adozona.hu
EH 2009.2052
EH 2009.2052
Választottbírósági kikötés esetén a bíróság hivatalból nem, csak a felek kérelmére szüntetheti meg a pert. A lerótt illeték visszatérítésének nincs helye, de a felet illetékkedvezmény illeti meg [1994. évi LXXI. tv. 8. §, 1990. évi XCIII. tv. 57. §, 58. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint jogosult kérelmére a bíróság 2008. március 4-én fizetési meghagyást bocsátott ki az alperes, mint kötelezett ellen 6 847 834 forint vételár tartozás és járulékai megfizetése iránt.
A kötelezett ellentmondásában arra is hivatkozott, hogy a követelés alapjául szolgáló adásvételi szerződésben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki. Kérte a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem idézés kibocs...
EH 2009.2052 Választottbírósági kikötés esetén a bíróság hivatalból nem, csak a felek kérelmére szüntetheti meg a pert. A lerótt illeték visszatérítésének nincs helye, de a felet illetékkedvezmény illeti meg [1994. évi LXXI. tv. 8. §, 1990. évi XCIII. tv. 57. §, 58. §].
A felperes, mint jogosult kérelmére a bíróság 2008. március 4-én fizetési meghagyást bocsátott ki az alperes, mint kötelezett ellen 6 847 834 forint vételár tartozás és járulékai megfizetése iránt.A kötelezett ellentmondásában arra is hivatkozott, hogy a követelés alapjául szolgáló adásvételi szerződésben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki. Kérte a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem idézés kibocsátása nélküli elutasítását.
Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette, a kereseti illetéket 225 900 forintra mérsékelte és kötelezte a felperest, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmén lerótt 205 500 forinton felül további 20 400 forint illetéket leletezés terhével rójon le. Indokolásában kifejtette, hogy a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróságnak a fizetési meghagyásos eljárásra hatásköre és illetékessége volt annak ellenére, hogy a kérelemhez csatolt szerződésből a választottbírósági kikötés ténye a peres eljárásra vonatkozóan megállapítható volt. A Pp. 318. §-ának (1) bekezdése alapján a fizetési meghagyás kézbesítésének ugyanaz a hatálya mint a keresetlevél kézbesítésének, a perindítás jogi hatályai a Pp. 128. §-a alapján beállottak, és ezt követően a bíróság a Vbt. 8. §-ának (1) bekezdéséből következően a pert már csak kérelemre szüntetheti meg. Az alperes ellentmondásában foglalt kérelmét a Pp. 3. §-ának (2) bekezdése alapján a per megszüntetése iránti kérelemnek tekintette, és annak megfelelően rendelkezett. A kereseti illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 58. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján mérsékelte és kötelezte a felperest a le nem rótt illetékkülönbözet megtérítésére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Indokolásában rámutatott arra, hogy a Vbt. 4. §-ában foglalt rendelkezés szerint nincs helye választottbírósági eljárásnak az ott meghatározott esetekben, amelyből következően a Vbt. 3. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételek megléte esetén, az ott szabályozott módon a felek a peres eljárás helyett választottbírósági eljárást is kiköthettek. Mivel a fizetési meghagyásos eljárás nemperes eljárás, a felek nem zárták ki annak a lehetőségét, hogy a jogosult az igényét fizetési meghagyás útján érvényesítse. Mivel a Vbt. 4. §-a alapján választottbírósági eljárásban fizetési meghagyás kibocsátására nincs lehetőség, ezért erre csak a rendes bíróság előtt, nem peres eljárás keretében kerülhet sor. Nemperes eljárás igénybevételének lehetőségét a felek jogszerűen ki sem zárhatták. A fizetési meghagyás kibocsátására a bíróság hatáskörrel rendelkezett és illetékes volt, az alperes kellő időben előterjesztett ellentmondása folytán pedig a fizetési meghagyásos eljárás perré alakult át. Miután a bíróság a kötelezett ellentmondásában írt okokból, az ő kérelmére szüntette meg a pert, az Itv. 58. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján - utalással az (5) bekezdés második fordulatára is - az illeték mérséklésének volt helye. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen szüntette meg a pert és rendelkezett az illeték kiegészítéséről.
A jogerős végzés megváltoztatása iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a bíróságok tévesen értelmezték a Vbt. és a Pp.</a> szabályait, mert arra figyelemmel, hogy választottbírósági eljárásban fizetési meghagyás kibocsátásának nincs helye, ő pedig fizetési meghagyás útján kívánta az igényét érvényesíteni, ezért nem volt más választása, mint az, hogy a rendes bíróság előtt terjessze elő a kérelmét. A bíróságok jogértelmezése arra a következményre vezetne, hogy csak "sikeres" fizetési meghagyás terjeszthető elő, mert a kötelezett ellentmondása folytán a bíróság a pert megszünteti és az eljárási illetéket is elveszíti, holott ha a kérelmet keresetlevélben nyújtja be a bírósághoz, azt a bíróság a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel idézés kibocsátása nélkül elutasítja és rendelkezik az eljárási illeték visszatérítéséről. A bíróság jogértelmezése téves, és sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Jogszabálysértő a pertárgy értékének megfelelő illetéktérítésre vonatkozó rendelkezés is, mert az Itv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjára tekintettel a nem peres eljárásban a pertárgy értéke 3%-ának megfelelően lerótt eljárási illeték visszatérítéséről kellett volna rendelkezni.
A jogerős végzés megváltoztatása iránti elsődleges kérelem, és a keresetlevélnek minősülő beadvány idézés kibocsátása nélküli elutasítása mellett, másodlagosan azt kérte a felperes, hogy a Legfelsőbb Bíróság változtassa meg a jogerős végzés indokolását azzal, hogy az eljárás nem illetékköteles, és rendelkezzen a felperes által lerótt 205 500 forint eljárási illeték visszatérítéséről is.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős végzés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres felek az általuk 2004. július 6-án kötött adásvételi szerződésben a szerződésből eredő, vagy azzal összefüggő jogvitájuk elbírálására a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság eljárását kötötték ki. A szerződésből jogvitájuk keletkezett, ezért annak rendezésére a felperes kérhette volna a választottbíróság eljárását, de nem azt tette, hanem a követelését kifejezetten a rendes bíróság előtt, a Pp. 315. §-ának (1) bekezdésében szabályozott fizetési meghagyás útján érvényesítette, mert a Vbt. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a választottbíróság eljárását csak bírósági peres eljárás helyett köthették ki.
A bíróság által kibocsátott fizetési meghagyást azonban az alperes ellentmondással támadta meg, amelynek következtében az eljárás a Pp. 322. §-ának (1) bekezdése szerint perré alakult át. Az alperesnek az ellentmondása szerinti, "a kérelem elutasítására" irányuló kérelme - annak helyes értelmezése szerint - már csak a per megszüntetésére vonatkozhatott. Nem tévedett tehát a bíróság, amikor az alperes ellentmondásában foglaltakat a Pp. 3. §-ának (2) bekezdése alapján a per megszüntetése iránti kérelemnek tekintette.
A Vbt. 8. §-ának (1) bekezdése értelmében az a bíróság, amely előtt a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben keresetet indítottak - a jelen perben nem irányadó kivételektől eltekintve - a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, vagy bármelyik fél kérelmére a pert megszünteti. Miután az alperes ellentmondása folytán a fizetési meghagyásos eljárás már perré alakult át, és az alperes az ellentmondásában kérte a per megszüntetését, a bíróságok jogszabálysértés nélkül, a Vbt. szabályainak helyes értelmezésével döntöttek a per megszüntetéséről.
Téves a felperesnek a "sikeres" fizetési meghagyás előterjesztésével kapcsolatos érvelése, mert a Vbt. 8. §-ának (1) bekezdéséből következően a per megszüntetésének hivatalból nincs, csak valamelyik fél, vagy mindkét fél közös kérelmére van helye. Az alperes ezt a kérelmét a Vbt. 8. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időben, az ellentmondásában előterjesztette, és a bíróságnak akkor már a Vbt. szabályai alapján kellett eljárnia és kérelemre a pert megszüntetnie.
Az Itv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja nem biztosít illetékmentességet arra az esetre, ha a bíróság a választottbírósági kikötésre tekintettel a Vbt. 8. §-ának (1) bekezdése alapján szünteti meg a pert. Ilyen esetben az Itv. 58. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglaltak megfelelő alkalmazásával az illeték mérséklésének van helye. A hivatkozott jogszabályhely szerint az illeték a peres eljárás illetékének 10%-a, ha a felek a per megszüntetését az első tárgyaláson közösen kérik. Tekintettel arra, hogy tárgyalásról nem lehet szó, a Vbt. 8. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a bíróságnak bármelyik fél kérelmére a pert meg kell szüntetnie, közös kérelemre és az ellenérdekű fél ezirányú nyilatkozatára nincs szükség. Ebben az esetben azonban a peres eljárást megelőző fizetési meghagyásos eljárás során lerótt illeték visszatérítését a felperes nem kérheti.
A bíróság jogerős végzésében jogszabálysértés nélkül rendelkezett az illeték mérsékléséről és térítéséről is.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést - a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében tárgyalás tartása nélkül - a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 20.487/2009.)