adozona.hu
EH 2009.2077
EH 2009.2077
I. Ha a közalkalmazott már a kinevezésekor nyugdíjasnak minősül, és e jogviszonya megszüntetésekor rendelkezik legalább 35 éves közalkalmazotti jogviszonnyal, részére a negyvenéves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat a megszüntetéskor ki kell fizetni. Annak nincs jelentősége, hogy már az előző munkáltatónál nyugdíjasnak minősült [1992. évi XXXIII. törvény 78. § (3) bekezdés]. II. A felmentési időhöz szükséges közalkalmazotti jogviszonyt a Kjt. 87/A. § (1) bekezdése szerint összeszámított
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A II. rendű felperes határozatlan idejű kinevezéssel 2001. augusztus 16-ától tanító munkakörben volt foglalkoztatva az alperesnél. A III. rendű felperes 2004. szeptember 1-jén létesített közalkalmazotti jogviszonyt, amelyet 2005. június 30-án közös megegyezéssel megszüntettek, majd 2005. szeptember 1-jén ismételten határozatlan időre tanár munkakörbe kinevezték. A IV. rendű felperes 2005. szeptember 1-jén tanár munkakörben létesített határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyt. Mindhárom f...
EH 2009.2077 I. Ha a közalkalmazott már a kinevezésekor nyugdíjasnak minősül, és e jogviszonya megszüntetésekor rendelkezik legalább 35 éves közalkalmazotti jogviszonnyal, részére a negyvenéves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat a megszüntetéskor ki kell fizetni. Annak nincs jelentősége, hogy már az előző munkáltatónál nyugdíjasnak minősült [1992. évi XXXIII. törvény 78. § (3) bekezdés].
II. A felmentési időhöz szükséges közalkalmazotti jogviszonyt a Kjt. 87/A. § (1) bekezdése szerint összeszámított időtartamok alapján kell megállapítani [1992. évi XXXIII. törvény 87/A. § (1) bekezdés].
A II. rendű felperes határozatlan idejű kinevezéssel 2001. augusztus 16-ától tanító munkakörben volt foglalkoztatva az alperesnél. A III. rendű felperes 2004. szeptember 1-jén létesített közalkalmazotti jogviszonyt, amelyet 2005. június 30-án közös megegyezéssel megszüntettek, majd 2005. szeptember 1-jén ismételten határozatlan időre tanár munkakörbe kinevezték. A IV. rendű felperes 2005. szeptember 1-jén tanár munkakörben létesített határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyt. Mindhárom felperes a kinevezéskor nyugdíjasnak minősült. A II. rendű felperes közalkalmazotti jogviszonya 2007. július 2-ával, a III. és IV. rendű felperesek közalkalmazotti jogviszonya 2007. június 30-ával felmentéssel szűnt meg.A felperesek keresetükben további felmentési idő megállapítását, ennek folytán felmentési időre járó átlagkereset-különbözet, szabadságmegváltás, 13. havi illetménykülönbözet és ezek kamata, valamint a III. és IV. rendű felperesek jubileumi jutalom megfizetését kérték.
A munkaügyi bíróság ítéletével a kereseteket elutasította, és a felpereseket perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a II. rendű felperes 5 évet és 320 napot, a III. rendű és a IV. rendű felperesek 1 évet és 244 napot töltöttek az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felmentési idő számításának alapjául annál a munkáltatónál eltöltött időt kell figyelembe venni, ahol a közalkalmazott jogviszonyát felmentéssel megszüntették. A felperesek valamennyi korábbi közalkalmazotti jogviszony figyelembe vételére vonatkozó értelmezését nem fogadta el. Úgy ítélte meg, hogy az alperes a Kjt. 33. §-a alapján helyesen számította ki a felperesek felmentési idejét, ennek folytán a további felmentési időre járó átlagkereset, szabadságmegváltás és 13. havi illetmény megfizetésére irányuló kereseti kérelmeket is elutasította.
A III. és IV. rendű felperesek jubileumi jutalom megfizetése iránti kereseti kérelmét azért nem találta alaposnak, mivel nyugdíjazásuk időpontjában a felpereseket nem az alperesi munkáltató foglalkoztatta. Álláspontja szerint jubileumi jutalomra felperesek akkor lettek volna jogosultak, amennyiben nyugdíjazásuk időpontjában több mint 35 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkeznek, és nem dolgoznak tovább.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette és azt részben megváltoztatta. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II. rendű felperesnek 1 109 445 forint "felmentési bért", 77 375 forint időarányos 13. havi illetményt, valamint ezek kamatát, a III. rendű felperesnek 1 299 954 forint "felmentési bért", 91 449 forint időarányos 13. havi illetményt, és 914 500 forint jubileumi jutalmat, valamint ennek kamatát, a IV. rendű felperesnek 1 318 164 forint "felmentési bért", 92 850 forint időarányos 13. havi illetményt és 928 500 forint jubileumi jutalmat, valamint ezek után járó kamatot.
A másodfokú bíróság figyelemmel arra, hogy az I. rendű felperes a per során elhalálozott, így tekintetében a munkaügyi bíróság nem határozott, az ítéletet részítéletnek tekintette. Álláspontja szerint a Kjt. 87. § (2) bekezdése alapján a felmentési idő számításakor a korábbi munkáltatóknál eltöltött valamennyi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt figyelembe kell venni, és össze kell adni. Így a II. rendű felperes közalkalmazotti jogviszonya meghaladta a 42 évet, a III. és IV. rendű felperesé pedig a 35 évet. Ezért a II. rendű felperest további 5 havi felmentési idő, ennek alapján átlagkereset-különbözet és 13. havi illetménykülönbözet, a III. rendű felperest további hat havi felmentési idő, ennek folytán átlagkereset-különbözet és 13. havi illetménykülönbözet, a IV. rendű felperest szintén további hat havi felmentési idő, valamint átlagkereset-különbözet és 13. havi illetménykülönbözet illeti meg. Nem találta ugyanakkor alaposnak a szabadságmegváltásra vonatkozó kereseti kérelmeket, figyelemmel arra, hogy a felmentési időbe a ki nem vett szabadság beszámítható volt, a meghosszabbított felmentési időre járó bér a szabadságmegváltás összegét is magában foglalja.
A Kjt. 78. § (4) bekezdése alapján azt állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a III. és IV. rendű felperesek a jubileumi jutalomra előírt feltételeknek megfeleltek, ezért az alperest a 40 éves közalkalmazotti jogviszony alapján járó öt havi illetmény megfizetésére kötelezte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Álláspontja szerint a felmentési időnek valamennyi korábbi munkáltatónál töltött közalkalmazotti jogviszonyok alapján történő számítása téves. Erre csak akkor lett volna lehetőség, amennyiben a felperesek a teljes közalkalmazotti idejüket az alperesnél töltötték volna. A felperesek azonban különböző munkáltatóknál álltak jogviszonyban és a korábbi jogviszonyaik nem áthelyezéssel szűntek meg. A III. és IV. rendű felperesek továbbá akkor lettek volna jogosultak jubileumi jutalomra, ha nyugdíjazásukkal egyidejűleg a foglalkoztatási jogviszonyuk is megszűnik. A nyugdíj igénybevétele mellett továbbdolgozó közalkalmazottat nem illeti meg e törvényi kedvezmény, figyelemmel arra, hogy lehetősége van további közalkalmazotti jogviszony megszerzésére. Ennélfogva a felperesek akkor lettek volna jogosultak e juttatásra, amennyiben a közalkalmazotti jogviszonyuk megszüntetése nyugdíjazásuk okán következik be, továbbá a jubileumi jutalmat a felpereseknek a nyugdíjazásuk időpontjában őket alkalmazó munkáltatónak kellett volna kifizetni.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a jogerős ítéletet a további felmentési idő megállapítása és a jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából támadta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül [Pp. 275. § (2) bekezdés].
A felmentési idő számítása tekintetében a másodfokú bíróság jogszabályértelmezése helyes.
A Kjt. 87/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint - amely a felmentési idő megállapítására is irányadó - a közalkalmazotti jogviszony számításakor nemcsak az adott munkáltatónál jogviszonyban töltött időt, hanem a korábbi munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek minősülő időtartamokat is figyelembe kell venni. Ebből következően a felperesek felmentési idejét nemcsak az alperesnél - a munkaügyi bíróság által megállapított - 5 év 320 nap (II. rendű felperes) és 1 év 244 nap (III. és IV. rendű felperesek) alapján, hanem a Kjt. 87/A. § (1) bekezdésnek megfelelően összeszámított és a másodfokú bíróság által megállapított 42 év (II. rendű felperes) és 35 év (III. és IV. rendű felperesek) közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő alapján kellett megállapítani. Miután az alperes a másodfokú bíróság által számba vett közalkalmazotti jogviszonyok tartamát egyik felperes esetében sem vitatta, a másodfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy a felpereseket további felmentési idő illeti meg, és ennek alapján helytállóan kötelezte az alperest további felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére.
Ugyancsak jogszabálysértés nélkül állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a Kjt. 78. § (3) bekezdése a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor a kedvezményes jubileumi jutalom kifizetésének feltételéül kizárólag a legalább 35 év közalkalmazotti jogviszony meglétét és a "nyugdíjasnak minősülést" írja elő, amely együttes feltételeknek a III. és IV. rendű felperesek vitathatatlanul megfeleltek. A jogszabály az alperes által hivatkozott további okokat, így a jogviszony nyugdíjazásra tekintettel történő megszüntetését, illetve a nyugdíjazást követően a további foglalkoztatás hiányát nem jelöli meg, ezért a felperesek jogszerűen igényt tarthattak öt havi illetményüknek megfelelő jubileumi jutalomra.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős részítéletet abban a részében, amelyben a munkaügyi bíróság részítéletnek tekintett ítéletét megváltoztatta, hatályában fenntartotta, ezt meghaladóan nem érintette.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.792/2008.)