adozona.hu
BH 2019.7.209
BH 2019.7.209
Az Ebtv. 67. §-a szerinti megtérítés felelősség akkor állapítható meg, ha a baleset a foglalkoztatóra kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségek megszegésével okozati összefüggésben következik be [a kötelező egészségbiztosítási ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2015. június 23-án kelt határozatával a felperest, az általa villamoshálózat-karbantartó munkakörben foglalkoztatott G. P. 2014. július 9-i munkabalesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése címén 2 748 933 forint és kamata megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a baleset a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 2. § (2) bekezdése, 18. § (1) bekezdése, 40. § (1) bekezdése, 41. § (1) bekezdése, 54. § (2) bekezdés...
BH 2019.7.209 Az Ebtv. 67. §-a szerinti megtérítés felelősség akkor állapítható meg, ha a baleset a foglalkoztatóra kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségek megszegésével okozati összefüggésben következik be [a kötelező egészségbiztosítási ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bek.].
A tényállás
[1] Az alperes a 2015. június 23-án kelt határozatával a felperest, az általa villamoshálózat-karbantartó munkakörben foglalkoztatott G. P. 2014. július 9-i munkabalesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése címén 2 748 933 forint és kamata megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a baleset a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 2. § (2) bekezdése, 18. § (1) bekezdése, 40. § (1) bekezdése, 41. § (1) bekezdése, 54. § (2) bekezdése, 54. § (7) bekezdés b), c) és h) pontjai, valamint a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet 12. §-a felperes általi megsértésével okozati összefüggésben következett be, a felperes a balesetmentes munkavégzéshez köteles lett volna kockázatértékelés alapján biztonságos munkaeszközt biztosítani. Az alperes rögzítette továbbá, hogy a határozat megállapításait a munkabaleseti jegyzőkönyv D, F és G rovataiban foglaltak, a technológia módosításáról megküldött dokumentum és a sérülti nyilatkozat 7. pontja támasztja alá.A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[2] A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezését arra hivatkozva kérte, hogy a határozatban felsorolt munkavédelmi szabályokat betartotta, a baleset kizárólag a sérült figyelmetlensége miatt következett be.[3] Az alperes - határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával - a kereset elutasítását kérte, kiemelve, hogy a szerelőkocsi munkavédelmi előírásai, műszaki állapota és a munkavállalók csoporton belüli együttműködése nem volt megfelelő.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság a társadalombiztosítási határozatot hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a perbeli munkát három munkavállaló végezte, a munkát a szerelőcsoport vezetőjeként G. P. irányította. A kötegelőléc cseréjének középső fázisában a szerelőkocsiban G. P. tartózkodott, a kocsit a földről kötéllel a másik két munkavállaló mozgatta. A baleset akként következett be, hogy a csoportvezető a csigát az oszlopok közötti haladás során átrakta a tartó oldalról a húzó oldalra, ami által a kocsi fékezése lehetetlenné vált. G. P. a visszacsapott féket próbálta visszahajlítani, ekkor a mozgásban lévő kocsi beszorult, befékeződött. G. P. a lent lévő munkavállalóknak nem szólt, így azok tovább húzták a befékeződött kocsit és amikor a fék kieresztett, a kocsi begyorsult 25 km/h-ra, majd a következő szakaszon, a régi kötegelőlécet elérve az első kerekek átugrottak a kötegelőléc pofáin. A léc G. P.-t a kocsi hátsó korlátjához nyomta, ennek következtében szenvedte el a sérüléseket.[5] A bíróság megállapította, hogy a szerelőkocsi alkalmas volt a biztonságos munkavégzésre, a tagállamok gépekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 98/37/EK irányelv szerinti jelöléssel és hiteles tanúsítvánnyal rendelkezett. A szerelőkocsival a munkavállalók 5 éve dolgoztak, azt a balesetkor rendeltetésszerűen használták, ilyen baleset a kocsival nem történt. A felperes a munkavállalók rendelkezésére megfelelő munkaeszközt biztosított, a sérült és a munkafolyamatban részt vevők a gép kezelésére ki voltak oktatva. A sérültnek, aki a munkavégzés irányításával megbízott munkavállaló volt, a féket a tartó oldalra vissza kellett volna helyeznie, vagy szólnia kellett volna a földön tartózkodóknak, hogy az rosszul lett rögzítve, ez azonban nem történt meg. Az URH rádió használatáról a sérült volt jogosult dönteni, arra utasítást a munkálatok megkezdése előtt nem adott. A felperes a munkavédelmi oktatáson a munkafolyamat veszélyeire felhívta a munkavállalók figyelmét, a sérült is ennek ismeretében és tudatában dolgozott, munkavégzése során azonban figyelmetlenül járt el. Az okirati bizonyítékok, valamint a sérült, a balesetkor jelen lévő munkavállalók, a távvezeték-szolgálat vezetője és a balesetet kivizsgáló személy - ítéletben részletesen ismertetett - tanúvallomása alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a baleset kizárólag a sérült munkavállaló figyelmetlensége miatt következett be, ezért a felperes Ebtv. 67. § (1) bekezdése szerinti felelőssége nem állapítható meg.
[6] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a tényállás érintése nélkül, miután az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelésével, így a döntésével nem értett egyet - megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
[7] Az ítéleti érvelés szerint a baleset helyszínén a munkacsoportot beosztásánál fogva a felperes irányította, az ő feladata volt a munkafázisok meghatározása és annak eldöntése, hogy a munkavégzéshez milyen eszközöket (pl. URH rádiót) használjanak. A sérült a baleset szempontjából a munkáltató megbízottjaként a munkát irányította, a balesetet az ő szabályszegése, figyelmetlensége okozta, ezért az eljárása a felperesi munkáltató felelősségét - figyelemmel az alperes által helyesen felhívott KGD 2009.13. számú döntésre - megalapozta.
[8] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a KK 25. számú állásfoglalást, nem vette ugyanis figyelembe, hogy a baleset bekövetkeztében a felperesi munkáltató felelőssége megállapítható. A sérült a baleset szempontjából a felperesi munkáltató megbízottjának volt tekinthető, a munkavédelmi szabályok betartásáért a helyszínen - munkaköri leírásából is következően - ő tartozott felelősséggel. További munkavédelmi szabályszegéseket támaszt alá az, hogy a felperes a baleset után az alkalmazott technológiát módosította: elrendelte, hogy a balesetet okozó kocsinál a haladási irányba eső tengely és az alatta lévő kikötési pont közé ütközőt alakítsanak ki. Mivel a kocsi ilyen ütközővel korábban nem volt felszerelve, a felperesnél a hasonló balesetek kiküszöbölésére nem volt lehetőség.
[9] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a munkavállalók oktatását tévesen értékelte megfelelőnek, a baleset bekövetkezése jellegéből ugyanis egyértelműen következik, hogy a sérült a gyakorlati oktatáson bemutatottakat nem sajátította el, hiszen az ő figyelmetlensége volt a baleset elsődleges kiváltója. A felperesnek az oktatási anyag elsajátításáról meg kellett volna győződnie, ez azonban nem történt meg, így aggálymentesen nem állapítható meg az oktatás hatékonysága sem. A felperes terhére, a balesetet követő eljárásából következően objektív munkavédelmi szabályszegés megállapítható, ezért nem zárható ki az egészségbiztosítási költségekért fennálló felelőssége.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte a Ket. 2. § (3) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, 72. § (1) bekezdés e) pontja, az Ebtv. 67. § (1) bekezdése és a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva.[11] A felperes szerint az Ebtv. 67. §-a és a KK 25. számú állásfoglalás perbeli tényállásra vetített értelmezését az elsőfokú bíróság végezte el helyesen, a másodfokú bíróság logikai következtetései téves feltevéseken nyugszanak, a Pp. 206. §-ába ütköznek. A KGD 2009.13. számú eseti döntés szerint a munkáltató felelősségét szabálytalan technológia alkalmazása alapozta meg, a jelen ügyben azonban ilyen körülmény nem nyert bizonyítást. A baleset kizárólag a munkáltató megbízottjaként eljáró sérült figyelmetlensége, rosszul megválasztott döntése miatt következett be; ennek az ellenkezőjét az alperesnek munkavédelmi szakértő bevonásával lehetett volna cáfolni, ezen bizonyítási indítványától azonban az alperes utóbb elállt.
[12] A felperes szerint a másodfokú bíróság a munkáltatói közrehatással kapcsolatban is téves logikai következtetésre jutott. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a munkabaleset bekövetkeztetét követő harmadik napon a baleset tanulságait analizáló munkavédelmi oktatást tartott, nem alapozza meg a munkáltatói közrehatás megállapítását. A munkáltató ezen magatartása nem alapozza meg továbbá azon következtetés levonását sem, hogy a szerelőkocsi balesetkori műszaki állapota nem volt megfelelő.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint bírálta el, helyes továbbá a másodfokú bíróság azon következtetése, amely szerint a baleset bekövetkezésében a felperes mint munkáltató felelőssége megállapítható.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.[15] A Kúria az elsőfokú bíróság által is felhívott, EBH 2010.2262. számon közzétett határozatában rámutatott arra, hogy helytelen az Ebtv. 67. § (1) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint a munkavédelmi szabályszegést elkövető munkavállalót ezzel összefüggésben ért balesetért a foglalkoztató minden esetben felel, ha ez a munkavállaló a munkavégzés irányításával meg volt bízva. A bírói gyakorlat szerint a foglalkoztató megtérítési felelőssége megállapítására ad alapot, ha a baleset az azt elszenvedő munkavállaló munkatársa, vagy a munkáltató megbízásából eljáró más személy munkavédelmi szabályszegésével okozati összefüggésben következik be (BH 2004.206., EBH 2009.2084. stb.). Az Mvt.-ben és más munkavédelmi szabályokban írt kötelezettségek betartására a munkáltató a munka irányításával megbízott munkavállaló foglalkoztatása során is köteles. A munka irányításával megbízott munkavállaló balesetével összefüggésben felmerült társadalombiztosítási szolgáltatásokért megtérítési kötelezettség akkor nem terheli a foglalkoztatót, ha a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt vagy óvintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el.
[16] A másodfokú bíróság a fentiekkel ellentétes jogértelmezés eredményeként állapította meg, hogy a sérült munkavállaló munkavédelmi szabályszegése, figyelmetlensége miatt bekövetkező balesetért a felperes felelősségét megalapozta, hogy a munkavállaló a munka irányításával is meg volt bízva; ilyen értelmezést a jogerős ítéletben felhívott KGD 2009.13. számú eseti döntés sem tartalmaz. A foglalkoztató, így a felperes megtérítési felelősségét a munka irányításával megbízott munkavállalót ért balesetért is csak akkor lehet megállapítani, ha a baleset bekövetkezte a foglalkoztatóra irányadó munkavédelmi normák megszegésével, elmulasztásával - legalább részben - okozati összefüggésbe hozható.
[17] A másodfokú bíróság a felperes felelősségét a fentieken túl, azonosan az alperessel, a balesetet követően elrendelt munkáltatói intézkedésekkel tartotta alátámaszthatónak. Az alperes a határozatban rögzítette, hogy a felperes felelősségét a munkabaleseti jegyzőkönyv D, F és G kódnégyzetében foglaltak, a baleset másnapján és harmadnapján elrendelt intézkedések, a technológia módosításáról szóló okirat és a sérült munkáltatói intézkedésekről tett nyilatkozata alapján állapította meg. A munkabaleseti jegyzőkönyv fenti rovataiban a baleset részletes leírása (D), a balesethez vezető okok (F), és a hasonló balesetek megelőzését szolgáló munkáltatói intézkedések (G) szerepelnek. A 2014. július 25-én felvett jegyzőkönyv rögzíti, hogy a szerelőkocsi a vizsgálat jelenlegi szakaszáig nem tisztázott körülmények következtében gyorsult fel, továbbá azt is, hogy a munkacsoportban nagy gyakorlattal rendelkező, munkára alkalmas, képzett, kioktatott munkavállalók dolgoztak, a szerelőkocsi - a sérült és a tanúk elmondása, valamint a kivizsgálók minősítése szerint - alkalmas volt a biztonságos munkavégzésre, a munkavállalók valamennyi előírt védőeszközzel rendelkeztek, a balesetkor azokat szabályosan viselték. Az F kódnégyzetben a balesethez vezető okként "figyelmetlenségből eredően a szerelőkocsi eddig nem tisztázott körülmények következtében bekövetkezett felgyorsulása és ütközése" bejegyzés, a G rovatban pedig az szerepel, hogy a balesetet követő napon szóbeli gyorstájékoztatást kell adni minden munkacsoportnak; a második napon a vonatkozó munkautasítást soron kívül módosítani kell: a szerelőkocsit elakadása esetén elöl és hátul is kötéllel biztosítani kell a megszaladás ellen, a bevizsgált és minősített DT03622-VO11 típusú kocsiknál ütközőt kell kialakítani, zavaró tényezők (zaj, szél) esetére fel kell hívni a figyelmet a rádiófrekvenciás eszközök használatára; ismételt munkavédelmi oktatást kell tartani a munkacsoportok vezetőjének kijelöléséről, dokumentálásáról; a balesetet követő harmadik napon rendkívüli munkavédelmi oktatást kell tartani a balesetről és a technológiában történt változtatásokról; fel kell venni a kapcsolatot a szerelőkocsi gyártójával annak érdekében, hogy az eszközt úgy módosítsák, hogy a hasonló balesetek lehetőségét a konstrukcióból adódó objektív módon, 100%-ig kizárja. A határozat szerint a felperes a technológiát a kocsimozgatás szabályainak pontosításával, a szerelőkocsi szerelvényeken való áthaladását akadályozó szerkezet felszerelésének elrendelésével módosította, a sérült nyilatkozatából pedig a 7. pont alatti részt emelte ki, amely szerint a felperes a hasonló balesetek elkerülése érdekében a kollégák tájékoztatását, a kocsimozgatás szigorítását és az ütköző szerelőkocsin való kialakítását írta elő.
[18] Az alperes a határozatban a baleset bekövetkeztének menetét azon túl, hogy a sérült kötegelőléc cseréje közben a szerelő kocsi felgyorsulása, az első kerekeknek a lécpofán való átgurulása következtében szenvedett balesetet, nem írta le, a felperes munkavédelmi szabályszegését, illetve felelősségét kizárólag a baleset után elrendelt intézkedésekből vezette le. Az elsőfokú bíróság a perbeli karbantartási munka elvégzésének szokásos menetére, a munkavédelmi oktatásra, a baleset körülményeire és okaira vonatkozóan részletes és széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek eredményeként, az egybehangzó tanúvallomások és az okirati bizonyítékok egybevetésével tisztázta és az ítélete tényállásában - a korábban ismertetettek szerint - pontosan rögzítette a balesethez vezető okokat. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérő következtetésre - azonos tényállás alapján - egyrészt a sérült munkairányítókénti kijelölése, másrészt a felperes balesetet követő intézkedései miatt jutott.
[19] Az Ebtv. 67. §-a szerinti felelősséget önmagában nem alapozza meg az, ha a foglalkoztató egy munkahelyi baleset bekövetkezte után, annak következményeit levonva, a hasonló balesetek elkerülését biztosítandó, intézkedéseket tesz, így pl. a baleset körülményeit, okát, megelőzési módozatait munkavédelmi oktatás keretében ismerteti, belső szabályzatát, utasítását módosítja. A foglalkoztató munkavédelmi szabályszegése, mulasztása önmagában a munkahelyi baleset bekövetkeztének tényével nem támasztható alá (Mfv.III.11.195/2010/4., Mfv.III.10.542/2010/5.), ehhez hasonlóan a munkafolyamat, technológia, munkaeszköz nem megfelelő megválasztását sem bizonyítja önmagában az, hogy munkabaleset következett be és az sem, hogy a foglalkoztató a balesetveszély minimalizálása érdekében a technológiában módosításokat hajt végre vagy egyéb megelőző intézkedéseket tesz (Mfv.III.10.602/2015/4.). A baleset utáni megelőző, veszélycsökkentő intézkedések elrendelése nem teszi mellőzhetővé annak a vizsgálatát, hogy a baleset - részben vagy egészben - a foglalkoztatóra "kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt" kötelezettségek megszegésével, vagy elmulasztásával okozati összefüggésbe hozható-e.
[20] A másodfokú bíróság a felperes felelősségét azért állapította meg, mert a szerelőkocsi nem volt ütközővel felszerelve, és mert a munkavédelmi oktatás nem volt megfelelő: a felperes a sérülttől nem kérte számon, hogy a gyakorlati oktatáson tanultakat elsajátította-e. A sérült a tárgyaláson történt meghallgatása során e tárgyban előadta, hogy a kocsiba, ami egy olyan "ugratós" kocsi volt, amivel át lehetett menni a rászerelt kötegelő felett, a baleset után beépítettek egy biztonsági eszközt, ami a kötegelő feletti átugratást akadályozza; hasonló baleset azóta, hogy a felperesnél dolgozik (1988), nem fordult elő, biztonsági eszköz felszerelése ezért sem volt szükséges, a kocsit eredetileg arra készítették, hogy a kötegelőt a gyorsabb haladás érdekében át tudja ugrani. Ezzel egybehangzó előadást tettek a szerelőkocsi szabványnak való megfelelőségéről és műszaki állapotáról nyilatkozó tanúk, a távvezeték-szolgálat vezetője és a balesetet kivizsgáló személy is. A felperes által rendszeresen tartott munkavédelmi oktatásokról, azok tartalmáról a sérült és a többi tanú részletesen nyilatkozott, azt, hogy munkavédelmi oktatás vagy a tanultak számonkérése bármely ok miatt elégtelen lett volna, a balesetet kivizsgáló biztonsági vezető tanúvallomása kifejezetten kizárta. Olyan adat, bizonyíték, amelynek alapján megállapítható lenne, hogy a sérült balesete valamely általa, vagy akár a munkatársai által betartandó, munkavédelmi oktatás keretében elsajátítandó szabály ismeretének hiányára vezethető vissza, a perben nem merült fel.
[21] Azt, hogy a felperest milyen jogszabályi rendelkezés alapján terhelte kötelezettség arra nézve, hogy az EK irányelv szerinti megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkező szerelőkocsit ütközővel lássa el, vagy arra további biztosító köteleket szereljen fel, az alperes és a másodfokú bíróság sem jelölte meg. Az alperes határozatában és a jogerős ítéletben sem szerepel továbbá, hogy a baleset konkrétan milyen, a munkavállalók munkavédelmi oktatása tárgyát képező szabály, ismeret számonkérésének elmaradásával hozható okozati összefüggésbe.
[22] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság döntését részben az Ebtv. 67. § (1) bekezdése helytelen értelmezésével, részben a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdésével ellentétes, okszerűtlen mérlegelésével hozta meg. A rendelkezésre álló bizonyítékokból az elsőfokú bíróság vont le helyes következtetést; mindezek miatt a Kúria a jogerős ítéletet - a felülvizsgálati kérelemben megjelölt további jogszabálysértések vizsgálatának mellőzésével, a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Mfv.III.10.354/2018.)
* * *
T E L J E S H A T Á R O Z A T
Az ügy száma: Mfv.III.10.354/2018/5.A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Magyarfalvi Katalin
előadó bíró
Dr. Farkas Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Rátky Miklós ügyvéd
Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala
Az alperes képviselője: dr. Németh Szilvia jogtanácsos
A per tárgya: fizetési meghagyás
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.597/2017/4.
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 42.M.2276/2015/20.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.597/2017/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 42.M.2276/2015/20. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült 30.000 (harmincezer) forint eljárási illetéket a magyar állam viseli.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 150.000 (egyszázötvenezer) forint + áfa együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
A másodfokú eljárásban felmerült 219.910 (kettőszáztizenkilencezer-kilencszáztíz) forint fellebbezési és a felülvizsgálati eljárásban felmerült 274.890 (kettőszázhetvennégyezer-nyolcszázkilencven) forint illetéket a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] Az alperes a 2015. június 23-án kelt határozatával a felperest, az általa villamos hálózat karbantartó munkakörben foglalkoztatott G. P. 2014. július 9-i munkabalesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése címén 2.748.933 forint és kamata megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a baleset a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 2. § (2) bekezdése, 18. § (1) bekezdése, 40. § (1) bekezdése, 41. § (1) bekezdése, 54. § (2) bekezdése, 54. § (7) bekezdés b), c) és h) pontjai, valamint a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV.19.) FMM rendelet 12. §-a felperes általi megsértésével okozati összefüggésben következett be, a felperes a balesetmentes munkavégzéshez köteles lett volna kockázatértékelés alapján biztonságos munkaeszközt biztosítani. Az alperes rögzítette továbbá, hogy a határozat megállapításait a munkabaleseti jegyzőkönyv D, F és G rovataiban foglaltak, a technológia módosításáról megküldött dokumentum és a sérülti nyilatkozat 7. pontja támasztja alá.A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[2] A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezését - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 2. § (3) bekezdése, 3. § (2) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, 72. § (1) bekezdés e) pontja és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bekezdése megsértése miatt - arra hivatkozva kérte, hogy a határozatban felsorolt munkavédelmi szabályokat betartotta, a baleset kizárólag a sérült figyelmetlensége miatt következett be.[3] Az alperes - határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával - a kereset elutasítását kérte, kiemelve, hogy a szerelőkocsi munkavédelmi előírásai, műszaki állapota és a munkavállalók csoporton belüli együttműködése nem volt megfelelő.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság a társadalombiztosítási határozatot hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a perbeli munkát három munkavállaló végezte, a munkát a szerelőcsoport vezetőjeként G. P. irányította. A kötegelő léc cseréjének középső fázisában a szerelőkocsiban G. P. tartózkodott, a kocsit a földről kötéllel a másik két munkavállaló mozgatta. A baleset akként következett be, hogy a csoportvezető a csigát az oszlopok közötti haladás során átrakta a tartó oldalról a húzó oldalra, ami által a kocsi fékezése lehetetlenné vált. G. P. a visszacsapott féket próbálta visszahajlítani, ekkor a mozgásban lévő kocsi beszorult, befékeződött. G. P. a lent lévő munkavállalóknak nem szólt, így azok tovább húzták a befékeződött kocsit és amikor a fék kieresztett, a kocsi begyorsult 25 km/h-ra, majd a következő szakaszon, a régi kötegelő lécet elérve az első kerekek átugrottak a kötegelő léc pofáin. A léc G. P.-t a kocsi hátsó korlátjához nyomta, ennek következtében szenvedte el a sérüléseket.[5] A bíróság megállapította, hogy a szerelőkocsi alkalmas volt a biztonságos munkavégzésre, a tagállamok gépekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 98/37/EK irányelv szerinti jelöléssel és hiteles tanúsítvánnyal rendelkezett. A szerelőkocsival a munkavállalók 5 éve dolgoztak, azt a balesetkor rendeltetésszerűen használták, ilyen baleset a kocsival nem történt. A felperes a munkavállalók rendelkezésére megfelelő munkaeszközt biztosított, a sérült és a munkafolyamatban résztvevők a gép kezelésére ki voltak oktatva. A sérültnek, aki a munkavégzés irányításával megbízott munkavállaló volt, a féket a tartó oldalra vissza kellett volna helyeznie, vagy szólnia kellett volna a földön tartózkodóknak, hogy az rosszul lett rögzítve, ez azonban nem történt meg. Az URH rádió használatáról a sérült volt jogosult dönteni, arra utasítást a munkálatok megkezdése előtt nem adott. A felperes a munkavédelmi oktatáson a munkafolyamat veszélyeire felhívta a munkavállalók figyelmét, a sérült is ennek ismeretében és tudatában dolgozott, munkavégzése során azonban figyelmetlenül járt el. Az okirati bizonyítékok, valamint a sérült, a balesetkor jelen lévő munkavállalók, a távvezeték szolgálat vezetője és a balesetet kivizsgáló személy - ítéletben részletesen ismertetett - tanúvallomása alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a baleset kizárólag a sérült munkavállaló figyelmetlensége miatt következett be, ezért a felperes Ebtv. 67. § (1) bekezdése szerinti felelőssége - a 8/2014. (XI.25.) KMK véleménnyel módosított KK 25. számú állásfoglalásban, a KGD 2007.47. számú eseti döntésben és a 2662/2010. számú munkaügyi elvi határozatban foglaltakra is tekintettel - nem állapítható meg.
[6] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a tényállás érintése nélkül, miután az elsőfokú bíróság bizonyíték értékelésével, így a döntésével nem értett egyet -, megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
[7] Az ítéleti érvelés szerint a baleset helyszínén a munkacsoportot beosztásánál fogva a felperes irányította, az ő feladata volt a munkafázisok meghatározása és annak eldöntése, hogy a munkavégzéshez milyen eszközöket (pl. URH rádiót) használjanak. A sérült a baleset szempontjából a munkáltató megbízottjaként a munkát irányította, a balesetet az ő szabályszegése, figyelmetlensége okozta, ezért az eljárása a felperesi munkáltató felelősségét - figyelemmel az alperes által helyesen felhívott KGD 2009.13. számú döntésre - megalapozta.
[8] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a KK 25. számú állásfoglalást, nem vette ugyanis figyelembe, hogy a baleset bekövetkeztében a felperesi munkáltató felelőssége megállapítható. A sérült a baleset szempontjából a felperesi munkáltató megbízottjának volt tekinthető, a munkavédelmi szabályok betartásáért a helyszínen - munkaköri leírásából is következően - ő tartozott felelősséggel. További munkavédelmi szabályszegéseket támaszt alá az, hogy a felperes a baleset után az alkalmazott technológiát módosította: elrendelte, hogy a balesetet okozó kocsinál a haladási irányba eső tengely és az alatta lévő kikötési pont közé ütközőt alakítsanak ki. Mivel a kocsi ilyen ütközővel korábban nem volt felszerelve, a felperesnél a hasonló balesetek kiküszöbölésére nem volt lehetőség.
[9] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a munkavállalók oktatását tévesen értékelte megfelelőnek, a baleset bekövetkezése jellegéből ugyanis egyértelműen következik, hogy a sérült a gyakorlati oktatáson bemutatottakat nem sajátította el, hiszen az ő figyelmetlensége volt a baleset elsődleges kiváltója. A felperesnek az oktatási anyag elsajátításáról meg kellett volna győződnie, ez azonban nem történt meg, így aggálymentesen nem állapítható meg az oktatás hatékonysága sem. A felperes terhére, a balesetet követő eljárásából következően objektív munkavédelmi szabályszegés megállapítható, ezért nem zárható ki az egészségbiztosítási költségekért fennálló felelőssége. Az alperesi határozatban szereplő szabályszegések alól a felperes a perben nem mentette ki magát, ezért a határozat jogszerű.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte a Ket. 2. § (3) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, 72. § (1) bekezdés e) pontja, az Ebtv. 67. § (1) bekezdése és a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva.[11] A felperes szerint az Ebtv. 67. §-a és a KK 25. számú állásfoglalás perbeli tényállásra vetített értelmezését az elsőfokú bíróság végezte el helyesen, a másodfokú bíróság logikai következtetései téves feltevéseken nyugszanak, a Pp. 206. §-ába ütköznek. A KGD 2009.13. számú eseti döntés szerint a munkáltató felelősségét szabálytalan technológia alkalmazása alapozta meg, a jelen ügyben azonban ilyen körülmény nem nyert bizonyítást. A baleset kizárólag a munkáltató megbízottjaként eljáró sérült figyelmetlensége, rosszul megválasztott döntése miatt következett be; ennek az ellenkezőjét az alperesnek munkavédelmi szakértő bevonásával lehetett volna cáfolni, ezen bizonyítási indítványától azonban az alperes utóbb elállt. A másodfokú bíróság az alperes által szintén felhívott BH 1980.37. számú döntést is elfogadta analógiaként annak ellenére, hogy az alapul szolgáló tényállások eltérőek. A jelen ügyben a munkaeszköz (szerelőkocsi) nem rendelkezett helytelen technológiával, annak átalakítás nélküli tovább üzemeltetése nem járt volna balesetveszéllyel. A tanúk egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy a szerelőkocsit rendeltetésszerűen használták, 5 éve dolgoztak vele, baleset addig nem történt, a munkaeszköz megfelelő volt. Az alapul vett jogesethez képest a baleset jelen ügyben nem óvórendszabály betartásának elmulasztása miatt következett be, nem volt jogszabályi, vagy belső szabályzati előírás, amit a felperes nem tartott volna be. A felperes balesetvédelmi szabályt sem sértett, a munkavédelmi oktatás hiátusaira utaló másodfokú ítéleti megállapítás szintén okszerűtlen.
[12] A pontos tényállás felderítését az alperes - a Ket. 50. §-ában írt kötelezettsége ellenére - elmulasztotta, ezért a perben az okozati összefüggést illetően feltételezésekbe bocsátkozott. Az alperes a baleset bekövetkezte okaként jelölte meg, hogy a felperes - a szerelőkocsi megszaladását akadályozandó - nem szerelt kötelet a kocsi elejére és hátuljára és a kocsin ütközőbak sem volt, továbbá azt is, hogy a zavaró környezeti tényezők (szél, zaj) miatt nem írta elő a rádiókommunikációs eszköz használatát. A fenti intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettség fennállását az alperes nem bizonyította a perben, ennek terhe nem eshet a felperesre.
[13] A másodfokú bíróság a munkavédelmi oktatás nem kellő hatékonyságával kapcsolatos következtetést is tévesen vonta le. A perben nem volt vitatott, hogy a baleset oka a sérült figyelmetlensége volt, amiből logikai úton nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a munkavédelmi oktatás nem volt hatékony, alapos, vagy a munkáltató az oktatási anyag elsajátításáról nem győződött meg. A sérült munkavállaló nem azzal védekezett, hogy a walkie-talkie használatáról vagy a kocsi kötéllel való mozgatásáról nem kapott megfelelő oktatást. A felperes - kúriai és munkaügyi bírósági döntések felhívásával - hivatkozott arra is, hogy a munkáltató ellenőrzési kötelezettsége nem jelent folyamatos munkavállalói felügyeletet.
[14] A felperes szerint a másodfokú bíróság a munkáltatói közrehatással kapcsolatban is téves logikai következtetésre jutott. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a munkabaleset bekövetkeztetét követő harmadik napon a baleset tanulságait analizáló munkavédelmi oktatást tartott, nem alapozza meg a munkáltatói közrehatás megállapítását. A munkáltató ezen magatartása nem alapozza meg továbbá azon következtetés levonását sem, hogy a szerelőkocsi balesetkori műszaki állapota nem volt megfelelő. Az alperes - másodfokú bíróság által elfogadott - jogértelmezése, amely a munkabalesetek utáni valamennyi intézkedést okozati összefüggésbe hozza a balesetekkel, arra ösztönzi a munkáltatókat, hogy a balesetek után prudens intézkedéseket ne tegyenek, nehogy azokat a hatóság a munkavédelmi mulasztások utólagos beismerésének tekintse.
[15] A felperes - az Ebtv. 68. § (1) és (2) bekezdése felhívásával - hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság a kimentési kötelezettségével kapcsolatban is téves álláspontot foglalt el. A perben a munkavédelmi oktatás hiányára, vagy nem megfelelő voltára vonatkozó bizonyíték nem merült fel, a sérült maga is úgy nyilatkozott, hogy a munkavédelmi oktatást megkapta, a szükséges ismeretekkel rendelkezik. A bizonyítékokból okszerűen nem volt levonható következtetés arra sem, hogy a felperes az oktatás hatékonyságáról nem győződött meg, illetve, hogy mindez a munkáltató objektív felelősségét megalapozná. A munkáltató felelőssége vagy objektíve, kétséget kizáróan megállapítható, ami miatt az Ebtv. 67. §-a alapján marasztalásnak van helye, vagy nem marasztalható; a "nem zárható ki a felelőssége" megállapítás az ítéleti bizonyosságot nélkülözi.
[16] Végül a felperes - idézve a tanúk által tett, a baleset bekövetkezte okaival kapcsolatos nyilatkozatokat - állította, hogy a munkabaleseti jegyzőkönyv és a perben tett tanúvallomások bizonyították, hogy a balesetet kizárólag a sérült elháríthatatlan, rossz mozdulata okozta, amely semmilyen oksági kapcsolatban nem állt az óvórendszabályok betartásával, a helyesen megválasztott technológiával vagy kommunikációs eszköz hiányával. A szerelőkocsi amiatt kezdett el gyorsulni, mert a sérült a csigát előre rakta, az ütközést így már akkor sem lehetett volna elkerülni, ha nála van a walkie-talkie, vagy lekiabál a társainak. A sérült mindkét munkatársa elmondta, hogy a kötél ellentétes mozgatása, fékezés érdekében visszaszaladni és a kocsit az ütközés előtt ellenirányú tartással megállítani, fizikailag lehetetlen lett volna; ennek az ellenkezőjét az alperes nem bizonyította. A balesetet a sérült figyelmetlensége, rosszul megválasztott döntése okozta, ami a "földi személyzet" számára elháríthatatlan volt; az ezzel ellentétes ítéleti következtetések a Pp. 206. §-ába ütközőek, kirívóan okszerűtlenek.
[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint bírálta el, helyes továbbá a másodfokú bíróság azon következtetése, amely szerint a baleset bekövetkezésében a felperes mint munkáltató felelőssége megállapítható. A munkabaleseti jegyzőkönyv G pontjában meghatározott munkáltatói intézkedések a hasonló balesetek megelőzésére, illetve az alkalmazott technológia módosítására, alátámasztja a felperes munkavédelmi szabályszegését és felelősségét a perbeli baleset bekövetkeztéért.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.[19] A Kúria az elsőfokú bíróság által is felhívott, EBH 2010.2262. számon közzétett határozatában rámutatott arra, hogy helytelen az Ebtv. 67. § (1) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint a munkavédelmi szabályszegést elkövető munkavállalót ezzel összefüggésben ért balesetért a foglalkoztató minden esetben felel, ha ez a munkavállaló a munkavégzés irányításával meg volt bízva. A bírói gyakorlat szerint a foglalkoztató megtérítési felelőssége megállapítására ad alapot, ha a baleset az azt elszenvedő munkavállaló munkatársa, vagy a munkáltató megbízásából eljáró más személy munkavédelmi szabályszegésével okozati összefüggésben következik be (BH 2004.206., EBH 2009.2084., stb.). Az Mvt-ben és más munkavédelmi szabályokban írt kötelezettségek betartására a munkáltató a munka irányításával megbízott munkavállaló foglalkoztatása során is köteles. A munka irányításával megbízott munkavállaló balesetével összefüggésben felmerült társadalombiztosítási szolgáltatásokért megtérítési kötelezettség akkor nem terheli a foglalkoztatót, ha a balesetelhárító, vagy egészségvédő óvórendszabályt vagy óvintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el.
[20] A másodfokú bíróság a fentiekkel ellentétes jogértelmezés eredményeként állapította meg, hogy a sérült munkavállaló munkavédelmi szabályszegése, figyelmetlensége miatt bekövetkező balesetért a felperes felelősségét megalapozta, hogy a munkavállaló a munka irányításával is meg volt bízva; ilyen értelmezést a jogerős ítéletben felhívott KGD 2009.13. számú eseti döntés sem tartalmaz. A foglalkoztató, így a felperes megtérítési felelősségét a munka irányításával megbízott munkavállalót ért balesetért is csak akkor lehet megállapítani, ha a baleset bekövetkezte a foglalkoztatóra irányadó munkavédelmi normák megszegésével, elmulasztásával - legalább részben - okozati összefüggésbe hozható.
[21] A másodfokú bíróság a felperes felelősségét a fentieken túl, azonosan az alperessel, a balesetet követően elrendelt munkáltatói intézkedésekkel tartotta alátámaszthatónak. Az alperes a határozatban rögzítette, hogy a felperes felelősségét a munkabaleseti jegyzőkönyv D, F és G kódnégyzetében foglaltak, a baleset másnapján és harmadnapján elrendelt intézkedések, a technológia módosításáról szóló okirat és a sérült munkáltatói intézkedésekről tett nyilatkozata alapján állapította meg. A munkabaleseti jegyzőkönyv fenti rovataiban a baleset részletes leírása (D), a balesethez vezető okok (F), és a hasonló balesetek megelőzését szolgáló munkáltatói intézkedések (G) szerepelnek. A 2014. július 25-én felvett jegyzőkönyv rögzíti, hogy a szerelőkocsi a vizsgálat jelenlegi szakaszáig nem tisztázott körülmények következtében gyorsult fel, továbbá azt is, hogy a munkacsoportban nagy gyakorlattal rendelkező, munkára alkalmas, képzett, kioktatott munkavállalók dolgoztak, a szerelőkocsi - a sérült és a tanúk elmondása, valamint a kivizsgálók minősítése szerint - alkalmas volt a biztonságos munkavégzésre, a munkavállalók valamennyi előírt védőeszközzel rendelkeztek, a balesetkor azokat szabályosan viselték. Az F kódnégyzetben a balesethez vezető okként "figyelmetlenségből eredően a szerelőkocsi eddig nem tisztázott körülmények következtében bekövetkezett felgyorsulása és ütközése" bejegyzés, a G rovatban pedig az szerepel, hogy a balesetet követő napon szóbeli gyorstájékoztatást kell adni minden munkacsoportnak; a második napon a vonatkozó munkautasítást soron kívül módosítani kell: a szerelőkocsit elakadása esetén elől és hátul is kötéllel biztosítani kell a megszaladás ellen, a bevizsgált és minősített DT03622-VO11 típusú kocsiknál ütközőt kell kialakítani, zavaró tényezők (zaj, szél) esetére fel kell hívni a figyelmet a rádiófrekvenciás eszközök használatára; ismételt munkavédelmi oktatást kell tartani a munkacsoportok vezetőjének kijelöléséről, dokumentálásáról; a balesetet követő harmadik napon rendkívüli munkavédelmi oktatást kell tartani a balesetről és a technológiában történt változtatásokról; fel kell venni a kapcsolatot a szerelőkocsi gyártójával annak érdekében, hogy az eszközt úgy módosítsák, hogy a hasonló balesetek lehetőségét a konstrukcióból adódó objektív módon, 100%-ig kizárja. A határozat szerint a felperes a technológiát a kocsimozgatás szabályainak pontosításával, a szerelőkocsi szerelvényeken való áthaladását akadályozó szerkezet felszerelésének elrendelésével módosította, a sérült nyilatkozatából pedig a 7. pont alatti részt emelte ki, amely szerint a felperes a hasonló balesetek elkerülése érdekében a kollégák tájékoztatását, a kocsimozgatás szigorítását és az ütköző szerelőkocsin való kialakítását írta elő.
[22] Az alperes a határozatban a baleset bekövetkeztének menetét azon túl, hogy a sérült kötegelő léc cseréje közben a szerelő kocsi felgyorsulása, az első kerekeknek a lécpofán való átgurulása következtében szenvedett balesetet, nem írta le, a felperes munkavédelmi szabályszegését, illetve felelősségét kizárólag a baleset után elrendelt intézkedésekből vezette le. Az elsőfokú bíróság a perbeli karbantartási munka elvégzésének szokásos menetére, a munkavédelmi oktatásra, a baleset körülményeire és okaira vonatkozóan részletes és széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek eredményeként, az egybehangzó tanúvallomások és az okirati bizonyítékok egybevetésével tisztázta és az ítélete tényállásában - a korábban ismertetettek szerint - pontosan rögzítette a balesethez vezető okokat. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérő következtetésre - azonos tényállás alapján - egyrészt a sérült munkairányítókénti kijelölése, másrészt a felperes balesetet követő intézkedései miatt jutott.
[23] Az Ebtv. 67. § szerinti felelősséget önmagában nem alapozza meg az, ha a foglalkoztató egy munkahelyi baleset bekövetkezte után, annak következményeit levonva, a hasonló balesetek elkerülését biztosítandó, intézkedéseket tesz, így pl. a baleset körülményeit, okát, megelőzési módozatait munkavédelmi oktatás keretében ismerteti, belső szabályzatát, utasítását módosítja. A foglalkoztató munkavédelmi szabályszegése, mulasztása önmagában a munkahelyi baleset bekövetkeztének tényével nem támasztható alá (Mfv.III.11.195/2010/4., Mfv.III.10.542/2010/5.), ehhez hasonlóan a munkafolyamat, technológia, munkaeszköz nem megfelelő megválasztását sem bizonyítja önmagában az, hogy munkabaleset következett be és az sem, hogy a foglalkoztató a balesetveszély minimalizálása érdekében a technológiában módosításokat hajt végre vagy egyéb megelőző intézkedéseket tesz (Mfv.III.10.602/2015/4.). A baleset utáni megelőző, veszélycsökkentő intézkedések elrendelése nem teszi mellőzhetővé annak a vizsgálatát, hogy a baleset - részben vagy egészben - a foglalkoztatóra "kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt" kötelezettségek megszegésével, vagy elmulasztásával okozati összefüggésbe hozható-e.
[24] A másodfokú bíróság a felperes felelősségét azért állapította meg, mert a szerelőkocsi nem volt ütközővel felszerelve, és mert a munkavédelmi oktatás nem volt megfelelő: a felperes a sérülttől nem kérte számon, hogy a gyakorlati oktatáson tanultakat elsajátította-e. A sérült a tárgyaláson történt meghallgatása során e tárgyban előadta, hogy a kocsiba, ami egy olyan "ugratós" kocsi volt, amivel át lehetett menni a rászerelt kötegelő felett, a baleset után beépítettek egy biztonsági eszközt, ami a kötegelő feletti átugratást akadályozza; hasonló baleset azóta, hogy a felperesnél dolgozik (1988), nem fordult elő, biztonsági eszköz felszerelése ezért sem volt szükséges, a kocsit eredetileg arra készítették, hogy a kötegelőt a gyorsabb haladás érdekében át tudja ugrani. Ezzel egybehangzó előadást tettek a szerelőkocsi szabványnak való megfelelőségéről és műszaki állapotáról nyilatkozó tanúk, a távvezeték szolgálat vezetője és a balesetet kivizsgáló személy is. A felperes által rendszeresen tartott munkavédelmi oktatásokról, azok tartalmáról a sérült és a többi tanú részletesen nyilatkozott, azt, hogy munkavédelmi oktatás vagy a tanultak számonkérése bármely ok miatt elégtelen lett volna, a balesetet kivizsgáló biztonsági vezető tanúvallomása kifejezetten kizárta. Olyan adat, bizonyíték, amelynek alapján megállapítható lenne, hogy a sérült balesete valamely általa, vagy akár a munkatársai által betartandó, munkavédelmi oktatás keretében elsajátítandó szabály ismeretének hiányára vezethető vissza, a perben nem merült fel.
[25] Azt, hogy a felperest milyen jogszabályi rendelkezés alapján terhelte kötelezettség arra nézve, hogy az EK irányelv szerinti megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkező szerelőkocsit ütközővel lássa el, vagy arra további biztosító köteleket szereljen fel, az alperes és a másodfokú bíróság sem jelölte meg. Az alperes határozatában és a jogerős ítéletben sem szerepel továbbá, hogy a baleset konkrétan milyen, a munkavállalók munkavédelmi oktatása tárgyát képező szabály, ismeret számonkérésének elmaradásával hozható okozati összefüggésbe.
[26] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság döntését részben az Ebtv. 67. § (1) bekezdése helytelen értelmezésével, részben a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdésével ellentétes, okszerűtlen mérlegelésével hozta meg. A rendelkezésre álló bizonyítékokból az elsőfokú bíróság vont le helyes következtetést; mindezek miatt a Kúria a jogerős ítéletet - a felülvizsgálati kérelemben megjelölt további jogszabálysértések vizsgálatának mellőzésével, Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Záró rész
[27] Az alperes a felperes másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles.[28] Az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás illetékéről nem rendelkezett; a másodfokú bíróság a fellebbezési illeték összegét tévesen, az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 43. § (3) bekezdése, a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás, vagyis az elsőfokú eljárás tételes illetékét megállapító szabálya alapján állapította meg. Az alperest az Itv. 5. § c) pontja alapján személyes költségmentesség illeti meg, ezért a le nem rótt 30.000 forint elsőfokú, 219.910 forint másodfokú és 274.890 forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli [Itv. 39. § (1) bekezdés, 46. § (1) bekezdés, 50. § (1) bekezdés].
[29] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § (1) bekezdés l) pontja zárja ki.
[30] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2019. február 11.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró
(Kúria Mfv.III.10.354/2018.)