkavállalót ért kár összefüggésben áll ezen jogviszonnyal. A munkáltató felelősség alóli mentesülésére az Mt. 166. § (2) bekezdése ad lehetőséget, amelynek b) pontja szerint a károsult kizárólagos elháríthatatlan magatartása esetén kártérítési fizetési kötelezettség nem terheli.
[41] A baleset okaként a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása nem állapítható meg, ha a munkáltató nem tett eleget az egészséges és biztonságos munkavégzés biztosítására vonatkozó jogszabályi előírásoknak [Mt. 21. § (1) - (5) bekezdések]. Mivel az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja szerint a károsult magatartásának nem kell vétkesnek lennie, ebből következően - az eset összes körülményének vizsgálata mellett - következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy ha a baleset oka nem állapítható meg (vagyis a munkáltató kimentésre irányuló bizonyítása eredménytelen), akkor az sem állapítható meg, hogy a balesetet kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta (EBH.1999.55.).
[42] Jelen esetben az eljáró bíróságok nem a fenti következetes ítélkezési gyakorlat szerint jártak el, továbbá az Mt. 166. § (2) bekezdés első mondatában foglalt bizonyítási teher szabályait is figyelmen kívül hagyták, amikor a baleset bekövetkezése körülményeinek bizonyítatlanságát, tisztázatlanságát a felperes terhére értékelték.
[43] A megismételt eljárásban ezért vizsgálni kell, hogy a munkáltató eleget tett-e a biztonságos munkavégzés biztosítása követelményének, és a munkavállaló a szakmai szabályok és előírások alapján látta-e el a feladatát.
[44] Ennek során - a felek indítványa szerint - szakértői bizonyítás lefolytatása látszik szükségesnek. Elsődlegesen vizsgálni kell, hogy a perbeli baleset történhetett-e olyan módon, ahogy azt a felperes előadta, a munkavédelmi utasítás megfelelt-e a szakmai követelményeknek, és a felperes ennek megfelelően látta-e el a tevékenységét.
[45] Értékelni szükséges, hogy a felperes által használt eszköz megfelelt-e a munkafolyamathoz előírtnak, illetve miért volt szükség arra, hogy saját szerszámát vigye a munkaterületre. Vizsgálni kell, hogy a megszorult csavar kilazításához szükséges volt-e, illetve volt-e rendszeresítve olyan anyag, eszköz, amivel a tevékenység biztonságosan elvégezhető.
[46] Nem hagyható értékelés nélkül, hogy a felperes részére biztosított védőeszköz (kesztyű) anyaga, minősége megfelelt-e a szakmai elvárásoknak, és ha igen, hogyan fordulhatott elő, hogy a felperes - aki bizonyítottan használta a védőeszközt - ilyen súlyos sérülést szenvedjen.
[47] Szakértő tud a fentiek megválaszolása mellett ahhoz is adatokat szolgáltatni, hogy a baleset bekövetkezésének körülményei alapján valamely fél teljes vagy részleges mentesülése megállapítható-e az általa tanúsított magatartás mellett.
[48] Mindezen bizonyítási eljárás lefolytatása után lesz a bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozott, mindenre kiterjedő döntést hozzon, ezért a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján.
A döntés elvi tartalma
I. A munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása a baleset bekövetkezésénél nem állapítható meg, ha a munkáltató nem tett eleget az egészséges és biztonságos munkavégzés biztosítására vonatkozó jogszabályi előírásoknak.II. Amennyiben a baleset bekövetkezésének pontos oka a rendelkezésre álló adatok alapján nem határozható meg, úgy nem vonható le következtetés arra, hogy a baleset kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása miatt következett be [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1), (2) bekezdés].
Záró rész
[49] A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban felmerült illeték és költség összegét csak megállapította azzal, hogy az új határozatot hozó bíróság fog annak viseléséről dönteni.[50] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2019. február 27.
Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. előadó bíró, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s. k. bíró
(Kúria Mfv.I.10.291/2018.)