adozona.hu
EH 2009.2088
EH 2009.2088
Az előzetesen felszámított adó arányos megosztásának kérdése csak azt követően vizsgálható, ha tisztázásra került, hogy mely szolgáltatás mennyiben teljesült ellenérték nélkül, kizárólag támogatásból [1992. évi LXXIV. tv. 33. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes intézményfinanszírozásban részesülő költségvetési szerv, amely saját bevételekkel is rendelkezik. A felperesnél 1998 évben már folyamatban volt a térképen alapuló kataszteri program országos számítógépesítése, valamint szántóföldi Növény-monitoring projekt megvalósítása. A felperes olyan központi rendszer fejlesztését és megvalósítását végezte, amely a későbbi években a földhivatali adatok továbbításával, illetve szolgáltatásával (Takarnet program) több százmillió forintos bevételt...
EH 2009.2088 Az előzetesen felszámított adó arányos megosztásának kérdése csak azt követően vizsgálható, ha tisztázásra került, hogy mely szolgáltatás mennyiben teljesült ellenérték nélkül, kizárólag támogatásból [1992. évi LXXIV. tv. 33. §].
A felperes intézményfinanszírozásban részesülő költségvetési szerv, amely saját bevételekkel is rendelkezik. A felperesnél 1998 évben már folyamatban volt a térképen alapuló kataszteri program országos számítógépesítése, valamint szántóföldi Növény-monitoring projekt megvalósítása. A felperes olyan központi rendszer fejlesztését és megvalósítását végezte, amely a későbbi években a földhivatali adatok továbbításával, illetve szolgáltatásával (Takarnet program) több százmillió forintos bevételt eredményezett.A felperes 1998 évben a beszerzéseit terhelő általános forgalmi adó összegét teljes körűen levonta.
Az adóhatóság 2001 évben az 1998. július 1-15., augusztus 1-15., november 1-15. és november 15-30. közötti időszakra vonatkozóan kiutalás előtti ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként az adóhatóság 2003. október 17-én hozott határozataival a felperes terhére 4 444 000, 7 493 000, 14 826 000, illetve 13 980 000 Ft adókülönbözetet állapított meg; 10%-os mértékű adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
Megállapította, hogy a felperes a M. Rt. által nyújtott frame flex összeköttetés és hozzáférés szolgáltatásról kiállított számla áfa-tartalmát, illetve a beszerzéseit terhelő egyéb áfát nem vonhatja le. Az adóhatóság megállapítása szerint a szolgáltatás a Takarnet programhoz kapcsolódott, amely állami támogatásból valósult meg. A program működtetése a vizsgált időszakban nem eredményezett adóköteles árbevételt. A megállapítás alapjaként az adóhatóság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (4) bekezdésére hivatkozott. Az adóhatóság álláspontja szerint a felperesnek a levonható és a le nem vonható előzetesen felszámított adó összegét nyilvántartásában egymástól elkülönítetten kellett volna kimutatnia, míg a többi beszerzését illetően tételes elkülönítés lehetősége hiányában az arányosítás módszere szerint kellett volna a levonható áfát kiszámítania (Áfa. tv. 3. számú melléklet I. része). A határozat indokolása szerint a felperes elsődleges feladata állami feladatok ellátása, az csak másodlagos, hogy bizonyos szolgáltatások nyújtásával bevételre tehet szert. Adóköteles árbevétele mindössze 4-7%-a volt a vizsgált időszakban az összes bevételnek. Hangsúlyozta, hogy a térképészeti tevékenység csak akkor adóköteles tevékenység, ha ellenérték fejében történik. Az adóhatóság kifejtette, hogy a felperesnek az adatbázisokat akkor is létre kellett hoznia, fejlesztését akkor is el kellett végeznie, ha az adott időszakban ezzel kapcsolatban nem tett volna szert árbevételre. Az adatbázis működtetése tehát elsődlegesen nem árbevétel elérését célozta. Utalt arra is, hogy a vizsgált időszakban csupán a program kiépítése zajlott. Az adóhatóság rámutatott arra, hogy a felperes az általános forgalmi adónak csupán az adóköteles tevékenységére jutó kisebb részét vonhatja le.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2003. december 15-én kelt határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését kérte hivatkozással arra, hogy az adóhatóság nem vizsgálta, hogy mely személyeknek nyújtott ingyenes szolgáltatást, illetve, hogy a felperes mely beszerzései kapcsolódtak a Takaros, Takarnet és Növény-monitoring programokhoz. Utalt arra, hogy a Takarnet program működtetéséből jelentős bevételt ért el. Álláspontja szerint teljes egészében adólevonásra jogosító tevékenységet végzett.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint az Áfa. tv. 33. § (4) bekezdésének első mondatából kitűnően az intézményfinanszírozásban részesülő költségvetési szerv - miután bevételei nem különíthetők el abból a szempontból, hogy egyes konkrét tevékenységeknek mi a kizárólagos forrása - önmagában adóalany. Az Áfa. tv. 33. § (4) bekezdésének utolsó mondata szerinti adómentesség szabályát akkor kell alkalmazni, ha a költségvetési szerv címzett vagy céltámogatás (feladatfinanszírozás) ellenében lát el valamely feladatot, illetve, ha a költségvetési szervnek egyáltalán nincs saját bevétele. Amennyiben e feltételek nem teljesülnek, akkor - a Fővárosi Bíróság álláspontja szerint - a beszerzést terhelő áfa megosztására, arányosítására a költségvetési szerv nem köteles, azt teljes körűen levonhatja. A fenti jogértelmezésre tekintettel a Fővárosi Bíróság úgy foglalt állást, hogy az adóhatóság jogszerűtlenül írta elő a beszerzéseket terhelő általános forgalmi adó megosztását.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Hangsúlyozta, hogy a beszerzéseket terhelő előzetesen felszámított adó vonatkozásában az adóhatóság két körben tett megállapítást. Egyrészt a M. Rt. által biztosított szolgáltatásról kibocsátott számla volt az ellenőrzés tárgya, amely szolgáltatás a földhivatalok közötti Takarnet kapcsolat technikai feltételeit biztosította. Az említett szolgáltatás, illetve a Takaros és Takarnet program működtetése állami támogatásból valósult meg, ezért adótartalma nem vonható le. Másrészt az összes többi beszerzést terhelő előzetesen felszámított adót érintette, amelynek vonatkozásában az adóhatóság álláspontja szerint a felperesnek arányosítást kellett volna alkalmaznia. Hangsúlyozta, hogy a felperesi alapfeladatok forrását döntően központi költségvetés biztosította, a vizsgált időszakban a felperesnek árbevétele nem keletkezett. Egyes tevékenységeit díj ellenében végzi, az egyes közigazgatási szervek közötti adatszolgáltatása díjmentes. Az alperesi álláspont szerint a jogerős ítélet azért jogszabálysértő, mert a felperes által nyújtott szolgáltatásokért ellenértéket nem kapott, így a költségvetési támogatásból finanszírozott szolgáltatás az Áfa. tv. 33. § (4) bekezdése értelmében adólevonásra nem jogosít. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek az Áfa. tv. 38. §-a szerinti arányosítási számítást kellett volna végeznie. Rámutatott, az Áfa. tv. 33. § (4) bekezdés utolsó mondatának az a fordulata, hogy "ugyanazon szolgáltatás igénybevevője felé ellenérték nélkül kizárólag ellenértéknek nem minősülő támogatásból történjen a szolgáltatásnyújtás" a perbeli esetben teljesült. A felperes ugyanis az alapadatokat állami átvételi eljárás keretében adta át, ami ugyanazon szolgáltatást igénybevevő felek között releváns. Hangsúlyozta, hogy tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, az ellenőrzés során a felperestől kapott adatok felhasználásával végezte el az arányosítási számítást. A támogatás megfelelő összegét a képletben azért nem lehetett figyelembe venni, mert a felperes erre vonatkozóan adatokkal nem rendelkezett.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Az Áfa. tv. 33. § (4) bekezdésének értelmezése körében a Legfelsőbb Bíróság osztotta az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontját a tekintetben, hogy a hivatkozott törvényhelyen említett támogatás fogalmát a Fővárosi Bíróság meg nem engedett szűkítő módon értelmezte, amikor a támogatás alatt kizárólag a címzett vagy céltámogatást értette és abból kizárta az intézményfinanszírozást, mint támogatást. A beszerzést terhelő áfa megosztását - a Fővárosi Bíróság értelmezésével ellentétben - nem zárja ki, ha a költségvetési szerv bármilyen saját bevétellel rendelkezik. Osztotta ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy az adóhatóság a tényállást megfelelően nem tárta fel, mert nem vizsgálta és nem tisztázta az Áfa. tv. 33. § (4) bekezdésének utolsó mondatában meghatározott fogalmi elemek megvalósulását. Az adóhatóság egyrészt nem tárta fel, hogy a M. Rt. által biztosított szolgáltatás milyen célt szolgált, az ún. frame flex összeköttetés és hozzáférés működtetése révén fejtett-e ki a felperes olyan gazdasági tevékenységet, amellyel összefüggésben adóköteles árbevételt ért el.
A felperes perbeli előadásában hivatkozott arra, hogy szolgáltatásainak ellenérték fejében történő értékesítéséhez a teljes program működtetése szükséges volt. Ezzel szemben az alperes határozatai nem tartalmaznak bizonyítékokkal alátámasztott megállapítást a tekintetben, hogy a frame flex összeköttetés és hozzáférés kizárólag ellenérték nélkül végzett szolgáltatások teljesítését szolgálta. A fentiek vizsgálata nélkül megalapozottan nem állítható, hogy a M. szolgáltatásról kiállított számla áfa-tartalmát a felperes egyáltalán nem vonhatta le.
A felperes egyéb beszerzéseit terhelő áfa levonásával összefüggésben sem az adóhatóság, sem a Fővárosi Bíróság nem tisztázta, hogy az Áfa. tv. 33. § (4) bekezdés utolsó mondatának értelmezése körében mit kell ugyanazon szolgáltatás alatt érteni, és mely szolgáltatás vonatkozásában állapította meg az adóhatóság, hogy az kizárólag ellenérték nélkül, ellenértéknek nem minősülő támogatásból került finanszírozásra.
Az adóhatósági határozatokban kifejtett alperesi indokok vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az adólevonási jog érvényesíthetősége szempontjából - figyelemmel az Áfa. tv. 33. § (4) bekezdésének előírására - nincs jelentősége annak, hogy a felperesnek mi az elsődleges feladata, és ellenérték fejében szolgáltatást esetlegesen csak másodlagos tevékenysége körében nyújtott, illetve a vizsgált időszakban milyen arányú az adóköteles árbevétele. A felperes tevékenységének adójogi minősítését nem befolyásolhatja az a körülmény sem, hogy a vizsgált időszakban jórészt a program kiépítése zajlott.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az előzetesen felszámított adó arányos megosztása csak azt követően vizsgálható, ha tisztázódott, hogy az Áfa. tv. 33. § (4) bekezdése szerint mely szolgáltatás mennyiben teljesült ellenérték nélkül kizárólag támogatásból.
A Fővárosi Bíróságnak a megismételt eljárásban tehát a fentiekben kifejtett szempontok alapján azt kell vizsgálnia, és a tekintetben kell tényállást megállapítania, hogy egyrészt a M. Rt. által nyújtott frame flex összeköttetés és hozzáférés szolgáltatást milyen célra használták, azon csak olyan adatforgalom bonyolódott-e, amely kizárólag ellenérték nélküli szolgáltatásnyújtást szolgált, vagy adóköteles szolgáltatásnyújtás is megvalósult ezen adatok felhasználásával. A felperes egyéb beszerzései vonatkozásában azt kell megállapítani, hogy az Áfa. tv. 33. § (4) bekezdése szóhasználata szerinti ugyanazon szolgáltatásnak az adóhatóság mit tekintett, és milyen nagyságrendű volt az ilyen ellenérték nélkül, kizárólag ellenértéknek nem minősülő támogatásból történő szolgáltatásnyújtás az előzetes felszámított adó összesített összegéhez mérten.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - mert az Áfa tv. 33. § (4) bekezdését helytelenül értelmezte, és az alperesi határozat jogszerűségének megítéléséhez szükséges tényállás vizsgálatát elmulasztotta - a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a Fővárosi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.273/2009.)